Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-15 / 191. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. augusztus 15., csütörtök Jó volt együtt! A szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola diákjai csodálatos hetet töltöttek Bükkszéken. A tábori élet szépségei és gyötrelmei közelebb hozták a tanár-diákszíveket egymáshoz. Az egész évi fáradalmat kipihentük az árnyas táborhelyen, hosszú sétákat tettünk a tiszta levegőn. Jó volt együtt lenni kedves tanárainkkal, diáktársainkkal. Köszönet a diákönkormányzatnak, a tanároknak, a szülőknek a felejthetetlen élményért! Pintér Misi, 4. osztályos tanuló Küldjön egy képet! A MAFC jeleskedett a játékban Féltett relikviáim között őrzöm e képet. A megye labdarúgósportjában jeleskedő szülővárosom, Mezőtúr csapata látható rajta - az ötvenes évek végén. Alinak: Schmidt Péter intéző, Jenei, Gombás I., Gombás II., Puska, Kolbusz, Csete I., Tóth, Nagy II., Magyar Zoltán edző. Guggolnak: Kerékgyártó, Szűcs, Török I., Veress. A gyakran sáros, máskor porfelhőbe tűnő Bajcsy-Zsilinszky úti pályán több száz néző kísérte rendszeresen figyelemmel játékukat. Az akkori nagy csatákra emlékezve ajánlom mezőtúri sportbarátaim figyelmébe e képet, sok szeretettel. Szatkmári József, Kunszentmárton Hittanosok Egerben Karcagi, kisújszállási, kende- resi, rákócziújfalui és rákóczi- falvai hittanosok öt szép napot töltötték együtt Egerben és környékén, hogy megismerjük az István király alapította egyházmegye értékeit. Jártunk a várban, a bazilikában, elgyalogoltunk a kilátóhoz, s egy kedves család vendégszeretetét is élvezhettük Upponyban. Ezt az öt napot szeretetben, egymás iránti tiszteletben - távol minden erőszaktól, durvaságtól - töltöttük el. Köszönjük Galsi János plébánosnak, hogy lehetővé tette a táborozást, Margó „néninek”, hogy anyai szeretettel vigyázott ránk, ár. Karsáy Károly főorvosnak, hogy segítségünkre volt gépkocsijával csomagjaink elszállításában. Kívánjuk János atyának, sok tábort szervezzen még, és sok-sok kisdiákot tanítson meg hitben és szeretetben élni! Szitha Ildikó, Karcag Aki sokat tett a Jászságért Gróf Apponyi Albert születésének 150. évfordulóját ünnepeljük az idén. Kora elismert nemzetközi politikusként tartotta számon. Tiszteletbeli doktora volt a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi és állam- tudományi karának, tagja a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának és a Kisfaludy Társaságnak, elnöke a Szt. István Társulatnak, volt vallás- és közoktatási miniszter, a 48-as Függetlenségi Párt ellenzéki képviselője, ötvenkét évig Jászberény képviselője (Jászberény díszpolgára). Igen gyakran tartózkodott városunkban. Magáénak érezte a Jászságot. Tartott képviselői beszámolókat, mint az ipartestület védnöke, részt vett annak felavatásán 1885-ben. Sok iskola építése kötődik nevéhez: az Állami Tanítóképző Intézet, az Állami Polgári Iskola, a Kossuth, a Bercsényi iskola, a mezőgazdasági iskola; 1910-ben a tanyák között tizenkét állami elemi népiskolát építtetett, és kötelezővé tette a magyar címer elhelyezését. Nevéhez fűződik az állami méntelep létrehozása is. 1926-ban városunkban a hősök emlékére lovasszobrot leplezett le. Ünnepi beszédét többezres tömeg hallgatta. A kor tisztelte őt: 1931-től 1950-ig a városháza előtti tér a nevét viselte, mellszobra is itt állt, amit 195Ó után a diktatúra lebontott. E tömör felsorolás is mutatja, milyen gazdag életútja volt Apponyi Albertnek. Emlékére és tiszteletére újra szobra van Jászberényben, amelyet a kulturális miniszter avatott fel. Szűcs Kálmán, Jászberény Elszalasztott történelmi lehetőség? „Közhely, de igaz!” - amire ezt mondják, az általában közel áll az igazsághoz. Ilyen például: a szabadság és függetlenség egyik alapfeltétele, hogy semmiféle idegen fegyveres erő vagy szervezet, sem ideiglenesen sem tartósan, nem tartózkodik az ország területén - és persze mi sem megyünk semmilyen indokkal más népek nyakára. A másik: nem igaz az, hogy a semlegesség drágább teher az országnak, mint a szolgai alávetettség, a behódolt kiszolgáltatottság, a megszállott állapot elviselése és önként vállalása. Az ellenőrzött felülnézettség sohasem azonos az alul látott, érzett és elszenvedett valósággal. Azoknak csak „térkép e táj”, nekünk viszont szülőhazánk. A mindenáron való biztonság igénye mindig valamilyen kétségbeesett félelmet és beteges bizalmatlanságot takar a környezettel szemben, amely idült kóros állapotot jelent. Ma nálunk minden hivatalos és nem hivatalos propaganda agymosó, válogatatlan reklámeszközökkel élve ennek az ellenkezőjét sulykolja az emberek fejébe. És ezt sajnos nem eredménytelenül teszi; mert mire észhez térnénk, már nyakig benne vagyunk a slamaszti- kában. A végén még azt is elhitetik velünk, hogy ezt mi kértük, mi magunk akartuk. A valóság viszont az, hogy még soha nem volt olyan történelmi lehetősége ennek az országnak, hogy a teljes szabadságot és függetlenséget egy őszinte és aktív semlegességi politikával megvalósítsa, mint most. De éppen ennek az ellenkezője történik, vagyis csöbörből vödörbe kerül a magyar nép. A NATO terjeszkedő jelenléte mindinkább és egyre világosabb ténnyé teszi az ország függetlenségének feladását. Szerencse viszont, hogy a túlerőltetett hivatalos politikával szemben vannak olyan erők, amelyek ki merik mondani az igazságot, aláírásgyűjtésekkel, tüntetésekkel és különböző megmozdulásokkal hangot adnak tiltakozásuknak. Ilyen volt Szolnokon a Munkáspárt július 20-ai NATO-ellenes tüntetése is, még ha nem is sikeredett túlságosan látványosra és átütő erejűre. Mégsem szabad lebecsülni jelentőségét, mert a jelenlévőkön kívül azok véleményét is kifejezte, akik különböző okok miatt nem voltak ott. Egyébként az sem véletlen, hogy a városnak éppen ezt a részét választották a nagygyűlés helyszínéül: ugyanis a Széchenyi-lakótelepen közel háromezren írták alá NATO-ügyben a népszavazást követelő ívet. Ők az ebéd előtti készülődésben módot találtak arra, hogy nyitott ablakból vagy az erkélyről hallgassák meg a tiltakozó szónoki beszédet. De jelen voltak a régi MSZMP helyi és megyei képviselői isi mert a legmesszebbmenőkig egyetértenek a tiltakozás céljával. Ennek kimondása már csak azért is érdekes, mert sokan azt hiszik, hogy az MSZMP már nincs, megszűnt, és velük már foglalkozni sem érdemes. Vannak dolgok, amik sohasem múlnak el, ki- törölhetetlenek az emberek emlékezetéből. A NATO-ellenesség velünk született, ösztönös tiltakozás. A politikusok és a médiák egy tudatos, folyamatos, agymosó hülyítéssel próbálják beültetni a NATO szükségességét. Félő, hogy előbb-utóbb egy olyan - társadalmilag túladagolt - mérgező állapot keletkezik, amiből nincs visszaút. Ennek végeredménye - történelmünkben már megtapasztalt - szörnyű nemzeti öngyilkosság is lehet. Nagy Sándor és Homonnai András Szolnok Vannak, akik nem akarták A közelmúltban megjelent „Hűtlen falu” című íráshoz szeretnék néhány személyes gondolatot fűzni. Nyolcvanhat éves édesapám, idős édesanyám és családunk minden tagja Szolnok megyéhez kötődik. Sajnos néhányan már a családban betegeskedünk, idestova másfél évtizede rendszeresen megfordulunk Szolnokon. így vannak ezzel sokan mások is a .falunkban. Sajnálatosnak tartom, hogy eddig megfelelt a falunak Szolnok megye, mostantól meg nem. Úgy érzem, eladták a falunkat. Mi döntésünk és elhatározásunk ellenére kerültünk másik megyébe. Az az érzésem, a szavazást nem mi, őslakosok döntöttük el, hanem azok, akik nem kötődnek a faluhoz. Egy Békés megyei kis faluban nemrégiben falucímert és zászlót avattak, holmi csatlakozásról egyetlen szó sem esett. H. F,, Tiszaug Legyen a neve „Kanizsa Tivadar tanuszoda” Nemrégiben egy pályázati felhívást olvastam a lapban, amelyben a szolnoki polgár- mesteri hivatal a Kodály Zoltán Általános Iskola udvarán lévő tanuszoda lefedésére keres vállalkozót, a kivitelezés befejezését október 30-ára tervezik. Az uszodáról jutott eszembe Kanizsa Tivadar, akinek emlékét, úgy érzem, nem örökítette meg a város az utókor számára, pedig megérdemelné. Kanizsa Tivadar a város szülötte. Kimagasló sporteredményeivel hírnevet szerzett a városnak a világban. 1951 -ben indult vízipólós pályafutása, és meredeken ívelt fölfelé, de mint úszó is sok sikert ért el. 1961-ig tizenegy szeres magyar úszóbajnok, hatszoros megyei vízipólósbajnok, 1957- ben úszásban magyar bajnok, 1958-ban a Balaton-távúszás- ben győztes, háromszoros olimpiai bajnok (1956-ban, 1960-ban 1964-ben a tokiói olimpián vett részt az arany-, illetve bronzérmes pólóscsapatban.) Huzamosabb időn át a szolnoki vízipólósokat is tanította, illetve edzőjük volt, több utánpótlást nevelt. Emlékét a kollégák, sporttársak, drukkerek, barátok, ismerősök szívükben őrzik. Önzetlen, jóindulatú,, segítőkész és korrekt ember volt, lokálpatrióta, hű maradt mindig Szolnokhoz. 1975. november 5-én, egy ködös hajnalon, közlekedési balesetben vesztette életét. A barátok, a kollégák és a tisztelők nevében kérjük a polgármesteri hivatalt, nevezzék el a pályázatban szereplő uszodát Kanizsa Tivadarról! Ezzel a gesztussal - ha késve is - méltó emléket állítana a város szülöttének. D. K„ Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A Botond utcában a lakók nyugalmat akarnak 1993-ban Szolnokon, a Botond utca 1/b szám alatt felépítettek egy sörfőzdét és egy sörözőt. Tették ezt annak ellenére, hogy az utcából tizenhatan tiltakoztak a létesítmények ellen. A lakók észrevételét minden fórumon elutasította az önkormányzat, pedig maga is tudta - s ezt le is írta -, az üzemeltetésből az utca lakóinak kellemetlenségei lesznek. Az építtető az épület pincéjét nemrégiben kiadta, amelyben most zenés kocsma működik, éjfél és két óra között zár be. A pince visszhangos: az „énekléstől” és a zenétől ablakot nyitni esténként lehetetlen, de még zárt ablaknál sem tudnak a környékbeliek aludni. Ehhez a zajhoz társul a fiatalok hangoskodása; az utca sövényeit és a házak utcai homlokzatát a ténfergők WC-nek használják, sörösüvegeket dobálnak az udvarokba; a hétvégéket a szabadidős kiskatonák is színesítik. A barakkok lebontása óta a Botond utca csendes hely volt. Miért kellett ide kocsmát engedélyezni, amikor a közvetlen környékünkön van legalább négy, és jó pár, palackos italokat árusító hely is. Az utca lakóinak kérése, hogy a kocsmát zárják be, és ne adjanak engedélyt olyan tevékenységre, amellyel az itt lakókat zavarják. Mi úgy véljük, nyugalmunk mindennél előbbre való. Huszonnyolc aláírás * Az utca lakóinak panasza nem ismeretlen a polgármesteri hivatal szervezési és hatósági főosztálya előtt - tudtuk meg Va- dászi Tiborné osztályvezetőtől. A kereskedelmi üzletek nyitásáról és működéséről szóló KeM-rendelet előírja, hogy a kereskedő az üzlet nyitását az előírt szakhatósági engedélyek becsatolásával köteles' a jegyzőnek bejelenteni. A jegyző a záradékolást csak akkor tagadhatja meg, ha a kereskedő ezekkel szakhatósági hozzájárulásokkal nem rendelkezik. A szóban forgó borozót üzemeltető társaság a jogszabályban előírt feltételeknek megfelelt, a bejelentés tudomásul vételének megtagadására lehetőség nem volt. A környék lakóinak bejelentésére az üzemeltetőt a hatósági főosztály felszólította a panaszra alkalmat adó okok megszüntetésére. Az erre adott határidő letelt. Mivel a lakók által említett panaszok nem szűntek meg, a polgármesteri hivatal - a jogszabályi lehetőségekkel élve - az üzlet nyitva tartását 22 óra után megtiltja. „Minden kutyának van gazdája” avagy: rendelet az állattartás szabályairól / Állampolgári jogon... A kutyatartásról vitaindítónak szánt vélemény ellentmondásos, a szakmai ismeretek hiányáról árulkodik, és mellékvágányra tereli a szabály értékelését. A levélíró véleménye szerint nagyjaink tudatosan keltik a kutyaellenes hangulatot, hogy ezzel az igazi társadalmi problémákról elvonják a figyelmet. Ez nem így van. Az újságok a kutya okozta tragédiákat tényként és tájékoztatásként közlik. Ha lerágott témának tartja olvasótársam az ügyet, talán nem kellett volna vitát nyitni felette. Feltételezem, hogy tudja, ezeket az állatokat külföldön tenyésztették ki, és körülbelül öt éve vannak divatban nálunk. Azt is tudnia kell, hogy ezek a fékezhetetlen ebek a génjeikben támadó tulajdonságokat hordoznak, az emberre életveszélyesek (ha rajtam múlna, a rottweilert és a kaukázusi farkast is felvenném a tiltólistára). Éppen ezért nem állja meg a helyét az az állítás, hogy az ember provokálja a kutyát támadásra. Nekem nincs kedvem ahhoz - és gondolom, sokan vannak így -, hogy megtanuljam a szakirodalomból, hogyan kell az ilyen ebekkel viselkedni. Én, állampolgári jogon akarok nyugodtan kimenni az utcára. A demokratikus rend biztosítja az állampolgári jogokat, és lehetővé teszi, hogy e jogok érvényesülhessenek. Szabad bárkinek kutyát tartani vagy tenyészteni - meghatározott feltételek között! Joga van az állampolgárnak - és a gyermeknek - ahhoz, hogy utcákon, tereken, parkokban, játszótereken biztonságban mozogjon, hogy ne taposson kutyaürülékben, vagy a gyermek ne játsszon szennyezett homokozóban; állampolgári jogot biztosít a csendrendelet is, amit még a kutyát tartó gazdák sem sérthetnek meg; joguk van gyermekeinknek az óvó néni felügyelete mellett az utcán ijesztgetés nélkül sétálni (erről tudnának az óvónők mesélni), és lehetne még sorolni azokat a jogokat, amelyeket a kutyatartók rendszeresen megsértenek. Úgy gondolom, hogy a rendelet értékelése, minősítése csak a jogokra figyelemmel történhet. Dikó Károly, Szolnok
