Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-27 / 175. szám

« 1996. július 27., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Pusztába kiáltott honfoglalás Pusztavacson elvérzett az új honfoglalás - a szervezők ugyanis plakátjaikon így hirdették a millecentenáriumhoz kapcsolódó rendez­vényt. A választott szlogenből, a „pusztán szórakozás”-ból így lett pusztán sóhajtozás. Pedig az ország közepére nagyszabású, tíz napig tartó rendezvényt hirdetett meg a ren­dező kft., mégis már az első napok után le kellett húzni a rolót, mivel nem nyomták egymást agyon a nagy tolakodásban az érdek­lődők. Akik meg ott voltak, csak panaszkodtak: pénzt - nem is ke­veset - kérnek külön a parkolásért, külön a belépőért, külön a rock­koncertekért és a többiért. A pénztárcákban pedig jól elrejtve „kun­cog a krajcár”. Panaszkodtak a bepalizott „vurstlisok” is: sokkal több emberre számítottak, nagy veszteségük származott az üzletből. Valljuk meg őszintén: egy jobb sorsra érdemes kezdeményezés bukott meg. Talán éppen azért, mert önerős volt: nem részesült ál­lami támogatásban, mivel nem tartozott a honfoglalás 1100. évfor­dulója előtt tisztelgő hivatalos rendezvények sorába. Hiába van csak 40 kilométerre a fővárostól Pusztavacs, érdektelenségbe ful­ladt az egész jurtástól-körhintástól-erős emberestől. Ellentmondásos ez az év. Amikor teljes mellszélességgel és büszkén ünnepelhetnénk Kárpát-medencébe érkezésünk évforduló­ját, a honpolgárok többsége nem tud felülemelkedni a mindennapi gondokon, magáévá tenni az ünnepet. Ám ott az ellenoldal: a Feszty-körképhez már őszre sem lehet belépőt kapni, akkora az ér­deklődés. A Hét vezér szoboravatóján a Hősök terét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Kial vatlan szemekkel nézzük a tévében az olimpiát, és dagadó nyaki ütőerekkel kiabáljuk: hajrá, magyarok! Nagyon nem szeretjük, ha a környező országokból sértegetnek minket, magyarokat (pedig bőven megteszik, emellett kézzel-lábbal akadályozzák az ottani millecentenáriumi megemlékezéseket) - mégis, mikor itthon bizonyítani kellene, legtöbbször megbukunk a múlt jelenkori vizsgáján. Valljuk be őszintén: vajon hányán láttuk a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kiállítását? Hányán nézték meg Szolnokon a villanyvilágítás 100 évére vagy éppen a tiszai gőzhajózás 150 esztendejére emlékező kiállítást ? Nagyon kevesen. Azon is érdemes elgondolkodni, miért, vagyunk egyre kevesebben nemzeti ünnepeink rendezvényein? És miért csak ugyanazokat az arcokat látjuk ott évről évre? Egy körzeti orvos nyilatkozta a minap: az emberek egy része kezd igénytelenné válni önmagával szemben. És bár valószínűleg a saját fizikai lényünkkel szemben alkalmazott igénytelenségre gon­dolt - „köszönhetően” a megszorító intézkedéseknek -, ugyanígy el lehet ezt mondani a honfiúi lélek, a nemzeti tudat, a hazaszeretet ápolása iránti igénytelenségről is. Mégis, talán még nincs veszve minden. Közeleg augusztus 18-a, amikor is megkezdődik a hivata­los ünnepségsorozat országunk minden településén. Akkor majd lehet javítani, hogy az ünnep ne legyen pusztába kiáltott szó, hanem olyan, amiből erőt meríthetünk a jövendőre is. Az együttműködés jó példája Az új káli hűtőházban a megyebeli gyümölcsök A Jászárokszállástól alig negyven-ötven kilométerre lévő Kál községben üzembe helyezték a térség egyetlen nagy mezőgazdasági hűtőhá­zát. Az Uniófruct Kft. által lé­tesített négy tárolókamrás lé­tesítményben egyszerre ezer tonna zöldség és gyümölcs tá­rolható. Kivitelezésére száz­millió forintot költöttek. A hűtőház bő egy hónapja folyamatosan fogadja a friss termékeket Heves, Jász- Nagykun-Szolnok megye szövetkezeti és magánterme­lőitől. A térségi együttműködést szolgáló beruházás különösen jó szolgálatot tesz most, ami­kor megyénkben is bővében van a gyümölcs, és már a kör­nyező konzervgyárak sem tudják fogadni. Ä hűtőházba naponta ér­keznek sárgabarack-szállít­mányok, de a hét végétől már felvásárolják a szép ősziba­rackot is. A hűtőkomplexumban fel­dolgozott és csomagolt gyü­mölcsöket osztrák, cseh, len­gyel és szlovén piacokra szál­lítják. A gyümölcsszezon lefutása után felkészül a hűtőház a té­lire való zöldségfélék bizton­ságos tárolására is. Mint Sze­pesi György, a hűtőház veze­tője elmondotta, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében meg­termelt zöldség- és gyümölcs- félékre a jövőben is alapoz­nak, függetlenül attól, hogy a Jászsági Önkormányzatok Szövetségének döntése alap­ján, a PHARE-program támo­gatásával a Jászságban is épül új hűtőház.-endrész­Új szín a munkaügyi kapcsolatokban A cél a viták gyors és igazságos megoldása műhelymunka Hároméves után az Érdekegyeztető Ta nács idén februárban úgy dön­tött, hogy létrehozza a Mun­kaügyi Közvetítői és Döntő­bírói Szolgálatot. A szolgálat célja, hogy járuljon hozzá a munkahelyi és ágazati, illetve ágazatközi szociális béke megőrzéséhez, működjön közre a munkaügyi viták ha­tékony rendezésében, a konf­liktusok lehető leggyorsabb megoldásában. A tagokat pályázat útján választották ki, megyénket a 98 fős szolgálatban Batáné Kurcsinka Ilona és dr. Vincze Imre képviseli. Szerdán, a Munkaügyi Mi­nisztériumban vették át a há­rom évre szóló megbízóleve­lüket, melyet a munkaválla­lói, munkáltatói oldal soros elnöke és a munkaügyi mi­niszter írt alá.- Hogyan kerültek a szolgá­lathoz? - kérdeztük a két me­gyei tagtól. Batáné Kurcsinka Ilona: - Munkahelyemen, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ Szolnoki Kirendeltségén öt éve dolgo­zom. így jó rálátásom van a megye munkaerőpiacára, a munkáltatói és munkavállalói oldalról is vannak informá­cióim. A képzések során meg­szerzett ismereteimet is hasz­nosíthatom, ezért adtam be pályázatomat - mondja Ba­táné Kurcsinka Ilona. Dr. Vincze Imre: - Négy éve vagyok a munkaügyi központ karcagi kirendeltség­vezetője, emellett területi jo­gászi feladatokat látok el Ti­szafüreden és Törökszentmik- lóson. így naponta találkozom munkáltatókkal, munkaválla­lókkal, látom konfliktusaikat, problémáikat. Ismerem a kör­nyék gondjait, s úgy éreztem, itteni tapasztalataim alapján meg judom találni a közös pontot, ami az egyeztetéshez szükséges. Ez volt az a gon­dolat, amiért beadtam a pá­Batáné Kurcsinka Ilona lyázatomat. Én is államigaz­gatási főiskolát, valamint jog- tudományi egyetemet végez­tem.- A szolgálat új szín a mun­kaügyi kapcsolatokban. Mi­lyen esetekben közvetítenek?- A szolgálat a kollektív munkaügyi viták megoldására vehető igénybe. Első alka­lommal a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál bérmegállapodás­ban vett részt a szolgálat ve­zetője az egyeztetésben. Az MKDSZ közreműködik a kol­lektív érdekviták megoldásá­ban, a közvetítés módszeré­vel, amikor a felek között már olyan a kapcsolat, hogy a kommunikáció is megszűnt. Ekkor egyszerűen közvetít a szolgálat, de az is lehet, hogy ő egyeztet, és bizonyos javas­latokkal él a megoldás érde­kében. A harmadik típus a döntőbírói tevékenység. En­nek eseteit a Munka törvény- könyve 197-es szakasza sza­bályozza.- Kik vehetik igénybe a szolgálatot?- Minden munkáltató, munkavállaló, magyar, kül­földi vegyes vállalat igénybe veheti. Szeretnénk hangsú­lyozni, hogy ez nem egyenlő a munkajogi tanácsadással, s az egyéni munkajogi vitánál sem vehető igénybe a szolgá­Dr. Vincze Imre lat. A közvetítő a konfliktus megismerése után megkeresi azokat a kölcsönös sarokpon­tokat, ahonnan el lehet in­dulni, s melyekhez közelítve mindkét fél jelentős érdeksé­relme nélkül el lehet jutni a megoldásig. A felek, ha igénybe veszik a közvetítőt, az első 8 napra díjazását a szolgálat fizeti, ezen túl az 199654. sz. Magyar Közlöny­ben megjelent díjazását a felek fizetik.- Milyen területen végzik a közvetítői munkát?- Batáné Kurcsinka Ilona: - Nincs preferált területem, bárhol szívesen veszek részt a problémák megoldásában. El­érhető a munkaügyi központ szolnoki kirendeltségén az 56/423-233-as telefonon va­gyok. Dr. Vincze Imre: - Első­sorban a közigazgatás, közal­kalmazotti viszony területén felmerült konfliktusok keze­lésében veszek részt. Leg­alább ilyen fontosnak tartom a konfliktus megelőzését, ahol felkérés alapján szakmai tanáccsal segítek a munka­ügyi kapcsolatok körébe tar­tozó problémák megoldásá­ban. Én a karcagi kirendeltsé­gen vagyok elérhető, az 59/311-456-os telefonon.-de­Szexi vagy szaxi? Lehet választani! A műutak mellett távolabb-közelebb egymástól lányok kí- nálgatják magukat. Megtalálható közöttük többféle típus: a bányarém kategóriától a szépig. Vajon miért választották az ősi mesterséget? Mit nyújtanak, mennyi ilyentájt, július vé­gén a tarifájuk, és van-e igény a szolgáltatásaikra? A négyesen, Szolnok felé kö­zeledve két hölgy is akad. Az egyik szőke, ő akkor éppen szorgoskodott egy kamionban, a másik fekete-fehér szabad­időruhában szobrozott az út mellett. Szép lány: kreol bőrű, Andreaként mutatkozik be, és szeptemberben lesz húszéves.- Három éve kezdtem Pes­ten a kocsisoron, de nem volt jó, mert a stricim mindent el­szedett tőlem. Terhes marad­tam, kétéves a kisfiam, és anyu neveli.- Szakma, iskola?- Nyolc általános meg szakmunkásképző. Pék va­gyok, most is a kiflikkel fog­lalkozom, csak éppen a férfia­kéval. Havonta elmegyek az orvoshoz.- Ki a vigyázó?-Nincs. Illetve ott van fe­lettem - bök az égre.- A tarifák?- Ezerötszáz a franciázás, a dugás kétezer, a komplett két és félezer. A csúcs tizenötezer, ennyit adott egy üzletember, mert jó voltam neki.- Hányán jönnek naponta ?- Ha rossz a forgalom, né- gyen-öten; a legtöbb tizen­kettő volt.- Legérdekesebb esetek?- Mondok hármat. Egyszer messzebbre elvitt egy pap. Mutatta a lakásában a reve­rendát, a sok hatalmas köny­vet. Dugtunk, fizetett, majd imádkozni hívott. Te imád­kozz, apukám, mert te vétkez­tél, nekem ez a hivatásom. A másik visszajáró: egy üzlet­ember. Hozza a korbácsot, megyünk hátra a sűrűbe, jól elverem, ezt élvezi. Rendesen fizet, bírja egy hétig, és me­gint keres. A harmadik öregúr volt: Elvitt Grazba, ottszobáz- tam másfél hónapig. Százez- reket'kerestem, de a nagy ré­sze el is ment. Fodrászra, ci­gire, konditeremre, ruhákra, mert azért ügyelek magamra.- Mi a véleménye azokról, akik itt megállnak?-Valahol sérült fickók. Nincs szeretőjük, feleségük, szomszédasszonyuk, hogy én kellek!- Es önmagáról?- Én kurva vagyok. Nagyon jó szakma, két nap alatt többet keresek, mint a diplomások havonta.- Miről álmodik?- A kisfiámról és egy em­berről. Tudja, mit csinálok, de így fogad el. Jövőre tartjuk az esküvőnket. Biztosan jó fele­sége leszek, mert tudom, mi kell egy férfinak az ágyban.- Ha szabad tudnom, mit csinál az úr?- Rendőr...- Itt?- Nem, nem. A sógoroknál, Graz mellett... Lejjebb haladva egy szőke és egy barna amazon integet. Leállunk az út mellé.- Mi kellene? - így én.- Apukám, válassz! Szexi vagy szaxi? Ha szaxi, a számmal fuvolázok neked.- Mennyiért?- Ez is, az is ezeröt. A kombinált a duplája. Ketten is mehetünk. Nincs gond, ha le- lombozódtál, tudjuk a módját! Természetesen mindent gumi­val csinálunk!- Egy hónapja ezer volt...-Jaj, apukám, elfelejtettem egyeztetni Bokros Lajossal.- Már nem ő a pénzügymi­niszter.- Az újjal se - nevet. És int, menjek Isten hírével, mert eb­ből nem lesz bolt. Törökszentmiklós után is látunk egyet. Hogy meg ne sértsem, nem éppen elöl állha­tott, amikor a szépséget oszto­gatták. Ezeröt a tarifája, és be­szélgetni nem szeret. 1 Nem úgy, mint Karcag kül­területén, a parkolóban a két nő. Először elszaladtak, va­lami zord ellenőrnek nézhet­tek. Csak egy fiatal srác ma­radt, aki állítása szerint nem kísérő, nem strici, csak éppen érre járt. Lassan viSszaszállin- góztak. A hosszú, fekete hajú a beszédesebb. Rüngi a bece­neve. Tudjuk róla, sokan is­merik, keresik a kegyeit.- Az embert kivonták a for­galomból, mert verekedett. A két gyereket muszáj eltartanom.- Strici?- Nem kell. Szolnok me­gyében csak a tiszabőieknek van. Ha szívóskodnának, szó­lok a zsaruknak. Nem csak a kényszer vitt rá, mert én bírom ezt az egészet.- Azért láttam pár figyelőt.- Á, azok csak úgy vannak.-A műszak?- Kilenctől délig. Utána otthon mosdás, pihenés, meg este nyolc után.- Mindenkihez kedvesek?- Az orosz, ukr án kamiono- sokhoz nem. A németekhez, olaszokhoz, hollandokhoz, magyarokhoz igen.- Hol bonyolítják le?- A kamion fekvőhelyén, vagy a kocsijukban.-A tarifa?- Ezerötszáz ezen a vona­lon.- Mikor virágzik a bolt?- Ha se nagy meleg, se nagy hideg nincs. Ugyan én még négy hónapja vagyok itt, de visszatérőim is akadnak.- Ha nem áll fel nekik?- Felizgatom. Azért van egy kuncsaftom, én csak nyo­morék farkúnak hívom, mert az mindig hervadt. Tedd sínre, apukám, a vonat se tenne benne több kárt, biztatom. Csak nevet, és ismét felkeres.- Mennyi az idő?- Tíz, tizenöt perc.- Akadnak jóképű srácok?- Sokan.- Szerelmes beléjük?-Ugyan már. dehogy! Ez szakma, itt a pénz a lényeg.- Meg lehet belőle élni?- Igen.- Es meddig?- Ameddig hívják az em­bert. És valakinek a kövér, az idősebb nő is kell. A társa, egy vörösesbarnás hajú veszi át a szót.-Azért vigyázunk is, mert engem az egyik szemét meg­lopott. Adott egy ezrest, tapo­gatott, és közben kivett négy­ezret. Azóta elkerül, mert a két tojásából négyet csinálnék.-A legidősebb?- Karcagi, jóval felette a hatvannak.- Ki fizetett a legtöbbet?- Nekem egy német. Hat­van márkát, azután újabb tízet, amiért beszélgettem vele. Néha adnak csokit, il­latszert, spray-t. Erről jut eszembe, maga nem akar egy dugást?- Most inkább nem...- Akkor el ne felejtsen va­lamit!- Mit?- Ne csak' noteszt, tollat hozzon, de forintot is! Mert amióta szövegezik, helyette két meneten is túl lehetnék... D. Szabó Miklós Kiváló szakmai munka a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán Mára már elődje fölé nőtt Nemrég még a pesti Külkeres­kedelmi Főiskola kihelyezett ta­gozata volt a Szolnoki Kereske­delmi és Gazdasági Főiskola, mára már önálló intézményként, elődje fölé is nőtt. Idén ugyanis a külgazdasági szak felvételi pont­számai magasabbak voltak, mint a fővárosban. Nem csoda, hogy erre a szakra próbáltak meg a legtöbben bekerülni, s az ötszö­rös túljelentkezés jó bizonyíték a megfelelő szakmai munkára. A soha nem elegendő állami támogatást a főiskola saját erő­ből próbálja kiegészíteni, s úgy tűnik: egyelőre igen sikeresen. Erről az üzleti tevékenységről a washingtoni pénzügyminiszté­rium is elismerően nyilatkozott. Jelenleg a főiskola mindegyik épülete felújítás alatt áll. Az Ady Endre úton festenek, tapétáznak, a Tiszaligeben az elektromos rendszert, a volt ÁÉV-szállóban pedig szinte mindent javítanak. Újra megnyitják a Véndiák ét­termet, ami igazi olcsó diákét­kezde kíván lenni. A PHARE- program segítségével, illetve sa­ját erőből teremtik elő a szüksé­ges tőkét, az üzemeltető a főis­kola egyik oktatója lesz. A már meglévő három szak mellé negyedikként turizmus szakot akar indítani a jövőben a főiskola. Ehhez szeretnék meg­kapni a hajdani KISZ-tábor használati jogát, ugyanis épületei kiválóan alkalmasak lennének egy oktatási centrum kialakítá­sához. Több delegáció járt már itt külföldi egyetemekről, és szí­vesen bekapcsolódnának a Ke­reskedelmi és Gazdasági Főis­kola oktatási munkájába. Ezzel megteremtődne a lehetősége az itteni diákok külföldi tanulmányi munkájához, s közelebb kerülne a főiskola egyik fő céljához, hogy a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem kihelyezett egye­temi kara legyen Szolnokon. A szakmai munka színvonala biza­kodásra ad okot, s a város is mél­tán lehet büszke az eddigi ered­ményekre. P. E. A Magyar Csillagászati Egyesület a napokban rendezte hagyományos országos ta­lálkozóját a Mátra talán legszebb csúcsán, Ágasváron. A rendezvény alkalmat adott a közel kétszáz résztvevőnek észlelésre, fotózásra is. A programok között szerepelt hazánk legna­gyobb távcsövének megtekintése Piszkéstetőn. fotó: cs: l \

Next

/
Oldalképek
Tartalom