Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-04 / 104. szám
1996. május 4., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Anyák napja előtt Ahogy belépek az előszobába, a kabátját látom. Fekete, félhosszű, egyszerű. Mellette a szürke, aprómintás kendője, alatta a fogason a pulóvere. A kis szoba asztalán az orvosságos doboza, a hét minden napján ki kellett húzni egy rekeszt, benne reggeli, déli, esti pirulák, kapszulák. A falakon képek: fiatalon, apuval, velem, a húgommal. Bármerre megyek, érzem, engem figyelnek. A konyhában ugyanott áll az asztal, rajta a viaszosvászon, két helyen kivágva. A konyhaszekrényben fiókok: kések, villák, kanalak, lenn az edények. A szoba a legcsendesebb. Csak akkor él, ha én belépek. A fekete szekrény rám mered, látod, kis gazdám, ezt kapta nászajándékul a te édesanyád! Ha kinyitsz, mindent megtalálsz odabenn. A szélén a horgolt csíkokat, a polcon a törülközőket, konyharuhákat, fehérneműket, pulóvereket. Legalul, a lenti fiókban a varrni valót. Varrt volna, de erre már nem maradt ideje. Az ágy bevetve, letakarva terítővei, jöhetne az én édesanyám bármikor, megpihenhetne, jó helyen kopogtatna. Nekem ő nem anyám — anyukám, anyuci volt. Mindig, minden korban szegény, ezért sokszor gondoltam gyermekkoromban arra: hej, ha 12 találatom lenne a totón, felvenném a nyereményt, és teleraknám az ágy tetejét, a heverőt, az asztalt százasokkal! Mert akkor a százas volt a legnagyobb pénz. Fájdalom, soha nem nyertem, ők pedig mindig, minden korban tisztességesen éltek ahhoz, hogy meggazdagodjanak. Mentségükre legyen mondva, nem egyedül, sokan voltak, vannak ilyenek. Ma meg már késő bánat ez a gyermekkori ábránd, ha nyernék valaha, akkor se tudnám megvalósítani. Mert az én apukám, anyukám kinn lakik a református temetőben. Ha megállók a sír előtt, köszönök nekik, és magamban elsorolom, mi történt azóta, amióta nem jártam erre. Lehet, ez ostobaság, de nekem így tisztességes. Fogalmam sincs, anyuci örökös tanyája felé mikor vet a sors, mert a kötelesség sokszor egészen más irányba szólít. Sajnos anyák napjára én már csak virágot vihetek. Pedig nagyon szerette a csokit, az édességet, a tortát. Neki én voltam a legjobb fiú, mint minden édesanyának a legidősebb gyereke. Azért mert értem, a húgomért élt, szóval a családjáért, gyerekeiért, mint minden édesanya. Hivatalosan soha nem volt állásban, de megállni, pihenni nem maradt ideje. Mosott, főzött, vasalt, súrolt, hízókat etetett, adót fizetett, kikérdezte a leckét, orvoshoz vitt, ha kellett. Majd az unokákat dajkálta. Már halálosan beteg volt, amikor még megigazította a gallérom, kabátom, és rémülten figyelmeztetett: vigyázz magadra, fiam, nagyon nyúzott vagy! Neked még élned kell, kicsik a gyerekek. Ezért kérem Tisztelt Olvasóinkat, ha még él az édesanyjuk, vigyenek neki édességet, gyümölcsöt, de legfőképpen magukat. Ez a legszebb, legboldogabb ajándék egy édesanyának: ma is, holnap is, holnapután, meg mindig. Mert a gyerekek örökkön örökké a kislányai, kisfiái maradnak az édesanyának, legyenek azok negyvenévesek, vagy hetvenek. Én is meglepem az édesanyámat: a húgommal már korábban beültettük a sírt tulipánnal, árvácskával, virágokkal. Hogy ne dideregjenek az apró növények, leteszem a hantra, melléjük a tűző nap melegét, a naplemente vörösét, a hajnal pírját. A távoli mennydörgést, a májusi záport, az utca porát, a templom harangját, amelyik karonfogva kísérte utolsó földi útjára. Melléjük helyezem óvatosan a gyerekkori emlékeimet, amikor megszülettek az unokák, és lerakom a sír szélére azt a mondatát, amelyet akkor mondott, amikor újságíró lettem: azután úgy írj. fiam, hogy mindenki értse, mi hatosztályosok is... Hej, de sok mindent kellene még a sírra raknom, de az már tele van. Pedig az én édesanyám, minden édesanya ezerszer többet adott ennél. Adósok vagyunk, hiszen a tengernyi szeretetet soha nem lehet visszapótolni. De hát nem is kell, elvégre az édesanyák aligha ezt kérik tőlünk. Mert érettünk ők mindent megtettek, megtesznek, hiszen mi vagyunk a szemük fénye. Ezért legyenek áldottak életükben, haló poraikban is: ezen a májusi első vasárnapon, és mindig, mindörökké, az idő végtelen sodrában... S-ctM kíti/c Ma az U.S. Army egyenruháját viselik a volt szovjet légibázison Egy talpalatnyi Amerika - Taszáron Alig néhány évvel ezelőtt még badarság lett volna arra gondolni, hogy egyszer, valamikor hazaköltöznek majd a szovjet katonák. Ezért, ha az egykori orosz hadsereg birtokolta taszári légibázis beszélni tudna, lehet, hogy most épp a csodálkozástól nem jutna szóhoz. Az előző, nemrégiben elköltözött lakóit ugyanis - ezúttal a délszláv válság kapcsán - újabb, hazánkban ideiglenesen állomásozó csapatok váltották fel. Ok azonban az Egyesült Államok hadseregének egyenruháját hordják. „A béke őrzői”, ahogyan magukat nevezik, a kietlen katonai reptér gyepére egy talpalatnyi Amerikát varázsoltak. A magyar Országgyűlés tavaly novemberben adta áldását arra, hogy a békefenntartói feladatokban érintett IFOR-erők hazánk területén átvonulhassanak, illetve ideiglenesen állomásozhassanak. A politikai döntést követően viharos gyorsasággal megkezdődött a kutatás: Magyarország mely területe lenne a legalkalmasabb az amerikai IFOR-csapatok légibázisának kiépítésére. A döntés Kaposvárra és környékére esett, ahol összesen mintegy ötezer katonát helyeztek el. A legtöbb, közel háromezer amerikai a taszári sátorvárosban él és dolgozik. Itt nincsenek titkok Az idegenek - kevésbé szép emlékű — elődeikkel ellentétben semmit sem titkolnak a helyi polgárok, pláne a sajtó előtt. „Mi itt vendégek vagyunk” - vallják, és ehhez mérten igyekeznek viszonyulni a dolgokhoz. Mindenkit tárt kapukkal várnak, így az sem zavarja őket, ha az újságírók csapatostól érkeznek, és úgy bámulják a terepszínű ruhába öltözött, többnyire színes bőrű, mosolygós és felettébb csinos katonatiszt hölgyeket, mintha azok valamilyen csodabogarak lennének. Sőt, készségesen bemutatják a sátrakból felépített, összesen több mint harmincezer katona elhelyezésére alkalmas ideiglenes városukat. Ez tiszta Amerika! Van ott minden, ami kellemessé teheti az életet. Az élet-A sátorvárosból soha sem gond a telefonálás körülmények színvonala láttán a látogató hajlamos megfeledkezni arról, hogy katonai területen jár és arról is, hogy az ott élőket bármikor átvezényelhetik az alig pár száz kilométerre lévő Boszniába. Ott pedig még mindig vannak fel nem robbant aknák és mindenre elszánt orvlövészek. Mindenesetre a városkában szemmel láthatóan jól érzik magukat. Van, aki a játékteremben flipperezéssel tölti szabadidejét, mások a pizzériában majszolgatják a kerek formájú eledelt vagy éppen a söröző pultjánál kortyolgatják az amerikai sört. Mert ott minden hazai. Coca-Cola, Borger King Többek között a hamburgerkonyhát is egy mozdítható konténerben szállították a taszári bázisra. Akinek vásárolni támad kedve, mindenhez hozzájuthat a tábori szupermarketben, ahol a rágógumitól a hifiberendezésig minden megvásárolható, persze csakis dollárért. Az ebédlőben tucatnyi féle saláta között válogathat, aki megéhezett, de ha valami komolyabb ételre vágynak, azt is megkaphatják a patikatisztaságú konyhából. Fizetni természetesen semmiért sem kell, mindenki annyit és azt fogyaszt, amennyi jólesik. A csapokból bugyog a Coca-Cola, az ablakocskák pedig a hamburgereket és a csirkefalatokat kínálják. Sütemény, kávé, tea, gyümölcs, semmi sem hiányzik a választékból. Az ételek között az idegen számára az előre csomagolt hadi étrend a legkülönlegesebb. A „magától” melegedő eredeti amerikai gyártmányú zacskós ételek nélkülözik a nálunk ismert jellegzetes konzervízt. Bár azok, akik nap mint nap ezt eszik, bevallották: egy kicsit már megunták. Első kóstolásra azonban kifejezetten ízletesek ezek a barna műanyagba paszszírozott, rendszerint vitaminokkal dúsított ételek. Félmilliárd bevétel Joggal merülhet fel persze a kérdés, vajon mibe kerül ez nekünk, az országnak és az ottaniaknak. Remélhetőleg nem áldozatokkal, hanem előnyökkel jár a vendéglátás. Az IFOR- erők számára átmenetileg bérbe adott ingatlanok, területek, ruházat és más eszközök együttesen több mint félmilliárd forintot hoznak csak ebben az évben hazánk konyhájára. A helyieknek némi munkalehetőség is adódik, ami nem kis szempont mostanság. Bemutatkozási lehetőség ez a Magyar Hohvédség számára, elsőként dolgozhat ilyen szoros együttműködésben a NATO-val. A legfontosabb mégis az, hogy a katonák úgy szavatolják a békét, hogy soha ne kelljen a fegyvereikhez nyúlniuk. És hogy végre nyugalom legyen az oly sok borzalmat megért övezetben... Horváth Győző Márványtömb érkezett Carrarából A márványtömbből kezdenek kibontakozni a majdani szobor körvonalai Szabó László szobrászművész, a Szolnoki Müvésztelep lakója Madonnaszobrot farag az egri érsekség megbízására a tiszaújvárosi templomba. A megbízás előzményeiről és a szoborról beszélgettünk.- Hogyan jött létre a kapcsolata az érsekséggel?-Egerben nőttem föl, ahol az egyház mindig meghatározó tényező volt. Már 1956-ban faragtam egy Szent Antal-szobrot, amelyet a bazilikában fölállítottak. Ismertem az akkori érsek édesanyját, sokat beszélgettem vele. A kislányom egyszer súlyos beteg lett, s a kedves idős hölgy azt tanácsolta, tegyek fölajánlást, hogy ha a kislány meggyógyul, faragok egy Mária-szobrot. A kislányom életben maradt, bár nem gyógyult meg egészen. Az érsek közben meghalt, én elkerültem Egerből Szolnokra, a fölajánlást akkor nem teljesítettem. Néhány éve értesültem róla, hogy az érsekség a nemrég épült tiszaújvárosi templomba Mária-szobrot akar állíttatni. Fölajánlottam, hogy megcsinálom ingyen, csak az anyagot biztosítsák hozzá.- Az érsekség által hozatott carrarai márványtömb már ott ál! a müvésztelepen. Hogyan halad a munka?- Nehezen. A saját betegségem, a családban történt betegség, egy kisebb baleset is akadályozott.- Mi a szobor fő gondolata? Mit fejez ki vele?- A szobor a Madonnát ábrázolja egy hozzá bújó, tőle védelmet kérő kisgyermekkel. A címe is Vigyázó Madonna lesz. A gyermek arcán a kislányom vonásait fogom megjeleníteni. Ez ellen a megbízónak nem volt kifogása, minden téren a legnagyobb szabadságot biztosította számomra. Ritka eset a munkásságomban, hogy nem a megrendelő, a zsűri, a lektorátus elképzeléseit kell megvalósítanom, hanem saját elgondolásom szerint és a saját felelősségemre dolgozhatom.- Úgy érzi, ezzel azt a régi fogadalmát is teljesíti?-Igen, és még többet is. Azzal, hogy a védelmet kérő gyermek a kislányom vonásait fogja viselni az arcán, mintegy a Madonna oltalmába ajánlom őt akkorra, ha én már nem állhatok mellette.- Mikorra készül el a szobor?- Nincs kötelező közeli határidő. Szeretném a tőlem telhető legjobb munkát végezni. Nem vagyok a forma virtuóza, megszenvedek vele. Egy tanárom, Beck András azt mondta egyszer, hogy akkor nyúljak az anyaghoz, ha érzelmileg is megvan a kapcsolatom a témával. Most megvan, elsősorban a személyes motivációk biztosítják. Hogy mikor lesz kész a szobor, azt nem tudom, de mindenképpen be akarom fejezni, remélem, hogy addig nem halok meg, amíg el nem készül. B. A. SZOLNOK MEGYEI JOQÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ÉKÄ MEQHIRDETI ELADÁSRA * 0 AZ ALÁBBI TULAJDONÁBAN LÉVŐ INGATLANOKAT 1. / Szolnok, Táncsics M. u. 1. II/6. sz alatti lakás Hrsz.: 841/A/19, alapterület: 10 négyzetméter, legalacsonyabb vételár: 260.000 Ft 2. / Szolnok, Indóház u. 23. sz alatti lakás (1 szobás, komfortos) Hrsz.: 5092/A/2, alapterület: 40 négyzetméter, legalacsonyabb vételár: 720.000 Ft 3. / Szolnok, Tószegi u. 43. számú társasházban lévő iroda- és egyéb helyiségek Hrsz.: 6308/12, alapterület: fsz.-en 498 négyzetméter, I. emeleten 257 négyzetméter, tetőtérben 53 + 110 négyzetméter ossz.: 918 négyzetméter legalacsonyabb vételár: 16.000.000 Ft + áfa Az érdeklődők a lakásokat és helyiségeket 1996. május 9-én 9-11 óra között a helyszínen megtekinthetik. Pályázatok benyújtási határideje: 1996. május 14., helye PH. Lakásügyi és Vagyonhasznosítási Osztály Szolnok, Kossuth tér 1. sz A pályázatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő adatait, az ajánlati árat, melyet 1 példányban, zárt borítékban kérjük benyújtani. Versenytárgyalás ideje: 1996. május 16., 10 óra, helye: Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, Szolnok, Kossuth tér 9. sz fszt.-i tárgyaló. A versenytárgyaláson csak az vehet részt, aki a pályázatot benyújtotta. Az ingatlan annak értékesíthető, aki a versenytárgyaláson a legmagasabb vételár fizetésre tesz ajánlatot, valamint a helyszínen a vételár 10 °/o-át foglalóként befizeti. A vételárat 8 napon belül a szerződéskötéskor kell megfizetni készpénzben, egy összegben. Pályázattal kapcsolatos felvilágosítás telefonon: lakással kapcsolatban 424-226, irodával kapcsolatban 340-695. |
