Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-24 / 248. szám

1996. október 24., csütörtök Az Uj Néplap Mezőtúron és Túrkevén 7. oldal Betéti társaság az iskola égisze alatt Mindenre vállalkoznak Ahogy mondani szokás, a vállalkozást nem lehet elég korán kezdeni. Ezt felismerve alapították meg a fennállásának századik tanévét kezdő mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában a Pepita Pont Betéti Társaságot, amelyet - természetesen tanári segédlettel - a diákok működtetnek. A társasági szerződésben rögzí­tettek szerint komoly cégről van szó, még akkor is, ha 99 százalékban „szimulált” vállal­kozás a Pepita. A jól prosperáló társaság vezetői, tagjai, alkal­mazottai úgy intézik ügyeiket, mintha élesben működnének: könyvelik az árbevételt, a költ­ségeket, az eredményt, precí­zen nyilvántartják állóeszköze­iket, banki átutalásokat teljesí­tenek, valamint pontosan fize­tik a közterheket. Az árbevétel nagysága miatt ugyan áfa-men­tesek lennének, de biztos, ami biztos, az általános forgalmi adóval is számolnak, hiszen ez­zel is meg kell barátkozniuk a jövő vállalkozóinak. A cég fő profilja egyébként iskolai meghívók készítése és a blankás O.K. című diáklap kia­dása. Az újság talán már azzal számol, hogy hazánk már az Európai Unió tagja és a mone­táris unió részese, hiszen a fej­léc alatt az olvasható: ára 1 konvertibilis gyémánt félkraj­cár, mondhatni 20 forint. Ez utóbbi alatt bizonyára a majdan lehetséges közös európai pénz, a gyémánt félkrajcár aktuális árfolyama értendő. A bt. az újságon kívül más tekintetben is jelen van a pia­con, hiszen a vállalkozás a túri diákbankkal közösen sikere­sen mutatkozott be a közel­múltban Kecskeméten meg­rendezett diákvállalkozások találkozóján. L. Z. Nem iskolában tanulta a szakma csínját-bínját A túri piac nyüzsgő forga­tagában időről időre feltű­nik egy kalapos, szikár em­ber. Serbán Lőrincnek hív­ják, és már egy híján a het­venediket számlálja. Seprű­ket, vesszőkosarakat, ki- sebb-nagyobb teknőket árul. nem árt némi kötszer sem. Hi­szen gyakorlat ide, kézügyes­ség oda, azért a tenyere, ujjai hordozzák a félrecsúszott üté­sek helyeit, nyomait. A nyugdíja térdig ha ér, ezért piacozik. A gyerekei, unokái közül egy sem folytatja a papa hivatását, mondván: nehéz, ve­Lassan hatvan éve, hogy Serbán Lőrinc a teknőket fa­ragja, seprűket köti Ezt csinálta világéletében, és a szakma ábécéjét még véletlenül sem az iskolapadokban tanulta, hanem a szüleitől leste, Sajátí­totta el Komádiban. Háború, forradalom, kisebb-nagyobb vi­lágégés - ő csak faragta a tek­nőket. Ahhoz a rubusznyár az igazi, és bizony egy jó hét szük­séges, hogy a fa törzséből teknő legyen. Kell hozzá fejsze, két- nyelű kés, kapocska, balta, meg szélyes. Mostanság gyenge a piac - vallja, nincs pénz.' Se itt, se máshol. Ez is baj. Meg az is, hogy úgy érzi: neki is egyre lej­jebb. Tizenöt-húsz esztendeje délelőtt piacozott, hazament, ebédelt, délután faragott, kosa­rat vagy seprűt kötött. Most mire hazaér, mindene fáj, és szégyen, nem szégyen, le kell dőlnie. És ez az évek múltával aligha javul. Tűzoltóknak képezik őket Az alapfokú tűzoltótanfolyam színhelye Túron a helyi lánglovagok épülete, az épület belső udvara Mezőtúron a városi tűzoltóság épületében elkezdődött egy hat­hetes, alapfokú tűzoltóképző tan­folyam. A hallgatói létszám ti­zenöt, közülük tízen Kunszent- mártonból érkeztek, de akadnak karcagi és helyi katonaviselt hu­szonévesek is. A máshol lakók­nak az épületben szállást alakítot­tak ki, akik ebédet, vacsorát is kapnak. A tanteremben videó, írásvetítő segíti az ismeretek el­méleti részét, ugyanakkor az sem titok, hogy ennél fontosabbnak tartják a gyakorlati képzést. Ezért jóval több az udvaron lévő óra, ahol jószerével élesben történik a gyakoroltatás. A tanfolyam mint­egy 310 ezerbe kerül, ennek költ­ségét a küldő parancsnokságok biztosítják. A foglalkozások a jövő hónap derekán vizsgákkal fejeződnek be. Kiköltöztek a temetőbe Az ember azt gondolná, hogy a temetőkben lévő csőszházak lakói általában vénséges vén öregemberek, akik kenyerük javát már megették, és azért húzódtak oda, mert tisztában vannak vele, hovatovább lepe­reg életük homokórája. Kivé­telt erősítve, Túrkevén a hiva­talos nevén Vasúti temetőben lévő házban egy szép arcú, mosolygós, nevetős fiatalasz- szony fogadott bennünket. Megtudtuk tőle, hogy mind­össze 18 esztendős. A párja, Lakatos László hozta ide Ken­deresről, mégpedig jeles na­pon: szilveszterkor. A szülei rémületére, akik kezdetben nem nézték jó szemmel, hogy lányuk a bevégzett emberi éle­tek kertjében lakik. Azóta gyarapodott a család, megérkezett Lilla nevű kislá­nyuk is, aki lassan már négy hónapos, és pufók arca igen­csak jó ét­vágyról ta­núskodik. Ica azonnal meg­szokta első, önálló ottho­nát, és ne­künk is meg­jegyezte: na­gyon, de na­gyon sok a szomszé­dunk, és mind csen­des. A párja a sí­rokat gon­dozza, ügyeli, segédkezik a temetéseken. Ő meg úgy van a lenn nyugovókkal, ha bármi is történik, nem ők tehet­nek róla, hanem az élők. Melles­leg a terület hagyományos neve Galuska temető. Állítólag akit Lakatos László párja, Ilona a kislányukkal, a négy hónapos Lillával legelőször ide hántolták, annak a torkán megakadt jókora galuska okozta a halálát. Ezt mi nem tud­tuk, csak hallottuk, amit ezúton adunk közre. Zöld Béka kocsma Hej, de nevezetes hely Keviben, mert ide aki bemegy, önként lép be, nem úgy, mint a téeszcsébe! Elég az hozzá, ez a fontos léte­sítmény Ábrahám Lajosné Erzsi- kéé - aki özvegy, és az életkorát legtalálóbban két egymás mellé írt hatos fejezi ki -, s még az édesapjáról maradt rá. Jelenleg a három fia közül kettő: Pista és Dezső felváltva áll a pult mögött. Noha a tulajdonos neve Ábra­hám Lajosné, a lelkünkre köti, ne ezt írjuk, hanem azt, hogy Epres, mert őt mindenki úgy ismeri. Szóval Epres mindennap beül a kocsmába beszélgetni, kicsit tár­salogni a vendégekkel. Törzskö­zönsége van a városszéli Zöld Békának, aki ide jár, nyitott könyv az élete. Mindent tudnak róla, ő is mindent tud a másikról. Szóval a gazdaasszony leül a vendégek közé és beszélget. Inni nem iszik se szeszt, se üdítőt, a A kocsma gazdaasszonya az épület előtt, az októberi rend­hagyó napsütésben víz az itala. Ezenkívül még szeret olvasni. No, nem afféle csihi- puhi, ütöm-vágom regényeket, hanem a Tiffanyt, a Romanát, a Júliát. Szerencsére a gyógyszere­ket sem ismeri. A párját már hat éve eltemette, ám ő még sokat szeretne élni, de csak egészség­ben. Úgy legyen, kedves Erzsiké néni, akarom mondani, Epres! Frakcióvezető Mezőtúrról Noha Tornyi Győző eredetileg budapesti születésű, több mint harminc éve a Berettyó-parti városban lakik, és ízig-vérig oda valósinak tartja magát. Je­lenleg Gyomaendrődön dolgo­zik a Mól Rt.-nél, ugyanakkor a megyei közgyűlés kisgazda-, MDF- és KDNP-frakciójának a vezetője. Tornyi Győző, bár a megyei közgyűlés egyik frakcióve­zetője, azért mezőtúrinak tartja, vallja magát- 1994 decembere óta vég­zem ezt a munkát, és nemcsak mezőtúri jelenség, amit mon­dok, mert jószerével az önkor­mányzatok összességére jel­lemző a nehéz pénzügyi hely­zet. Részben ez a negyven év öröksége, részben, hogy a fo­rint mindig és mindenhol keve­sebb, mint ami a feladatokra kellene. A települések 1990 óta nagyarányú gáz-, víz-, csator­nahálózat-fejlesztésbe kezdtek, de hát a felvett hitelek kamata meg a hatalmas infláció fel­emészti a tartalékokat. Úgy tudnak talpon maradni, hogy eladják, felélik, elpocsékolják a vagyonuk egy részét. És megmondom őszintén - amíg «z. a -kormány van hatal­mon -, semmiféle lehetőséget nem látok a változásra. Bebizo­nyosodott, és újólag bizonyo­sodik, hogy ez a kabinet meg­szüntetni, felszámolni, leépíteni tud, de újat teremteni, újat al­kotni, valami mást létrehozni, azt még véletlenül sem. Ezért egy igaz: jusson bárki is hata­lomra, két év múlva nem lesz könnyű helyzete. Jobb lett az út Mezőtúron az úgynevezett 4. út a Mól töltőállomás mögött új, szilárd burkolatot kapott. Mindez portánként 35 ezer fo­rint hozzájárulást jelentett, amelynek a fő -kivitelezője Bogdány Mihály volt, szerve­zője pedig Jurta Miklósné. A költségekhez a Mól Rt. ötszáz­ötvenezer forinttal járult hozzá. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Csabai István A betegség megviseli a pénztárcát Mégpedig egyre jobban, hiszen hogy mást ne mondjak, a gyógyszerárak meredeken emelkednek. Erről Vizdákné Török Márta gyógyszerész töb­bet tudna mesélni, hiszen 26 éve nézi a recepteket, szolgálja ki a hozzá betérőket. Tizenhárom esztendeje vezeti az újvárosi gyógyszertárat, tavaly meg is vásárolta. Arrafelé rengeteg az idős kisnyugdíjas, úgyhogy baj­ban vannak az orvosok, milyen gyógyszereket írjanak fel, hogy ki is váltsák. Mert sajnos ma már nem ritka, hogy több ezer forintot hagy itt valaki, de még egy egyszerű megfázás is bele­kerül legkevesebb 500-800 fo­rintba. Mármint a gyógyszer. Igaz, a cél a megelőzés lenne, de alihoz komplex vitaminokat kellene szedni, ami szintén nem olcsó, ezemégyszáz körüli. Ma már egy csomag Algopyrin is 168 forint, és ez még akkor is Az újvárosi gyógyszertárban ilyentájt mindig akadnak vásárlók sok, ha egyre több a közgyógy­ellátásban részesülők száma. Mellesleg Vizdákné Márta kö­szöni szépen, jól van, egyetlen gyógyszerfajtával, gyógyszerrel sem él. Azt is hozzátehetnénk, lenne miből válogatnia, de sze­rencsére erre nincs szüksége. Nem olcsó ma már a tanulás A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem mezőtúri ka­rának aulájában az egyik asztalnál három ifjú hölgy ül. Mindahányan a huszon- éveik elején járnak. Vala­mikor azt mondtuk volna róluk, hogy levelező hallga­tók, most távoktatásban ré­szesülnek. Valameny- nyien másod­évesek. Mes­ter Erzsébet így mutatko­zik be:- Eredeti­leg bajai va­gyok, és me­zőgazdasági mérnök sze­retnék lenni. Vízügyi szakközépben végeztem, és mivel ezen a főiskolán tanulha­tok környezetgazdálkodási is­Mester Erzsé­bet mereteket is, ide jelentkeztem. Mellesleg Orosházán, albérlet­ben lakom, az közelebb van Mezőtúrhoz. Kéthavonta kell bejár­nunk egy hétre, vizsga- időszakoan pedig hetente. Társa, Szűcs Noémi szarvasi:- Naponta bejárok, nincs olyan messze a két város.- A félév milyennek ígérke­zik?- Nem könnyű: hét tárgyunk van, ebből öt vizsga lesz.- Mi vélemény a választott szakukról? Mondjuk, a magyar mezőgazdaságról?- Én is mezőgazdasági mér­nöknek készülök, és nagyon remélem, előbb-utóbb lesz be­Szűcs Noémi lőle valami. Kell, hogy legyen, elvégre ezt az országot mindig a mezőgazdaság emelte ki a bajból. Besenyei Mártk Gabriella gádorosi:- Nekem is hasonló a sza­kom, és még tanulok mellé környezetgazdálkodást.- Munkahely?- Nekem van, Oroshá­zán egy rész­vénytársaság­nál, havi 20 ezret keresek.- Itt meny­nyi az éves tandíj?- Hatvan­ezer. A szülők segítenek. Mindannyian szeretnénk még valahol tovább tanulni. Er­zsébet és én például Gödöllőn... Besenyei Márta Gabri­ella

Next

/
Oldalképek
Tartalom