Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1996-07-20 / 169. szám
l^yo. JtillUS ^U., S4U111UHI nvji^jiuui. Nézőpont Az olimpiai láng melege Földgolyóbisunknak nem létezhet olyan területe, ahol közömbösen viseltetnének a ma kezdődő és két héten át tömény izgalmakat ígérő nyári olimpiai játékok iránt. Barcelona már a múlté, túl vagyunk egy újabb négy esztendős olimpi- ászon, Atlantára tekint az egésj világ. Tényleg. Valóban az egész világ? A nagyobbik fele minden bizonnyal. Hiszen százkilencvenhét ország' több, mint tízezer sportolója randevúzik Georgia állam fővárosában és annak környékén, akiknek szerepléséről másfélszer annyi újságíró adja a híreket, eredményeket, azokkal sok milliárd embert lelkesítve vagy elkeserítve. Lám, tíz évtized alatt mivé lett az olimpiai mozgalom. A múlt század végén Athén volt az első újkori rendező, a mi Hajós Alfrédünk még a tengervízben úszva nyert százon és ezerkétszázon aranyat. Aztán sorjáztak tovább a nagyvárosok, 1900-ban Párizs, aztán St. Louis következett, 1908-ban London, majd Stockholm és újra Párizs, utána Amszterdam, Los Angeles, Berlin és megint London, ötvenkettőben pedig Helsinki. Mi magyarok, fokozatosan melegedtünk bele, az első három olimpián csak egy-egy arany jutott. Hajós nyomdokaiba Bauer Rudolf diszkoszvető, és az ugyancsak úszó, Halmay Zoltán lépett. Los Angelesben már igazán jó volt a „termés”, Énekes István ökölvívó mellett már két csapatunk, a vízilabdázók és vívóink öltöztek aranyba, a harminchatos, fasizmussal fertőzött berlini világjátékokon Csák Ibolya magasugró, Csík Ferenc úszó, Harangi Imre ökölvívó, Elek Ilona tőrvívó sikerei váltották ki a legnagyobb elismerést. Talán nem túlzók, ha azt mondom, nagy elődeink nemzeti üggyé emelték a magyar sportot, azon belül az olimpiai mozgalmat. Helsinki és Melbourne után már sportnagyhatalomként kezelték kicsiny országunkat, miközben arról sem szabad elfeledkezni, a politika és a pénz egyre szorosabban bekerítette a coubertini eszmék képviselőit. Gondoljunk csak a müncheni terrortámadásra vagy a Los Angeles-i és moszkvai bojkottokra, esetleg a napokban történt New York-i repülőkatasztrófára. Ez már nem sport, nem nemes vetélkedés, hanem a hatalom durva ráerőszakolása ártatlan emberekre. Engem az a tendencia is zavar, ami egyértelműen csakis forintvonzatában közelíti az érmeket, hiszen a sportolók nemzeti érzéseit közömbösíti ez a fajta szellemtorzulás. Sajnos kijelenthetjük: az olimpia üzleti vállalkozássá fajult. Rendezők és szponzorok elsősorban a meggazdagodás élő eszközeinek tekintik a sportölókat, közöttük olyanokat is, akik fészkelődnek, vakaróznak a himnusz alatt. Megvallom, én inkább libabőrös, szoros torkokkal nagyokat nyelő, feszes vigyázzban álló és közben könnyező magyar fiatalokat szeretnék látni a dobogók legtetején. Minél többet. Hajrá magyarok! ____(fj***&* H uszonnégy órás készenlét Berényben Fejlesztés a mentőknél A jászberényi mentőállomáson immár huszonnégy órás szolgálatban üzemel a készenléti esetkocsi. A herényi mentősök a június elsejétől bevezetett új, teljesebb szolgáltatással a nap minden percében a bajbajutottak rendelkezésére állnak. Jogerős bírói végzés van, pénz nincs Avagy Rigó Ferencné kálváriája A szolnoki Rigó Ferencné korábban a bíróság épületét csak kívülről ismerte. Jókora létesítmény, tekintélyt parancsoló oszlopokkal, kinézettel - nyugtázta. Dehogy hitte volna, hogy egykoron az ő ügye is ide kerül! A fejlesztés eredményeként az országban megtalálható egyik legmodernebb technikai színvonalú esetkocsival tudják ellátni sürgősségi feladataikat. Rendelkeznek a szívleállás utáni újraélesztésnél elengedhetetlen defibrillátorral, a légúti beavatkozásokhoz szükséges kvalifikált eszközökkel, s több infúzió, gyógyszer is segíti a munkát - tudtuk meg Szaszkó Kálmán állomásvezető mentőtiszttől. Ezzel együtt lehetőség adódott egy főállású mentőtiszt felvételére, mellékállásban pedig a városi kórház egy orvosa is szolgálatot teljesít ezentúl a herényi mentősöknél. Esetkocsi már korábban is működött az állomáson, de csak tizenkét órás szolgálatban és hétköznapokon.- A fejlesztéssel régi igény válhatott valóra - fűzte a fentiekhez dr. Imre Anikó, a mentőszolgálat megyei vezető főorvosa. A főigazgatóság döntése nyomán nyílt lehetőség anyagi eszközök átcsoportosításával a szolgálat kibővítésére. Megyei szinten szeretnék még a karcagi esetkocsi, illetve a szolnoki rohamkocsi szolgálati idejét huszonnégy órára növelni. Történt, hogy 1990. június 1-jé- vel munkahelyet változtatott, és a Márvány Szolgáltató Kisipari Szövetkezetnél lett boltvezető. Igen ám, de 1991. májusa végén csődöt jelentett a cég, hogy azután június elején megalakuljon mint kft, még pedig pesti székhellyel. Ő maradt, és hogy meg lehettek elégedve a munkájával, mi sem bizonyítja jobban, később ágazatvezető, majd a szolnoki kirendeltség kerületvezetője lett. Sajnos 1992. augusztusában beteg lett, majd rá egy évre, október elsejével leszázalékolták. Közben elmaradt a munkabérének kifizetése, ami 72 ezer forintot jelentett. Továbbá két évi szabadsága, bár megígérték a fővárosi vezetők, mindent rendeznek. Levelet küldött a címükre, kérve a hátralékokat. Azt a választ kapta, mivel betegállományban van, nincs módjuk kiadni azt az összeget. Az újabb sürgetésre hasonló felelet érkezett. Rigóné nem tehetett mást, mint hogy jogorvoslást kérjen, ezért 1992- november 1-jén keresetet nyújtott be a Szolnoki Munkaügyi Bíróságon volt cége ellen. Nem ment könnyen a dolog, hiszen 1994 március 28-án lett vége az ügynek. Megnyerte a pert, amelynek az a lényege, hogy volt cége köteles összesen 145 ezer forintot és ennek a kamatait kifizetni neki. Mivel ez nem történt meg, kérte a végrehajtást. Az ezt igazoló lapot 1994 júniusában írta alá. Hónap telt hónapra, hír semmi, ezért novemberben érdeklődött. Hogyan, hogyan nem, 1995. januárra került le az irat a peren kívüli irodába, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy elküldték az egyik szolnoki végrehajtóhoz. Két hét múlva érdeklődött az illetőnél, de ő nem tudott Rigóné papírjairól. Kiderült, másik magánvégrehajtó kapta, akit sokáig kerestek, de az adott címen nem találta Rigóné. Végre 1995. áprilisában sikerült ráakadni és vele beszélni, de le- hűtötte a kíváncsiskodó kedélyét: mondván ilyen ügyirat nem érkezett hozzá. Sem a társához. A panaszos nem tehetett mást, visszament, és kissé emelt hangon kérte most már számon, miért küldözgetik ide-oda. Panaszt is tett az ügyintézés, a bürokrácia, a huzavona miatt az egyik illetékesnél. Felvették a sérelmét, majd ígérték, kivizsgálják és elküldik az eredményt. így is lett, és 1995. július 7- vel az iratok Budapestre kerültek, ahhoz a kerületi bírósághoz, amely kérületben a kft. tevékenykedett. Megtudta a bíróság telefonszámát, érdeklődött, de ott változatlanul nem lelték aktáját, talán útközben lehet valahol, nyugtatgatták. Tekervényes lehetett az ártatlan paksaméta útja, mivel 1995. december 5-én már tényleg ott volt ezen a fővárosi bíróságon. Azt is közölték, hogy egy magánvégrehajtó kapta feladatául. Nagyon előzékenyen a nevét, telefonszámát is tudatták. Tárcsázta az ajánlott számokat, ami valóban a végrehajtóé volt, aki udvariasan ismertette vele: tényleg átvette az egészet, de sajnos vissza kellett küldeni Szolnokra a feladónak, mert hiányosnak bizonyult. Azt hitte rászakad az ég, a föld. Zokogni kezdett. Napok teltek el, amikorra úgy ahogy lehiggadt, és hatoldalas levelet írt az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosának Budapestre. Ébben ecsetelte kálváriáját, azt, hogy a bürokrácia útvesztőjében elakadt jogos követelése, amelyet a bíróság megítélt, de abból pénz évek óta egy fitying sincsen. A végrehajtás érdekében segítséget kért. A válasz sebesen, hónapok múlva érkezett és rövidnek, velősnek bizonyult. A lényege az, hogy egy 1993. évi törvényrendelet értelmében nincs lehetőségük a bírósági eljárás felülvizsgálatára. De javasolják, hogy forduljon az illetékes bíróság elnökéhez. Közben a fővárosi végrehajtótól is kapott egy értesítést 1996. június 11-i keltezéssel. Ebben tudatta Rigónéval, hogy egy 1994-ben született törvény értelmében a végrehajtás során felmerülő költségeket a kérő előlegezi és az adós viseli. Itt a várható költség 27 ezer 961 forint, amelyből 7 ezer 927-et harminc napon belül fel kell, kellene adni a végrehajtó számlájára, mert addig az eljárás el sem kezdődik. * * * Mit mondhat erre az olvasó? íme a jog, nesze neked, kisember! Ha valami efféle, hasonló a jogállam, akkor ki védi, képviseli mondjuk a Rigónéékhoz hasonlóak érdekeit? Mert akinek pénze van, például az ügyvédje. De hát a panaszosnak 16 ezer forint a havi nyugdíja! Pedig nem kér lehetetlent, a bíróság megítélte pénzéhez szeretne hozzájutni. Es aligha tehet arról, hogy azóta változtak a jogszabályok, az ügye meg többször elakadt. Azt sem érti, miért várakoztatták eddig, rakosgatták, keresgélték a papírjait? Ha kölcsön kér, és esetleg befizeti a neki óriási összeget, mi a garancia arra, hogy jogos jussából egyetlen fillért is lát valaha? Mi lesz, ha azóta megszűnt a kft.? Esetleg új nevet vett fel? Netalántán léteznek, csak éppen a számlájukon egy fillér sincsen? Kérdések, megválaszolatlan felvetések. Egyben már döntött a panaszos: minden országos fórumhoz, a rádióhoz, a televízióhoz, a napilapokhoz elküldi kálváriáját, annak a történetét. Okulásképpen törvényalkotóknak, végrehajtóknak és mindezt elszenvedőknek egyaránt. A sort nálunk, velünk kezdte... D. Szabó Miklós Hazajöttek vendégségbe A megyei általános iskola, speciális szakiskola és diákotthon (a homoki intézet) nem csupán az óvodai, iskolai évek alatt ne- veli-tanítja az értelmileg sérült gyerekeket, de figyelemmel kísérik egykori tanítványaik sorsát ballagás után is. A héten például 15 középsúlyosán értelmi sérült fiatalembert láttak vendégül, akik 8-10 évvel ezelőtt végeztek az iskolában. A huszonéves fiatalemberek négy napos homoki nyaraltatása úttörő vállalkozás volt, tudtuk meg Kókai Nagy István igazgatótól. A tanítványok és családjaik visszajelzései nagyon kedvezőek voltak, így valószínűleg jövőre is vendégül láthatják az egykori diákokat. Vajon mi minden történt a diákokkal - akik egy kicsit vendégségbe, egy kicsit haza érkeztek -, mióta kikerültek az iskola falai közül? Kázmér 1989-ben végzett. Most Szolnokon, a szociális foglalkoztató intézetben él, őt ugyanis nem várta család, amikor befejezte az iskolát. Önálló életét egyedül, de nem barátok és .segítők nélkül kezdte. Zsolt 28 éves és KunszenL- mártonban él a családjával, no meg macskájával, csirkéjével és Pindur kutyájával. Hiba és fennakadás nélkül kezdi sorolni az egykori osztálytársak, nevelők nevét. Róbert kilenc évet töltött Homokon, most Kisújszálláson *él a szüleivel, s rehabilitációs munkahelyen dolgozik. Őt is magával ragadja a visszaemlékezés hangulata, s csak sorolja, meséli emlékeit. Mert hát - ahogyan ő fogalmaz: „Kilenc évet nem lehet csak úgy elfelejteni.” Mint ahogyan ezt a nyaralást sem felejtik el könnyen. Abban ugyanis mindhárman egyetértettek, ha lesz rá mód, jövőre is találkoznak. Cs.R. Városszépítő táborozok Karcagon Debrecenből 30 középiskolás érkezett Karcagra, hogy a város közterületeit, parkjait megszépítse. A „szép” tábor vezetője Halász István, a derecskéi Jóléti Alapítvány vezetője. A diákok két hétig a város- gondnokságnak segítenek. Kezük nyomán megszépül a városháza előtti park, a Kisújszállási úton takarítanak, a csemetekertben kapálnak. Emellett gaztalanítanak, árkot tisztítanak a város több pontján. A délelőtti munka után strandra járnak, barátságos focimeccset játszanak az önkormányzat csapatával, de lesz szalonnasütés és több más program is. A tábor költségeit az önkormányzat, a városgondnokság és a derecskéi Jólét Alapítvány fedezi. Szállásuk a szakmunkásképző kollégiumában van, étkezésükről a diákotthon gondoskodik. -deZagyvaréhas határában, tarlóhántás közben kaptuk lencsevégre ezt az erőgépet. A korán learatott kalászos területét így készítik elő az őszi munkákra, fotó: mészáros Halas-napi interjú dr. Katona Bélával, az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnökével „így húzóágazat lehet az idegenforgalom” A tiszafüredi vezetés talán a legjobbkor hívta meg a településre dr. Katona Bélát, hiszen az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke rendkívül sikeres rendezvényt nyitott meg július 12-én. A szám szerint negyvenhat, szinte kivétel nélkül telt házas program ugyanis közel 40 ezer nézőt vonzott az V. Tiszafüredi Halas-napokra. Nem véletlenül említette megnyitójában az idegenforgalom első embere, hogy meggyőződése: így húzóágazat lehet az idegenforgalom a Tiszavidék, ezen belül a Tisza-tó térségében. Többek között erről is kérdezte munkatársunk elutazása előtt.- Az Ön jelenléte azt is jelzi, hogy előkelőbb helyet kap a központi idegenforgalmi gondolkodásban térségünk is?- Igen. Ez a régió is nagyon fontos számunkra. Elsősorban azért, mert ha az eddigi frekventált területeinken kívül nem tudunk újakat ajánlani vendégeinknek, akkor nem fogunk előre lépni. Ez a térség, különösen a Tisza-tó erre nagyon alkalmas. A Bükk, a Hortobágy közelsége olyan együttest kínál, ami nagyon jól eladható!- Érdeklődnek is a turisták, külföldiek, magyarok egyaránt a Tisza, a Tisza-tó, az úgynevezett zöldturiztnus iránt.- Ha ezeket a természeti értékeket megspékeljük hétvégi látványosságokkal, színvonalas kulturális programokkal, helyi specialitásokkal, akkor még nagyobb lesz az érdeklődés. A Halas-napok több tízezer vendégével ilyen szempontból is kellemes élményt jelentett számomra.- Az Ön politikai pályafutását nem mindig az idegenforgalmi érdeklődés jellemezte. A Nemzetbiztonsági Hivatal tárcanélküli minisztere hogyan lett az ország vezető' turisztikai szakembere?- Én közgazdász vagyok. Doktori disszertációmat is a nemzetközi gazdasági kapcsolatok témakörében írtam, ami igen fontos része az idegen- forgalomnak. Még ellenzéki képviselőként kezdtem el foglalkozni idegenforgalmi kérdésekkel. Elsősorban azért,' mert meggyőződésem, hogy a sikeres idegenforgalom viszonylag csekély ráfordítással is jelentős hasznot hozhat az országnak.- Es munkahelyeket is teremthet! Súlyos foglalkoztatási gondokkal küszködő' térségünkben talán ez lenne a legfontosabb.- Az idegenforgalom szerepét hiba lenne túlértékelni, hiszen nem tudja megoldani az ország összes gondját. De éppen a megteremtődő munkalehetőségekkel tud azokon enyhíteni! Ehhez összehangoltan kell felhasználni az állami pénzeket. Például, ha a területfejlesztésre szánt összegekből megteremtjük az infrastruktúrát, akkor az idegenforgalmi célirányzatokból finanszírozhatók lesznek a színvonalas programok, ami biztosan jó hatással lesz a foglalkoztatásra. Ez azt is jelenti, hogy a foglalkoztatási alap pénzei is lekerülhetnek az idegenforgalomba. — Szakemberek, a térségért felelősen gondolkodó vezetők korábban sokszor megkérdezték: miért csak névlegesen kiemelt üdülőkörzet a Tisza-tó? Elsősorban azért, mert véleményük szerint a deklaráltan jegyzett területek - Budapest, Dunakanyar, Balaton, Velencei tó, stb. - így több pénzhez jutottak.- Ezeket a kategóriákat lassan el kell felejteni. Ez a beosztás csak akkor volt fontos, amikor az állam még osztogatta a pénzeket. Most arról van szó, hogy lelkes, tenni vágyó-akaró emberek olyan projekteket hozzanak létre, amiért érdemes az állami pénzeket befektetni. Én azt tapasztaltam, hogy ebben a térségben megindult valami. Tiszafüred például négy megye határán képes összehangolni programjait a Hortobággyal, a Bükkel. Vannak már olyan vállalkozók is, akik érzik: saját érdekük részt venni ebben a közös munkában. Ez az egyik feltétele, hogy a régió valóban igazi turista centrumává váljon az országnak, hiszen a fentieken kívül ehhez szinte minden adott: gyönyörű tó, s európai értékű természetvédelmi területek.- Egyszóval érdekeltté kell tenni mindazokat, akik a térségért tenni akarnak és tudnak is?- Erről van szó. Tiszafüred térségében a vezetőknek meg is van ehhez az affinitásuk, s a megfelelő kezdeményezőkészségük. Ebből a Halas-napokon is jó példát mutattak. Percze Miklós V V*
