Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-26 / 250. szám

1996. október 26., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Kő az állóvízbe Teller Ede minden politikai nézetével nem muszáj egyetérteni ahhoz, hogy elismerjük: a világhírű atomtudós nukleárisenergia- ügyekben mértékadó tekintély. Mostani ma­gyarországi látogatása idején, mint a lapok megírták, több alkalommal is a paksi atom­erőmű bővítését javasolta, s általában síkra szállt a nukleáris energia felhasználása érde­kében. E kijelentések óta eltelt néhány nap, de semmiféle reagálás nem hangzott el, legalábbis a nagyobb nyilvánosság előtt velük kapcso­latban. Pedig az emberek joggal várhatták, hogy megszólalnak a környezetvédők, a zöldek, az atomenergia-termelés ellenfelei, akik annak idején olyan harcosan kiálltak például a „Dunaszaurusz”, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ellen, de olykor Paks ellenében is szót emeltek. Hol vannak hát a környezetvédők? - kérdezhetnénk. Hova lettek a tüntetések, a tiltakozó nagygyűlések szervezői és eszmei irányí­tói? Nos, megvannak, csak éppen már nem a környezetvédelem­ben, hanem - tisztelet a kis számú kivételnek - a politikában. A magyar környezetvédelmi mozgalom ugyanis, ez ma már, nyolc-tíz év távlatából teljesen nyilvánvaló, nálunk első megjelenésétől kezdve masszívan politikai ügy, pontosabban a rendszerváltás előtti néhány évben az akkori rendszer elleni politizálás viszonylag szabad és veszélytelen terepe volt. Olyan politikai erők léptek föl környezetvédő mezben, amelyek céljai messzemenően túlmutattak a nagymarosi erőmű fölépítésének megakadályozásán, valójában a rendszer lebontására irányultak. A későbbi rendszerváltó politikai elit egy jelentős része ott szerzett „mozgalmi” tapasztalatokat. A szakmai körök politikától meg nem fertőzött része hiába érvelt az erőmű felépítése melleit. A hatalom akkori birtokosai pedig először a magyar-szlovák szerződés felbontásával próbálták nem politikai jellegű engedménnyel kielégíteni egyre hangosabb ellenzéküket, természetesen sikertelenül, hiszen akkor már nem a nagymarosi erőmű, hanem maga a hatalom volt a tét. Hogy ez mennyire így volt, azt bizonyítja az a tény, hogy a rendszerváltás után a környe­zetvédelmi mozgalom visszasüllyedt a jelentéktelenségbe, vezetői­nek nagy része átnyergelt a politikára, vagy talán helyesebb úgy fo­galmazni, hogy a direkt politikára, mert hiszen ezek az emberek környezetvédőként is elsősorban politizáltak. A környezetvédelem, noha érintőlegesen minden párt beépíti a maga programjába, manapság nem igazán kelendő a politika „pia­cán”. A lakosság széles körében a gazdasági-megélhetési gondok mellett a környezetvédelem költséges luxusnak tűnik, néha pedig szembekerül a munkahelyek védelmével vagy a magántulajdon sérthetetlenségének elvével. Az így keletkezett állóvízbe Teller Ede most követ dobott, de ez a kő nem keltett hullámokat. Pedig egy vita sok mindent tisztáz­hatna a környezetvédelem, a zöld mozgalmak bonyolult és ellent­mondásos kérdéskörében. Önkormányzatok kisebb létszámmal (Folytatás az 1. oldalról) segíthetnek - fejtette ki az Or­szágos Területfejlesztési Köz­pont főigazgatója, dr. Szegvári Péter. A nyitó előadást mint­egy folytatva elemezte a terü­letfejlesztés lehetőségeit, an­nak anomáliáit is számba véve. Megjegyezte, hogy 1992-től megyénkbe a teljes pénzesz­köznek mindössze 1,2 száza­léka érkezett. A központi el­osztás hátrányaként mutatko­zott meg, hogy a fejlesztési források közel 60 százaléka a központi térségbe - a fővá­rosba és környékére, valamint a Dunántúlra - vándorolt. Ezért kell megfelelően működ­tetni a néhány hónapja létre­hozott decentralizált intéz­ményrendszert. Kérdésekre adott válaszában is kiemelte dr. Szegvári Péter a regionali- tás fontosságát. így aláhúzta például azt, hogy a központi alapok forrásainak - mely eléri a 100 milliárdot - odaítélésé­nél is előnybe részesítik a tér­ségi pályázatokat. Az OTP Bank többféle hi­telkonstrukcióval igyekszik áthidalni önkormányzati ügy­feleik pénzügyi problémáit - tudhatta meg a hallgatóság. A rendszerbe állított ügyfél- terminállal az önkormányza­tok közvetlenül kérdezhetik le számláik egyenlegét, és papír­bizonylat kitöltése nélkül utal­hatnak. Nemsokára az önkor­mányzati üzletág csatlakozik a bank integrált számítógépes rendszeréhez, biztosítva ezzel a számítógépes kapcsolat nyúj­totta előnyöket. ein Tiszasülyön morognak az emberek Tüzelőolaj-támogatásként kályhát igényelhetnek Panaszos telefonok, üzenetek érkeztek Tiszasülyről, de akadt aki személyesen kereste fel a szerkesztőséget - mondván: furcsa kez­deményezés színhelye ez a település. Útnak eredtünk, és jövete­lünk után az egyik házban kisebbfajta falugyűlés várt ránk. Kis Andrásáé nyugdíjas, 22 ezer körüli a havi járandósága.- Tizenötezer a rezsi, alig marad forintunk, ezért kértem fűtési támogatást. A papíron az állt, adnak helyette kályhát. Erre az a válaszom: hála Isten­nek, az van nekünk is. Két fű­részporos, két gáztűzhely, két szeneskályha és két olajos. Ha kapok egy hetediket, melyikben fűtsem el? Ráadásul az csak kölcsönben lenne. Idó's Katona Józsefné irato­kat vesz elő.- Engem alaposan felbosszan­tott ez a testületi döntés, misze­rint kompenzáció, azaz hozzájá­rulás, pénz helyett nálunk ilyesmi jár. Olyan ez, mint aki ha nagyon éhes, és étkészletet kap: nesze, lakjál jól vele! írtam a miniszterelnöknek, az áttette az ügyet a kabinetirodához, on­nan a Népjóléti Minisztériumnál kötött ki. Innen válaszoltak: Ti- szasüly több részletben 8,5 mil­liót kapott a tüzelőolaj támoga­tására.- Szóval kályha önnek sem kell?- Van már hat, inkább a kály­hába való hiányzik. Feladtam egy levelet, amit visszaküldték ahelyett, hogy a testület elé ter­jesztették volna. Tóth Béláné is nyugdíjas, kap vagy tizenhétezret.- Hajói emlékszem, én tavaly két részletben 9 ezer forintot kaptam. Az idén is kértem: az első ajánlott levelet márciusban küldtem el a hivatalnak. Ahogy magának válaszoltak, azt kap­tam én is. Nekem meg a hoz­zánk hasonlóknak nem kályha, belevaló kell. Vagy pénz, amiért tüzelőt vehetek. Ifjú Nagy Jánosék három gyereket nevelnek. Mindketten munkanélküliek, 25 ezer a havi bevételük, 18 ezer a kiadásuk.- Sajnos annyira kevés ma­rad, hogy csak egy-két zsák tü­zelőt bírunk egyszerre venni. Kértem fűtési támogatást a gye­rekek miatt, és szinte kicsúfol­tak, hogy ha akarom, most csak kályha jár. Szabó Lászlónéék tizenöte­zerből hárman élnek. Négy olaj­kályhájuk van: tavaly kapott pár ezret, most elutasították. Akár Veréb Istvánt, aki szintén nyugdíjas, és kérése nem talált meghallgatásra. Pedig szerinte ötezer forint is jó lenne, valamit segítene. Németh Györgyné, aki öz­vegy, nincsen tizenhétezer a já­randósága.- Ebből nyolc és félezer a ki­adás, és csak mellesleg jegyzem meg, négy kályhám van. Men­tem én a hivatalba februárban, márciusban támogatásért, de csak egy nyakatekert fogalma- zású nyomtatványt kaptam, hogy több típusú kályha közül kérhetek. Köszönöm, de a sze­gény embert a kályha - legyen az gázfűtésű - magában nem melegíti. Varga Józsefné nek, aki munkanélküli és ketten valami­vel több mint huszonháromezret kapnak, Siesta gázkályhát aján­lottak. Van otthon öt darab, és a kérdésére, hogy miért nem pénzzel segítik a rászorulókat, az a válasz érkezett: azért, mert sokan leeresztik az összeg árát a torkukon. Szerinte biztosan akad efféle ember is, de aki nem tar­tozik közéjük? Végezetül ifjú Nagy Pálék, akik három apróságot nevelnek, és kapnak havi 30-32 ezer forin­tot, amelyből 22 ezer csak a ki­adás.- Tavaly adtak pár ezret. Az az igazság, egy havi tüzelőre sem volt teljesen elég, de mégis jól jött, mert pár hetet átvészel­tünk belőle a hideg hónapokban. Nem sorolom tovább, mert újabb mérgelődő, panaszkodó emberek érkeznek, és ha minden nevet leírok, lassan telefon­könyvvé válik a cikk. Két do­logban megegyeznek: elfogad­hatatlannak tartják ezt a döntést, ezt a gyakorlatot, ugyanakkor azt is hozzáteszik: kérésüket sokszor nyeglén, gúnyosan ke­zelik a hivatalban. Különösen két személy nevét emlegették... Ezek után felkerestük a pol­gármesteri hivatalt, ahol kide­rült: testületi döntésről van szó. A helybeli honatyák szeptember 25-én úgy szavaztak, hogy az idén Sülyön ez lesz a támogatás módja. Több ok miatt. Az egyik: volt, aki tavaly traktorba hasz­nálta az olajat, és tényleg akadt olyan személy is, hogy az árát leeresztette a torkán. Ez a 8,5 millió arra való, hogy a drága, korszerűtlen olajkály­hákat kiváltsák, magyarul: gáz­tüzelésre álljanak át. Ám az is igaz, ez nemcsak korszerűsítésre való, hanem egyfajta kompen­záció, segítség: az állam úgy tá­mogatja a rászoruló családokat, hogy méregdrága olaj árához va­lamivel hozzájárul. Itt is hamarosan, talán a jövő hónap közepén bekap­csolják a vezetékes gázt. A bökkenő az, hogy korszerűsí­tés ide, bekötés oda, ebből a te­lepülésen nagyon sokan kima­radnak. Mert annyira szegé­nyek, nincs pénzük a bekö­tésre, ami bizony nem olcsó, így ők továbbra is maradnak a hagyományos fűtésnél, vagy ha áttérnek a gázra, az elviszi ingüket, gatyájukat. A kérdés az, hogy joga volt- e a testületnek úgy dönteni, hogy csak a korszerűsítést tá­mogatja? Azt is azoknál, akik kályhát igényeltek? Valóban ezekre adta a Népjóléti Mi­nisztérium ezt az összeget? Ami már aligha van meg; be­került a gázvezeték-rendszer építési költségeibe. így itt a vezeték tényleg olcsóbb lesz valamivel. De aki nem vezet­teti be és rászorulna a segí­tésre, annak mit ajánlanak? Valaki megjegyezte: hordoz­ható búboskemence jobb lenne, mert az mindenevő, így az efféle határozatokkal is be lehetne fű­teni. Hogy a helyi képviselők­nek ez a döntése, miszerint kályha jár és más nem - kemen­cébe kerül-e vagy sem -, ehhez gyanítom, a megyei közigazga­tási hivatalnak is lesz egy-két szava. Ahhoz is, hogy miért jó az, ha fázik a szegény magyar és kályhát kap, nem pedig pénzt valamilyen fűtőanyagra. Arról nem is beszélve: honnan és kitől vesz a hivatal ennyi kályhát? D. Szabó Miklós A tiszasülyi panaszosok egy része, akiknek meglévő kály­háik mellé még másikat ígértek. fotö: csabai Manzü-érem Szabó Lászlónak Szabó László szolnoki szob­rászművészt már több mint egy évtizede rendszeresen meghívják az olaszországi Ra- vennában rendezett Dante Bi- ennáléra. Ez a nagy nemzet­közi kiállítás, amelynek egy középkori kolostor ad helyet a város központjában, Olaszor­szág egyik reprezentatív mű­vészeti eseménye. A kiállító művészeknek al­kotásuk témáját mindig Dante Isteni Színjátékából kell ven- hogy a három rész (Pokol, zül melyikből. Az idei, XII. niük, sőt azt is meghatározzák, Purgatórium, Paradicsom) kö- biennálén az egész világból 350 művész szerepelt, a mű­veket a Purgatórium ihlette. Szabó László műveit már több alkalommal is díjjal is­merték el, így történt ez az idén is. Az áprilistól októberig tartó kiállítás bezárása után A megtisztulás útján című szo­borkompozíciójáért megkapta a világhírű olasz szobrásznak, Giacomo Manzünak a raven- nai Dante Központ részére ké­szített érmét. ( Képünkön az érem két oldala, a baloldalin egy Dante-idézettel.) Egy angol első világháborús plakát képe jár az eszemben egyfolytában, mióta beszél­gettem Csombor László alez­redessel, a december 1-től felszámolásra, illetve áttele­pítésre ítélt szolnoki 5. Jász- Nagykun Légvédelmi Tüzér Kiképző Ezred parancsno­kával. A képen a britek kirá­lya szúrós szemmel mutat a plakát előtt állóra: „A hazá­nak szüksége van rád!”. Re­mélem, mire az alábbi írás végére ér a Kedves Olvasó, megérti, miért is villan fel emlékezetemben oly élesen ez a plakát... A 44 éves parancsnok pályája - mondhatni - töretlen ívű. Nem készült ő katonának, tanítani szeretett volna, ám a sors úgy hozta, hogy mégis magára öl­tötte végleg az „angyalbőrt”. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola légvédelmi tüzér pa­rancsnoki szakának elvégzése után Jánoshalmára került, ahol élenjáró tűzszakaszparancsnok, majd ütegparancsnok volt. Csombor alezredes hangsú­A parancsnok, aki alól „kiszervezték” az egységét - Katonasors ’96 A hazának szüksége van rád? lyozza: amit elért, azt nagy mér­tékben a keze alatt szolgáló ál­lománynak is köszönheti.- 1981-ben lehetőségem volt átképző tanfolyamra jelent­kezni. Ahogy a parancsnokom fogalmazott: ez a felfestett út. A nagyoroszi tanfolyam után Ka­locsa következett, a hadműveleti törzs, ahonnan egyenes út veze­tett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára. A négyszeres ki­váló ütegparancsnoki címnek köszönhetően felvételi nélkül je­lentkezhettem az intézménybe.- A végzést követően szeret­tem volna bent maradni tanítani, ám az elöljáró azt mondta, hogy csapathoz kell menni. így kerül­tem Székesfehérvárra, a hadse­regtörzsbe. Az út következő állomása Kiskunfélegyháza, ahol négy év múlva vehette át a laktanya­parancsnoki teendőket, majd Nagyorosziba telepítették át őket. Időközben sikeresen elvé­gezte a felsőfokú számítástech­Nehezen látható a jövő FOTÖ: CS. I. nikai rendszerszervező szakot, így most már három diploma volt a kezében. Szerényen kihagyja, így ne­kem kell rákérdezni: hogyan is volt a román forradalom alatt? Ő volt az, aki 1989 decemberében, mikor még javában dúltak a har­cok, konvojparancsnokként 18 tehergépjárművel 81 tonna élelmiszert vitt ki egy Aradhoz közel eső laktanyába - termé­szetesen fegyvertelenül. A sike­res akció után soron kívül elő­léptették alezredessé.- Nagyorosziból 1994-ben jöttem el Szolnokra, a légvé­delmi tüzér dandárhoz, szolgála­tom alatt a hetedik és valószínű­leg utolsó helyőrségbe. Itt pa­rancsnokhelyettesként tudtam, hogy én leszek az utód a- pa­rancsnoki poszton. Tavaly december elsején mindez valósággá vált: kinevez­ték a légvédelmi tüzér dandár parancsnokává, majd az átszer­vezések során a dandárt kikép­zőezreddé „fokozták” le. Most december elsejétől pedig- meg­szűnik Szolnokon az ezred.- Egy évvel ezelőtt azt gon­doltam, hogy beindulhat egy nagyon jó kiképző ezred, hiszen kitűnő állományt örököltem, és továbbra is színvonalas volt a munkánk ... Nagyon kellemet­len helyzetbe kerültem, amikor azoktól a tisztektől, tiszthelyet­tesektől, akikkel hosszú évek óta ismertük egymást, meg kellett kérdeznem, hogy mi az elképze­lésük a továbbiakban, hiszen az ezrednél beosztást felajánlani nem tudok számukra. Jellemző, hogy a parancsnok­tól hivatalosan még senki sem kérdezte meg, hogy neki mik.a további elképzelései.- Ha megalakulna Szolnokon a honvédség területi pénzügyi és nyilvántartó központja, akkor oda szívesen elmennék, hiszen többek között ezzel a szándék­kal járok a pécsi egyetem által szervezett közgazdaság­tudományi karra. Alacsonyabb beosztást nem kívánok ellátni, mivel elértem egy szintet, ahon­nan nem szívesen lépnék vissza. Ez nem karrierizmus, mert ha karrierista lennék, akkor már ré­gen nem csapatnál szolgálnék .. . Nagyoroszi sem csábító szá­momra. Ismerem, hiszen szol­gáltam ott két évig ... Marad hát a korai nyugdíj? Ehhez már megvan a 25 év szolgálati idő. Ahogy a parancs­nok mondja: ezzel bizony jelen­tősen vissza fog esni amúgy is gyér anyagi helyzetük. A di­lemma máris adva volt a csalá­don belül: a három gyermek kö­zül — mivel kettő már főiskolás - a legnagyobb nem mehetett el Kecskemétre főiskolára. Nem bírták volna anyagilag.- Azért bízom benne, hogy valamilyen munkahelyet csak sikerül találnom - mondja nem túl nagy meggyőződéssel. Nem egy perspektíva, de a legvégső az, hogy elmegyek valahova biztonsági őrnek. „Levezetésképpen” feleleve­nít néhány anekdotát a katonaé­vekből. Az emlékek közt ku­tatva ismét kisimulnak a ráncok, felcsillan a tekintet. A búcsú­záskor azonban még odaszól: a legnehezebb nem is az én, ha­nem a kollégák sorsának a meg­élése. Szép volt ez a pálya em­berileg, de ugyanakkor nagyon nehéz is. Szerettem csinálni. Katonasors ’96: a hazának szüksége van rád? Baranyi György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom