Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1996-07-17 / 166. szám
1996. július 17., szerda 7. oldal Az Új Néplap A Tiszazugban A kaktusz virága tiszasasi módra Mint azt a felvételek is tanúsítják, most nem a nagy sikerű és híres filmről, „A kaktusz virágá”-ról lesz szó, hanem igazi, szúrós-bökős, gyönyörűséges és egzotikus növényekről. Méghozzá olyan, egyébként Eszak-Ameriká- ban honos kaktuszokról, melyeket Tiszasason lehet megtekinteni. Ráadásul nem üvegházban, hanem szabadföldön. A kert tulajdonosa szerint ez Európa egyetlen ilyen nagyságú áttelelő kaktuszkertje. Balogh László kaktuszkertész nem tiszasasi. Budapesten él és dolgozik, ám mégis van valami, ami immár egy teljes évtizede ehhez a tiszazugi településhez köti. Nevezetesen: itt alakította ki az ország, s valószínűleg egész Európa egyetlen olyan kaktuszkertjét, ahol a növények télen-nyáron szabadföldön vannak. Tíz éve még kisebb volt a terület, ám ma már 700 négyszögölön lehet megcsodálni a különleges és ritka növényeket. Mint a gazda elmondta, körülbelül száz fajta kaktusz van a kertben. Ebből mintegy negyven fajta tartozik az opuntiák, vagyis az úgynevezett medve- talpfélék közé.- Evekig küzdöttem a talajvízzel. Évente több tíz kocsi földet hordátok ide, hogy magasítsam a területet - mondja a kaktuszkertész. - Rengeteg energiámba kerül ez a kert. Hetente három napot, általában a hétfőt, keddet és a szerdát töltöm Tiszasason.- Mi lesz ezekkel a növényekkel? Eladja?- Van, amit eladok, ez természetes. Szaporítással is foglalkozom, meg hát próbálgatom, milyen fajták maradnak meg nálunk. Mert itt, ugye, olyan fajtákat telepítettem, amelyek hazánkhoz hasonló éghajlatú területről származnak. Tudja, az embereknek a kaktuszról csak Mexikó jut az eszükbe, pedig máshol is megtalálhatók. — Ezt a kertet, minimális belépődíj fejében, amit ráadásul le is lehet vásárolni, bárki meglátogathatja. Sokan jönnek?- Nézze, itt az Isten háta mögött vagyunk. Ha Pesten lenne ez a kert, akkor nagyobb sikere lenne, többen ismernék.- De akkor miért csinálja? Azt mondja, ebből nem lehet megélni.- Nem is. Ha gerberával foglalkoznék, talán jobban megérné. De hát mit csináljak, ha én a kaktuszokba szerettem bele? Mezőhéki „ékszerdoboz” „Honfoglalásunk 1100. évfordulójára Építtette: Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. Tervezte: Vass József építészmérnök 1996" E szavakat vésték abba a márványtáblába, mely a mezőhéki katolikus templom bejárata felett függ. A település központjában lévő templomot az egykori tűzoltósági épületből alakították ki. A község képviselői sokáig tanakodtak, hogyan kellene hasznosítani az eredetileg is tornyos épületet. Mivel Mezőhéknek még sohasem volt önálló temploma, így szinte természetes volt a döntés. A katolikus egyház támogatásával a templom önkormányzati pénz nélkül valósulhatott meg. A templomot a közelmúltban szentelte föl Gyulay Endre püspök, aki kis ékszerdoboznak minősítette az épületet. Nem véletlenül, hiszen a pár száz lakosú kisközségben óriási eredmény, hogy a település arculatát és egyházi-kulturális lehetőségeit ilyen módon tudták szépíteni, bővíteni. Varázsszőnyegre még várni kell A Tiszazug egyik legbájosabb településén, Tiszasason nem sok munkalehetőség adódik, nem lehet válogatni az állások között. A helybéli asszonyok számára sincsen választási lehetőség. A település szinte egyetlen munkahelye, az Art- Kelim Kft. szőnyegszövő üzeme is mindössze hét asz- szonyt foglalkoztat. A községben egyébként huszonhét esztendeje, vagyis 1969 óta működik szőnyeg- szövő üzem. Bár igaz, csak a végzett munka, a szőnyegszövés nem változott jelentősen, hiszen tulajdonosváltást többet is megéltek a dolgozók. A legtöbbet Botlik Józsefié üzemvezető és egyik munkatársa, Bézi Györgyné mesélhetne az üzemről, hiszen mindketten huszonhat éve dolgoznak itt. Az üzemvezetőtől tudtuk meg, hogy valamikor ötvenhatvan asszonynak is megélhetést biztosított ez az üzem, ma pedig csupán heten dolgoznak. Havonta nyolcvan négyzetméternyi torontáli szőnyeget készítenek egy műszakban. A szebbnél szebb termékek külföldre, elsősorban Németországba kerülnek. A hazai megrendelés kevés, de ezt egyelőre kárpótolják a külföldi igények. Az üzem fénykorában félszáznál is több asszonynak biztosított munkalehetőséget. Ma csupán heten készítik a torontáli szőnyegeket. Nem ufó! Dinnye! Ha a 442. számú úton autózunk Szolnok felől Kunszentmár- ton irányába, valahol Cibaháza és Nagyrév között felfigyelhetünk egy különös jelenségre: egymás után villannak fel a féklámpák, majd az irányjelzők, s a gépkocsik megállnak az út mellett. Azt hinné a gyanútlan utazó, hogy ufót látnak, pedig dehogy, csak éppen megkezdődött a dinnyeszezon. A cibaki Petróczki Lászlóné évek óta árulja itt a sárga- és a görögdinnyét. Férjével együtt termesztik a gyümölcsöt, de megterem náluk a zöldbab, paprika, uborka, csemegekukorica is. Mindketten tsz-dolgozók voltak, méghozzá dinnyésbrigádnál dolgoztak. Ma már nyugdíjasok, három gyerekük felnőtt, s a nyugdíj mellé bizony elkel az a kis mellékes, amit a dinnyével teremtenek elő. A törzsvásárlók évek óta visszajárnak ide, a Cibakháza határában felállított dinnyés standhoz. Díszpolgárokat avattak A mezőhéki képviselő-testület legutóbbi ülésén elfogadta Halász Vince polgármester javaslatát, miszerint a jövőben díszpolgári címet adományoznak azoknak, akik meghatározó és kiemelkedő dolgot tettek Mezőhékért. A templomszentelés kiváló alkalmat biztosított az első címadományozásra. Mezőhék díszpolgára lett: Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök; Dörr Ágnes, a Vigília Kft. ügyvezető igazgatója; Horváth Tibor, a Kőolajvezeték-építő Rt. vezérigazgatója; dr. Paulus Alajos filmrendező és Halász Vince polgár- mester. Gyulay Endre püspök a templom megvalósításának egyik meghatározó egyénisége - tudtuk meg a polgármestertől. Olyan ember, aki az első pillanatban meglátta a lehetőséget, s minden támogatást megadott, hogy a lehetőséget kihasználhassa a település. Dörr Agnes ügyvezető igazgató a katolikus templom teljes belső berendezését (s annak anyagi vonzatát) magára vállalta. Dr. Paulus Alajos filmrendező két és fél évtizede forgat dokumentumfilmeket Mező- hékről, bemutatva az itt élő emberek mindennapjait, gond- ját-baját, vidámságát, s azt is, hogyan változott a település arculata, gazdasági lehetősége. Horváth Tibor vezérigazgató cége nevében elektromos orgonát adományozott a templomnak, s mint mondta: a későbbiekben is támogatni kívánja a települést anyagilag, erkölcsileg egyaránt. Az oldalt írta és szerkesztette: Cs. Csáti Réka A fotókat készítette: Csabai István 3 kutya, 9 cica, 60 méhcsalád... A mesterszállási állatorvos házaspár házát egy kaukázusi juhászkutya, egy puli és egy törpe snaucer védi-óvja az illetéktelen betolakodóktól. S hogy a kutyusok nehogy unatkozzanak, barátnak és játszópajtásnak ott van egy sziámi és egy házi keverék cica, valamint ez utóbbi hét kis kölyke. A ház tornácán díszmadarak s azok kalitkái kaptak helyet. A galambok viszont jogcím nélküli lakáshasználóként kerültek ide. Dr. Csemóczki Tamás körzetiállatorvos és felesége körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kerültek az ország ezen tájára. A doktor úr Heves megyéből, a neje pedig Budapestről származik. Mivel mindketten állatorvosok, az egyetem után olyan munkahelyet kerestek, ahol mindketten állást kapnak; így kerültek a mezőhéki Táncsics szövetkezethez. Fiuk a mezőtúri hatosztályos gimnáziumban tanul, lányuk pedig szeptemberben kezdi az általános iskola ötödik osztályát. A család tehát négytagú, legalábbis, ha leszámítjuk a fentebb említett jószágokat. A felsorolás azonban hiányos, hiszen még nem ejtettünk szót arról a több millió méhről, akik szintén hozzájuk tartoznak.- A méhészkedésbe vagy beleszületik az ember, vagy nagyon elhivatottnak kell lennie. Én beleszülettem - mondja Csemóczki doktor, miközben saját mézzel ízesített gyümölcsteával kínál. - Amióta kétágú vagyok, vannak méheim. Négyen vagyunk testvérek, ketten a méhek közelébe sem mernek menni, így nekünk kettőnknek kellett segíteni apámnak. A Csemóczki-családnak jelenleg hatvan méhcsaládja van. Egy méhcsalád harminc-hatvan- ezer rovarból áll. Amikor tehát kora tavasszal megkezdik a költözést a méhekkel, vagyis ártérre, fűzfákhoz viszik őket, több millió egyedet visznek méhlege- lőre. A fűzfa után a repce következik, majd az akác, a vaddohány, végül a napraforgó. A doktor úrnak egyik kedvenc témája a méhészkedés, a másik pedig a szakmája. Mindkettőről órákig tudna mesélni. Erre viszont nem nagyon jut ideje, hiszen a hatósági feladatok és a magánrendelés mellett Öcsödre is átjár helyettesíteni.
