Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-22 / 195. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. augusztus 22., csütörtök Közelebb a múlthoz így lehetne összegezni azt a .nem mindennapi vállalkozást, melyet a kunhegyesi Hosvai Varga István Városi Művelődési Központ szervezésében a gurulótábor vitt véghez a közelmúltban. Immár öt esztendeje annak, hogy az intézmény dolgozói célul tűzték egy újszerű nyári programlehetőség megteremtését helyi gyerekek számára. így vette kezdetét - az akkor még 10-12 éves gyerekek részvételével zajló - csillagtúrás kerékpáros gurulótábor, elsősorban arra törekedve, hogy a lakóhelyet és környékét fedezzék fel a túrák során. Időközben az iijak érdeklődése és fizikai teljesítő- képessége is nőtt, így a túrák hosszát is növelni kellett: az elmúlt évben már egy 450 km- es, 10 napos túrát tett a tábor Nógrád megyében. Az idén még merészebb terveket szőttek a szervezők: a cél a bácskai Feketics. A kitűzött úti célt több szempont is indokolta; részint a kunok tavaly ünnepelték saját történelmük egyik fontos eseményének, a redemptiónak 250. évfordulóját, s a túra útvonala érintette a kun városok egy részét is, másrészt a tábor - országjáró, honismereti, helytörténeti, turisztikai jellegénél fogva - szorosan kapcsolódik a millecentenári- umi eseményekhez. A legfontosabb állomáshelyen, Feketi- csen pedig a 210 éve Kunhegyesről elköltözöttek leszár- mazottaival, szokásaikkal, mindennapjaival ismerkedtek a résztvevők. Az útra vállalkozók komoly próbatétel elé néztek, hiszen naponta 90-120 km volt a két szálláshely közötti távolság. A látottak, a határon túl élők meleg szeretete, a gazdag programok mind feledtették a fáradtságot, és felejthetetlen élményekkel gazdagodva, elégedettséggel térhettek haza mind a huszonötén. Bizonyára sokáig él mindenkiben Zenta városának látványa, a Tanyaszínház szabadtéri játéka, a zentai csata emlékművénél tett kegyeleti főhajtás, a feketicsi megérkezés, az ott élők körében eltöltött három nap, valamint a szeretet, gondoskodás, amit éreztünk, amerre csak jártunk. Az út során igyekeztünk - ha jelképesen is - minél több településre elvinni a kunhegye- siek üdvözletét, kifejezve igényünket a kötődés, kapcsolat- tartás erősítése iránt. Köszönet a túrára vállalkozóknak a kitartásért, a szülőknek az aggódó gondoskodásért, a támogatóknak a segítségért, köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy a kis csapat 725 km-rel közelebb kerülhetett a múlthoz. Szentpéteriné Lévai Mária Kunhegyes Adósak vagyunk történelmünk nagyjainak Általában egyetértek vele és szívesen olvasom a Fekete lyukat lapjukban, de megvallom, a július 30-ai számban írottakkal nem értek egyet. A mai utcanevek nem mindenkinek tetszenek. Például nálunk kérték a polgárok, ne változtassák meg a Kilián lakótelep és a Szabadság utca nevét, de sajnos nem vették tekintetbe a kérést. Most van a városban Széchenyi lakótelep, Széchenyi utca, Széchenyi iskola, Széchenyi-emlék- tábla. Úgy érzem, átestünk a ló másik oldalára. Van egy fél utcánk, aminek a neve Szabadság, egy csomó olyan utcánk is van, amelyeket papokról, királyokról neveztek el, de Béke út nincs. Én azt mondom: ha a lakosoknak egy utcanév megfelel, ne változtassák meg. K. I.-né, Kunszentmárton * Az utcák elnevezése hagyományosan történelmi személyiségekhez, esetleg eseményekhez kötődik, nem a megszokás alakítja egy település „térképét”. Sajnos negyven év elteltével is jócskán vannak adósságaink történelmi személyiségeink emlékével szemben. fiz utcanevek megválasztása nem a lakók privilégiuma, az az önkormányzat feladata. Persze, csak ha határozott szándéka van erre. A megszokás nagy úr - de egy kis idő elteltével az új utcaneveket is megszokják az ott lakók. Egyébként megpróbáltam ösz- szeszámolni, hogy megyénkben hány1 településen van még Leninről elnevezett közterület... tizenötnél abbahagytam. Vannak települések a megyében, ahol az ’56-os forradalom 40. évfordulója után is még Lenin, esetleg Mtinnich Ferenc vagy mások nevét viselik az utcák. Joggal foghatja el a nevetés az erre érzékeny embereket, s tehetik fel a kérdést: hát itt semmi sem változott? b.gy. Küldjön egy képet! Ötezer népiskola épült a ’20-as években Az 1920-as években ötezer népiskola épült Klébelsberg Kunó kultuszminiszter oktatási programja keretében. A cél az volt, hogy a távoli tanyákon is ismeretekhez jussanak az ott élők. 1927-ben ugyanaz az építőmester két egyforma tanyasi iskolát épített Jászjákóhalmán is; Varjason és a Kapitányréten. A fotó az első iskolai évben készült, 1928. május 25-én. Középen Vargha Imre tanító, aki - elsőként - kilenc évet töltött itt. Fodor István, Jászjákókalma Levél a város polgármesteréhez és képviselő-testületéhez A vitaindító folytatásaként Tisztelt Képviselő-testület! Szeretném tudomásukra hozni, hogy tiltakozom az állattartási rendelet ellen! Ajánlom figyelmükbe a Kutya c. folyóirat ez évi augusztusi számát, amelynek 27. oldalán Kuncze Gábor belügyminiszter és Baracka Róbertné helyettes közjogi államtitkár nyilatkozik a készülő állatvédelmi törvényről és a kutyatartás szabályairól. A miniszter úr elmondja - idézem: „Á kutyatartás általános szabályozása a földművelésügyi minisztérium feladatkörébe tartozik”. Ezek után nem értem, a szolnoki városatyák hogyan dönthetnek fajták kitiltásáról? A kutya a gazda tulajdona, viselkedése a neveltetésétől, tartási körülményeitől függ. Az eb - főként, ha fajtiszta - pénzbe kerül, így tehát értéke csak növekszik (s természetesen így van ez a keverék kutyáknál is). Veszélyes kutyának minősülhet az olyan állat, amelyik már okozott sérülést (idézet a cikkből), de nem az olyan eb, amelyiket felügyelet mellett, pórázon, szájkosárral sétáltatnak vagy esetleg még meg sem született. Ä tulajdonjog kérdésében a Ptk. az irányadó. Eszerint a tulajdon átruházható, de indok nélkül nem elkobozható. Tisztelettel kérem, a fentieket is figyelembe véve hozzák meg felelősségteljes döntésüket! Tisztelt Polgármester Úr! Ön a Fidesz képviselője volt; természetesnek tartjuk, hogy e rendelet megalkotásánál is szem előtt tartja a demokráciát. Több állatbarát nevében bízik Önben egy választója: K. Füzes Ilona, Szolnok Az újszászi doktornő kedvességgel is gyógyított Gépkocsivezetőként járom az országot. Augusztus 10-én Újszászra kellett utaznom. A 32. sz. főútról lefordulva olyan rosz- szullét fogott el, amit ez idáig még sosem tapasztaltam. Szerencsére velem volt egyik kollégám, akinek a lélekjelenléte segített ki szorult helyzetemből. Hamar megtaláltuk az orvosi rendelőt, s nagy meglepetésben volt részünk. Az ottani fogadtatás felért egy nagy adag nyugtatóval és fájdalomcsillapítóval. Mint később megtudtam, dr. Matosevics Ilona ügyeletes orvos segítő karjaiba sodort a szerencsém. Ritkán tapasztalt kedvességgel - és bár nem vagyok szakértő -, szakmai tudással találkoztam. Pillanatokon belül javult a közérzetem, amely, mint kiderült, a nagyfokú kimerültségtől zökkent ki a rendes kerékvágásból. Ezúton köszönöm a doktornőnek azt a segítőkészséget, önzetlenséget, amelyet orvosi kötelességén felül nyújtott. Azt hiszem, ez nagyobb segítség volt, mint a kapott injekció.' B. G., Besenyszög Támogatták a ül. Piremon Kupát A Piremon Kisvállalat vezetősége köszönetét mond a III. Piremon Kupa megrendezésében segítséget nyújtó támogatóinak: a HENKEL Magyarország Kft.-nek, a Lévai és Társa Bt.-nek, az EGO Sport Hungary Kft.-nek, a Ramexa Rt.-nek, a Kaiser Sörgyár Rt.-nek, a Bács Húsipari Rt.-nek, a szolnoki Semper Bt.- nek és a jászalsószentgyörgyi Holló Béláné tésztakészítőnek. Rákóczi Tibor területi igazgató, Szolnok Jól sikerült székesfehérvári kirándulás A jászberényi mozgássérültek csoportja Székesfehérvárra kirándult. Az Ápntógépgyár most is segítségünkre volt, kölcsönadta autóbuszát. Jártunk a székesegyházban, a Szt. Anna-ká- polnánál, a Budenz-házban, megnéztük a Bory-várat. Nehéz szívvel vettünk búcsút ettől a szép várostól, mindannyian szerettük volna, ha tovább időzünk. Utunk a Velencei-tóhoz vitt, áthajóztunk a Szúnyogszigetre. Nem kis erőfeszítésünkbe került, de valamennyiünknek sikerült feljutni az emlékműhöz. A panoráma mindenért kárpótolt bennünket. Csoportunk nevében köszönjük az Ápntógépgyár vezetőségének és állandó buszvezetőnknek, Göblyös Tibornak, hogy hozzájárultak a nap sikeréhez. Gerőcs József kultúrvezető, Jászapáti Történelmi játszótábor rékasi résztvevőkkel A Tájak Korok Múzeumok Egyesület szervezésében Sopron és Brennbergbánya közösen adott otthont a honfoglalást felelevenítő tábornak. Ide azok kaptak meghívást, akik „A magyar államiság kezdetei - európaiság - ősi hagyományok” címmel kiírt pályázaton sikerrel szerepeltek. Az ország különböző településeiről összesereglett százharminc diák közül két zagyvarékasi ifjú, Kohlberger Éva és Máté Fazekas Emese tölthetett el tíz napot. A nyertes pályamunka elkészítésében Cinka István tanár úr segítségét sem nélkülözhették a lányok. „A zagyvarékasi Emese” címmel készült munka egy 1955-ös leletmentő régészeti feltárásról szól, amikor is a község határában egy 8-10 év körüli kisleány honfoglaláskori csontvázára leltek. Emellett egy ezüst fülkarika, agyagedények, különféle lószerszámok és lócsontok bizonyították, hogy a szóban forgó idők leleteire bukkantak. A megszerezhető 170-ből 130 pontot kaptak a tanulók e pályamunkáért. A táborban aztán óriási élményanyaggal gazdagodtak. Muzeológusok, történészek, régészek előadásai elevenítették fel a régmúlt korok történéseit. A számos előadó között jelen volt Gazda István tudománytörténész is, akinek „A kor magyarságának természetképe” címmel tartott előadását érdeklődéssel hallgatták a gyerekek. Ezenkívül szituációs szerepjátékok, lovasíjász-bemutató, szabás-varrás, levéltári látogatás, ősi mesterségek gyakorlása, Árpád-kori szellemi vetélkedő és sok más színesítette a közel két héten át tartó eseménysorozatot. Az egyesület ismét jelesre vizsgázott. 1991-től kezdve ugyanis ez a mostani már az ötödik sikeres történelmi játszótábor a szervezésükben. A millecentenáriumi évforduló kiváló alkalmat nyújtott egy nagyszerű diákprogramra. Földes Barnabás, Zagyvarékas A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Ha elutasítjuk a lehetőséget Ki szavatolja a biztonságot? Ez elmúlt évtizedekben gyakran hívták csatasorba a munkásosztályt olyan munkásvezérek, akik a munkában még soha meg nem izzadtak, a dolgozó nép keserű sorsában soha nem osztoztak - de demagóg ideológiával felfordulást okoztak. A Munkáspárt elődei szabad prédává tették a hazát. Vesztét a külföldről behozott, idegen internacionalista politika okozta. Ilyen előzmények után a párt most bele akarja vinni az országot a végső megsemmisülésbe, pedig tudja, hogy a maga erejéből a nemzet képtelen a legkisebb veszélytől is megvédeni önmagát, meg akarja fosztani az országot a biztonság egyetlen lehetőségétől is. A Szolnokon szervezett tüntetés propagandaköltségein sok szegény munkáscsaládnak került volna vasárnapi ebéd az asztalára. Szomorú, hogy ma a szegénység, a nyomor, az erőszak mind alkalmat ad a tiltakozásra, az viszont szégyen, hogy a Munkáspárt az emberi jogokat, a békét, igazságot védelmező katonai erő ellen áll ki. Van azonban tanulsága is a szolnoki eseménynek: a tervezett ötvenezres tömeg helyett maroknyi szimpatizáns jött össze. Az érintettek azóta bizonyára mérleget vontak, és a következtetésekkel sem maradtak adósak. Bennem egyebekben azt a benyomást keltette az egész, mintha megállt volna felettünk az idő, mintha jelmondatos, szavalókórusos tiltakozó gyűlésen lennék. Meggyőződésem, hogy az ilyen tiltakozások sokat ártanak Magyarország hírnevének azon túlmenően, hogy az egyszerű embert megzavarja a józan véleményalkotásban. Az egyetemes emberi jog biztosítja minden nemzet, minden kisebbség, nemzetiség, vallás, népréteg számára a demokratikus önszerveződés jogát. Ne engedje hát a dolgozó népréteg, a munkásság mások által vezetni magát, mert vakvágányra téved! A felelősség egyformán hárul mindannyiunkra. A NATO-t azért hozták létre felelős politikusok, hogy minden nép számára biztosítsa a szabadság, a boldogulás lehetőségét - megkülönböztetés nélkül. Mielőtt tiltakozásra buzdítjuk az állampolgárt, mindenekelőtt adjunk tárgyilagos helyzetképet: mutassuk be, hogyan élnek a tagságot élvező nemzetek, és nézzük meg, hogyan él a magyar munkás (ha van még) és munkanélküli. Bizony, ezek létkérdések ma életünkben, s mindaddig, míg nem rendeztük, erről kellene hangosan gondolkodni! A magyarság védelmét és jogait ma csak a NATO-tag- ság szayatolja. így kell megközelíteni a kérdést. Deák András, Szolnok Más nézőpontból Bevallom, az elmúlt héten megjelent. Mást vártunk az elnöktől című írással nem tudok azonosulni. Én is részt vettem a tüntetésen, és a beszédről készült hangfelvétel is hozzáférhető számomra, amit - tisztázandó a nézetkülönbséget - többször meghallgattam, de nem találtam a levélíró által kifogásolt állításokat. Azt olvashatjuk többek között:,,...sajnos történelmi tradíciónk az, hogy vagy nyugatra, vagy keletre mindig elkötelezettek voltunk. A XX. században pedig egyetlen ország sem tud semlegessé válni.” Nem értek egyet. Az európai semleges országok melyik században vívták ki semlegességüket - ráadásul olyan feltételekkel, mint amit az ENSZ garantált? Nem tudom, a fogalmak értelmezésére és tisztázására szükség van-e; mint írja: „...a szabadság, függetlenség fogalmak értelmezése nagyon leegyszerűsített volt a beszédben, mert csak a külföldi katonák jelenlétét kifogásolta az elnök”. Az biztos, hogy a külföldi katonák jelenléte nem a szabadságot és főleg nem a függetlenséget feltételezi. A levélíró nem veszi észre, hogy ez az ország sem politikailag, sem gazdaságilag már nem Magyarország, hanem a tőke- és a profitnövelők eldo- rádója. Gondolom, abban egyetértünk, hogy az európai független, semleges államok nem nagyhatalmak, csak tudomásul vették népeik óhaját, és így váltak szabaddá. Tisztelettel kérdezem, hogy a Hom-kormány és a 386-ok miért nem biztosították ezt a lehetőséget a magyar népnek? Hiszen látható, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak a NATO-hoz, már 1996- ban úgy alakítják át a hadsereget is, hogy az megfeleljen a NATO elvárásainak. A Munkáspárt valóban marxista párt, hiszen 1989- ben, a pártszakadáskor a pártvagyon helyett csak ezt örökölte a szocialistáktól, akik kimondták: a kapitalizmus útjára lépnek. A marxizmus nem dogma, ezt a mindenkori nemzeti sajátosságoknak megfelelően kell alkalmazni, amit sajnos a volt marxista teoretikusok kihagytak a játékszabályokból. Az emberek tárgyilagosak. Nem azt veszik figyelembe, hogy a Horn-kormánynak milyen újabb ígérvényei vannak. Ezek pedig azt bizonyítják a kormányról, hogy kilátástalan helyzetet teremt, lehetővé teszi az ország kiárusítását és „újramegszállását”. Hogy a tüntetésen hányán vettek részt, pontosan nem tudni, de a résztvevőkhöz számítsuk hozzá a környező lakóházak ablakaiban álló hallgatóságot is! Azt meg majd az idő eldönti, hogy Thürmer hogyan politizál. Véleményem szerint a valóságos helyzetből kiindulva keresi a lehetőségét annak, hogyan lehetne e szétzilált társadalom egységét megteremteni. Tolnai Antal, Rákóczifalva
