Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-15 / 164. szám

1996. július 15., hétfő Hazai Tükör 3. oldal Ami látható és ami láthatatlan a kiállításon Triennálé nyolcadszor Csak önmagában fontos tény az, hogy nyolcadszor rendezik meg Szolnokon a festők, a szobrászok és a grafikusok orszá­gos tárlatát. Ha mégoly sok munka és lázas igyekezet is kí­sérte a képzőművészeti seregszemle megszervezését, valójá­ban a kiállított alkotások a fontosak. Mert mégiscsak al­kalmat adnak a számvetésre vagy az összehasonlításra, s akár arra is, hogy eltűnődjünk azon, milyen törekvések jel­lemzik a mai magyar képzőművészetet. Egyáltalán kik állí­tottak ki és kik nem. A szolnoki Tisza-parton lévő potyastrandot egy-egy forró hétvégén több szá­zan keresik fel. Idén az új üzemeltető, a Tisza Mozi Kft. zuhanyzót, WC-t, parkolót alakított ki, bevezette a villanyáramot, s gondnok, vízőr vigyáz a fürdőzők biztonságára. Sajnos, a köz­kedvelt „potya” autóbusszal nem közelíthető meg. A Jászkun Volán nem tud járatokat indí­tani úgy, mint tavaly, mert az üzemeltető mindeddig nem kapott engedélyt a volt szovjet lak­tanyán át vezető út használatára. fotó: illyés Véget ért a Halas-napi varázslat Igazán impozáns, hogy száz­tizenegy alkotó munkáit lát­hatjuk a Szolnoki Galériá­ban. Jóllehet, többségük egy­két művel szerepel, de nem kevesen vannak olyanok, akiktől - nehezen érthető megfontolások alapján - hármat-négyet is elfogadott a zsűri. Nem mintha ez a mennyiségi különbség vala­mit is jelentene, hiszen a több alkotás bizonyosan nem mond többet annál, mint aki esetleg egyetlen festményt vagy grafikát mutat be. Sokkal zavaróbb viszont ennél a tárlat szembetűnő ek- lektikussága. Mintha eseten­ként a gondolattalanságot a színmágia helyettesítené, mely végül olyannyira ér­vényre jut, hogy mellette kö­zömbössé válik az ábrázolás tartalma. Sokszor a címvá­lasztásból is következtethe­tünk erre. Mert bármennyire költőinek is tűnnek az olyan műcímek, mint például „A virágos rét angyala”, vagy „Te öleled magadba a hét fenséges folyót”, attól még a színtónusok puszta légies­sége és varázsa az ürességet leplezi. Méghozzá annál egy­értelműbben, minél nagyobb a távolság az egymáson át- merengő-átjátszó színek és a megjelenített valóságíészlet között. S ha igaz az, hogy a festői leleménynél nincs semmi fontosabb (legyen a téma akár valami jelentékte­len tárgy, akár egy sokkoló mindennapi jelenség), az előbbi erény - adottnak véve a szakmai tudást - megle­pően kevesekről mondható el. S talán csak Földi Péter, Ef. Zámbó István, Maracsó Gabriella, Kovács Péter a ki­vételek. Miközben az is észreve­hető, hogy a kiállított mun­kák többsége egy konfliktus nélküli világot jelenít meg. Méghozzá olyan zavarta­lan állapotokban, melyek ré­vén többnyire nem is tudunk másra gondolni, mint például a napsütéses télre vagy a ta­vaszi kertre. Kétségtelenül ezért is uralkodhat el rajtunk az az érzés, hogy bár a lát­ható világ egy-egy szeletét kapjuk (hol tájképben, csendéletben, hol műterem­belsőben), de ami láthatatlan, az is marad. Holott vala­mennyi jelentős műalkotás nemcsak egy pillanatot ragad meg, hanem önálló világot teremt. Ehhez nem elegendő a valóságos realitás látszata, hanem sokkal fontosabb a mögötte rejtőző lényeg fel­villantása. S ha egészében a szolnoki triennálé kissé unalmas és avitt, nem csupán azzal függ össze, hogy a képzőművé­szek élvonalába tartozók kö­zül többen nem állítottak ki, hanem vélhetően azzal is, hogy az 1975-ben induló szellemi program mégsem annyira jelentős, mint ami­lyennek akkor szerettük volna. A hagyományteremtés rangot is jelentő szándékához nyilván többre volna szük­ség. Kerékgyártó T. István (Folytatás az 1. oldalról) Rente Ferenc polgármester tiszta szívből mondott köszöne­tét a Kormorán Infó faépületé­ben a siker letéteményeseinek, a mexikói, az olasz, az észt csoportok táncos, zenés, zász- lóakrobatás közreműködőinek, a hevesi mazsoretteknek. Eb­ben a sorban büszke lehet Fü­red értékeire is, a miskolci ma- zsorettekkel immáron országos hírű ifjúsági fúvószenekarára, néptáncosaira, különös tekintet­tel a reményteljes utánpótlásra és népzenészeire. A vasárnap igazi „csúcsa” volt a füredi születésű légivir­tuóz, Veres Zoltán műrepülő­bemutatója, aki lokálpatriotiz­Negyedik alkalommal rendezték meg a hétvégén a mezőtúri Rock- és Sörfesztivált. Ezúttal nem a piactéren, hanem a város határában fekvő egykori katonai laktanyában kapott helyet az esemény. A szervezők kőépüle­tekben biztosították a WC-k és a zuhanyozók használatát, sajnos nem problémamentesen. Ivóvi­zet például csak lajtkocsikból lehetett beszerezni, amelyek vi­szont hamar kiürültek. A hiányosságok ellenére a több mint hétezer fiatal jól érezte magát, nyugodtan sáto­roztak, élvezték az ötvenegy amatőr zenekar versengését, a jéghideg sört és az estéket záró hazai sztárcsapatok koncertjeit. A délelőtt ébren levőket já­tékpark és kirakodó vásár várta, délután pedig kezdetét vette a fiatal amatőr zenekarok verse­nye, melyet ismert zenészekből és rock-újságírókból álló zsűri értékelt. Az esemény helyszínén musát bizonyítva, lélegzetelál­lító produkcióval igazolta, hogy ott a helye a világ legjobb piló­tái között. A Halas-napok persze a hor­gászversenyekkel vált igazán halassá. Közel száz sporthor­gász 90 kilogramm kifogott hallal bizonyított is. Közülük az éjszakai bajnok, a helyi Bodó Mihály, a nappali „nagy hoho” pedig a hajdúnánási dr. Szent- péteri János lett. A zsűri a bu­dapesti Tiszafalvi Jánosné ha­lászlevét találta a legízlete- sebbnek. Az emlékek sorát gazdagí­totta az EDDA-Művek szuper­koncertje, és az éjszakai lampi- onos csónakfelvonulás az elma­non-stop szolgálatot teljesített a budapesti Oxy Mentőszolgálat, akiknek közel nyolcvan esetben kellett segítséget nyújtaniuk a rászorulóknak. A szervezők megerősített biztonsági ellenőr­radhatatlan, látványos tűzijá­tékkal együtt. Nem véletlenül voltak enge­dettek a rendezvény díszvendé­gei, többek között dr. Katona Béla, az Országos Idegenfor­galmi Bizottság elnöke, dr. Ka- suba János országgyűlési kép­viselő, Révész Edit, a Bécsi Magyar Idegenforgalmi Képvi­selet titkárságvezetője, akik a több ezres külföldi és hazai tu­ristával együtt valószínűleg csak egy évig kell hogy várja­nak a magyaros vendéglátást reprezentáló tiszafüredi specia­litásra, mert a Halas-napok idei sikere után szinte kötelessége a szervezőknek, hogy jövőre újra megrendezzék. - percze ­zéssel elérték, hogy nem volt semmiféle atrocitás a két nap alatt, az események zökkenő- mentesen zajlottak, ahogy a harmadik legrangosabb feszti­válhoz illik. G. Z. Sikeres a Barbaricum A Barbaricum Irodalmi és Művé­szeti Egyesület szombaton a kar­cagi Györffy István Nagykun Múzeumban tartotta második közgyűlését. Mint Körmendi La­jos író beszámolójában elhang­zott, eddig három könyvet jelen­tetett meg az egyesület, először Franco Fresi olasz költő, majd Iluh István verseskötetét, a na­pokban pedig Ötvös László: A csoda aranyszála című művét. A kitűzött célt - a keleti or­szágrész szellemi értékeinek fel­mutatását - eddig sikerült megva­lósítani. Körmendi Lajos ismertette a megjelenés előtt álló műveket is. Mint modta, augusztus 15-ig megjelenik a kazah költők anto­lógiája, mely az ő fordításait tar­talmazza majd. Cseh Károly me­zőköves költő, műfordító Ki­hunyó augusztus című török, ta­tár, csuvas fordításait tartalmazó kötete Cs. Varga István irodalom- történész bevezetésével szintén hamarosan az olvasókhoz kerül. Előkészületben van Sarusi Mi­hály: Csuba Ferke című kisregé­nye is. A később megjelenő könyvek között szerepel Szekeres Ferenc, Utassy József, Hatvani Dániel, Tusnádi László, Szlavkai Attila, Balázs József, Buda Fe­renc, Szöllősi Zoltán és Rideg István egy-egy munkája. Ezek ki­adásának időpontját a pályázato­kon elnyert pénz határozza meg. Az egyesület tagjai pozitívan értékelték az eddigi munkát, s mint mondták, elindult valami, biztató eredményekkel. Egy szel­lemi műhely kezd körvonala­zódni Karcagon, mely megnyug­tató a jövőre nézve. - de ­Környezetünk esztétikumai Szombat délután az abádsza- lóki Kovács Mihály Általános Iskola aulájában kiállítás ven­dégeit köszöntötte Pólyák Csa- báné alpolgármester-iskolai­gazgató. A püspökladányi születésű T. Kiss Eszter kerámia és tűz­zománc műveiben kézzel fog­ható egyszerűségében találkoz­hatunk a szépséggel és a har­móniával. Alkotásai elmondják nekünk, hogy a természet olyan veszélyeztetett esztétikum, mely még védhető értékünk. A Debreceni Etűdök, az Aranykor sorozat, az Óvárosi Hangmen­tők válogatás pedig építészeti kultúránk hagyományain ke­resztül igazolják, hogy a meg­épített múlt tükrözi legjobban történelmünket. Nem véletlen, hogy a művésznő alkotásai „he­lyet kaptak” az Építészeti Mú­zeumban is. Mindezek mellett T. Kiss Eszter kiváló techniká­val és művészeti eszközökkel vált figyelemre méltó „termé­szet- és városvédővé”. Ezen tö­rekvéseit - kiállítása révén - Magyarország több nagyváro­sán kívül már Németországban is jól ismerik. - p ­Tiszapüspökiben a hét végén rendezett lovasna­pon a Szolnoki Hungária Agility Egyesület tartott nagy si­kerű kutyabemutatót. fotó: i. cs. Rockhétvége Mezőtúron Mintegy hétezren élvezték a koncerteket Vagyonőrképzés felsőfokon? (Folytatás az L oldalról) önmagát tartja az előírt tan­anyag számonkérésekor a leg­szigorúbbnak. - A bizonyít­ványt nem kaphatják meg au­tomatikusan, esetlegesen sajná­latból, nincs mese, vizsgázni kell. Ez felelősség, ugyanis ők az emberek értékeire vigyáz­nak, és közülük sokan fegyvert is viselnek majd - hangzik a szigor magyarázataként. Az elmúlt félév tapasztalatai alapján úgy véli, bizony sokan jönnek el abszolút felkészület­lenül a szóbeli vizsgára, annak ellenére, hogy akkorra már a tanfolyamot elvégezték, sőt a sikeres - többnyire jó és jeles eredményekkel teljesített - írásbelin is túljutottak már. Amiben a vizsgáztató és az oktató feltétlenül egyetért: a jogszabály túlságosan magasra állítja a mércét, illetve nem tesz különbséget, ki milyen jellegű munkát végez cégénél.- A követelmény irreális a végzendő tevékenység gyakor­lati elvárásaihoz képest - állítja meggyőződéssel dr. Borsányi Terézia rendőr alezredes, a fő- kapitányság vizsgálati osztá­lyának vezetője, aki e témában oktatóként szerezte tapasztala­tait. - A rendelkezésre álló ösz- szesen 300 óra alatt nem lehet megtanulni a számon kérendő anyagot, pláne azoknak nem, akiknek érettségijük sincs. Ettől függetlenül a hallgatók java ré­sze érdeklődő és tanul. Persze mint minden iskolában, így kö­zöttük is akadnak kevésbé tö­rekvők. A bukási arányokat te­kintve végső soron egyáltalán nem is olyan aggasztó a hely­zet. Rácz Zoltán rendőr őrnagy, vizsgát szervező bizottsági tag adatokkal is szolgál. Az eddi­giek során vizsgára megjelent 541 jelentkező közül 51-en vol­tak vagy lesznek kénytelenek a nagyobb siker reményében is­mét megjelenni a bizottság előtt. Ez a körülbelül tíz száza­lékos arány valóban nem tűnik elképesztőnek, hisz a vizsgák természetes velejárója az eset­leges bukás. Bizonyára maguk a sikertelenül szerepelt vizsgá­zók is hasonlóképp látják ezt, ugyanis ez idáig egyszer sem emeltek kifogást a bizottság méltánytalannak vélt megsem­misítő „ítéletei” miatt. A küzdelemnek még egyálta­lán nincs vége, folyamatosan érkeznek a tanfolyam elvégzése iránti igények. A becslések sze­rint még legalább háromszázan óhajtanak bizonyítványt sze­rezni. Megfelelő tudás birtoká­ban remélhetőleg a számonké­rés első fordulójában sikerül is nekik. Persze legalább annyira fon­tos, már csak a saját épségük és biztonságuk érdekében is, hogy a tanultakat a gyakorlatban, pisztollyal az oldalukon is ki­fogástalanul tudják alkal­mazni. Horváth Győző Diplomaosztó ünnepség a szolnoki gazdasági főiskolán A felzárkózás fontos emberei Koós Olga átveszi diplomáját a főigazgatótól- A mai magyar világ, melyben a végzősök dolgozni fognak, fe­szültséggel terhes - kezdte be­szédét dr. Molnár István, a szol­noki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola főigazgatója a Városi Művelődési Központban szom­baton megrendezett diploma- osztó ünnepségen. A felzárkózás fontos embereinek nevezte a most és majdan végzőket. A gazdasági nehézségek, az infláció természetesen a főiskolát is hátrányosan érintette, hiszen hiányoznak még fontos eszkö­zök. A főiskola megpróbált minél jobb körülményeket biztosítani a közel háromszáz végzős korszerű oktatásához. Ebben nagy segítsé­get nyújtott a Transelektro. Mol­nár István abbéli reményét fejezte ki, hogy egy ilyen neves vállalat bekapcsolódása a szolnoki okta­tásba talán példát mutat a helyi vállalkozóknak is. Eredményes évet zárt az in­tézmény, hiszen saját erőből, il­letve a Transelektro segítségével sikerült egy számítógépparkot felállítani, s folyik a tiszaligeti épület korszerűsítése. ígéretet kapott a főigazgató egy vegyes- vállalat vezérigazgatójától pro­jektmenedzser-képzés beindítá­sához is. A képzés angolul és magyarul folyna, s lehetőségük lenne a diákoknak Finnországon kívül más külföldi tapasztalat­szerző útra is. P. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom