Új Néplap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-27 / 149. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. június 27., csütörtök Az első országos asztmaklub-találkozóról A sikeres klubtalálkozót évenként megrendeznék A Tallinnka népdalkörének előadása Első ízben találkoztak az asztmaklubok városunkban. Az ország csaknem ötven településéről érkezett betegeket és az őket segítő orvosokat Sinkó Káli Róbert városi főorvos megnyitója után a Tallinnka népdalköre köszöntötte jókedvű, igényes műsorával. Ezt követően az ország legkülönbözőbb területein működő betegszervezetek beszéltek munkájukról, gondjaikról, majd az Asztmás Betegek Országos Szövetsége tartott közgyűlést. Emiatt kicsit csúszott a délutáni program, melynek témája a betegszervezetek céljairól folytatandó eszmecsere lett volna két, nemzetközi tapasztalatokat összegző előadás után. A hozzászólásokra sajnos már nem jutott idő. Időbeosztásunkkal alkalmazkodnunk kellett a szomszédságunkban éppen akkor zajló zsaruexpóhoz, emiatt igen korán vacsoráztunk. A klub második születésnapját egy dekoratív tortával ünnepeltük. A pihentető vacsorát orvosgyűlés követte, ahol a résztvevők elhatározták: ahol csak lehet, hangot adnak a rehabilitáció és a betegoktatás fontosságának és annak, hogy ez hivatalos, támogatott, egészségügyben is elismert tevékenység legyen. Este vidám vetélkedőtől volt hangos az előadóterem, a sok vendég mellett a helyi klub 15-20 szervezője is lazíthatott az egész napi strapa után. Másnap sok szolnoki klubtag is eljött, így csaknem kétszázan hallgattuk az érdekes előadásokat az asztma és a lelkiállapot összefüggéseiről, valamint a külső allergének - elsősorban a gyompollenek - elleni küzdelem lehetőségeiről. Sajnos a megbeszélés a korai ebéd miatt délutánra maradt, s a távolabb utazók már nem tudtak részt venni ezen az igen hasznos gondolatébresztő beszélgetésen. Előadások közben többször végeztünk - lelkes gyógytornász vendégeink vezetésével - átmozgató légzőtornát is. Klubunk tagjai hónapok óta segítették a rendezvény előkészítését, és még többen, a kánikulában kitartva, végigdolgozták a két napot, hogy sorstársaink minél jobban érezzék magukat, az ittlét hasznos és zökkenőmentes legyen. Kicsit tartottunk attól, hogy vendégeinknek a nagy melegben megterhelő lesz a sok program, de szerencsére a jól beállított, önmagukat megfelelően kontrolláló betegek között súlyos probléma nem akadt. A rendezvényt a három - asztmásoknak kétségkívül ragyogó gyógyszereket gyártó - cég, az Astra, a Boehringer és a Glaxo Wellcome első kérésünkre szívesen támogatta, illetve a vasárnapi vendéglátás költségeit a Ciba Gyógyszer- gyár - a helyi klubbal együtt - fedezte. A tiszaligeti Turisztikai Központ zsúfoltság okozta gondjai mellett is rugalmasan és jutányos áron oldotta meg vendégeink szálláshelyét és étkeztetését, bár igen hasznos volt a Honvédüdülő gyorssegélye: kulturált elhelyezést nyújtva ahhoz, hogy vendégeinknek az emeletes ágyakat ne kelljen igénybe venniük. A Flamand pékség rengeteg pogácsát, az Aranytoll kitűzőket adott kedvezményesen, a Nagy és Társa Bt. ötezer forint értékben ajándékozott műanyag poharakat. A városi ön- kormányzattól szép, színes, Szolnokot bemutató könyveket kaptunk. A szervezőmunkát főként a Clips Pack Kft. Ady Endre úti irodájából bonyolítottuk, ahol már január óta délelőttönként, térítésmentesen dolgozhattunk, s ez munkánk eredményességéhez nagyban hozzájárult. Valamennyi támogatónk segítségét köszönjük, s igyekszünk a későbbiekben is - az asztmás betegek érdekében - igényesen, eredményesen dolgozni. Jelen rendezvényünket - a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére - mi is és szerencsére vendégeink is, hasznosnak, kellemesnek ítélték, a közhangulat alapján valószínűleg évente ismétlődő, mindig más-más helyen szervezendő találkozó első rendezvényét bonyolítottuk, közösen az ABOSZ-szal. Dr. Csányi Zsuzsanna Asztma Klub, Szolnok Kikapcsolódásként átmozgató légzőtorna Alapos kivizsgálást kért az édesanya Az Új Néplap június 14-ei számában „A zsaruk csak segíteni akartak” címmel cikk jelent meg egy kunszentmártoni sajnálatos esetről, melynek az a lényege, hogy egy rendőri intézkedés során az intézkedést elszenvedő fiatalember az egyik szemére elveszítette látását. A cikk utolsó bekezdésében az olvasható: „Részükről talán érthető is, ha az általuk vétkesnek vélt rendőrt okolják a balesetért. Az viszont már kevésbé - amennyiben hinni lehet a városban elterjedt híreknek -, hogy a hozzátartozók megfenyegették a rendőrt és családját.” Az olvasói levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név nélkül érkezett vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Támogatást kapott a kérelmező Kutya kötelesség A készülő önkormányzati rendelet okán sokat foglalkozik a közvélemény mostanában a kutyatartókkal. Érvek, ellenérvek hangzanak el, csak éppen arról nem esik szó, mi van akkor, amikor megtörténik a baj. Sok a tisztázatlan körülmény a kutyák által okozott sérülés esetén. A kutyatartó gazdáknak van-e kötelességük (kártérítés, fájdalomdíj) ha kutyájuk megsebesít valakit? Nemrég hallottam arról, hogy egy tízemeletes bérházban tartott kutya ebben az évben két embert is megharapott már. Hosszabb ideig feküdtek kórházban, az egyik azóta is táppénzen is van. A kutyának persze nem esett baja. Egy kórházi kezelést igénylő baleset után van-e jelentési kötelezettsége az orvosnak, mit tesz ilyenkor a biztosító, s egyáltalán, törődik-e valaki az ilyen esetekkel, vagy a szerencsétlen áldozat magára marad? Sok esetben a kutya által okozott baj fájdalommal is jár, nem csak anyagi kárral. Úgy tűnik, az oltási lap felmutatásával az esetek hivatalból rendezettnek tekinthetők. Pedig ennél sokkal többről van szó. M. Ferenc, Szolnok Jutalomút Pusztavacsra Május az ismeretteijesztő rendezvények hónapja volt Jászjákóhalmán. A környezetvédelmi hetek alkalmából dr. Hamar József, a szolnoki Tisza Klub elnöke tartott nagy sikerű előadást a tiszavirág életéről, a napokban pedig a Ki tud többet a Jászságról? című vetélkedő győztes hét csapata indult egynapos kirándulásra az ország közepére. A képen a pusztavacsi jeltoronynál állnak a jutalmazott versenyzők, akik megismerkedtek a tápiószelei, ceglédi és abonyi múzeummal is. F. I., Jászjákóhalma A cikkből megállapítható, hogy a szerző Harangozó Mátyás századostól szerezte az információt, ezért nem egészen érthető, hogy miként értesülhetett a városban terjedő „mende- mondák”-ról. A rendőri intézkedéssel érintett fiatalember és édesanyja jogi képviselőjeként kérem, hogy az Új Néplapban szívesA határban szőkülő gabonatáblák; közeleg Péter-Pál, az aratás ünnepe. Ezen a napon az országban megkezdődik a gabona betakarítása. Ki hogyan ünnepli ezt a napot? A parasztember — munkával. Mert ha érett a gabona, azt vágni kell, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Emlékszünk még a régi aratásokra? Akkoriban nem várták meg a búza teljes érését, hanem viaszérésben vágták le, kévékbe kötözték, 14-es vagy 18-as keresztekbe rakták, majd két-három heti érés után asztagba rakták. Ezután jött a cséplés. Lassú léptekkel a múlt század végén, a századforduló elején indult meg nálunk a mezőgazdaság gépesítése: megjelentek az első kévekötő, arató- és cséplőgékedjék megjelentetni a következőket: 1. Kunszentmártonban nem terjeng olyan mendemonda, mely szerint a rendőri intézkedéssel érintett személy családja megfenyegette az intézkedő rendőrt és családját, ugyanis ilyen fenyegetés egyáltalán nem történt. Megtörtént viszont az, hogy az érintett személy édesanyja felkereste a pék. A teljes betakarítás csak 1945 után következett be, amikor a szovjetektől, majd a németektől megvettük az arató-cséplő gépeket. Ezek a nagy teljesítményű szerkezetek 10-15 hektárt is képesek voltak levágni egy nap. Nagy fejlődés volt ez a kézikaszás módszerhez képest! A parasztság - bármennyire nehéz időket élt is - mindig vetett, hogy arathasson, hogy az országnak kenyere legyen. így volt ez az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés idején is, a nagyatádi földreformkor, 1920-30-as földmunkásmoz- galmak idején, az 1945 utáni földosztáskor - aminek nem sokáig örülhetett a parasztember, mert jött a téeszesítés, a molesz- tálás szegénynek, jómódúnak egyformán. Változás csak kunszentmártoni városi rendőr- kapitányt, és követelte, hogy alapos kivizsgálás történjen az ügyben. 2. Az eljárásban érintett fiatalember képviseletében feljelentést tettem az intézkedő rendőr ellen. A feljelentés nyomán lefolytatásra kerülő részletes vizsgálat fogja azt eldönteni, hogy az intézkedés jogszerű volt-e vagy sem. Egy biztos: egy erősen ittas állapotban lévő személy állt szemben két erőteljes rendőrrel, így önként adódik a kérdés, indokolt volt-e az adott körülmények között a gumibottal fejre irányzott ütést vagy ütéseket alkalmazni. Dr. Somodi László ügyvéd Kunszentmárton Útban van a reklámtábla Jó lenne, ha nem csak a fővárosban fordítanának figyelmet az multireklámtáblákra, hanem Szolnokon is. Engem - és még sok várakozó utast - zavar a József Attila és Tóth Ferenc úti autóbusz-megállóban elhelyezett hirdetőtábla. A pádon pi- hengető idősek a forgalmat egyáltalán nem látják (őket meg a buszvezető nem látja), így megesett már - ha nincs leszálló -, hogy a busz továbbhajtott. Üldögélhetnek az idősek, reménykedve várhatják a következő járatot. Vajon tartottak-e terepszemlét engedélyezés előtt az illetékesek? Köszönettel vennénk, ha elvinnék az útból a táblát! Molnár F., Szolnok 1990-ben következett be, amikor a régi tulajdonosok visszakerültek javaikba. Ma a klasszikus értelemben vett parasztság nem létezik. Nincs érdekképviselet, nincs piacvédelem, lassan megszűnnek a történelmi parasztpártok is. Gondolnak-e a honatyák arra, milyen nehéz körülmények között élnek ma a fölművelők, azok, akiknek fél százalék a nyugdíjemelés! Péter-Pál napja maradjon a békesség napja, a parasztember ünnepe. Űzzük el a haragot, mert csak így tudunk közös erővel munkálkodni - mint ahogyan tették ezt nagyapáink, apáink. A parasztságnak van történelme, s reménykedünk, hogy lesz jövője is. Szűcs Kálmán, Jászberény Június 19-én jelent meg a lapban „A balesetről csakis én tehetek” címmel Víg János jászberényi lakossal egy beszélgetés. A megyei egészségbiztosítási pénztár az abban elhangzottakat azzal egészíti ki, hogy valóban csak magyar gyártmányú tolókocsik javítását támogatja. Víg János kérelemmel fordult a megyei pénztárhoz ez év március 18-án; kérelmét - a tolókocsi javíttatásához szükséges árkalkuláció bemutatása után - május 23-án elbíráltam, és körülményeire tekintettel ötvenezer forint egyszeri anyagi támogatásban részesítettem. Dani Csaba igazgató Egészségbiztosítási Pénztár Köszönet a segítségért A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szakképző Iskola és Gyermekotthon tantestülete nevében köszönjük Gerrit Klopman úrnak, a Holland Colours Hungária igazgatójának, hogy iskolánk tisztasági festéséhez segítséget nyújtott. Öröm számunkra, hogy szeptemberben tiszta tantermekben fogadhatjuk diákjainkat. Kiss Istvánná igazgató, Szolnok Táboroztak a kicsik Először történt meg óvodánkban, hogy három napra tizenhat gyermeket vittek táborozni Tiszapüspökibe. Köszönjük Ladányi Éva vezető óvónőnek, Elek Zoltánná és Kecskésné Túri Mariann óvónőknek, hogy megszervezték az utat, és gondoskodtak arról, hogy gyermekeink jól érezzék magukat. Kívánunk munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget. A kengyeli szülők Kirándul a Senior Klub A Magyar Agrártudományi Egyesület Senior Klubja ma kirándul Ópusztaszerre és Szegedre. Az autóbusz költségeit az Alcsi- farm Kft. vállalta, amelyért ezúton mondunk köszöntet. Köszönjük a Volán Rt. segítőkészségét is. A klub elnöksége Erdei iskolások voltunk Izgalommal vártuk a napot, amikor végre buszra szánhattunk, és elindulhattunk az erdei iskolába. A hosszú utat csak Szerencsen szakítottuk meg, hogy megnézzük a csokoládégyárat, de sajnos nem engedtek be bennünket. Gyönyörű tájakon keresztül érkeztünk meg a Zempléni-hegységbe, Füzérradványra. A faházakban elhelyezkedtünk, és másnap már gyalogtúrán ismerkedtünk a környékkel. Körbejártuk a Károlyi-kastélyt, sétáltunk a hatalmas parkban. Megcsodáltuk a terebélyes Rákóczi-platánfát. Hollóházán a porcelángyár múzeumában is jártunk. Megnéztük a porcelán alapanyagát adó bányát is. Mi, negyedikesek, egy napot Szlovákiában is eltöltöttünk. Kassán megnéztük iskolánk névadójának, II. Rákóczi Ferencnek a márványkoporsóját és rodostói házának másolatát, ami most múzeum. Az utolsó napon akadályversenyt rendeztünk. Este, tábortűz mellett, vidám műsorral és dalokkal búcsúztunk a tábortól. Felejthetetlen napokat töltöttünk együtt. Deme Nóra, 4. b, Szolnok II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Szerkesztette: Kácsor Katalin Izrael magyarországi nagykövete, Joel Okol június 14-én Szolnokon járt. Előadást tartott a Hozam Klubban, előtte azonban egy órát a szolnoki Zsidó Hitközség tagjaival töltött a Mária út 33. szám alatt. (beküldött fotó) Aratásra készülünk
