Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. november 21., csütörtök Ugye, a méret jó lesz? Jubilál az idén a Centrum szolnoki áruháza. Az alka­lomból igyekszik kényez­tetni vásárlóit, mit több, la­posodó pénztárcánk vásárló­erejét, a holmik árát, nem utolsósorban vásárlói elkép­zeléseinket próbálja közös nevezőre hozni. Vannak korosztályok, akikben nosz­talgiát ébreszt a kereskedő­ház neve. A régi bankházból Állami Áruházzá avanzsált épületből lett a Centrum, amit a tűzvész - ifjúságunk­kal együtt - a múltnak adott át. De az ifjú - mert vala­hogy mindig fiúként hatott - már az új idők üvegpalotája­ként köszöntött ránk. A mo­dem áruház választék- és profilbővítéssel megy a vá­sárlók elé, például az élelmi­szerosztályon és az ínyencek kis butikjaival. Mondhat­nánk, nagy ügy, hiszen min­den áruház ezt teszi. Csak­hogy a centrumbeli nem olyanra szokott sikerülni, mint másoké. Például a jubi­leumi napon, amikor a nyugdíjasoknak külön ked­veskedtek. De rendezvénye­ikkel más korosztályokat is elkápráztattak. Kóstolóval úgy kötötték egybe az étel­és konyhagép-bemutatót, hogy a kedves, csinos lányok szaktanácsaikkal a Lajtán túl is megállnák a helyüket - és akkor még a fehérnemű-be­mutatóról nem is szóltam, ahol az „eperérett” korosz­tály és mindkét nem árgus szemekkel figyelve lökdöste egymást. Vannak azért az ünnepi áhítatnak elgondol­kodtató pillanatai is... A sok nyugdíjas ruhatörténeti be­mutatót tartott: jöttek az át- kos idők naftalinos ruhái - hajdani beosztástól függően: műrostos vagy gyapjúszálas; fényesek voltak a Tisza Cipő olcsó, de megbecsült termé­kei. A forgatagban is észre­vehető volt, amikor reszkető kézzel simogatta egy szép cipő árcéduláját olyan kéz, amely a szerszám nyelén legalább negyven évig meg sem rezdült. Két ezüstös fej a vásárlás igenjét bólintotta össze, a látvány megható volt, ám a pénztárnál, amíg a fekete retikülből előkerült a nyugdíjas-igazolvány, hal­kan súgta az idővel dacoló teremtés koronájának: ­Ugye, a méret jó lesz a fi­unknak? Törőcsik Ferenc, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Szobor az ifjú párnak Petőfi és Júlia házasságkötésének 150. évfordulójára A Megyei Nyugdíjasok Ér­dekvédelmi és Kulturális Egyesülete sokéves kapcsola­tokat ápol Nagybányával és Kohóval. Hosszú évek óta szeptember első vasárnapján ellátogatunk Kohóra, a Teleki­kastélyba, ahol múzeum őrzi Petőfi nevét és emlékeit. Az ifjú házasok itt töltötték közös életük legszebb heteit, itt szü­lettek a magyar versirodalom legszebb gyöngyszemei. A „Petőfi Sándor és Szend- rey Júlia Emlékére Alapít­vány”-! azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy az adomá­nyokból az ifjú pár házasság- kötésének 150. évfordulójára szobrot állíttassunk Kohón. Az alapítvány él, a románaiai fogadókészség igen kedvező, az engedélyezés is folyamat­ban van. Három művésszel léptünk kapcsolatba, akik kö­zül egy szolnoki fiatal alkotó már megkeresett bennünket; elképzelésünket csodálatosnak tartja, és megbízással vállal­kozna is a páros szobor elké­szítésére. Szándékunkat nagyszerűnek tartják azok is, akikhez szóró­lapunk eljutott. A szívek meg­nyíltak, sajnos az anyagi támo­gatás még várat magára. Csak városunk nyugdíjasklubjai bi­zonyították, hogy adakoznak e nemes célra. Szórólapunkon is és ezúttal kérünk minden ma­gyart, támogassa az alapít­ványt! Felhívásunk országos, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretnénk, ha a Petőfi­évforduló országos üggyé nőne. Felhívással fordulunk ezért mindenkihez, legalább 10 forin­tos egyéni hozzájárulással tá­mogatassa a szobor életre hívá­sát! Szolnokon a Városi Műve­lődési Központ aulájában talál­ható urnában lehet elhelyezni az adományt, de a Szapáry u. 19. szám alatti irodánkban csekket is tudunk adni. Bízunk abban, hogy a lakosság minden rétege támogat bennünket. A „Petőfi Sándor és Szend- rey Júlia Emlékére Alapít­vány” számláját az OTP és Ke­reskedelmi Bank Rt. szolnoki, Baross úti Körzeti Fiókjánál 11745011-20402284 számon nyitottuk meg. Ferencz Tiborné az egyesület elnöke Harci repülőgép tankokkal Kiskunfélegyháza határában, a szántóföldön végzett kényszerleszállást a front után, fedélzetén kilenc tankkal és rengeteg lőszerrel ez a gigant harci repülőgép. A felvételen férjem is látható. Özv. Szabó I,ászióné, Köröstetétlen Küldjön egy képet! Esélylatolgatás Az MSZP a váratlan választási győzelmét három varázsszónak köszönhette: a baloldaliság, a szociális érzékenység és a szakértelem hangoztatásának. Vereségét is ugyanezen va­rázsszavak okozzák majd, mert azóta mindháromról megfeledkezett. Ez nekünk annak ellenére nem öröm, hogy azok bukására kell szá­mítanunk, akik a munkás- mozgalmat elárulták. Az ellenzék már most igen energikusan készül a soron következő választásra. A kö­rülmények ismeretében egyér­telmű, hogy van esélyük a most hatalmon lévő garnitú­rával szemben. A kérdés az, mire számíthat az MSZP a következő válasz­táskor - feltéve, hogy a meg­lévő problémák között kibír­ják a ciklus végéig, koalíciós partnerük ugyanis már most mindent megtesz azért, hogy „sármentesen” kerüljön ki -, mindenesetre az előző ciklus vezető kormánypártjának je­lenlegi helyzete tapasztalattal szolgálhat; náluk ugyanis megtörtént egy kemény párt­szakadás, centrumszerepük a volt koalíciós partnerek ösz- szefogásában megszűnt, és a közvélemény-kutatás jelzései szerint egy új választásban kevés eséllyel indulhatnak. A legdrasztikusabb válto­zás az MSZP-ben is a párt­szakadás lehet - ráadásul ez akár több irányban is megtör­ténhet: egyfelől marad egy mag, amely menti, ami még menthető; lesznek, akik a süllyedő hajóról a jobboldal felé menekülnek; egy másik irány a baloldali pártokhoz és szervezetekhez csatlakozik; míg egy negyedik - a min­denből kiábrándult, a passzív, apolitikus tömeg - a választá­sokból való teljes kimaradást is vállalja. De lehet­séges az is, hogy az MSZP leállítja a pri­vatizációs folyamatokat (amit egyébként az ellenzék is java­sol, mert így a koncból valami nekik is maradna egy kor­mányváltás után), felelős­ségre vonja a besározottakat, és egy határozott balra fordu­lással felszámolja a népnyúzó bankrendszert, változtat nyu­gatkiszolgáló politikáján mind katonai, mind gazda­sági, mind politikai téren, és közép-európai politikát foly­tat - amire a jelenlegi felál­lásban nem képes. Szinte biz­tosra vehető, hogy a magyar társadalomnak egy még nehe­zebb időszakot kell végig­szenvednie a következő vá­lasztási ciklusban, s csak az­után a reménykedhet a stabil kibontakozásban. Félő, hogy ez az időszak már nem lesz ilyen békés. Nagy Sándor, Szolnok az MSZMP megyei titkára Múlt heti összeállításunkban Pitti Zoltánhoz - az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal elnökéhez - írott sorokat olvashatták. Ezúttal a hivatal elnökének válaszát ismerhetik meg. Tisztelt Júrás Mihályné! A helyesírásunkra adott elégtelen osztályzatát továbbítottam a fele­lősökhöz. Eredeti levelünkben ugyanis helyén volt a vagy kötőszó előtti vessző, és az októbert sem írtuk nagy O-val, mert akkor még szeptember volt A nyomdai újraszedésnél csúszott be a helyesírási hiba, hiszen a közel hétmillió adókártya kiküldésekor naponta kel­lett változtatni a levél dátumán. A dátumok írásmódjánál azonban csak azt ismerjük be, hogy a szabálykövetésünkre szokások hatnak. Mi nem akartunk 1997. ja­nuár elsejétől-t írni, hanem azt akartuk írni, hogy január egy-tői érvényes az adóigazolvány. A nyomaték és a figyelemfelhívás kedvéért akartuk így. Nyelvszokásból, tőszámnevet írva (és mondva) a sorszámnév helyén. Lőrincze Lajos mindig megbocsátott a „nyelvszokásból vétke­zőknek”, kérjük. Ön is gondoljon erre! Nagyon örülünk annak és köszönjük, hogy az APEH jelest ka­pott Öntől az ügyfelekkel való bánásmódra és számítógépes nyil­vántartására. Bízunk benne, hogy nem érdemtelenül. Tisztelő híve: Pitti Zoltán Mikor lesz rend a Körösi úti temetőben? Személyes tapasztalatom, de ismerőseim is gyakran emlege­tik - írja levelében Dikó Ká­roly szolnoki olvasónk hogy a temetői kutaknál hiányzó be- tonplacc miatt a környék min­dig sáros. Az is probléma, hogy hol az egyik, hol a másik hajtós kút romlik el, így távol­ról kell az öntözővizet hordani. A szeméttárolókba hordott ko­szorúk, virágmaradványok el­szállítása sem rendszeres, gyakran már csak az edény mellé lehet pakolni. A sírok között elhullott magvakból ki­nőtt bokrok a közlekedést aka­dályozzák. Szükség volna rendszeres irtásukra még cseije korukban. Az utóbbi időben többször is hírt adott az újság arról, hogy ismeretlenek síremlékeket rongáltak meg. Újsághír volt az is, hogy a te­metőgondnokság nem ásatta ki időre a sírt. Úgy vélem, a hiva­tal nem tud és nem is akar in­tézkedni, pénzt áldozni e prob­lémák megszüntetésére. Ezért - úgy, mint a fővárosban - a temetést intéző, a temető terü­letén dolgozó bt.-nek kellene átadni e feladatot, amely bizo­nyára vállalná a temető őrzését is. Csak akkor bízhatunk ab­ban, hogy rend lesz. * A szolnoki római katolikus temetőben a temetőgondnok­ság végzi az üzemeltetéssel járó teendőket - tudtuk meg Farkas János plébánostól. A gondnokság igyekszik minden esetben a figyelembe venni a látogatók elfogadható igényeit és kéréseit. Az elmúlt években jelentősen nőtt például a kutak száma, tizenhat helyen lehet vízhez jutni. Ezek tavasztól egészen a fagyokig működnek. Két-három naponként a kar­bantartó ellenőrzi ezeket és el­végzi a javításokat, hosszabb időre nem marad javítatlanul kút. Évente több ezer köbmé­ter szemét keletkezik, aminek elszállítását, kezelését szintén a gondnokság végzi egy öttagú brigáddal, saját gépjárművel. Az itt dolgozó munkásokra ugyanaz a munkarend érvé­nyes, mint más munkahelyen: hétfőtől péntekig dolgoznak, nekik is jár a szabad-, illetve pihenőnap. A hét végén össze­gyűlt szemetet hétfőn szedik össze és szállítják. Hogy a temető megfeleljen az elvárásoknak, igen nagy anyagi befektetésre volna szükség, de mi csak abból a pénzből tudunk gazdálkodni - hangsúlyozta Farkas János -, amit a sírok megváltásakor a hozzátartozók fizetnek. A sírok közvetlen környé­kének gondozását is gyakran a gondnokság végzi, mert a hoz­zátartozók vagy nem buják, vagy nem tudják, bár a sír- megváltás bizonylatán ezt a kötelezettségüket tudomásukra hozzuk. Sajnos a síremlékek rongálása nem új keletű. Amit a város lakói talán nem is tud­nak: a rongálások idején a te­metőgondnok és a temető dol­gozói, valamint az őrzéssel megbízott cég emberei agyon­fagyva virrasztónak jó né­hányszor, hogy megakadá­lyozzák a további vandaliz­must. A sírok értékesítését 1996. január 1-jétől, a sírásást mint szolgáltatást ez év április 1-jé­től végzi a temetőgondnokság. A panaszos újsághírre hi­vatkozik, „hogy a temető­gondnokság a temetés idejére nem ásatta ki a sírt”. Ezúton is kérem tisztelettel a panaszost, jelezze, hogy a fent jelzett idő óta hol és mikor jelent meg ilyen tartalmú újsághír, mert e kijelentést a temetőgondnok­ságra nézve igen sértőnek talá­lom. A korábbi időben felme­rülő problémákra és megjelent újsághírekre a temető akkori üzemeletetői adhatnak választ. Minden, a temetővel kap­csolatos kérdésben a gondnok­ság szívesen ad felvilágosítást a Körösi út 2/a szám alatt ta­lálható irodájában. A politikusok felelőssége és a sertéstartók lehetősége Hazánk évtizedeken át a ser­téstartásban - a lakosság szá­mához viszonyítva - európai nagyhatalom volt, megyénk is 1989-ben még 97 ezer 586 tonna sertéshúst termelt. Ma ennek a mennyiségnek alig a feléről beszélhetünk. Az ága­zat országosan és helyileg is súlyos gondokkal küzd annak ellenére, hogy a személyi, a technikai, a genetikai feltételek adottak. A megyében nem okoz gon­dot a sertéstartáshoz szükséges takarmány megtermelése ott sem, ahol nincs mód az öntö­zésre. Szolnokra és térségére jellemző 518 mm sokévi csa­padékátlag eléggé biztonsá­gossá teszi a kalászosok és a borsó termelését az arra alkal­mas talajon. A kukorica már nagyobb kockázatú növény, mégis, ha a vetését megelőző év utolsó negyedében meg a vetés évének első negyedévé­ben összesen 225 mm körüli csapadék esik (ami a térség sokévi átlagának a jelzett idő­szakra jutó mennyisége), akkor már a szárazságtűrő 400-500 FAC-számú fajták elfogadható biztonsággal hozzák a termé­süket. Mert ezt a zónát május, június hónapokban a sokévi át­lag szerint 127 mm körüli csa­padék éri, amivel már a kuko­rica nagy valószínűséggel át­vészeli a júliusra és az augusz­tus első két dekádjára jellemző aszályos időszakot. A piacon már bonyolultabb a helyzetünk. Az európai uniós társult tagságunknak köszön­hetően 1991 óta enyhébbek az agrárkivitelünkre nehezedő vámok. De cserébe a tőlük hozzánk irányuló importot mi is vámkedvezményben része­sítjük. A társulás előtt a nyu­gati viszonylatú agrárkereske­delmünkben az exportunk hat­szor volt nagyobb, mint az im­port. Időközben ez az arány kettő-négyszeresre zsugoro­dott. Ez a kedvezőtlen helyzet nemcsak a kapott és adott ked­vezményekkel függ össze, ha­nem főleg azzal, hogy 1990- hez viszonyítva a mezőgazda- sági termelésünk több mint 30 százalékos visszaesése miatt nem tudjuk kihasználni a kivi­teli kvótákat. A visszaélések lehetőségeit is magában fog­laló privatizációs, valamint a kárpótlási törvény megalkotá­sakor a Munkáspárt jelezte, hogy bekövetkezik majd a nagyarányú visszaesés, ami el­sősorban nem a magánosítás miatt, hanem azért volt előre látható, mert a tulajdonváltást a közgazdasági megfontolások teljes mellőzésével, a szövet­kezetek, az állami gazdaságok és az integrációs szervezeteik szétverésének szándékával haj­tották végre. A korábbi kiszá­mítható hazai piacot felváltotta a nyomor növekedésének ará­nyában szűkülő, egyre bizony­talanabbá váló belső piac. A parlament pártjainak szándéka, hogy bevigyenek bennünket az Európai Unióba, de késlekednek felszámolni a növekedés útjában álló akadá­lyokat. Pedig jól tudjuk, hogy az uniós szabályok szerint a belépést megelőző évek átlagai alapján határozzák majd meg a termelési lehetőségeinket. Az FM előzetes számításai szerint uniótagként egy hétmil­liós sertésállomány tartásának engedélyezésével számolha­tunk, ha a belépésig terjedő években az állománynöveke­dés kihozza majd ezt az átla­got. Most ötmillió alatt van a darabszám, 1989-ben tízmillió fölött volt. Rövid távon az értelmetle­nül szétvert keleti piacok to­vábbi visszaszerzésében, va­lamint Görögországba, a hor- vát tengerpartra irányuló ex­portlehetőségekben remény­kedhetünk, ha a minőség meg­felel az uniós szabványoknak és ha ezt az unió a praktikáival (mert már ilyenek voltak) nem gátolja. Az elmondottakat figye­lembe véve, ha a magánterme­lők továbbra is vállalkoznak sertéstartásra, ezt alapozhatják a tiszta vérű magyar fehér, magyar lapály kocákra. E faj­ták szaporulatai - ha az egyes növekedési fázisaikhoz igazí­tott béltartalom takarmányt kapnak -, a vágóhídon meg­ütik az uniós előírásokat, az ipari takarmányok teljes mel­lőzésével pedig egy zsírosabb húsminőséget, vastagabb sza­lonnát kapunk. A hazai fajtá­ink alkalmasak a haszonke­resztezésekben anyai vagy apai partnereknek is. Ameny- nyiben az export jó vágóértékű élősertést igényel, akkor a ke­resztezésben a „duroc” vagy a „hampshire” kanok felhaszná­lásával a szállítást is jól elvi­selő (stressztűrő) állományt kapunk. Az intenzív hústerme­lés céljából a magyar fajtájú kocákat a „pietrain” apai part­nerrel is keresztezhetjük. Á si­keres haszonkeresztezéseknek az a magyarázata, hogy a ho­nos magyar fajták jó szapora- ságát, ellenálló képességét (ezek nehezen megváltoztat­ható tulajdonságok) az előző­ekben említett fajtájú kanokkal nem rontjuk le. Nem fajtaáta­lakítást csinálunk, hanem csak a hibridhatást használjuk fel célirányosan, a változó piaci igényekhez való rugalmas al­kalmazkodásunkban. Öröklődési szempontból a malacnevelő képesség is nehe­zen változtatható. Ezért a ko­cának valót olyan alomból vá­lasszuk ki, amelyben születés­kor is és 30 napos korban is a malacok közel azonos súlyúak. A fejlődési esély, a takar­mányértékesítő képesség kö­zepesen, míg az izomzat, a sza­lonnavastagság, a sonka alakja és nagysága jól öröklődő tulaj­donságok. írásom természetesen nem stratégiai jelentőségű az ágazat számára, de talán nem haszon­talan mindaz, amiről szóltam. Szurcsik István, Túrkeve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom