Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-24 / 197. szám

1996. augusztus 24., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Nem bolondság Nemrégen láttam egy kreatív önvédelmi bemutatót a szolnoki Abonyi úti iskolá­ban. A kisebb, nagyobb gyerekek és a már felnőtt ifjak meglepő fegyelmezettségről, önuralomról tanúskodtak gyakorlataik so­rán. A méltóságteljes, lassú mozdulatok a hirtelen támadt forgószélhez hasonlatos módon változtak át - a bemutató kedvéért - vad, indulatos cselekvések sorozatává. Soha nem találkoztam még ennyire látványos megnyilvánulási formájával a bennünk szunnyadó emberi érzelmeknek. Ahhoz, hogy békességben éljünk, nemcsak a test, hanem a szellem harmó­niájára is szükség van - mondta a kreatív ifjak mestere. Hogy hányán élhetnek ma testi, lelki harmónia nélkül? Elegendő hozzá néhány, betegségekről szóló statisztikai kimutatást megnéz­nünk. Szerveink elváltozásai - amelyek sokszor lelki „rendetlen­ség” következményei - a betegségtípusok számos válfaját szülik. A megyénkben élő, munkaképes korú, rokkantnak tartottak körében leggyakoribb a keringési rendszer - pl. szív - betegsége, utána alig valamivel lemaradva, rögtön az elmezavar következik. Ezután jön a többi, a csont- és izomszervi, majd a daganatos-, az emésztőrendszeri, az idegrendszeri megbetegedés. A többi megyében is az „előkelő” második helyen áll az elme­baj, sőt, van ahol az első. Bolond nemzet lennénk hát? Akár így van, akár nem, diliflepnivel előjönni még nemzeti mé­retben sem kívánatos dolog - ezért beszélünk, Írunk róla oly ritkán -, nem még az egyén szintjén. Aki olyannyira ellenérdekelt, hogy testi, lelki harmóniát láttatna ott is, ahol a kifelé mutatkozó viselke­dés nyilvánvaló belső - ezáltal sajnálnivaló - békétlenségről, kó­rossá váló pszichés zavarokról árulkodik. Gondoljunk a túlzott mértékű anyagiasságban, irigységben, ön­hittségben, rosszindulatban „szenvedőkre”, akik negatív személyi­ségük impulzusaival nyilazzák környezetüket, nem is sejtve, hogy a legnagyobb kárt saját magukban okozzák. Sokan csak legyinte­nek rájuk: bolond lyukból bolond szél fúj. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden lény, így az ember is szere- tetre vágyik. Hogyan segíthetünk embertársainknak megtalálni az elvesztett harmóniát, azaz önmagukat? Megértéssel, türelemmel, tapintattal, egyszóval szeretettel. Viszontszeretet nélkül ez a legne­hezebb. Ám aki megpróbálja, hogy viszonzás nélkül szeressen, egyben próbát is tesz róla, vajon saját maga hogy áll, a testi, lelki harmónia dolgában. Nem bolondság ez a próba. Egyfajta önvédelem belső békénk érdekében. (2o. 1100 éve történt Vetélkedő könyvbarátoknak III. forduló A szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár és az Új Néplap a mil- lecentenárium alkalmából négy- fordulós vetélkedőt hirdet. A téma iránt érdeklődőknek az a teendőjük, hogy lapunkban szombatonként megjelenő kérdé­sekre a lehető legtömörebben írásban válaszoljanak, amelyeket postán vagy személyesen eljuttatnak a könyvtárba (Cím: 5000 Szolnok, Széchenyi krt. 22.), vagy az Új Néplap Szer­kesztőségébe (Cím: 5000 Szolnok, Pf. 105). Fontos tudnivaló, hogy a válaszoknak a megjelenés utáni héten legkésőbb péntekig meg kell érkezniük. Áz újabb kér­dések megjelentetésekor közöljük az előző feladvány helyes válaszait is. A legeredményesebb pályázók egy ópusztaszeri kiránduláson vesznek részt, és egyéb nyeremények is lesz­nek. A vetélkedő Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával valósul meg. A II. forduló megoldásai: l.a/ Szavárd magyarok, b/ Kabarok három törzse. 2.cd Bol­gár Kánság, b/ Bizánci Birodalom, c/ Keleti Frank Királyság. 3.a/1. Simeon, b/ VI. Bölcs Leó, c/Arnulf 4. Hunor és Magor; Csodaszarvas mondája. 5.cd Almos, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba, Tétény; b/ Árpád, Szabolcs, Gyula, Künd, Lél, Vérbul- csú, Örs. A III. forduló kérdései: 1. Elődeink vándorlásának fontos állomása a mai Baskírra. a/ Melyik két folyó határolja e területet? b/ Mi e terület elnevezése a XIII. századi latin források­ban? 2. A X. századi magyar társadalomban kit illetett meg a/ az úr b/ a bó' d illetve az ín megnevezés? 3. A részleteket illetően a legtöbb információt a bizánci és az arab források nyújtják. a/ Ki az a bizánci uralkodó, akitől megtudhatjuk a 7 törzs nevét? b/ Sorolja fel a hét törzs nevét! 4. A magyar törzsek megtelepedéséről nincs egykorú hiteles forrás. a/ Hol volt a fejedelmi szállás Anonymus szerint? b/ Kézai Simon és a krónikák szerint? 5. A kalandozó magyarok nyugati irányú harcai ezen csata- vesztéssel értek véget. a/ Melyik ez a csata? Mikor történt? b/ Kik voltak az ellenség kezére került magyar seregvezé­rek? c/ Ezen eseményhez kapcsolható a gyászmagyarok mon­dája. Hányán voltak? * * * (Ajánlott irodalom:- A honfoglalás írott forrásai. Bp.1996. - A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-II-III. Bp.1967-1976. - A ma­gyarok krónikája. Szerk. Glatz Ferenc Bp. 1995. - Adatok Szolnok megye történetéből. Szolnok, 1989. - Draskóczy Ist­ván: A magyar nép története 1526-ig. Bp. 1990. - Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Bp. 1980. - Kristó Gyula: Magyar honfoglalás - honfoglaló magyarok. Bp. 1996. ­Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Bp. 1996. - Pannon enciklopédia: A magyarság története. Bp. 1994.) SZOLNOK ÜNNEPEL Tanyakörnyéki bonyodalom, megoldás nélkül Más műveli meg a földjét Özvegy Velkei Antalné, László Ilona a hetvenötödik esztendejét tapossa. Jászboldogháza határában ma is abban a tanyában morzsolgatja özvegyen napjait, ahol született. Öreg a ház, ál­landó javításra szorulna, de a tulajdonosa se fiatal. Csinálja ő, csinosítgatja, aho­gyan egészségéből telik, de hát egyre több kell orvosságra. Nagyszülői, szülői juss ez a sze­rény hajlék, meg a körülötte lévő, nem egészen három és fél hold föld. Bízott a jobban A földet annak idején tagosítot- ták, a téesz művelte, majd állami tulajdonba vették: a Mezőgaz­dasági Minősítő Intézet kezelé­sébe került. Velkeiné bízott abban, hogy a rendszerváltást követően jobbra fordul a sorsa. Egyetlen óhaja volt, hogy az alanyi jogon neki járó ősi örökségét ott, a tanya körül adják ki. Már csak a jó­szágtartás miatt is. Arról is olvasott, hogy a sző-, vetkezeti földek árverésén kívül, illetve azt követően állami tulaj­donú földek is licitre kerülnek. Nosza, elkezdődött a levele­zés, és a küldemények száma a 28.(!) sorszámnál tart. A legelső megkeresés a téeszbe ment, ahonnan íme a válasz: ez a terü­let kárpótlásra nem jelölhető, mert állami tulajdon, a Mező- gazdasági Minősítő Intézet mű­veli, birtokolja. A jegyző következett, onnan az a javaslat érkezett, hogy eset­leg valahol másutt szerzett föld cseréjével lehet próbálkozni. Nem a másét kéri Velkeiné szerint idős ő már ah­hoz, hogy messzire gyalogoljon a tanyájából, nem tudna mit kezdeni más földjével. Azért is szeretné a ház körül megkapni saját földjét, mert így értékesebb lesz az épület, ha el­adja. Elvégre nem más parcellá­ját kéri, hanem a magáét! Időközben postáztak neki 53 ezer forint értékű kárpótlási je­gyet. Arra is felhívták a figyel­mét, hogy ezek az állami tulaj­donú földek árverésre is fel- használhatók. Érdekes, hogy mind a helyi, mind a megyei il­letékesek elismerték a jogosult­ságát a földre, fura módon még­sem haladt ügye intézése egy tapodtat sem. Ekkor már a Földművelésügyi Minisztéri­umban is tudtak rétestésztasze- rűen nyúló panaszáról. Javasol­ták, egyezzen ki a helyi szövet­kezet és a kísérleti állomás, majd bizonyos földcserék segít­ségével érvényesítsék az idős asszony jogait. Ebbe bele kell vonni a megyei kárrendezési hi­vatalt is. Ezt a küldeményt 1992. október 14-én dátumozták, és az elképzelést támogatta a helyi földrendező bizottság is. A földcsere nem jött be Levelek jöttek, levelek mentek, mi sem változott. A boldogházi földrendező bizottság újabb ja­vaslattal élt, amelyet elküldött a Mezőgazdasági Minősítő Inté­zet főigazgatójának, kérve: en­gedje át a tanya körüli néhány holdat tulajdonosának, hiszen a korábban kijelölt terület 12 ki­lométerre van az idős asszony házától. Egyúttal földcseréket java­soltak, ezt azonban az intézet illetékesei nem fogadták el, mondván, az a föld az állo­mástól tíz kilométerre lett volna. Bár a cserétől mereven nem zárkóztak el, de a főigaz­gató szerint ez csak úgy kép­zelhető el, ha ez a terület az ál­lomás területével közvetlen kapcsolatban van. Velkeiné nem értette az ok­fejtést, mert szerinte nem az állomásé a kért föld, hanem az ő őseié volt. Akkor miért ez a kitétel? Kit illet, illetne meg ez a pár hold? Elvégre úgy néz ki a helyzet, hogy ez a cég any- nyira ragaszkodik ehhez a te­rülethez, mintha világéletében az övé lett volna. Csakhogy a megsárgult papírok mást mondanak... Az ügy folytatódott: írtak a választókerület országgyűlési képviselőjének. Két hónapig egy sor válasz sem érkezett, mire újabb levél ment. Erre már jött felelet: sajnos, folya­matban lévő egyedi ügyeket nem lehet befolyásolni. Levél a miniszternek Nosza, következett a privatizá­ciós miniszter, aki bizonyos ira­tok beszerzését kérte. Nem kis költséggel, utánjárással meglett az is. Hónapok következtek hóna­pokra - három is -, válasz sehol. Ezért még egy írás ment az ál­lampolgári jogok országgyűlési biztosának is. De hát itt is igaz a régi szólásmondás afféle válto­zata, hogy a türelem ha nem is rózsát, de válaszlevelet terem, mert az megérkezett a miniszter­től. Ebben szó van arról, hogy a helyi földrendező bizottság és az illetékes megyei kárrendezési hivatal támogatta az asszony ké­relmét, hogy megkapja ősi jus­sát. Nosza, létesült egy úgyne­vezett tárcaközi bizottság, amelybe több minisztérium, fő­hatóság képviselői részt vettek, ők a kérelemmel kapcsolatban „nem”-mel szavaztak. Az in­doklás szerint azért, mert a terü­leten lévő mezőgazdasági állo­más működését veszélyeztetné a kérelem teljesítése. Mindezek után az állami tu­lajdonú kárpótlási termőföld­alap, illetve a kijelöléséről szóló határozat módosítását - ebben az esetben - nem találták indo­koltnak, magyarul: a kérelmet elutasították. Megint a kisember? így özvegy Velkeinének maradt havi 13 ezer 600 forint nyugdíja, és más semmi. Igaz, van kárpótlási jegye, bár a tanya körüli, kért családi föl­det, örökséget más műveli. Úgy tűnik, a kisember megint kapott egy jókora pofont a jogtól. Áho- gyan áz egyik boldogházi ve­zető megjegyezte: aligha elő­ször és utoljára ebben az or­szágban. D. Szabó Miklós A hortobágyi puszta érdekes látnivalója a nagyiváni tájház, mely október közepéig tart nyitva. A jellegzetes pusztai épületben a népi életmód eszközei láthatók, fotó: mészáros Túrkeve, a 735 éves fiatal Világcég kutatóbázisa A mezőgazdasági kemikáliák szermaradványai a növény­zetben, a termésben az egész­ségre ártalmasak lehetnek. Ezért kiemelkedő szerepe van az egyes vegyszerek felhasz­nálás előtti vizsgálatának, szigorú ellenőrzésének. Ezt a célt szolgálja a világ leg­nagyobb növényvédőszer- gyártó amerikai cégének, a DOWELANCO-nak az európai láncolatához tartozó szolnoki kísérleti telepe. Mint dr. Nagy Péter, a kuta­tóbázis vezető kutatója lapunk­nak elmondotta, az összehason­lító- és ellenőrző vizsgálatokat 12 hektár kultúrán végzik. A parcellázott földön nyolc-tíz féle gyomirtó és háromfajta gombaölő szert tesztelnek az idén. A kísérletet elsősorban ga­bonán, a kukoricán, cukorrépán és a burgonyán végzik, de az idén első ízben szőlőültetvé­nyen is kipróbálnak újabb gombaölő szereket. Az egyes vegyszerek hatásá­nak vizsgálatát, továbbá a szermaradványok elévülésé­nek, megsemmisülésének az idejét többéves kísérletek után állapítják meg. Ezután írják elő a felhasználó gazdálkodók számára a szigorú technológiai utasítást, mind felhasználási, mind munkavédelmi, illetve ke­reskedelmi értékesítés szem­pontjából. A kellő ismeretekkel nem ren­delkező termelők a mielőbbi piaci értékesítés lehetősége ér­dekében sokszor nem várják be a szermaradványok elévülését, így olyan gyümölcsöt és más árut is piacra visznek, amelyek még nem mentesek a vegyszer ártalmaitól. A toxikológiai el­lenőrzéseket, vizsgálatokat nemcsak az indianapolisi világ­cég bécsi, kelet-európai köz­pontja, hanem az FM Növény- védelmi Főosztálya is végzi. A szolnoki kísérleti telep alapos tudományos munkájá­nak eredményeit nemzetközi standardként is hasznosítják, kamatoztatják.-endrész­Nem vagy már mai gyerek, mert ha hinni lehet az elsár­gult iratoknak, a hétszázhar- mincötödik nyaradat taposod. Keve, Kevi, Túrkeve ízlelge­tem a nevedet, és azok közé tartozom, akik még látták a Kevi Julcsát. ő már nincs, a város maradt. Távol a világ, a forgalmas utak zajától, egy kicsit magányosan, de büszkén. Mint aki minden bajt átvészel, mint aki élni akar. Napjainkban négyszázhar­mincnál is több vállalkozód akad: elsősorban a mezőgazda­ságtól remélnek megélhetést. Olykor sikerrel, máskor kudarc­cal, de szívósan, összeszorított fogakkal, ahogyan a konok ku­nokhoz illik. Nekem, mint egy másik kun város szülöttének, elhiheted, sa­játosan egyéni, egyedi a hangu­latod. Ha az apostolok lován ro­vom utcáit, mintha a kun telepü­lések között itt lenne a legtöbb nádtetős ház, keményre döngölt tetővel. Mi mindent, ki mindent említ­sek még belőled? A messze föl­dön híres művészeidet? Szakkö­zépiskoládat, a gimnáziumot, ahol sokan gyarapítják helyből és a környékről ismereteiket? Általános iskoláidat, református iskoládat? A sportcsarnokot, a fürdőt vagy a lovardát? A könyvtáradat, avagy magasba emelkedő templomtornyaidat, amelyek rendületlenül fürkészik a környéket? Hívogató harang­szavaidat, a házak előtti kis ló­cákat, ahol meleg napok estéin tanyázni lehet? Vagy szóljak a földjeidről, amelyek között hat aranykoronás épp úgy akad, mint negyven? Néha pihenned kellene, ked­ves Túrkeve, de hát tudom, nem érsz rá. Új idők, új szelek, új ki­hívások. Új utak, felújított há­zak, pedig a munkaképes korú lakosság húsz százaléka állásta­lan. Mégis maradnak, mert hol lelne otthonra a kevi ember? A világ más szögletében, amelyik lehet nagyon nagy, szép, de aki itt született, itt élnek a rokonai, annak a hozzájuk vezető ajtók kilincsei a legkedvesebbek. Kívánom, érj újabb száz éve­ket, ezret. Új lakókkal, nemze­dékekkel, de ne felejtsd el a ré­gieket sem! Akárhogy rohansz, olykor állj meg e"v percre, em­lékezni rájuk, mint ahogyan most mi ezt tesszük. D. Sz. M. Adózni pedig kell Sokan megyénkben sincsenek tisztában azzal, miképpen kell adózniuk a külterületi termőföldek bérbeadásából származó jövedelem után. Az APEH megyei igazgatósága segítségével igyekszünk eliga­zítani az érintetteket. A magánszemély választhat, hogy a külterületi szántóföld bérbeadásából kifizetőtől szár­mazó jövedelme után az önálló tevékenységre vonatkozó szabá­lyok szerint kíván adózni, vagy 20 százalék forrásadót fizet. A 20 százalékos forrásadó választásának az a feltétele, hogy a bérbe adott föld egy aranykorona értékére számolva legfeljebb 25 kg élelmezési célú búzának a megelőző év utolsó napján közzétett garan­tált felvásárlási árral történő szorzatát ne haladja meg a jut­tatás. Ez az érték az idei évben aranykoronánként 220 forintot jelent. Amennyiben ez a feltétel akár egy, akár több esetben együttvéve nem áll fenn, akkor a bevételt az önálló tevékeny­ségre vonatkozó szabályok sze­rint kell figyelembe venni. Eb­ben az esetben választható a té­teles költség nyilvántartás, vagy a 10 százalékos költség- hányad alkalmazása. Az elszámolásra vonatkozó, választható lehetőség függetle­nek attól, hogy a termőföld bérbeadásának ellenértéket pénzben vagy terményben kap­ják meg, viszont az adóelőleg levonás szabályai különböznek. A termőföld bérbeadásából származó jövedelem bevallá­sára vonatkozóan fontos tudni­való, hogy ha a 20 százalék for­rásadó levonását választotta, bevallási kötelezettsége csak akkor van, ha ez az érték az 50 ezer forintot meghaladta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom