Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-16 / 165. szám

1996. július 16., kedd Körkép 3. oldal Bankfiók a laktanyában. Huszonhárom ország katonáinak részvételére számítanak a július 22-26 között, Szolnokon megrendezendő Cooperative Chance ’96 NATO/PFP nevet viselő hadgyakorlaton. A 150 fős magyar előkészítő csoport tegnap érkezett meg a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolára, akiknek a feladata a hadgyakorlat több mint ezer résztvevőjének el­helyezése és kiszolgálása. A külföldi vendégek komfortérzetének növelése érdekében a szervezők figyelmet fordítottak arra is, hogy valutájukat - a laktanya területén - ideiglene­sen felállított minibankban válthassák be. illyés Új tűzoltóságot avatnak jövőre Kunszentmártonban A pusztító tűz ellen esküdtek Közérzetünk Savanyú cukor Sors, nyiss nekem tért! - mondhatnák Petőfivel a pedagógusok (főleg magyar szakosok) - na de ekkorát?! Sikerült elintézni ugyanis, hogy az állástalan pedagógusokat átképezzék a bizto­sítási üzletkötőtől kezdve az adóbehajtón, adóellenőrön keresz­tül akár utazási irodistává vagy esetleg brókerré. És mindezt a Művelődési Minisztérium közbenjárásával! (Lám, micsoda gondos szaktárcájuk van a nemzet napszámosainak! Egy rossz szót sem szólhatnak azokról, akik így a gondjukat viselik.) Az igyekezet talán még méltányolható is lenne, ámde a körítés . . . Egyebet sem hallhattunk a hír ismertetésekor, mint a nagy jövedelmek mesés ígéretét. Azt hajtogatta a rádió, a tévé és az újságok, hogy most aztán megfogták a pedagógusok az Isten lábát. Egy kicsit tágítják a fejüket, ismereteket szereznek mond­juk adóügyből, számvitelből meg egynémely, számukra test­hezálló dologból, és máris ömölhet zsebükbe a pénz: akár a tíz­szeresét is megkereshetik a tanári fizetésnek. Bolond az, aki nem él az alkalommal! Kár, hogy a csábos szirénhangok nem tették hozzá rögtön: a pedagógusfizetésnél többet keresni ma(?) egyáltalán nem nagy kunszt. Megalázóan alacsonyra értékelt - anyagilag és sokszor társadalmilag is - pályájuk elején valószínűleg tisztában voltak vele, hogy nem közülük kerülnek majd ki a leendő milliomosok és újgazdagok. Ők valószínűleg e pálya meglehetősen sok buk­tatóval teli, ám annál mégis ezerszer több szépségéért vállalkoz­tak annak idején arra, hogy megtanulják a tudás átadásának for­télyát. Valószínűleg százszor inkább elmagyaráznák töviről he­gyire a kisdiákoknak a betűvetést, a nagyobbaknak a Pithago- rasz-tételt vagy éppen a német igeragozást, mint a különböző életbiztosítási fajtákat, változatokat. Isten ments, nem a biztosí­tási ügynökök ellen szólok! Csakhogy a pedagógusok nem erre esküdtek fel annak idején. Önhibájukon kívül kényszerülnek választásra: vagy mennek, és vállalják az esetleges újabb ku­darcot, vagy otthon ülve várják a munkanélküli-segélyt. Szóval itt tartunk, és ez még csak egy szelete a tortának - miközben a miniszterelnök hatalmas sikerekről beszél úton-út- félen. a köztársasági elnök pedig javasolja az újságíróknak: ne csak fekete tintával írjanak. Olyan ez, mint a savanyú cukor. Már maga ez jelzős szerkezet is micsoda ellentéthordozó: a cu­korhoz ugyanis az édes jelző párosul. Mégis, savanyú ez a cu­kor a pedagógusoknak nagyon: kap(hat)nak ugyan valamit, ámde nagy érte az áldozat. Mindenesetre egyvalamit azért kívánok: bárcsak összehozná a sors az egzisztenciaépítgető politikusokat egy ilyen, pedagó­gusból adóellenőrré átképzett emberrel egy szép napon . . . Baranyi György Ebrendelet: a kutya sem tartja be? Onogurok utódai Hagyományőrző lovas íjászok a Hortobágyon Két kisújszállási fiatalem­ber, a dunaújvárosi főisko­lán informatikát tanuló Posztós Balázs és Szabó La­jos, a Hortobágyi Nemzeti Park vadászati felügyelője tavaly határozta el, hogy a nagyközönség előtt is bemu­tatja hobbiját, a lovaglást és a terepíjászatot. Először Kisújszálláson, az ot­tani lovas baráti kör segítsé­gével építettek ki egy olyan pályát, ahol a kaposmérői Kassai Lajos által megalapí­tott lovas íjász sportot nép­szerűsítették. A kisúji bemu­tató sikere nyomán a két ha­gyományőrző sportember úgy döntött, hogy megala­pítja az Onogur Bt-t. Első­sorban azért, hogy igen költ­séges sportszenvedélyükhöz pénzt szerezzenek. Ez utóbbi volt az oka, hogy idén kiköltöztek a Hor- tobágyra. Itt, Tiszafüred szomszédságában, a 33-as debreceni főút egyeki elága­zásánál lévő nyugati fogadó mögött rendszeresen bemuta­tóznak - időközben két ifjú hölggyel, a kisúji Posztós Gabriellával és a balmazúj­városi Harangi Máriával megerősítve - hétfő kivételé­vel minden nap 18 órától. A honfoglaló onogur őse­ink kellékeiben - kaftán, pu­hatalpú csizma, magaskápájú fanyereg, merevszarvú reflexíj és csúcsos bőrsüveg - bemutatott programjuk egyre népszerűbb. Lovas íjász bemutatóikra rendszere­sen érkeznek magyar és kül­földi turisták, akik a félórás program után nemcsak ki­próbálhatják, hanem meg is vásárolhatják a bemutató kel­lékeit. -percze­Térségi szeméttelep épül (Folytatás az I. oldalról) tervezését a Hidro Kft. kez­dené el. A területfejlesztési tanács idén 604 millió forinttal ren­delkezik, melyből pályázni lehet infrastruktúra fejleszté­sére, szennyvíz- és gázháló­zat, hulladéklerakó bővíté­sére. Polónyi János, a Rethmann Hungária Rt. képviselőjeként a cég anyagi segítségét aján­lotta fel a tanulmányterv elké­szítéséhez. Mint mondta, a tervezés első lépése a leendő hulladéklerakó helyek kijelö­lése. Szerinte a szelektív gyűjtéshez, az újrahasznosí­táshoz csak kis lépésekkel le­het eljutni. A terv elkészítése után konkrétan meghatároz­ható lesz, hol praktikus és mennyibe kerül a megvalósí­tás, illetve mely települések csatlakozhatnak egy-egy megvalósuló lerakótelephez. Németh Lajos a Hidro Kft. ügyvezetője a tervezési fel­adatok elkezdéséhez kérte a polgármesterek segítségét. A jelenlegi elképzeléseik szerint két új lerakó épülne, évi 130 ezer köbméter kapaci­tással. Az 50 kilométeres kör­zetű lerakók 110-120 ezer ember hulladék- elhelyezését oldanák meg. A tervhez az adatgyűjtés most megkezdődött, 2-3 hó­nap múlva már konkrét dol­gokról tudnak dönteni az érin­tett települések. -de­Tegnap délelőtt tizenegy új­donsült tűzoltó tett esküt fel­adatának maradéktalan telje­sítésére a megyei tűzoltópa­rancsnokság vezetői előtt. Még két évvel ezelőtt megszüle­tett az a kormánydöntés, amely lehetővé teszi a Tiszazug tűzvé­delmi helyzetének javítását. Pedig már kitűzték a falusi la­kodalom napját is. Meghívtak kétszáz vendéget, levágták a birkákat, előre megfontolt szándékkal vérüket vették a tyúkoknak, sőt a tollaktól is megszabadították őket. Kisült a rengeteg sütemény, kalács, el­hozták a jóféle itókákat. A ka­lendárium augusztus 27-ét, szerdát mutatott, amikor az ifjú vőlegény 250-es Jáwáján robo­gott este tíz után a gyári műsza­kot követve hazafelé. Martfű és Bagimajor között ütött be a baj: a sötétből hirtelen egy lo­vaskocsi fordult ki elébe az egyik földútról. Elkerülhetetlen volt az ütközés, a vendégoldal elkapta a motorost, és attól kezdve se kép, se hang. Később tudta meg, hogy a magányos masina még nyolcvan métert csúszott, mire minden útjába kerülő bokrot, ágat törve-zúzva megpihent. Arra halványan em­lékezett, miközben hordágyra emelték és a farmernadrágot darabokra vágták rajta, hogy végtelenül fájt a lába. A többi már mind, mind sötétség. Nap telt napra, amikor fel­eszmélt, fogalma sem volt, hová került. Elvégre ő hazafelé iparkodott, hiszen másnap lett volna a legénybúcsú, majd rá két napra az esküvő, és tessék! Őszintén szólva az első napok­ban nem sokan bíztak a gyó­gyulásában, hiszen eltörött a lába, több oldalbordája, megre­Megkezdték a kunszentmártoni hivatásos önkormányzati tűzol­tóság szervezését. Az épület ter­vezésére, kivitelezésére kiírt pá­lyázatot már elbírálták, így nincs akadálya az építkezésnek. Az átadás jövő októberben történik meg, attól kezdve szolgálhatnak majd ott a most esküt tett férfiak. Az ifjú tűzoltók jelenleg hat pedt a tüdeje, temérdek dudor, zúzódás dekorálta a testét. De hát a fiatal szervezettel csoda történt, no meg hála a gondos orvosi ellátásnak, kezelésnek, néhány nap alatt eldőlt: túlélte az óriási ütközést. Közben az is bebizonyoso­dott: itt a közeljövőben lagzi aligha lesz. Ezért a temérdek húst, több tepsinyi, kemencényi süteményt, kalácsot szétosztot­ták a meghívottak között, és le­ültek tárgyalni az intenzív osz­tály illetékeseivel. A főorvos úr és a főorvos asszony kivétele­sen beleegyezett, hogy ott, benn legyen az esküvő, elvégre effélét még aligha láttak ezen falak! Eljött a várva várt jeles nap: a vőlegény ott feküdt a nagy semmiben, helyesebben fogal­mazva egyetlen szál lepedő je­lentette a ruházatát. No, meg egy szál vágott tűzpiros rózsa, amelyet a derekára helyeztek, noha az az ünnepség során va­lahogyan lejjebb csúszott. Iste­nem, ott és akkor aligha ez volt a lényeg. Eljött a bájos meny­asszony, a két tanú, az anya­könyvvezető, a főorvos úr és a főorvos asszony is. Mind-mind talpig fehérben, patyolattiszta köpenyben. Az ara állva mondta ki a bol­dogító igent, párja hanyatt fekve rebegte el ugyanezt. Fel­húzták az ujjaikra a gyűrűt, és a doktorok egyetlen korty pezs­héten át tartó tanfolyamot vé­geznek, ahol elsajátíthatják azo­kat az elméleti és gyakorlati is­mereteket, amelyek a tűz- és kárfelszámolási feladatok ellátá­sához szükségesek. A tanulást követően a kunszenti laktanya elkészültéig Szolnokon, illetve Mezőtúron teljesítenek majd szolgálatot. -hgy­gőt engedélyeztek a pillanat ünnepélyes volta miatt. Csók­váltás, majd a násznép eltávo­zott, utánuk a férj is. Jobban mondva őt tolták a műtőbe, mi­vel a lábát platinázták. Nem úszta meg ennyivel: négyszer műtötték a veséjét, kétszer a lábát, kétszer a mell­kasát, egyszer a karját. Két és fél bordája hiányzik és a jókora ütközés következményeképpen összesen hat évig többé-ke- vésbé rendszeresen látogatta a kórházat. Eredményesen, mert mára megszűntek a panaszai. Annyit még mindenképpen el kell mondani, hogy hála Is­tennek létfontosságú szervek nem sérültek. Ezt az is bizo­nyítja, hogy azóta született egy szép lányuk, meg egy remek fiuk. Az ifjú hölgy már közép- iskolás, az urat pedig most vet­ték fel Kunhegyesre, Szabó András focisulijába. A férj le­százalékolt rokkantnyugdíjas, és már csak ritkán kell felke­resnie a kórházat. Eladta a mo­tort, azóta személyautóra, te­hergépkocsira is vezetői enge­délyt szerzett. Néha elmereng azon, hogy ő egy kórházi osztályon mondta ki a boldogító igent, olykor álomnak hiszi az egészet. Pedig nem volt az, tanú erre a fele­sége, a két orvos, meg a Szol­nokon élő anyakönyvvezető, aki élete legérdekesebb eseté­nek vallja ezt a kórházi cere­móniát. Tény, én se hallottam még arról, hogy a pár egyik tagja feküdt, a másik meg állt volna ezalatt a néhány perc alatt. Pedig ebben az esetben így történt... D. Szabó Miklós (Folytatás az 1. oldalról) Joggal adódhat a feltételezés: i.ezután valószínűleg minden bokorban pittbul vagy más harci kutya fog teremni, hiszen az emberek hajlamosak minden ugató négylábúban őket látni. A főmunkatárs szerint is rengeteg problémát okozhat mindez. Az azonban már más rendelet kap­csán is feltűnt, hogy a szom­szédok az egymás közötti vitái­kat náluk akarják elintézni, il­letve megoldatni. Feltehetően ebben a kérdésben is lesz ilyen gondja a hivatalnak. Ugyanak­kor annak a reményének is hangot adott Lázár Mihályné, hogy a „kutyatémában” is eset­leg csak pár hétig lesz gond. * Aki kutyát tart - Szolnokon úgy 5-6 ezer eb van hivatalosan -, annak tisztában kell lennie és el kell fogadnia a „kutyás egymás mellett élés ” szabályait, és azo­kat kötelessége betartani. Di­cséretre méltó a rendeletben, A Barbaricum Könyvműhely kiadásában az elmúlt héten je­lent meg dr. Ötvös László: A csoda aranyszála című verses­kötete. A Kunmadarason élő re­formátus lelkipásztor nevéhez már több könyv írása fűződik. A szerző egyháztörténettel, val­lási néprajzzal, művelődés- és irodalomtörténettel egyaránt foglalkozik. Összegyűjtötte a madarasi krónikákat, több száz kötetes bibliagyűjteményét is sokan megnézhették már kiállí­tásokon. Legutóbb Szivárvány­fényű zsoltárok címmel jelent meg tavaly verseskötete. A mostani könyvében 54 hogy arra kötelezik a kutyáso­kat: az eb által hátrahagyott ürül éktől tisztítsák meg az ut­cákat, tereket. Igenis legyen mindenkinél kislapát és nejlon- zacskó e célra! Még a szájko­sárviseléssel is egyet lehet ér­teni. A kutyások persze mond­hatnák: valamit valamiért. Ugyanis igen eró'sen korlátoz­zák a már hatályba lépett ren­deletben a kutyafuttatási helye­ket. Mondhatni, a város szélére vagy azon túlra száműzték a négylábúakat. Ezentúl ugyanis tilos a Zagyva-parton a vasúti hídtól a gyaloghídig futtatni őket (ahol még mindig ott a tábla: Kutyafuttatásra kijelölt terület), és tiltott a Tisza jobb partján, a Tiszaparti gimná­zium előtti nagy füves rész is - akárcsak az egész Tiszaliget. Talán nem nehéz megjósolni: a rendeletnek ezt a részét való­színűleg a kutya sem fogja be­tartani . . . B. Gy. vers kapott helyet Sarusi Mi­hály szerkesztésében. Ebben a kötetben születése helye, Haj­dúnánás szerepel és 23 évvel ezelőtti berekfürdői élménye. Az áldott tiszta búza, a rianó jég, a csikorgó tél éppúgy meg­jelenik a műben, mint a hála­adás a szeretetért, vagy a Názá­reti Jézus. Dr. Ötvös László megörökíti az élet győzelmét, ahol a „víz elmossa a kemény sziklát”, s a találkozásokat a Jé­zus-követőkkel. A szerző verseiben a min­dennapi örömeit megosztja az olvasókkal, de szól az égető emberi gondokról is. -de­Esküvő a kórház intenzív osztályán Az igen után műtőbe tolták az ifjú férjet A boldogító igent általában az anyakönyvvezető előtt, a város vagy községháza házasságkötő termében, utána meg a papnál szokták elrebegni a házasulandók. Az élet olykor kiszámíthatat­lan furcsaságai közé tartozik, hogy egyszer egy efféle ceremónia színhelye a szolnoki Hetényi Géza Kórház intenzív osztálya volt. Félszáz vers egy kötetben Kárpótlási jegyért TITÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. június 28-tól augusztus l-ig (Túljegyzés esetén előbb lezárható) l /' A1!; A jegyzés során 10 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 1 db 10 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélhető ALLAMl PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELŐ RT.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom