Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-16 / 192. szám

1996. augusztus 16., péntek Megyei Körkép 3. oldal Régi parasztházakat újít fel.Tiszaigaron, Tiszaörsön, Tiszafüreden és Egyeken a tiszaigari Mawi Bt., melyet egy német házaspár alapított. Az ajtókat, ablakokat és a bútoro­kat saját faipari üzemükben, Tiszaigaron készítik. Mintegy harminc embernek biztosítanak keresetet. Felvételünk Tiszaigaron örökítette meg a régi parasztház felújítását, fotó: mészáros A szolnoki ebrendelet miatt Helyét keresi a kutyapanzió Kutyapanzió - e szó szokatlan képzeteket kelthet, pedig nem más, mint az ebek elhelyezésére szolgáló intézmény. Szolnokon is van, ám most új helyet kell keresnie az állattartási rendelet ebekre vonatkozó passzusa miatt. A kutyapanziók Nyugaton ugyanolyan természetes „ven­dégváró” intézmények, mint a szállodák. Itt helyezhetik el négylábú társaikat azok a gaz­dik, akik szabadságuk idejére nem tudják magukkal vinni ku­tyáikat. Szolnokon a Somogyi utcá­ban található Balta István ku­tyapanziója. Igaz, még fiatal az intézmény, hiszen ez év márci­usában indította kísérleti jel­leggel, ám az elmúlt hónapok meggyőzték a többek között A tiszaföldvár-vezsenyi révnél lévő sátrak között nagy a nyüzsgés. Törülközős srácok indulnak - lévén a tábor nomád jellegű - a Tiszára mosdani. A tíz nap kétharmada már leper­gett. A tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Balogh József táborvezető: - Dr. Göllesz Viktortól, a Szociális Munka Alapítvány kuratóriumá­nak elnökétől jött az ötlet, hogy szokásos csillagtúránkat idén in­tegráltan szervezzük meg. A hu­szonöt állami gondozott, értelmi­leg enyhén sérült gyerekkel együtt nyaraltatunk tíz általános iskolást. A bemutatkozás után hamar kialakultak a baráti körök. Semmi probléma sem volt eddig. Úgy gondolom, nagy lépést tet­tünk a másság elfogadtatásához. Székely László testnevelő, a Homoki Általános Iskola diák­önkormányzatának vezetője:- A tíz tanuló rögtön jelentke­zett, ám a szülők nagyon elzár­kóztak. Féltek a fogyatékos gye­rekektől. Személyes beszélgetés­kutyakiképzéssel is foglalkozó fiatalembert arról, hogy van rá igény. Mivel a tulaj a kutyák lé­lektanát is jól ismeri, a gazdák nyugodtak lehetnek, hogy ked­vencük nemcsak a kondícióját őrzi meg a panzióban, hanem pszichésen is kiegyensúlyozott marad - sőt, még jó modort is tanulhat. Ottjártunkkor éppen két eb - egy kaukázusi pásztor- kutya és egy schnautzer - ját­szadozott a nagyobb kennelben, ám a hét végén újabb két ven­dég érkezik. Mint Balta István sei győztem meg őket, nem kell tartaniuk semmitől. A nyolcadikos Blaskovits Já­nost, mivel szülei jól ismerik Székely Lászlót, azonnal elen­gedték a táborba. Nem is a szü­lőknek, Jánosnak volt fenntar­tása: - Kicsit tartottam a tábortól, hogy félresikerülhet. Ám össze­barátkoztunk, jól megértjük elmondta, a gond az, hogy köl­tözniük kell. Az új rendelet sze­rint belterületen kertes családi házak udvarán legfeljebb két eb tartható folyamatosan. Ezért va­lahol a város szélén kell helyet keresnie. Jövő tavaszra már szeretné megnyitni új kutya­panzióját. A panzióban a kutyák általá­ban 1-2 hétig maradnak, bár volt, aki egy hónapra hagyta ott négylábú kedvencét. A tulaj szakmai tanáccsal is szolgál: gyorsan kell a kutyát itt hagyni, mert a hosszú búcsúzkodás sem neki, sem a gazdának nem tesz jót. így is kell egy-két nap, amíg megszokja az új, bár ide­iglenes helyét az állat. egymást. A vízi rajban hét intéze- tis fiú van, és mi hárman a ho­moki iskolából. Reggeli után a vízi, kerékpá­ros, gyalogos rajok elindulnak napi túrájukra. Az ügyeletes hor­gászraj a táborhelyen serényke­dik. Meleg vacsorával váija majd az este hatkor fáradtan hazérke- zőket. Kép-szöveg: S. Cs. J. Ház állott, most kőhalom... sincs Szolnokon sokaknak bántja már régóta a szemét a Verseghy Gimnázium melletti üres, gyo- mos telek. Annak idején vil­lámgyorsan lebontották az ott álló házat, azt gondolhattuk, rögtön következik majd a foly­tatás, hamar elfelejtjük, mi is volt itt valamikor. Az ügy a ’90-es évek elejére nyúlik vissza, amikor az ön- kormányzat akkori tervei kö­zött szerepelt a lakáspolitika át­alakítása, ezen belül új lakások építése. Egy neves budapesti céget, a Városkutató Rt.-t bízta meg a város a szolnoki helyzet feltérképezésével. Közel fél­éves vizsgálat után eljutottak a terület kijelöléséhez. Természetesen önkormány­zati tulajdonú telket kerestek, így választották ki a Sóház út 1. szám alatti ingatlant. A munkálatokat a polgár- mesteri hivatal pályázatán győztes Keviterv Ákva Kft. kezdte el. A tervek szerint négyszintes épületet emelnek, ahol irodák, üzletek, valamint 25 lakás kap helyet. Az építkezés azért késik, mert akkor tudnak csak kez­deni, ha a készülő lakások bi­zonyos hányadára vevő jelent­kezik. Úgy tűnik, ez utóbbi akadály is elhárult, ugyanis a kft. tájékoztatása szerint rövi­desen megindul az alapozás. Önkormányzati tulajdonról lévén szó, a város is szerepet vállal a beruházásban. P. E. Pályarehabilitáció A MÁV valamennyi törzsháló­zati vonalára elkészítette az úgynevezett pályarehabilitációs programját, melynek megvaló­sítása 1997-ben kezdődik. A tervek szerint 2001-ig korsze­rűsítésre 7 milliárd 808 millió, karbantartásra 1 milliárd 335 millió forintot fordítanak. A tervezett fejlesztések össz­hangban lesznek az európai uniós csatlakozást szolgáló fel­adatok végrehajtásával. Komfortosabbá válik a Verseghy (Folytatás az 1. oldalról) táló relikviák is, egyfajta isko­lamúzeumot képezvén, és itt lesz az iskolai büfé. Az átalakí­tásokkal felszabadul a könyv­tár, amely eddig kénytelen volt helyt adni kötelezően tanórák­nak is - ezentúl igazán betölt­heti könyvtárszerepét, hivatá­sát. A hajdan nyolc osztályra méretezett Verseghy így már nyugodtan fogadhatja szeptem­berben mintegy ötszáz tanulóját tizenhat osztályban. Az új épület műszaki átadása ma már megtörténik, s néhány nap múlva, 22-én sor kerül az úgynevezett hatósági „vizs­gára” is, és tanévnyitányig ki­javíthatok az esetleges hibák - véli az intézet igazgatója. „Kicsit tartottam a tábortól” Nagy lépés a másság elfogadásához A vízi túrázók Várkony irányába indulnak Látlelet A visszafogottság magyarázata Ha valamelyest gazdagabbak lennénk, minden bizonnyal a millecentenáriumi ünnepségek sem lennének ennyire szeré­nyek, vagy legalábbis kevesebb lenne a feledhető cirkuszi mutatvány. Nem ámuldoznánk azon, hogy a történelmi pa­noptikum figurái hogyan kelnek életre. Miként az is elkép­zelhető, hogy egy másik politikai kurzus sokkal elszántad­ban és látványosabban használná ki a történelmi múltra ré- vedés pillanatait, melyek mégiscsak hordoznak tanulságo­kat. Még a modernizálódás kényszerű jelszavait elfogadó ország számára is. De alighogy erre gondolunk, mindig a távlattalanságot hordozó jelenben kötünk ki, és nyomban bi­zonyos kételyek fogalmazódnak meg. Mert az elmúlt évez­redről viszonylag könnyű ítélkezni (különben történelmi tankönyveket sem lenne érdemes írni), ám az előttünk álló akár fél évtizedről is hiábavaló bármiféle jóslat. Semmi sem biztos, és szinte semmi sem adhat reménykedésre okot. S ha sokakban erősödik a felismerés, hogy egy politikai színjáték áldozatai, nem járnak messze az igazságtól. Megközelítően pontos kép sincs ugyanis arról, hogy például mi történik a gazdaságban. Egyik-másik szakértői jelentés szerint utolsók vagyunk a sorban. Miközben rendületlenül áramlik az or­szágba a nyugati tőke, érzékelhető hatásai mintha kissé megfoghatatlanok lennének. Talán csak a privatizációban részt vevők nem érzékelik ezt, akik annál kevésbé lehetnek csüggedtek, minél inkább a siker és a teljesítmény bűvöleté­ben élve gyarapítják vagyonukat. Ám akiknek a történelmi múlt csupán néhány évszám és néhány relikvia, jóval kedveszegettebben viszonyulhatnak a méltán irigyelhető szellemi és kulturális örökséghez. Aligha láthatják olyannak, amilyen valójában. Nem mintha nem lenne szükség kikezdhetetlen történelmi példákra, de ezeket jobbára értékelni sem tudják. Abból eredően is, hogy a múlt történései nem közvetlenül válnak cselekvésformáló erővé. A politikai idomítás évtizedei az állampolgárokban amúgy is sokkal mélyebb nyomokat hagytak annál, hogysem méltó­sággal idézzék fel az elmúlt évszázadok sorsfordító esemé­nyeit. Holott erre mindennél nagyobb szükség lenne, hiszen a „percemberek” napról napra újraélednek. Kik ilyen, kik amolyan színben. S ha utólag esetleg azon tűnődünk, miért hiányzott a millecentenáriumi ünnepségek igazi fénye, semmi másra nem kell gondolni mint az indokolt visszafo­gottságra. Mindebben csupán az a szomorú, hogy - a lassan elfeledett J. A. szavaival élve - sem a szépség, sem az igaz­ság koldusai nem lehetünk. Ha netán mégis az történne, hogy az elkövetkezendő években gyökeresen megváltozik minden, igazából az évfordulók ünneplésére sem lenne szükség. Vagyis: a visszafogottság válna magától értető­dővé. Kerékgyártó T. István Tiszaföldváron nem ment zökkenőmentesen Telefonfejlesztés bosszúságokkal Korántsem mindegy, hogy a lakosság szívesen emlékezik-e a fejlesztésre, a fejlesztőkre, vagy sérelmektől feldúltan, pe­rekkel fenyegetőzve, átkokat szórva - véli Marosfalvi Ernő, Tiszaföldvár polgármestere a városban zajló telefonhálózat­bővítésekkel kapcsolatban. Mint a megye számos telepü­lésén, Tiszaföldváron is bővítik a telefonhálózatot. A Martfu- Tiszaföldvár-Cibakháza tele­püléseket összekötő optikai ká­bel építése már tavaly az év vé­gén megtörtént, csakúgy, mint a kétezres digitális központé. Földváron eddig körülbelül hatszáz telefon-előfizető volt, a fejlesztéssel várhatóan mintegy 1500-ra emelkedik a számuk. Ä hálózatbővítés munkálatainak megkezdését az egész városban örömmel fogadták, ám hamaro­san egyre többen kezdtek pa­naszkodni a kivitelezésre, a ki­vitelezőkre. Szerkesztőségünk­höz is több panaszos telefon ér­kezett. Marosfalvi Ernő szerint a legtöbb lakossági panasz megalapozott.- A lakosság örömét köny- nyű elrontani, és ezt sok he­lyen sikerült is. - Például az engedélyezett tervtől eltérő, könnyebb megoldások válasz­tásával. Sok száz lakó közle­kedését feleslegesen nehezítet­ték az úttorkolatok átfúrás he­lyetti átvágásával, hosszú ideig akadályozták a családok moz­gását azzal, hogy a ház előtt kiépített gépkocsibejárók használatát lehetetlenné tették. Úgy érzem, a korszerű tech­nika és a nem kellően ellenőr­zött végrehajtás között szaka­dék van. Minden bosszúság mellett azonban nagy előrelé­pést jelent a városnak ez a fej­lesztés, amely a nehézségek el­lenére jó ütemben zajlik, -csr­Abádszalókra költöznek Európa játékai Hagyományőrzés határok nélkül Augusztus 19-én és 20-án látvá­nyos rendezvényekkel búcsúzik vendégeitől az ,Európai régiók hagyományőrző népi és sportjá­tékainak fesztiválja” Abádszaló- kon. Ahhoz, hogy az Abádszalóki nyár ’96 búcsúja emlékezetes le­gyen, mindent megtettek a szer­vezők: a megyei, az abádszalóki, a kunhegyesi önkormányzat, az Abádszalókért Szabadidős Egye­sület, a Konok Kunok Baráti Egyesülete, Kunhegyes és az AGRYA - Agrár és Falusi Ifjú­sági Körök - Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Szervezete. A fesztivál ötödik hetében bizonyí­tani szeretnék, hogy a népi és sportjátékok Atlantája lett Ábád- szalók, ahol valóban nem a győ­zelem, hanem a részvétel volt, s lesz a legfontosabb. A karneváli show 19-én közel háromszáz külföldi fellépő s több mint tíz országból érkező vendég felvonulásával kezdőik megyénk „kis Balaton”-jának partján. 10 órakor. A megnyitó után kezdő­dik a hagyományőrzés talán leg­eredetibb reklámozása: Ausztriá­tól Törökországig, Hollandiától Lengyelországig a legérintetteb- bek mutatják be a helyszínen, hogy mit is kell tudni hazájuk népszokásairól. Lesz persze ver­seny is, ahol az ütő- és dobóver­senyek (népi teke, petanque, bil- lon, rönkhajítás, békatábla, arz- tali, tányérdobálás, krubol stb.) során szintén Játszva” döntik el a résztvevők, hogy közülük ki lesz a legjobb. Ezt követően az Európa minden tájáról érkező énekkarok és folklórcsoportok mutatkoznak be a Tisza-tó vízi fővárosában. Este pedig színes táncház záija programot. Augusztus 20-a kiemelkedő rendezvényei a magyar millecen­tenárium jegyében: a nemzetek íjász-, lovas-, tekebemutatói, a fa­lusi virtusa és az erős emberek vetélkedője lesz. Hogy ki a le­gény a gáton, az csak a bójaeme­lés, a rönkhajítás, a homokzsák­bontás, a kocsihúzás, a sörös- hordó-felrakás és még több népi furfanggal fűszerezett erőpróba után derül ki, s az is, hogy kik nyerik el a pénzdíjakat és az Ari­zona Disco-kupát. A fesztivál zárásakor még visszapörgethetők lesznek az öt hétvége emlékei - vízi erőpró­bák, a „konok kunok” barátian meleg makacssága, a gyermekek önfeledt játéköröme stb. - ami után látványos tűzijáték és lé- zershow igyekszik reprezentálni: a „homo ludens”, a játszó ember nagyon sokat tett azért, hogy az európai régiók valóban határok nélkül képesek voltak egymás­nak kezet nyújtani. -percze­Egyház- és helytörténeti kiállítás Tiszaderzsen / Értékes kollekció a parókián Már a millecentenáriumi ün­nepségsorozat keretében zaj­lott az a rendezvény Tisza­derzsen, melyet Farkas Lász- lóné, az egyházközség szol­gálatát is ellátó tiszaburai lelkész ünnepi istentisztelete nyitott meg a református templomban. Ezt követően a szépszámú jelenlévő a lelkészi hivatal­ban kiállított tiszaderzsi egyháztörténeti dokumen­tumokat, a falu korabeli használati eszközeit, históri­ájának még fellelhető népi emlékeit, köztük az özv. Szatmári Lajosné volt derzsi lakos jóvoltából ötven év után visszakerült dalárda zászlaját is megtekinthette. A kiállítás sikeréhez két tiszaderzsi főiskolai hall­gató, ifj. Kiss István és Papp Éva gyűjtő- és szervező­munkájával, Péntek Lajos népi iparművész pedig fara­gott bútoraival, művészeti alkotásaival nagyban hozzá­járult. A szép és vadban értékes kollekció, melynek kiállítá­sát a helyi önkormányzat anyagilag is támogatta, au­gusztus 22-ig tekinthető meg a helyi parókián mindennap 9-től 16 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom