Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-06 / 183. szám

1996. augusztus 6., kedd Megyei Körkép 3. oldal Rodostótól Hamburgig Füredi zenészek Európában A tiszafüredi zeneiskolában folyó népzenei oktatás ma­gas színvonalát jelzi az is, hogy Európában egyre ka- pósabbak lesznek a tiszafü­redi zenészek. A több világfesztiválon dí­jazott Morotva népzenei együttes egyik fele tegnap in­dult németországi előadás-so­rozatra, ahol Dósa Katalin ve­zetésével hét műsort adnak, közösen a debreceni Hajdú néptáncegyüttessel. A zeneis­kola volt tanítványaiból ver­buválódott Bíró-zenekar pe­dig Törökországba utazott a jászapáti néptáncegyüttessel. A már rádiófelvétellel ren­delkező zenészek Rodostótól Isztambulig négy városban kísérik megyénk egyik leg- reményteljesebb fiatal nép­tánccsoportját. A tehetséges muzsikusok távolléte azonban apró gondot is okoz Tiszafüreden, hiszen nehezen oldható meg helyet­tesítésük távollétük ideje alatt. Szalóczy Miklós, a zeneis­kola igazgatója azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy igyekeznek mindent meg­tenni azért, hogy megoldják az esedékes hazai programok -augusztus 10-11-én megyei néptáncfesztivál Jászkiséren, augusztus 19-én nemzetközi néptáncgála Abádszalókon, 10-én pedig honfoglalás lovas emléktúra zenés fogadása Ti­szafüreden - zenei kíséretét. Lényegében e programok miatt is maradt Magyarorszá­gon a Morotva együttes má­sik fele. Munkát is adnak (Folytatás az 1. oldalról) A közelmúltban a gazdasági vál­tozások miatt a gépész szakmák iránti érdeklődés visszaesett. Tanműhelyük a jelenlegi lét­számnál kétszer többet tudna fo­gadni. Nagy hangsúlyt helyeznek a közép- és felsőfokú képzettség­gel rendelkező műszaki, köz- gazdasági és kereskedelmi vég­zettségű szakemberek utánpót­lására. Ennek érdekében élő kapcsolatok kialakítását szor­galmazzák az ilyen irányú kép­zéseket folytató intézmények­kel. A közeljövőben meghirdet­nek egy pályázatot, amelyhez az anyagi alapot az Eberhard GP Schmidt német cég, illetve az Aprítógépgyár Rt. közös ifjúsági alapítványa szolgáltatja. A pályázatra a felsőfokú ta­nulmányaik befejezéséhez köze­ledő gépész, közgazdasági, il­letve kereskedelmi szakos hall­gatók jelentkezését várják. A pá­lyázat nyertesei a következő tanévre előreláthatólag nyolc-ti­zenkétezer forintos ösztöndíjat kapnak. Ennek fejében vállal­niuk kell, hogy meghatározott ideig a társaság munkatársaként dolgoznak tanulmányaik befeje­zése után. Nyugdíjasként sincs szabad ideje Nagy Benedek tősgyökeres ti- szaszőllősi. Itt született, dol­gozott, közel 26 évig volt a Pe­tőfi tsz elnöke. A megye egyik legkisebb közös gazdaságá­nak számítottak, mégis két­százhatvan embernek adtak munkát. Kilenc éve nyugdíjas, de a szabad ideje szemernyit sem több, sok a munka. Többek között hízót nevelnek - kell a családnak. A fia Egerben talált ott­hont, a lányunokák közül az egyik egyetemista, a másik ál­talános iskolás. A ház körül is húzódik egy karbantartott, szépen gondo­zott kert, meg Domaházán egy háromszáz négyszögöles vegyes szőlő. Ez azután kora tavasztól október közepéig­Az ehhez hasonló fürtökre büszke lehet a gazda végéig emberkezet, munkát emberi élet! Nevetve mondja: kíván. Olykor eltűnődik: Iste- már az is öröm, ha az ember nem, de gyorsan eltelik az nála öregebbet lát. D. Sz. M. Abádszalókon a Helyi általános iskolában „Hagyományőrző népi játékok” címmel kiállítás nyílt a hét végén. A pályázatra negyvennégy alkotó küldte el több mint száz­negyven j átékát. FOTÓ: ILLYÉS Arról van szó, hogy a „ninCs”-böl nem lehet adni Ellátatlanul a senki földjén? A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat ábrahámhe- gyi üdülőjében évek óta egymást váltják a szociális gondozók, ápolók, gyermekfelügyelők, intézményvezetők részére szerve­zett tanfolyamok, munkaértekezletek, amelyek költségét a bu­dapesti Szociális Munka Alapítvány fedezi. Legutóbb az andreutikai - em­bervezetés szóval lefordítható - mentálhigiénés kurzust rendez­ték meg. Ebből az alkalomból beszélgettünk a tanfolyam ve­zetőjével, dr. Göllesz Viktor nyugalmazott főiskolai tan­székvezető tanárral, aki az ala­pítvány Szociális Munka című folyóiratának is főszerkesztője.- Professzor úr! Hogyan vál­tozott Ön szerint az utóbbi években a társadalom szociális érzékenysége?- Mindig azt hallani, hogy csökkent. Ez így nem igaz. Ar­ról van szó, hogy a „nincs”-ből nem lehet adni, kevés pénzt sokfelé kellene osztani. Nagyon súlyosak a munkanélküliek, hajléktalanok gondjai, sok a problémás ember. Amikor az alapítványt életre hívtuk, abból indultunk ki, hogy a szociális gondoskodás két alappillérre támaszkodhat: az egyik anyagi természetű, a másik az emberi oldal. Az em­beri kapcsolat legalább olyan fontos, mint az, hogy hajlék, ruha, élelem legyen.- Milyen módon eró'sítik ezt a bizonyos emberi tényezó't?- A szociális munka legkü­lönbözőbb területein dolgozók számára szervezünk tanfolya­mokat, értekezleteket. Folyóira­tunk, a Szociális Munka egyre ismertebb. Kiadványsorozatot is elindí­tottunk, a szociális munka egy- egy részterületét - pl. szociális gondozás, kórházi szociális munka - bemutatva.- Mit lát legnagyobb gond­nak szociális gondoskodásunk­ban?- Azt, hogy a gondoskodás erősen tagolt rendszerben való­sul meg. Ha egy ember fogya­tékosként születik, hároméves korig a népjóléti, ezután a mű­velődési, majd a munkaügyi, esetleg a honvédelmi tárca fog­lalkozik vele, ő pedig megsínyli a tárcák közötti viaskodások következményeit, míg a joghé­zagok miatt a senki földjén ta­lálhatja magát, ellátatlanul. S. Cs. J. Közérzetünk Hegyek, völgyek között... . . . zakatolt az olimpiai vonatunk Atlantában. A huszonhatodik nyári játékok „ádventjén” csaknem minden magyar belenézett saját üveggömbjébe, feltekintett a csillagokkal díszített sötét égboltra, és merészen megjósolta várható aranyérmeink számát. Tettük mindezt azért, hogy egyrészről legalább ily módon sze­replőkké avanzsáljuk magunkat az esztendő legkiemelkedőbb eseményén, másfelől pedig tájékozottságunkat, hozzáértésün­ket, bennfentességünket szerettük volna bizonygatni közvetlen környezetünkben. Miután hétfőn hajnalban Samaranch elnök eloltotta az atlan­tai lángot és már Sidney felé fordította NOB-tekintetét, vala­mennyien belefogtunk a piros-fehér-zöld bizonyítvány meg­magyarázásába. A magam részéről úgy summázhatnám a mie­ink szereplését: volt jobb, de rosszabb is. Gyatra kezdés után a fináléban kivágtuk a magas c-t. Nem titkolom, akadtak csaló­dással telített perceim, de ugyanúgy szárnyaló jókedvet is kivál­tottak belőlem fiataljaink fényes sikerei. Hét arany-, négy ezüst- és tíz bronzmedálunk a statisztikusoknak csupán annyit mond: az országok közötti éremversenyben Magyarország a 12. helyet szerezte meg Georgia államban. Eme száraz értékrendet azonban hiba lenne mindenek feletti minősítésként kezelni. Mert ott a játékok színhelyén nem min­den esetben a felkészültség, az elvégzett munka, uram bocsánat, a fair play betartása mellett születtek az elvárt és remélt ered­mények. Meglátásom szerint fiainkat, lányainkat nem csupán a sportági versenyekre kellett (volna) felkészíteni, hanem arra is, hogy egy üzleti alapon szervezett, mondhatnám privatizált ren­dezés szereplői. Akik maguk is dollárban, márkában, fontban, forintban kimutatható teljesítményrendszerben vívják harcaikat 196 ország sportolóival, 271 versenyszámban. Úgy érzem, ebben az olimpiai eszmét háttérbe szorító „sport­ágban” bőven akad még tanulnivalónk. No, nem mintha elvet­ném a föníciaiak találmányának elismerésként történő alkalma­zását, de Petőfi szerint is „a hazáé a dicsőség”. Csak azt nem tudom, hogy az adófizetés volumenének arányában-e vagy egy­formán mindenkié? Amondó vagyok, legyen elsősorban a magyar színeket kép­viselő sportolóé, annak családjáé, aztán jöhetnek az edzők, szponzorok és valahol a sor végén pedig mi, szurkolók. Megkockáztatom: ha barcelonai bajnokaink némelyike ha­sonló szellemben készült volna az elmúlt olimpiász alatt, akkor nem térnek haza egyetlen pont, emlékezetes momentum nélkül Atlantából. néder Madárral ütközött a repülőgép (Folytatás az 1. oldalról)- A leszálló irányra történő rá- fordulás előtt óriási csattanást hallottam, a kabin megsérült, nem láttam ki belőle - folytatja Vári százados. - Egy nagyobb madárral ütköztem össze, ezért sérült meg a homloküveg. Azonnal kiváltam a kötelék­ből. Akkor 1500 méter magas­ságon voltam, és a toronynak jelentettem, mi történt velem. Ha a nap rásütött a sérült üveg felületére, nagyon törte a fényt, és a leszállópályából leg­alább három „volt” előttem. így nem voltam biztos abban, hogy melyik az igazi beton. Az első bejövetelt teljesen vizuálisan hajtottam végre, úgy ítéltem meg, hogy a leszállás kockáza­tos. .- Hogyan tudott tájéko­zódni?- A leszálló iránytól balra jöttem be, ezért tovább is repül­tem. Hatszáz méteres magassá­gon kirepültem még tizenöt ki­lométer távolságra, és bekap­csoltam leszállórendszert. Többen is közreműködtek a leszállásomnál. A repülés ve­zető utasított, hogy automata üzemmódban szálljak le, de én úgy ítéltem meg, hogy önállóan végre tudom hajtani a leszál­lást. A leszállásirányító tiszt pontosan és precízen segített a leszálláshoz történő bejövetel­kor.- Mikor könnyebbült meg igazán? "<•<■- őszintén megvallva, nem is volt bennem olyan nagy fe­szültség, mert el voltam fog­lalva a helyzettel, nyugodt vol­tam, nem kapkodtam.- Utólag hogyan értékeli a bonyolult, veszélyes helyzetet?- Gyakorlatilag amit a repü­lésvezető és amit az irányító­pontok szakemberei nyújtottak, annál többet nem lehetett volna tenni. Mindvégig éreztem a segí­teni akarásukat, így tudtam, hogy sikeresen le tudok szállni a nagy értékű harcigéppel. Érzésem szerint a közremű­ködésükkel jól oldottam meg a feladatot. Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy minden repülő­téren hasznos lenne megoldani a repülőterek madarak elleni védelmét. Külföldön nagyon sokat költenek erre a célra. Tudom, hogy ez pénz kér­dése, de valahol megtérülne, hiszen az ember és a technika védelme ezt megköveteli. Kenyeres Dénes Nyár, vigalommal Jászberény. Javában tart a Jászberényi nyár vigadalmi napok elnevezésű programsorozat. Ma 14—17 óráig ingyenes kézművesdélutánt rendeznek a DMK Gyermekek Házában, majd 18 órától a Lehel Klub előtt felállított kamara­színpadon Tóth Tamás ad elő musicalrészlete­ket elektromos orgonán. Fél héttől a Szent László utcai nagyparkolóban térzenét hallgat­hatnak az érdeklődők a Jazz-Berény Band köz­reműködésével, vidám gyermekműsorral egy­bekötve. „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyar- ország” címmel fél kilenctől a Szabadtéri Szín­padon ad műsort Oláh Kálmán és népi zene­kara, Kovács Apollónia, Máté Otília, Tarnay Kiss László, Karcagi Péter a jászberényi Kos­suth Szövetkezet Portelki Pávakörének közre­működésével. A felnőtteknek 250, diákoknak, nyugdíjasoknak 150 forint a belépődíj. Címer- és zászlószentelés Csépa. Augusztus 17-én, szombaton fél 11 órakor községi címer- és zászlószentelés lesz nyílt önkormányzati ülés keretében, a polgár- mesteri hivatalban. Részt vesznek meghívott vendégek is, de minden érdeklődőt szeretettel várnak a millecentenáriumi megemlékezés ke­retében sorra kerülő rendezvényre. Túrkeve-monográfia Túrkeve. Szintén augusztus 17-én, 16 órakor egy háromnapos rendezvénysorozat alkalmából várostörténeti kiállítás nyílik a helyi múzeum­ban. A megnyitón bemutatják a Túrkeve-mo­nográfia második kötetét is. Az első kötet négy évvel ezelőtt jelent meg, a második pedig most látott napvilágot. A történeti kötet a XVIII. szá­zadtól napjainkig mutatja be a települést. Szer­zője dr. Orsi Julianna, a múzeum igazgatónője. A megnyitón az első kötetről prof. dr. Novák László tart értékelést, majd dr. Bellon Tibor egyetemi docens mutatja be a második kötetet, a készülő harmadikról pedig a szerző nyújt elő­revetítést. Kézműves játszóház Szolnok. A Napsugár Gyermekház szervezésé­ben augusztus 20-án a Verseghy parkban a ját­szótér melletti füves területen aratójátszóház várja a gyerekeket 14-től 17 óráig. A kézműves játszóházban a kicsik megismerkedhetnek az agyagozás, a nemezelés, a gyöngyfűzés, a rongybaba-készítés fortélyaival. Megtanulhat­ják a csipkeverés, a hímzés, a csuhéművészet alapjait és szalmából díszeket készíthetnek. A délutáni „munka” után aratófelvonulás követ­kezik, majd fél öttől táncház lesz. Ruháit maga szabja* varija A legnőiesebb manöken „A legnőiesebb manöken” - jó néhányszor illették már ez­zel a nem hivatalos címmel a tizenkilenc éves szolnoki Nagy Erikát, amikor feltűnt a kifutók világában. Egyébként szőkésbarna hajú, kék szemű, és ötvenöt kiló. A méretei pedig: 93-63-86. Mivel az édességfélékkel pertu vi­szonyban áll, hízni viszont semmiképpen nem akar, ezért ha csokit, marcipánt lát, vissza­fogja magát, esetleg nemes egyszerűséggel elfordítja fejét. Most érettségizett a ruhaipari szakközépiskolában, és sze­retne a Könnyűipari Műszaki Főiskolára kerülni. Ha netalán nem sikerül, ötödéves lesz, majd megszerzi a technikusi minősítő vizsgát. Főleg azért, mert imád szabni, varmi. No meg olvasni, és ha alkalma van rá, táncolni is. Egyszer a Matróz diszkóban megnyert egy szépségversenyt, a minap pedig a tervező-varró ismereteiért kapott díjakat. Pon­tosabban fogalmazva: a balla­gásra tervezett kosztümért és egy fiataloknak szánt, kis piros alkalmi ruháért. Ez utóbbiban egyébként többször is végiglej- tett a különböző divatbemuta­tókon. A rövid portréhoz még egy fontos adalék: közel hat évig versenyszerűen röplabdázott, nem is akármilyen szinten, de egy sérülés miatt abba kellett hagyni ígéretesnek induló sportpályafutását. Nyáron az egyik varrodában szakmai gyakorlatát tölti, utána egy keveset pihen, majd a ter­vei szerint ismét dolgozik. Mert nemcsak a szakmáját, a bemu­tatókat, a kifutók világát ked­veli, hanem a ruhákat is. És azok bizony pénzbe kerülnek, nem is akármennyibe. Még ak­kor is, ha Erika saját kezűleg szabja-varrja őket. D. Sz. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom