Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-06 / 105. szám

I. Mol-Bodex szenior kézilabdatorna Szolnokon A játék szeretete semmit nem változott náluk Marosi gondban. Talán korán kapta a diplomát? fotó: imre Szombati matinénak sem akár­milyen egy jó kis kézilabda­­torna. Hát még akkor, ha annak főszereplői régen vagy kevésbé régen látott spillerek, akik egy­koron kivételes tehetségükkel osztatlan eüsmerést vívtak ki nemcsak önmaguknak, hanem csapataiknak is. A nosztalgiázás jegyében három együttes volt hivatalos a randevúra, a házi­gazda Mól Szolnok a Kiskunha­las gárdáját és a régi tatabányai ászokkal spékelt szeniorcsapatot fogadta. Bár annak soraiból hi­ányzott az irányító, Simó Lajos, azért világválogatottban így sem volt hiány. Hoffmann doki, Kontra Zsolt képviselte azt a ré­giót, mellettük Káló, Szigeti, Pál, Bognár és társaik „porolták” le egymást és azokat a korábban begyakorolt figurákat, amelye­ket a polcról leemelve ismét megmutatták: ők aztán voltak valakik a maguk idejében. Hát még ha hozzátesszük, hogy a ta­tabányaiak kispadjáról a német Lemgoval frissen KEK-győ­­zelmet aratott Marosi László osztotta a tanácsokat, akkor bi­zony fanyaloghatnak, sajnál­kozhatnak azok, akik inkább gyomláltak a hét végén. Bemelegítésként a kiskunok játszottak a hazaiakkal. Szüne­tig elsősorban Rátkai góljaival vezetett a Mól, ám a hiányos felkészülés miatt a fiatalabb ha­lasiak Lukács védhetetlen lövé­seivel 25-21-re fordítottak. A nyerteseknek hamar elszállt a bátorságuk, mikor beindult ve­lük szemben a „bányászmozga­lom”. A Kontra, Pál, Káló hár­mas érdekes módon semmit nem felejtett, technikájuk, akár az öreg bor, csak nemesedett, tisztult. Hoffmann pedig úgy pattogott a kapuban, akár a nik­kelbolha, majd a saját portájá­ról ívelt a túloldali ketrecbe. A 30-15-ös siker könnyűnek lát­szott, ám a tovatűnt évek hatása a következő meccsen, a Szol­nok ellen már erősen éreztette hatását. Marosi mesternek szinte minden tudására szük­sége volt - meg is kapta a leg­jobb edzőnek járó nem hivata­los oklevelet -, hogy csapatát kupagyőzelemre vezesse, mindamellett Kontra a gólkirá­lyi címet is kiérdemelje. A mó­losoknál ugyanis nagyon feljött Rátkai és Kocsis, ezért a hetve­nes évek immár légszomjjal és koordinációs zavarokkal is küzdő világválogatottját ki­hozza gólkirálynak. Mindkettő sikerült - 22-20 volt a vég­eredmény - a kék-fehéreknek, ami egyben a vadonatúj ván­dorserleg elnyerésével párosult. A fáradt tagokat párás poha­rakkal borogatták, sörögették a veteránok a jó kedélyű pacal­vacsora keretében. Végeredmény: 1. Tatabá­nya, 2. Kiskunhalas, 3. Mól Szolnok. Legjobb kapus: Lud­­vig László (Szolnok), gólki­rály Kontra Zsolt (Tatabánya) 12 góllal, legtechnikásabb já­tékos, Ronkó Balázs (Kiskun­halas). Férfi és női röplabda NB I., rájátszás Felemás búcsú a bajnokságtól Bácstej C. Kecskemét- Szolnoki Utász RK 0:3 (-», -», -12) Kecskemét, 100 n„ v.: Szalay, Ortner Kecskemét: Latuskin, Sándor, Szekeres, Slakti­­csenko, SZABÓ, Nagy. Csere: Vágó, Szegedi. Edző: Karagics Mátyás. Szolnok: JUHÁSZ, Csá­­szi, TÓTH, Pénzes, HAJDÚ, FEKETE. Csere: Novák, Csordás. Edző: Surányi Márton. Várakozáson felül kezdett az erősen tartalékos - Gulyást és Illést nélkülöző - vendége­gyüttes. Előbb 0-6-ra, majd 4-8-ra elhúzott, de 8-8-nál már együtt volt a két csapat. A már extraligás hazaiak lazítottak, ezt Tóth és Fekete bombaerős ütéseivel könyörtelenül ki­használta a Titász. Térfélcsere után is jobban figyeltek a Ju­hász által jól mozgatott Tisza­­partiak, 3-12-re megléptek. Ekkor már hiába próbálta Ka­ragics edző időkéréssel fel­rázni fiait, csak a szépítésre volt erejük. Igazi küzdelmet csak az utolsó szett hozott, melyben to­vábbra is a nagyszerű formát mutató szolnokiak irányítottak. Végeredményben a szokatlan összeállítás ellenére is igazi csapatjátékot mutatott a Titász együttese, és meglepően biztos győzelmet aratott az enerváltan küzdő listavezető ellen. A végeredmény 7. Kecskemét 8 2 25:10 18 8. Nyíregyháza 7 3 25:10 17 9. LRI-Malév 6 4 20:15 16 10. Szolnok 6 4 22:17 16 11. Zalaegerszeg 2 8 8:27 12 12. MAFC 1 9 8:29 11 Szolnoki NRK­­Angy alföldi DRE 1:3 (-5, -12,15, -9) Szolnok, 100 n., v.: Csemák, Szabó Szolnok: Göblyös, PAPP, Hajdúné, Gergelyfi, Hárná­­siné, MÉZESNÉ. Csere: Szepesik. Edző: Nagy Margit. Angyalföld: Juhász Zs., Bonczos, Török, Mester, SZENTGRÓTI, JUHÁSZ G. Csere: Villányi, Parti. Edző: Ratimorszky Károly. Az első szettben csupán 2-2- ig tartották a lépést a hazaiak, utána villámgyorsan elhúzott az Angyalföld, alig negyedóra után térfélcseréhez készülődtek a csapatok. A következő játszma már jóval szorosabban alakult, de a hajrát ismét a ven­dégek bírták jobban. A folyta­tásban aztán mindent egy lapra tettek fel Mézesnéék, több játszmalabdát hárítva nyerték a menetet. Ezzel azonban ki is mentették erőtartalékaikat, a záró szettet biztosan hozták a vendégek. Férfi és női kézilabda NB I/B, Keleti csoport Elmaradtak a meglepetések Autósport, Formula-1, San Marino Nagydíj Imolában Hill tizenhetedik GP-győzelmét szerezte A legutolsó edzésen végre Schumacher, a Ferrari olasz istálló újdonsült, eddig kevés sikert elért versenyzője in­dulhatott. Nem kapta el a raj­tot, a két Williams közé szo­rulva a harmadik volt az első kör után. Villeneuve el is inait, ám Schumacher kiszorí­totta Hillt, így a sorrend a szerint állt be, a negyedik Bergert Salo és Barichello következett, de Villeneuve defekt miatt máris gumicse­rére kényszerült. A tizen­nyolcadik kör felé többen el­kezdték a kiállásokat, miköz­ben Coulthard 8,2 szekun­­dum alatt cserélt, Schuma­cher körrekordot állított fel. Aztán ő következett, de 9,5 másodperce nem a legjobb, mégis éppen a vezető Hill elé vágódott ki a boxutcából. Az angol ekkor 18 másodpercet vert Sumira, bár igaz, ő még nem volt a szerelőknél, de hogy kétséget ne hagyjon, ő is pályarekordot futott. Fél­távnál (30 körnél) érkezett Hill a kerékcserére, 7.6 má­sodpercet vesztve ugyan, de az első helyre térhetett vissza a második legjobb szerelő­időt igénybe véve a tizenkét kocsira csökkent mezőnyben. Schumacher nem adta fel, hi­szen az orra előtt autózott a brit pilóta. Igen ám, de hama­rosan tankolnia kellet, és a kö­zel 12 másodperces kitérője Hillt nyugtathatta, Villeneuve pedig már a hetedik helyen száguldott, Berger a harmadi­kon, Coulthard a negyediken. Utóbbi nem sokáig tehette, mert negyvenhárom kör után a homokágyban pihent a McLa­ren Mercedes. Közben Hill 37 másodpercre hizlata előnyét. De még nem tankolt 15 körrel a cél előtt. A párharc eldőlni látszott, mikor Hill kiállt. Csu­pán némi naftát vett magához, hogy 17. GP-győzelmére tör­jön az utolsó körben jobb első blokkot kapott Ferrari előtt. A San Marino Nagydíj sorrendje: 1. Hill, 2. Schumacher, 3. Berger, 4. Irvine, 5. Bari­chello, 6. 7. Diniz, 8. Häkki­nen. Schumacher pole pozícióból indulva másodikként végzett a hazai pályán fotó: traco Vízilabda - Országos utánpótlás-bajnokság A lila ködben csak az ifjak nem láttak Békés-Alföldi Gabona TSE 26-24 (12-13) Békés, 700 n., v.: Géczi, Pál Alföldidi Gabona: Bognár - Szloska 2., Sipos, Meggyesi, Takács 1., Patocskai 2., Rigó 2. Csere: Tóth (kapus), CSI­SZÁR 9, Gulyás 7/4, Danyi 1, Hódosi. Edző: Fejes László. Kiállítás: 16, ill. 8 perc. Hétméteres: 4/4, ill. 4/4. A helyezések szempontjából fontos fordulóban nem tudott meglepetést okozni a TSE, pe­dig igencsak nagy érdeklődés előzte meg a békési rangadót. Előbb Czétényi, majd Csiszár kezdte meg a gólgyártást. Egé­szen a 10. percig a vendég mik­­lósiak vezettek egy-egy góllal, de a hazaiak válasza Moldován révén sosem maradt el. Csiszár tartotta jó formáját - ezúttal be is lőtte magát a nyitottan véde­kező békésiekkel szemben. A nagy küzdelem a második fél­időben is folytatódott. Már-már úgy tűnt, hogy gyorsan dűlőre vitte a két pont sorsát a TSE, (37. perc: 14-17, 42. perc: 15- 18), amikor is Moldovánt piros lappal kizárták. A helyére beállt Pocsai és Bogárdi révén azon­ban a Békés ledolgozta Gulyá­sék előnyét, majd a félidő kö­zepén a vezetést is átvették a hazaiak. Hiába lőtt Gulyás és Csiszár ezután is látványos gó­lokat, a szélsők sajnos rendre hibáztak. JTKF DSE-Túrkeve 27-18 (16-9) Jászberény, 150 n., v.: Horváth, Sápi. JTKF DSE: ZSIBÓK - VICZIÁN 8/3, Debre 2, Krisztóf 5, Szenczy 4, Fekete 5/1, Pesti 1. Csere: Gyarmati (kapus), Farkas 1, Szűcs, Vá­­radi, Lukács. Edző: Ugrin György. Túrkeve VSE: Hodroga - ERDEI A., 8/2, Ducza, Szegő 1, RATKAI 7/2, Kánya 1, Szécsi. Csere: Laskainé 1, Kormos, Fábián, Erdei E. Edző: Nagy Károlyné. Hétméteres: 5/4, ill. 7/4. Kiállítás: 4., ill. 8. perc. A kiesés ellen hadakozó vendégeknek csak a tisztes helytállás lehetett a célja a do­bogós helyért küzdő főiskolá­sokkal szemben. Az 5. percben Viczián már harmadik gólját lőtte, Kánya szépítésére újabb három hazai találat volt a vá­lasz, miközben Ratkai büntető­jét Zsibók hárította. Kicsit lazí­tottak Debréék, és a vendégek Erdei A. góljaival feljöttek 8-4- re. A folytatásban csak az volt a kérdés, hogy mekkora lesz a különbség a két csapat között a félidő végére. Bár a jászberé­nyiek közel sem összpontosítot­tak olyan jól, mint a találkozó első perceiben, így is fokozato­san elhúztak. Zsibók Erdei Andrea büntetőjét is védte, s hiába szereztek emberhátrány­ban két gólt a vendégek, az első harminc perc végén 16-9-re ve­zetett a JTKF DSE. A második félidő elején Ugrin mester a cseréknek is lehetőséget adott, ám ők nem tudták igazán fel­venni a játék ritmusát. Ratkai és Erdei Andrea góljaival 19-15- re zárkózott fel a túrkevei csa­pat. Közel húsz perc alatt mindössze három gólt szerez­tek a jászberényiek, s a különb­ség csak akkor kezdett el ismét nőni, amikor a kezdő emberek visszaálltak. A túrkeveiek be­csülettel küzdöttek, de a két csapat játékereje között meg­lévő óriási különbséget még úgy sem sikerült csupán pilla­natokra ellensúlyozniuk. Serdülők Szolnoki VSE-UTE 10-2 (3-0, 2-1,1-1, 4-0) Az elmúlt bajnokságot a har­madik helyen zárták Varga Jó­zsef tanítványai, így joggal bíz­hattunk abban, hogy a lilák nem okoznak különösebb gondot fiainak. Kissé nehezen lendül­tek játékba Vinczéék, az első percekben csupán két kapufára futotta erejükből. A folytatás azonban szenzációsra sikere­dett, hiszen az életerős játékot nyújtó Sarkadi vezérletével egy szemvillanás alatt megugrott az SZVSE. Wolf Péter, a vendé­gegyüttes kiváló trénere való­sággal tombolt tehetetlenségé­ben, tanítványai csak részben tudták megvalósítani elképze­léseit, akik 4-0 után találtak először Nagy Zoli kapujába. Rendkívül fegyelmezetten szőtte támadásait a Szolnok, nyomát sem lehetett felfedezni az egyéni villongásoknak, ami meghozta gyümölcsét. Gyermekek Szolnoki VSE-UTE 10-6 (2-3, 2-2,1-1, 5-0) Új edző a piciknél? De hát... Ő biza’ Merész András, a felnőt­tek mestere. „Lefokozták” volna a magyar vízilabda eme fajsúlyos személyiségét? Ó, nem. Egyszerűen arról volt szó, hogy mivel Cseh Sándor egyéb teendői miatt nem tudott a kis­­padra leülni, ezért kellett Me­résznek „beugomia”. Nos, ő nem jött zavarba, ráncba szedte a legfiatalabbakat, akik hatal­mas elánnal vetették magukat a küzdelembe. Különösen Kubi­­csek virgonckodott, olyannyira, hogy a csapat meghatározója volt ezen a találkozón. A befe­jező negyedig semmi nem dőlt el, mivel hol az egyik, hol pedig a másik fél vezetett. A negye­dik játékrészben aztán robban­tott az SZVSE, mely öt gólt ért el zsinórban, ráadásul a főváro­siak egyszer sem tudtak vála­szolni. Sikerült hét percig fel­szabadultan vízilabdázni, ami döntőnek bizonyult. Ifjúságiak Szolnoki VSE-UTE 8-15 (2-5,3-3,1-4,2-3) Nem vártunk csodát. Ez a kor­osztály esztendők óta „lyukas­nak” számít, amit újfent éles­ben megtapasztalhattunk. A csapat zömét most is a serdülők tették ki, csupán egy-két ifit ta­lálhattunk mutatóban. Bezzeg az Újpest! Hát igen. Nem vitás, többen joggal toporognak a na­gyok mögött, bevetésre készen. Sajnos - néhány felvillanástól eltekintve - nem sok vizet za­vartak Varga Zsolték, mindösz­­sze a második negyedben sike­rült úgy-ahogy méltó partner­nek lenni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom