Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-15 / 191. szám

1996. augusztus 15., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Mezőtúron átépítik a régi benzinkutat egy új környezetbarát, Mól 2000-es töltőállo­másra. Az új kút épületei már állnak, jelenleg a különböző burkolásokat készítik. FOTÓ: MÉSZÁROS Nem jelentkeznek fizetővendéglátónak Minden nyáron vonzó a Tisza-part Egy-egy jó hétvégén 3-5 ezer vendég is pihen Tiszapüspökiben, a Tisza partján és a mellette lévő üdülőterületen. A vendégek ellátását nyolc vállalkozó biztosítja, akik többségükben a kör­nyező településekről, legtöbben Törökszentmiklósról teleped­tek le a nyári szezon idejére a püspöki Tisza-parton. Meleg fogadtatásban részesültek az Apponyi unokák Lesz, aki hazatelepül Berénybe? Gróf Apponyi Albert külföldön élő leszármazottainak egyetlen közéleti próbálkozása volt a budapesti egykori Apponyi tér - ko­rábban Felszabadulás tér, most Ferenciek tere - nevének visszaál­lítása. A próbálkozás sikertelen maradt. Ünnepi különlegességek Szolnokon ősbemutató és Ételköz Mint arról már hírt adtunk, Szolnokon is nagyszabású ün­nepségsorozatot rendeznek augusztus 18-20-a között az államalapítás és a millecente- nárium jegyében. A gazdag programból azonban külön is érdemes felhívni a figyelmet két rendezvényre: a Honfogla­lás magyarországi ősbemuta­tójára és az Etelközre. A Honfoglalás ősbemutatóján a P. Mobil együttes és az Állami Hangversenyzenekar közös pro­dukcióját, egy öttételes rock­szvitet nézhetnek meg az érdek­lődők. A rock- és a szimfonikus ze­nekar különleges produkciója Szolnok önkormányzatának ajándékműsora, amelyre a belé­pés ingyenes. Az előadás 20 órakor kezdődik a tiszaligeti labdarúgó-stadionban. A zsú­foltság elkerülése végett az ülő­helyeket érdemes 19 órától fo­lyamatosan elfoglalni. Az ős­bemutatót eső esetén is megtart­ják. A szellemi táplálék után a ku­lináris élvezetekre vágyókat váija az Ételköz. A Szigligeti Színház mellé kitelepülő díszes sátrakban a Pelikán étterem ős­magyar, a Tisza spanyol, a da Michele görög, az Alexander olasz, a Gösser mexikói ételkü­lönlegességekkel várja a vendé­geket. A fogások nagy részét - a salátákat és a roston sült ételeket - a helyszínen készítik el. A fel­szolgálás is alkalomhoz illő lesz. G. A. Eszmecsere­Egyház és urbanisztika Érdekes téma kerül rövidesen napirendre a Magyar Urbaniszti­kai Társaság megyei szervezeté­nek rendezésében. Szeptember­ben megtárgyalják Szolnokon az urbanisztika egyházi vonatkozá­sait. A téma előadója Szabó Jó­zsef református lelkész, művé­szettörténész, a megyei közgyű­lés alelnöke lesz. Elmondotta, hogy szeretné felhívni a városépítészek, mérnö­kök figyelmét az egyházaknak a modem város fejlesztésében ját­szott szerepére. Ä templomok és más egyházi létesítmények több­sége gyönyörű műemlék, és a tör­ténelmi városmagokban helyez­kedik el. Ezek környezetének megőrzése, az építmények eszté­tikai érvényesülésének biztosí­tása fontos kérdés. Az Alföldön, így megyénkben is az új városokban, települése­ken bőven van szabad terület templom építésére, olyan helyen, ahol az esztétikus imaházak méltó körülmények közé kerül­hetnek. Jó példa erre Martfű, ahol ideális helyen a kialakuló új vá­rosközpontban építették fel a re­formátus, illetve a katolikus templomot. A vállalkozók által befizetett közterület-használati díj és a szabad strand működési költ­ségeihez való hozzájárulás le­hetővé teszi, hogy a strand működik, és nem szednek be­lépődíjat. A strandon egyébként nyolc közhasznú munkást is alkal­maznak, van köztük strandőr és takarító is. A szezon kezdetére a kör­nyezetet igyekeztek kulturálttá (Folytatás az 1. oldalról) A környék piszkos volt, reggel jöttek asszonyok a szemetet eltakarítani, a katonaság haj­nalban telepített ide vécét. Sajnos tény, hogy idáig mesz- sze ez a legrosszabb táborhe­lyünk. A Honfoglalás lovas emlék­túra a hozzá kapcsolódó kultu­rális programokkal - amely célja szerint 1100 év öröksé­gét eleveníti fel - július 27-én kezdődött, és a felkeresett he­lyeken mindenütt szinte nép­ünnepéllyé vált. A táborban ottjártunkkor, tegnap délelőtt a 70 fős csa­patból - amelyből úgy 45-50 a lovasok létszáma - többen a „jurtaveréssel” foglalatoskod­tak. A művészien összeállított tartólécekre került a ponyva, ám az egyik mesternek szem­mel láthatóan nem tetszett az eredmény. Erre társa megje­gyezte: amilyen a fogadtatás, tenni: a parti cserjéket kitaka­rították, egy közkifolyót ked­vezőbb helyre telepítettek át, és rendbe tették a strandhoz vezető utat is. A tapasztalatok szerint fő­ként belföldi vendégek veszik birtokba időről időre meleg nyári napokon a strandot és környékét. A külföldiek a hor­gásztanyán laknak. Segít a szállásgondokon, hogy az Olajbányász Horgászegyesü­olyan a jurta. A ,jurtázókra” időnként rá-rávijjogot az ülő­fájához kötözött sólyomma­dár. A lovak - nóniuszok, lipi- caik, pónik - nem zavartatták magukat, nagy sercegéssel szálazták az eléjük tett szénát, egészségeseket horkantva, miközben gazdáik az itatáshoz készülődtek. Az egyelőre gyér számú érdeklődő közül a gye­rekek kedvencei természete­sen a kiscsikók voltak. Az éj­szakai szállásul szolgáló nagy katonai sátrakban a nomád vándorélettel járó szokásos, „minden a feje tetején áll” csendélet fogadta a kíváncsis­kodó tekinteteket. Néhány lé­péssel odébb Nagy Nándor népihangszer-készítő tette közszemlére nemes mívű to­bozait és tekerőlantjait. Bár támogatólevelük volt Ukrajna budapesti nagyköve­tétől, mégsem engedték át a határon hátasaikat. így lovak let panzióként működik, és a szolnoki Munkás Horgász­egyesület üdülőjében horgá­szokat üdültetnek. A községben a házaknál való elszállásolás nincs igazán megoldva, mert a fizetőven­déglátók köre nem bővül. Azok a diákok, akik Tiszapüs­pökiben üdülnek, a természet- tudományi oktatóközpontban kapnak helyet, ahol egész nyá­ron szakprogramokat is adnak (például szürkegémtelep, ma- dárgyűrűzés). Az oktatóközpont egyéb­ként egyszerre százötven fia­talt tud fogadni az épületben és sátrakban. nélkül „kalandoznak” Kárpá­talján. A Vereckei-hágóhoz - félve az előző nap ott tüntető ukrán nacionalistáktól - elő­ször nem mertek felmenni. Ám mikor látták, hogy a Ve- reckei-szorosnál szlovéniai!) magyarok békésen táboroz­nak, ők is felmentek a hágó­hoz ... * Talán lehetne azon ironi­zálni, hogy hol is maradt né­hány lovas időközben, hova lettek a meghirdetett prog­ramok. Egy azonban biztos: ók. legalább megpróbálnak emlékeztetni arra, hogy mit is ünnepiünk idén. Nem raj­tuk múlik, ha a pénz isten­sége ma már mindenbe köz­beszól, s a tervezettnél jóval kevesebb vagy éppen semmi­lyen támogatást nem kapnak. Sajnos éppen elég szomorú­ságra ad ez okot honfoglalá­sunk 1100. évében. B. Gy. Erről, de Apponyi Albertról, egy arisztokrata család mindennapjai­ról is beszélgettünk a szoborava­tásra Jászberénybe érkezett uno­kákkal. Apponyi Éva, Apponyi Albert, Pálffy István. A családban három nemzedéken át öröklődő közéleti hagyományokat már egyikük sem folytatta. A közéletiség vé­gét az jelentette, amikor a liberá­lis politikus Apponyi Györgyöt - Apponyi Albert fiát - a nácik ’44 márciusában elhurcolták. 1945-56 között az unokák el­hagyták az országot. Ausztriá­ban, Belgiumban, Angliában te­lepedtek le. A jászberényi meleg­szívű fogadtatás során úgy érez­ték, mintha már jártak volna a vá­rosban. Apponyi Albert meg is jegyezte: - Ha lehetőségem lesz rá, letelepszem itt. Nagyapjukról szólva elmond­(Folytatás az 1. oldalról) Már az első napon 12 köbméter , gázolajat emeltek ki. A feltárást végző BGT Hungária Kft. 14pon- • tón végzett fúrással behatárolta a szennyezett területet, a szivárgó árkokból pedig folyamatosan szi­vattyúzták ki a szénhidrogéneket, eddig több mint 75 köbmétert. Pogány Gyula, a Mól Rt. főosz­tályvezetője elmondta: az orszá­got 1300 kilométer hosszan behá­lózó terméktávvezetékek ellen 1992-ben kezdődtek az első táma­dások. Tavaly már 14 támadásból 9 irányult az olaj illegális vétele­zésére. A károk között kisebb nagyságrendet képvisel az ellopott üzemanyag mennyisége és a veze­ték helyreállítása. Sokkal súlyo­sabb a környezeti kár és az átme­neti szénhidrogén-ellátási zavar. A Mól több intézkedéssel pró­bálja megakadályozni a további károkat, így műszaki védelmi eszközök alkalmazásán túl a mé­réstechnikai berendezések korsze­rűsítésével igyekeznek elősegíteni az illegális fúrások gyorsabb ész­lelését, sőt jutalmat ajánlanak azoknak, akik segítenek e bűncse­lekmények felderítésében. A Szolnoki Rendőrkapitányság nyomozói szűkszavúan nyilatkoz­tak a tószegi esetről, mondván, a ták: politikai, közéleti tevékeny­sége elemzésekor nem szabad megfeledkezni a meleg családi háttérről, amely alapja volt életé­nek. Későn, 50 éves korában há­zasodott. Akkor talált igazi társra. Amikor munkája elszólította ott­honról, feleségének naponta be­számolt a vele történtekről. Hazaküldött leveleit a történé­szek is haszonnal forgathatták volna, ha a háború után nem tű­nik el az értékes hagyaték. Az unokák egyetlen közéleti próbálkozása az volt, amikor Budapest V. kerületében kérvé­nyezték, hogy a Ferenciek teré­nek egy része kapja vissza ere­deti, Apponyi elnevezését. A fő­város a kérést elutasította. Mint mondták, éreztek némi elégté­telt, amikor kézhez vehették a jászberényi mellszobor avatá­sára hívó értesítést. szakértői vizsgálat még folyik, és a nyomozás az adatgyűjtés szaka­szában tart. A környezetszennyezés felmé­rését végző BGT Hungária Kft. irodavezetője, dr. Gondi Ferenc elmondta, a szóban forgó terület június közepéig víz alatt állt, ezért lehet, hogy több hónapja dézsmál­ják a vezetéket. A fő gond viszont az, hogy a kárelhárítás éveket vesz igénybe, költségei pedig több tíz­millió forintra rúghatnak. A helyszíni bejárás során a sajtó képviselői is meggyőződhet­tek arról, hogy milyen következ­ményekkel járt az olcsó üzem­anyagra áhítozók barbár tette. A másfél méter mély szivárgók és a vezeték helyreállítását biztosító munkagödör alján talán több száz köbméter gázolaj és benzin bűz­lik. A közelben a NEFAG nyárfa­csemetéi küzdenek a szénhidro­gének ellen, eddig vajmi kevés si­kerrel. Ezt jelzik a fák elsárguló alsó levelei. A szennyezett terület nagy részét borító nád szintén élet­telenül borul a földre, s éppen- hogy kifejlődött kis levelibékák tetemei hevernek szerteszét. El­gondolni is szörnyű, milyen pusz­títást okoztak volna az olajszár­mazékok, ha a talajvízzel bejutnak a Tiszába. L. Z. ■Wu,’ Lovak nélkül a Vereokei-hágóttál Nomád élet a cirkusz* helyén Az Apponyi unokák először jártak Jászberényben Mol-vezetéket csapoltak meg Megoldást keresnek az érdekelt felek Módosított határidő vízügyben Július közepén robbant ki a vízbotrány a vízmű és a lakásfenn­tartó szövetkezet között, mely azóta is tart. A kedélyek azóta csil­lapodtak, sőt az érintett felek tárgyalóasztalhoz is ültek már, de végleges döntésre csak szeptemberben számíthatnak az érintettek. Augusztus 15-e a határidő, mi­korra a szolnoki Jubileum La­kásfenntartó Szövetkezetnek rendeznie kellett volna vízdíj­hátralékát, amivel a Víz- és Csa­tornaművek Rt.-nek tartozik. Ha nem, az érintett lakásokban a vízmű elzáija a vizet. A tervekben azóta változás történt, a felek próbálnak meg­oldást találni. A vízmű és a la­kásszövetkezet vezetősége meg­egyezett, embereik közösen végzik el az 56 elszámoló egy­ség ellenőrzését - tudtuk meg Gazdag Jánosnétól, a lakásszö­vetkezet igazgatójától. A szak­emberek az egyedi vízórákat és a számlákon feltüntetett értéke­ket hasonlítják össze minden la­kásban. Előfordult, hogy néhány lakásba többszöri próbálkozás után sem tudtak bejutni az ille­tékesek. Ezekre a helyekre érte­sítést küldenek a legközelebbi ellenőrzés időpontjáról, és ha ezután sem jár sikerrel a leol­vasó, számíthatnak arra a lakás­ban lakók, hogy úgynevezett kisvízóra-szerződésük felbon­tása után átalánydíjat kell fizet­niük. Az ellenőrzéseket szep­tember 15-ig befejezik az épüle­tekben. Ez a dátum egyben az új határidő, ameddig a lakásszö­vetkezetnek rendeznie kell adósságát. Az adatok értékelése után viszont megegyezésre kell jutnia a feleknek, mert a prob­léma megoldása nem tűr további halasztást - tett hozzá záráskép­pen Gazdag Jánosné. gz Találkozó hatvanegy év után Az 1934/35-ös tanévben ösz- szesen huszonnyolcán ballag­tak a szolnoki polgári iskola 4. a osztályában. Közülük tegnap tizenkilencen jutottak ki a Ti- szaligetbe, a hatvanegy éves találkozóra, amelyet Simon Ferenc és Sági Gyula szerve­zett. Ki csendesebben, ki für­gébben lépegetett, kinek az egyik keze, másnak a fél lába hiányzott. Elvitte a kor, vala­milyen betegség vagy a há­ború, hiszen ennek a nemze­déknek alaposan kijutott szá­zadunk világégéseiből. Könnyezve, nevetve emlé­keztek szigorú, kemény kezű nevelőikre. Hargitai tanár úrra, Dobos Dezsőre, akit nemrégen temettek. Felelevenítették a diákcsínyeket, az ezekért ka­pott tenyereseket, fenekeseket, nyakleveseket, mert akkoriban fiúosztályban az effélék köny­nyen csördültek. Bár azt is hozzáteszik még ma is: aki kapta, rendszerint megérde­melte. Harmaduk a vasútnál talált munkát, kereste a kenyeret, éppen ezért töltötték ezt a jeles napot a MÁV Járműjavító ti­szaligeti üdülőjében. Aggle­gény egy sincs, özvegy már akad közöttük. Pedagógus, ka­tonatiszt, főkönyvelő, mérnök, tartalékos hadapród őrmester, MÁV-dolgozó, íme a szakmák egy része. Túlnyomórészt ipa­rosszülők gyerekei, akiket nem erőfeszítések révén taníttattak a szülők. Jó iskolának bizonyult ez a szolnoki polgári, ahol nem csak a nádpálca szolgált, de remek alapokat is kaptak. Útravalóul annyit raktak a tarisznyájukba, hogy az kitartott, -tart a mai na­pig. Meg az a nagy tanulság is, miszerint általában nem a leg­jobb tanulók vitték a leg­többre. Sőt nem is egy akkor akadozó-bakadozó túlszár­nyalta az eminenseket. Fénye­sen bizonyítva a régi igazsá­got, miszerint nem az iskolá­nak, az életnek tanul az ember. Szolnokon is, meg gondolom máshol is. D. Sz. M. Hatvanegy év után a szolnoki polgári iskola 1934135-ben végzett 4. a osztályának tanulói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom