Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1996-07-18 / 167. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. július 18., csütörtök Egy élet a kultúra szolgálatában ... ha kell, komédiázik Nyugállományba vonult Klein Imre, a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház munkatársa. Önmagában ez nem lenne hír, ha nem ismernék őt oly sokan, s nem tudnák róla, hogy élete a kultúra szolgálatában telt. Szép tervekkel indult ifjúsága, színésznek készült, és mégis más pályát futott be. De kitartott a kultúra népszerűsítése mellett: ha kellett, komédiázott, műsort szervezett, verset mondott. Nem érzem a fáradságot - mondta egyszer mert amit szívből szeretünk, abban nem fáradunk el. Ma is aktívan dolgozik a Kölyök Színpaddal. Nyugdíjba vonulása alkalmából és hatvanadik születésnapján őszinte, mély tisztelettel köszöntöm. Kívánom, adjon a sors jó egészséget és békés nyugdíjas éveket! Bérezi Jenő, Szolnok Vendégségben Móricgáton Móricgát és Bugac lakói a környékbeli települések polgáraival együtt nagy ünnepre jöttek össze. Sok évtizedes tervezge- tés után végre megépült egy közel három kilométeres útszakasz, amely a két községet csaknem ötven kilométerrel hozta egymáshoz közelebb, megkönnyítve ezzel a Szegedről Bugac irányába közlekedők dolgát is. Az ünnepségen Jász- jákóhalma küldöttsége is jelen volt, mivel Móricgáttal - csakúgy, mint Jászszentlászlóval - testvérkapcsolatban áll. A megnyitott szakaszon több százan indultak el, hogy azt birtokba vegyék és kipróbálják, egészen Bugacig . Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Kiteszünk magunkért Az olimpia közeledtével egyre szaporodik a kiutazók száma. Egy ember útja legkevesebb háromszázezer forintba kerülhet az országnak. Az a véleményem, hogy versenyzőikkel, edzőkkel, orvosokkal és gyúrókkal együtt elég volna száz emberről gondoskodni. Ezzel szemben több százan utaznak - mint hallottam. Van, aki a múltjáért, más tapasztalatszerzés céljából mehet Atlantába. Azok jogát természetesen elismerem, akik a NOB-nál betöltött munkájuk révén (Smidth, Szepesi, Aján, Gyulai stb.) az olimpiai bizottság költségén utaznak. Az általam ideálisnak mondott létszám vélhetően elegendő lenne a kalkulált nyolc aranyéremhez. Ilyenformán nem lenne szükség ötven szakácsra, nyolcvan tudósítóra sem, s az így megspórolt pénzt hozzátenném a három és fél millióhoz. Megérdemelnék. Szegény édesapám ilyenre mondta édesanyámnak: „Nézd már, hogy rázza a rongyot! ” . . . itthon meg virágzik a bűnözés a megélhetésért, és lessük a postást, mikor hozza már a 0.5 százalék emelést. S. J., Szolnok A Dunakanyarban jártunk A megyei nyugdíjasok egyesülete szolnoki Cuki Klubjának tagjai a Dunakanyarba kirándultak: Szentendre, Visegrád és Esztergom nevezetességeit néztük meg. Kellemes időben fárasztó, de felejthetetlen utazásban volt részünk. Az idegenvezetést Demény Istvánné, az egyesület titkára vállalta, amit ezúton is köszönünk. Id. Csizmán Lajosné klubvezető Másokért dolgozik Csabai Erzsébetnek, a Mozgássérültek Megyei Egyesülete vezetőségi tagjának önzetlen és lelkiismeretes munkájáért a nyilvánosság előtt is szeretnék köszönetét mondani. Mindazoknak, akik ügyesbajos dolgaikkal az egyesületet felkeresik, és vele kapcsolatba kerülnek - vidékiek és szolnokiak egyaránt - fáradhatatlanul nyújt segítséget, intézi ügyeiket. További munkájához kívánunk sok sikert. Nagy Lászlóné, Szolnok Köszönet az iskola támogatásáért Az Újvárosi Gyermekekért Alapítvány kuratóriuma nevében köszönjük a szponzoroknak és szülőknek, hogy felajánlásaikkal támogatták az iskola alapítványi bálját. A bevételt a számítógéppark bővítésére és a hangosító berendezések cseréjére fordítjuk. Külön köszönetét mondunk a Mól Rt.-nek a pénzbeli támogatásért és a két számítógépért, György Ferenc önkormányzati képviselőnek, aki anyagiakkal segített bennünket, és az önkormányzatnak az ajándékokért. Kapás Györgyné, Szolnok Az olvasói levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név nélkül érkezett vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Engedjenek bennünket takarékoskodni! Százötven éves a vasút Ez a kép az ezredforduló táján, a Monarchia idején készült, Ausztriában, a vasútépítő század egységéről. Jobbról a hatodik Székely Gyula szolnoki redőnykészítő mester, rangja szerint szakaszvezető. Keze munkáját és nevét ma is őrzik az ablakredőnyökön a zománcozott kis táblák. A felvételen jól látható a mozdony „gólyafészkes” kéménye, előtte és az ütközők mögötti 3 lámpa - a kor jellegzetessége -, a mozdony mögötti szerkocsin a szén, alatta a víztartály. Székely Gyula kilencvenéves leánya, Margitka őrzi a szakaszról készült fotográfiát. Beküldte: Id. Sándor János Szolnok A szolnoki távfűtőművek új üzemeltetője lényegében pozitív tartalmú tájékoztatást adott a megyei lapban a fogyasztóknak. Az új üzemeltetőnek - többek között - szándékában áll megoldani a hőfogyasztás lakásonkénti mérését és szabályozását, illetve indokolt esetben az egyes lakások kikapcsolását a hő- és melegvíz-szolgáltatásból. Az új rendszer bevezetése után - konkrét tapasztalatok szerint - 8-26 százalékos megtakarítás érhető el a fűtési hődíjnál. Hogy miért nem lehet a fogyasztók által fizetett teljes fűtési- és melegvíz-szolgáltatási költségnél megtakarítást elérni, ennek oka a jelenleg is érvényben lévő ipari-kereskedelmi miniszteri rendelet, aminek alapján képezik a szolgáltatási díjakat. Ezért a szolgáltató nem marasztalható el. A szolgáltatási díjak úgynevezett alapdíjból - ez a korábban jogosan kifogásolt „rendelkezésre állási díj” átkeresztelt változata - és a fűtési díjból tevődik össze. Az alapdíj független az igénybe vett hő és melegvíz mennyiségétől, ez a díj a szolgáltató fenntartási költségeinek fedezetére szolgál, ezt minden hónapban azonos összegben kell befizetni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alapdíjaknál a fogyasztók a bejelentett korszerűsítések után sem tudnak megtakarítást elérni. Hogy ez mennyiben érinti hátrányosan a fogyasztókat? Jelenleg az alapdíj aránya a melegvíz-szolgáltatásnál az összköltség 13, a távfűtésnél 55-56 százalékát teszi ki. A melegvíznél alkalmazott alapdíjért a fogyasztók semmiféle ellenszolgáltatást nem kapnak. Ez lényegében törvényesített árdrágítás, a nyáron is fizetendő hőszolgáltatási alapdíj pedig kamatmentes előleg- fizetés. Jelen esetben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás sem időben, sem értékben nem esik egybe. Tisztelt Illetékesek! Ne becsüljék le a szolgáltatást igénybe vevők szellemi képességét! Tudjuk, hogy ezt a díjrendszert a növekvő díjhátralékok csökkentése érdekében vezették be. Jelen esetben - elismerve az értékarányos árak kialakításának szükségességét - azt javasoljuk, hogy ideje lenne hozzákezdeni az illetékeseknek az árarányos bérek és nyugdíjak kialakításához is. Az egyéb szolgáltató vállalatok - a távközlés kivételével - egy elemes szolgáltatási díjat vagy fogyasztói árat alkalmaznak. Ebből fedezik kiadásaikat, fenntartási költségeiket. Miért kivétel ez alól a hőszolgáltató vállalat? Határozottan kérjük, hogy ezt a törvényes, de erkölcsileg kifogásolható árképzési módot sürgősen szüntessék meg! Ha már ki vagyunk szolgáltatva a monopolhelyzetben lévő szolgáltató vállalatoknak, tehetetlenek vagyunk a ránk zúduló áremelésekkel szemben, legalább takarékoskodni engedjenek bennünket! Az őszi energiaár-emelések következtében tovább nőnek a hő- és melegvíz-szolgáltatási költségek is, ezért igen sürgős a jelzett problémák megoldása nem csak Szolnokon, hanem valamennyi településen, ahol távhőszolgáltatás van. Levelünket megküldjük az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, a Magyar Energiaügyi Hivatalnak, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületnek tájékoztatás, állásfoglalás, intézkedés céljából. Kérjük országgyűlési képviselőinket, támogassák kezdeményezésünket! A város hat társasházi lakóközösségének képviselői I • •• Ingyencirkusz a szandai járaton Július 13-án, szombaton is elindulta 18,30- as autóbusz a vasútállomásról Szandasző- ló'sre, s lévén hurokjárat, a megállókban sorra szálltak fel a hobbikertekből cucco- lók vagy épp vendégségből utazók. Nem volt dugig, de ülőhely nemigen akadt, amikor én (is) felléptem a buszra. A megszokott zötykölődésta „csuklós" végében kétoldalt elterpeszkedő tizenkét-tizennégy fiatal hangoskodása élénkítette. A trágárság minden árnyalatát, „színét” előszedték az ifjak, hogy megbotránkoztassák, elképesz- szék az utasokat. Röpködtek - még inkább fröcsögtek - a nyomdafestéket nem tűrő, ocsmány szavak. Az üldögélő leányok - akik vélhetően a társasághoz tartoztak csendben, szótlanul utaztak, nem heherész- tek, nem próbálták felülmúlni fiúismerőseiket. Sajnáltam őket...Vajon ezek a hangoskodó jövőnyári legények hogyan kedveskednek majd nekik, miként kényeztetik őket, netán hogyan udvarolnak leendő gyermekeik anyjának? Az autóbusz egyik nőutasa nem resteilte szóvá tenni: ugyan, vegyék már magukat takarékra! Otromba visszautasítás volt a válasz. A hölgy innen kezdve minden volt, csak úrinő nem! Hogy megmutassák a fiúk, kik ők, rátettek még egy lapáttal, folytatták az ingyencirkuszt. Vajon kit akartak szórakoztatni? Magukat talán, vagy valamivel ki akartak tűnni, de csak trágárságra telik tőlük? Sikerült felhívniuk a figyelmet: messze felülmúltak minden józan elképzelést! Alig vártam, hogy leszállhassak. Fellélegezhettem. De az előadás máig sem hagy nyugodni. Ha ezek a gyerekek - mert azok voltak! — estébe nyúlóan még iszogattak is valahol, útjuk nyomán kő kövön biztosan nem maradt. Mindenesetre megérte volna a jelenetet filmszalagra venni, s megmutatni a szülőknek: lám, csemetéik aznap (vagy máskor is?) otthon felejtették jó modorukat, a figyelmesség fogalmát nem ismerik, illemtanból pedig - ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni - elégtelenre vizsgáztak! F. F., Szolnok Sok a kontár, kevés a mester A lap június 29-ei számában arról olvastam, hogy Magasra teszik a mércét a mestervizsgán. Jól teszik, de ne csak a mester- vizsgán, már a szakmunkások képzésénél is legyen magasabb a követelmény. Sok szakmunkás érettségivel is rendelkezik, de igen gyakran ez a minőségen nem látszik meg. Ritka az a mester, aki évek múlva is büszkén vállalja az általa elvégzett munkát. A munkadíjak és az anyagok árai már a csillagos eget érik, a minőség meg egyre lejjebb süllyed. Az említett rendelet talán határt szab ennek az áldatlan állapotnak. A tanulóknak azt is meg kell tanulniuk, ha munkájukkal kárt okoznak, azt kötelesek megtéríteni. A harmincas években - akkoriban cseléd voltam - egy eltörött bögre árát is levonták a bérünkből. Kerülnek még tanúim, akikkel hasonló történt. És még egy javaslat: a tanuló ne szégyenítse meg a jó mestert a hanyag munkával. Aki szakmája becsületét nem képes védeni, azt még időben el kell tanácsolni a pályáról. A gyermeket nevelő család, az otthont teremtő anya döntő és meghatározó szerepet kap a tisztességre nevelésben. Nem is beszélve azok felelősségéről, akikre rábízzuk gyermekeink oktatását; ők lesznek a jövő szakmunkásai, az ügyes mesterek, de csak ha ők is akarják. Molnár Ferencné, Szolnok A módosított közoktatási törvény és a kétszintű érettségi diszharmóniája A módosított közoktatási törvény az iskolai oktatást 6+4+2-es vagy 10+2- es rendszerben határozta meg. E szerint az elemi szint ideje négy évről hat évre növekedett, míg a szaktárgyak oktatása továbbra is négy év (7., 8., 9. és 10. évfolyam) maradt. így e tárgyak színvonal-növekedésére nem lehet számítani. E rendszerben a szaktárgyak oktatásának idejét derékba töri a jelenlegi nyolcosztályos általános iskola befejezése. Ennek következtében az általános iskolánál marad a középkor tanítása vagy Balassi Bálint, ugyanakkor az általános iskolai tanár soha nem fog 1848-ról vagy Ady Endréről tanítani. így a középiskolák „félkész” tanulókat kapnak, ami komolyan veszélyezteti az oktatás minőségét. Ezért az az iskola, amelyik komolyan veszi nevelő-oktató funkcióját, arra fog törekedni, hogy a 7-12 évfolyam működjön egy iskola keretében. Viszont az iskolák épülete és tantestülete a 8+4-es vagy 4+8-as szerkezetű oktatásra szerveződött. A pedagógusok jelentős része évek óta tiltakozik az efféle közoktatási rendszer és a vele járó iskolaszerkezet átalakítása ellen, sajnos eredménytelenül. Az iskola- szerkezet ily módon történő átalakítását az ország jelenlegi gazdasági helyzete amúgy sem teszi lehetővé. További probléma, hogy a 6+4+2-es iskolai rendszerben történő oktatásnál nem elegendő a négy év az általános műveltség megszerzésére. Az eddigi rendszerben az általános iskolák felső tagozatának négy éve után következett a középiskola négy éve. Miért adna a két év érettségi „előkészítő tanfolyam” magasabb színvonalat, elmélyültebb tudást, mint a 4 éves szervezett oktatás? A kétéves érettségi „előkészítő tanfolyamok” lemondanak az általános műveltség kialakításáról. Különösen érvényes ez a megállapítás a szakképző iskolák esetében, ahol a szakképzés ideje is erre az időszakra esik. A kétéves érettségi „előkészítő tanfolyam” nem elegendő az „emelt szintű” érettségi vizsga anyagának elsajátításához még megemelt óraszámok (más tárgyak elhagyása) mellett sem. Emiatt az „emelt szint” választása nem a 10. évfolyam végén történik, hanem korábbra tolódik. A kétszintű érettségi vizsgarendszer így fejti ki „visszamenőleg” hatását a közoktatás egészére. A szabadon választott tárgyak - ráadásul emelt óraszámban - megszüntetik a középiskolák utolsó 2 évében az osztályrendszert. Az intézmények számára viszont megoldhatatlan szervezési gondokat okoznak, mivel sem elegendő pedagógus, sem elegendő tanterem nem lesz, az iskolafenntartók pedig nem rendelkeznek megfelelő pénzzel ahhoz, hogy egyes tantárgyakból 6-8 fős csoportokat fenntartsanak. Az iskolafenntartók pénztelensége ugyanis nem az osztályok létszámának csökkentésére, hanem épp ellenkezőleg, annak növelésére kényszeríti az oktatási intézményeket. Ez a pénztelenség és egyes térségek iskolai ellátatlansága a szabad választás lehetőségét kérdőjelezi meg. Egyébként is ott, ahol csak egy-két iskola között lehet választani, tisztességtelen és erkölcstelen szabad iskolaválasztásra hivatkozni. Mint látható, a kétszintű érettségi vizsga realizálhatóságának feltételei jelenleg hiányoznak, és félő, hogy még sokáig hiányozni fognak. Vagyis a „kell” és a „van” között ma még jelentős távolság mutatkozik. A kétszintű érettségi vizsga további következménye, hogy az „érettségi” fogalma elveszti eredeti jelentését. Az „érettségi” fogalma eredetileg a felsőfokú tanulmányok folytatására való érettséget (képességet) jelentette. Vajon e fogalom ebben a rendszerben mit jelent? Továbbá, az „emelt szintű” érettségi vizsga nem helyettesíti a felsőfokú tanintézetek felvételi vizsgáit sem. Ugyanis, csak azok a felsőfokú tanintézetek hajlandóak elfogadni az „emelt szintű” érettségi vizsga eredményét, amelyek állandó létszámgondokkal küzdenek. Ott viszont, ahol többszörös a túljelentkezés, továbbra is külön felvételi vizsga alapján szelektálnak az „emelt szintű ” érettségi vizsgát tett jelentkezők között, méghozzá egyre szigorodó követelményekkel. A kétszintű érettségi vizsgarendszer összességében nem javít az oktatás minőségéin, nem emeli annak színvonalát. Egyedül az elitképzésre lehet pozitív hatása. Az elitképzésre minden polgári társadalomnak szüksége van ugyan, de nem e szűlaréteg érdekeihez kell igazítani a közoktatás rendszerét. Megyei Pedagógusszövetség
