Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-06 / 105. szám
1996. május 6., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Telt házas manökenvizsga Fehérneműtől a bundáig mindent bemutattak Tegnap este Szolnokon a Helyőrségi Művelődési Otthon színháztermében csak azért nem lógtak a csillárokon érdeklődők, mert csillárok ott nincsenek. Helyettük telt házas nézőtér fogadta a manökenvizsgát, illetve bemutatót, amelynek Murvai Piroska a vezető tanára. Ez úgynevezett mesterkurzus volt, huszonheten bizonyították ismereteiket, jártasságukat a kifutók világában, és ugyanennyien kaptak diplomát. Amíg ide eljut valaki, először a kezdő tanfolyamot kell elvégeznie, ami közel egy év. Tegnap a legidősebb fellépő 25 volt, a legfiatalabb életkorát még egyetlen számjeggyel fejezhetjük ki. A mestervizsgásokkal együtt jó néhány tehetséges kezdő is bemutathatta tudását. A kifutókon szereplők részben szolnokiak voltak, de érkeztek Mezőtúrról, Abonyból, Törökszentmiklósról, Rákóczifalváról, Újszászról is. A több mint kétórás műsorban szerepelt Robin Hood bűvész, illetve Judy és tánckara is. Egyébként tegnap este harminc műsorszámban gyönyörködhetett a nagyérdemű, a manökenek a fehérneműktől a bundákig bemutattak sokféle öltözetet. Azt is megtudhattuk, hogy az itt végzettek a szép testtartáson, járáson kívül önvédelmi, jogi ismereteket és színpadi táncot is tanultak. A bizonyítványon kívül megkapták az ügynökségek listáját is. Egy színvonalas bemutatóval véget ért egy kétéves tanfolyam: a kezdők ősztől haladóként folytathatják, és aki be szeretne iratkozni, az október első szombatján keresse fel a HEMO-t, mivel ismét ott lesz az újabb felvételi. D. Sz. M. A tisztesség, becsület és a szeretet pillanata Tiszafüredi katonaanyák a minisztériumban Két tiszafüredi édesanya, Vidra Mátyásné és Antal Istvánná, ötöt fiút nevelt fel a hazának. Ki tudja, hányszor keresték a féltés és a büszkeség megtalálhatatlan anyai kompromiszszumát? Senki sem számolta meg, hányszor kopogtatott az öt-öt fiú ajtajaikon, hány csomag és levél fordult meg a szülői ház és a laktanya között, mennyi anyai dugipénz került a zubbonyzsebekbe? Szeretet, tisztesség és becsület! Vidra Mátyásné és Antal Istvánná katonaanyaként is ezt az útravalót adta fiainak, amiből a honvédség is megérezhetett valamit, hisz a két tiszafüredi édesanya május 3-án a Honvédelmi Minisztériumba volt hivatalos. Külön autó vitte őket oda, hogy életük újabb szép pillanatokkal gazdagodjon. Nagy meglepetés volt ez számukra még akkor is, ha ezért a napért ők tették talán a legtöbbet. Amikor átvették Fodor István államtitkártól az emléklapokat és Németh Sándor altábornagytól, a Magyar Honvédség vezérkari főnökétől a virágcsokrokat, sírhattak és büszkék is lehettek egyszerre. Vidra Mátyásné duplán is, hiszen egyik katona fia is ott mosolygott rá a díszteremben. Arról nem is beszélve, hogy prémiumként a másik katona fiát is hazaengedték hét végére. A két Vidra fiú segédkezett is serényen az ünnepi disznótoron a Sárgarigó úti ház udvarán. Anyák napján a sok virág mellé Piroska néninek ez volt a legszebb ajándék. Vasárnap este ismét pityergett egy kicsit, hiszen a fiúknak vissza kellett utazniuk a laktanyákba. - percze -Papp Rita és zenész barátai szórakoztatták szombaton délelőtt a kisújszállási művelődési ház szülőkből és gyermekekből álló közönségét. fotó: i. l. Tanfolyamzáró bálon mutatták be szombaton tudásukat Molnár Péter tánctanár tanítványai Szolnokon, a Szent Imre Cserkészházban. Mintegy hetven pár ropta a táncokat. Vendégként felléptek Molnár Péter martfűi tanítványai és a Kaiser-Pelikán táncosok. fotó: i. l. Egészségesen a mentőautóban (Folytatás az 1. oldalról) optimális, ha nem választanák szét a két feladatot. Tavaly volt erről szó, de problémásnak látom a különválasztást, mert az önkéntes szállítók megjelenése nem biztos, hogy a betegek érdekeit szolgálná. Arról nem is szólva, hogy világszerte elismerik a magyar mentőszervezet szervezetileg egységesen szervezett intézményét mind a betegszállítás, mind a mentés terén. Ha katasztfóra történik, az egységes rádiófrekvencia biztosítja, hogy rövid idő alatt bármekkora mentési egységet mozgósítani tudunk. Példa erre a szajoli tragédia, ahol fél óra alatt 32 mentőautó volt a helyszínen.- Úgy tudom, hogy a mentősöknek évente vizsgázniuk kell.- Igen. Folyamatos a uoigozók képzése, s az országban egyedülálló, hogy az ápolóknak, gépkocsivezetőknek éves vizsgát kell tenniük. Akinek sikertelen a vizsgája, az tovább nem dolgozhat a mentőszervezetnél. -de-Hetvenháromezer forint a Monfodinak Jubileumi találkozó Jászberényben Győri Lajos szakíró méltatja - Berta Ferenc és Holocsi Kálmán egy-egy szép aktfotójának közlése mellett - a FOTO legújabb számában a Jászkun Fotóklub alapításának 15. évfordulója alkalmából Jászberényben megrendezett fotótörténeti konferenciát. Mint írja, az elhangzott előadásokat képekkel illusztrált kötetben szeretnék a rendezők kiadni, amihez támogatókat keresnek. A konferencia sikerén felbuzdulva pedig máris tervezgetik a szervezők egy újabb rendezvény egy-két éven belüli megtartását. Holocsi Kálmán: Csónakon A folyóirat arról is hírt ad, hogy a csongrádi Tisza Alapítvány jótékonysági árverésén a szolnoki Monfodi Alapítvány legközelebbi kiállításának támogatására 73 500 forint gyűlt össze. A japán Nikon cég 25 éve hirdet már pályázatokat. Legutóbb kisfilmes kamerával készített, még publikálatlan fotókat várt nemzetközi pályázatára. A 8 ezer szerző 51 országból beküldött 39 ezer képe között a magyar Földi Imre második helyezést ért el - olvashatjuk a FOTÓ-ban. -scsj-Együttműködő nagykunok A napokban Karcagon tanácskoztak a nagykun települések képviselői. A társulás tagjai a térségben végzett kulturális, sport- és idegenforgalmi tevékenységet koordinálják. Az együttműködési megállapodás keretében Kunhegyesen például a Konok Kunok Kupáját, a „Nagykun diáksportviadalokat” támogatják, s a térség bemutatására vonatkozó túraútvonalakat dolgoznak ki. Karcagon a nagykunsági kulturális napok is ennek keretében zajlanak. A kilenc település közösen ünnepli meg a jelesebb évfordulókat s ítéli oda a Nagykunságért díjat. A tanácskozáson új együttműködési terveket vitattak meg. A hagyományos programokon túl Berekfürdőben nemzetközi képzőművészeti alkotótábor, Kunhegyesen „Legénybot” alkotótábor, „Konok kunok” hagyományőrző műsorra is sor kerül. Közösen tervezik a Nagykun Lovasbandérium kiállítását, melynek megvalósításához minden település a lakosság arányában járul hozzá. A jelenlévők elfogadták azt is, hogy ezentúl a Nagykunságért díjjal 30 ezer forint pénzjutalmat adnak át. -de-Voröskeresztes vetélkedő A Jászság általános iskolái részére meghirdetett vöröskeresztes vetélkedőt a jászberényi Gyermekek Házában rendezték meg a napokban. A nyolc, ötfős csapatnak két fordulóban kellett számot adni tudásáról. Először egy elsősegélynyújtással kapcsolatos tesztet, majd gyakorlati feladatokat oldottak meg. Első helyezést ért el a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium csapata, ők képviselik a Jászságot a megyei döntőben. Második a Székely Mihály Általános Iskola, a harmadik a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola csapata. Rákóczifalván Nyugdíjasok bel- és külföldről Rákóczifalván szombat délelőtt a szokottnál is többen jöttekmentek az utcákon. A település központjában egymást érték a parkoló buszok. Ezeken érkeztek az ország minden részéről, sőt határainkon túlról is a nemzetközi nyugdíjas-találkozó résztvevői, körülbelül hétszázötvenen. A rendezvényen - melynek a gyönyörű sportcsarnok adott otthont - az ország több mint harminc nyugdíjasklubjának kultúrcsoportja vett részt. A hangulatos összejövetelen bemutatták egymásnak tudásukat. Délután egy órakor körülbelül kétszáz gyerek részvételével „biciklizett a falu”, este kilenc órától pedig hajnali háromig tartó bálon „pihenték ki” a nap fáradalmait a falubeliek és a vendégek. Tegnap délelőtt a figyelem középpontjába a 100. születésnapját ünneplő, II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskola került: megemlékeztek az elhunyt osztálytársakról, pályatársákról. Az ünnepélyes Visszaemlékezést kötetlen beszélgetés követte: találkoztak az öregdiákok és az elszármazottak. Három órakor a résztvevők fórumon találkozhattak az önkormányzat és az intézmények vezetőivel. A Rákóczi tavasz következő rendezvényein a sporté lesz a főszerep, hiszen 60 éves a Rákóczi Sportegyesület. Közlemény A Szolnoki Városi Bíróság az alábbiak közlésére kötelezte lapunkat: „Az Axel Springer - Magyarország Kiadó Kft. az általa kiadott Új Néplap 1996. január 8-i számában Keményebb arculatú Munkáspárt című cikkében annak közlésével, hogy „Torgyánnak igaza lehet, miszerint nemsokára koporsóban hozzák haza fiainkat. Torgyán azonban, hogy elérje igazát, még arra is képes, hogy bérgyilkosokat fogadjon, akik a magyar katonákra lőnek.” Dr. Torgyán József becsületét megsértette.” Nem kémek az iskolabuszból (Folytatás az 1. oldalról) hívott össze Lantos Kálmán, a porteleki körzet önkormányzati képviselője. A fent említett koncepcióról Nagy András, az oktatási bizottság elnöke tájékoztatta a lakosságot. Elmondta: az önkormányzat büszke rá, hogy eddig nem kellett működési kölcsönt felvenni. Ahhoz, hogy ez továbbra is így maradjon, drasztikus intézkedésekre van szükség. A vizsgálatok tanúsága szerint túl sokba kerül a falu iskolája. Bezárják az intézményt, vagy köztes megoldásként, csák az alsó tagozatot hagynák meg. Nagy András elmondta: a városi iskolák felszereltsége jobb. A gyermekeknek sem mindegy a továbbtanulás szempontjából, honnan indulnak. A mindennapos ingázás költségeit az önkormányzat vállalná. Szavai nem győzték meg a hallgatóságot. Javaslatok, kérdések özöne záporozott az oktatási bizottság jelen lévő tagjaira. Sok fiatal házas nemrég telepedett le Porteleken abban a reményben, hogy itt könnyebb lesz a megélhetés. Van óvoda, iskola, posta, bolt, tiszta levegő, nem utolsósorban nyugalom. Ha elviszik az iskolát, a családok elköltöznek, a település lassan kihal. A helybeliek hangsúlyozták: az osztályösszevonásokat elfogadják, de hagyják meg iskolájukat. Az is felvetődött, ha másképpen nem megy, kezdeményezni fogják Portelek különválását Jászberénytől. Végül megfogalmazták: szeptember elsejétől - bármilyen döntés születik is - egyetlen porteleki gyermeket sem raknak fel az iskolabuszokra. A készülő döntés ellen aláírásgyűjtést kezdeményeztek a helybeliek, az aláírásokat átnyújtották a bizottság tagjainak. Ámi biztos: ilyen erejű lakossági tiltakozást nehezen hagyhatnak figyelmen kívül a város választott vezetői. Szamosz, az Egei-tenger gyöngyszeme (3.) Hajókirándulás során kaptuk lencsevégre a helybeli halászokat a zsákmány kiemelése közben Pithagorionban levő szállodánk, a Doryssa Bay/Viliágé különféle stílusban, csodálatos kertben felépített tradicionális görög házai a reggeli napfényben fürdőznek. A tenger is halk morajlással adja tudtul, véget ért éjszakai pihenője. Éppen kávénkat kortyolgatjuk az étteremben, amikor Dimitris, a mindig mosolygó, örökmozgó pincér meglepő kéréssel fordul felénk. - Tanítsuk meg magyarul! - rebegi németül és angolul egyaránt. - Mire vagy kíváncsi? - kérdezünk vissza. - Jó reggelt, jó napot, jó estét, kérem, köszönöm - válaszolja egy szuszra, majd előkerül egy papírlap, és kezdetét veszi a szuperintenzív nyelvtanfolyam. A délelőtt során ismételten kis körutazást teszünk a szigeten, hogy megtekintsük az IBUSZ szállodáit. Estére össze is áll a szubjektív rangsor: a legolcsóbb, ám mégis bájos a Hotel Paris Beach, a legcsaládiasabb hangulatú a Hotel Ilios és a Fito Bay holtversenyben, a legszebb fekvésű a Glicorissa Beach, a legexkluzívabb pedig a Doryssa Bay. Estére az IBUSZ és helybeli vendéglátóink szamoszi vacsoraestre invitálnak. A kis pithagorioni tavernában elsőként a világ minden tájára exportált, híres szamoszi bor, a Samena Golden kerül az asztalunkra. Az osztatlan sikert arató italt az előételek követik - húszpercenként érkezik az újabb ínyencség. Idegenvezetőink alig győzik elmagyarázni, mi micsoda, miből és hogyan készül. A szőlőlevélbe tekert dolmadesz, a tintahalgyűrűk, a kagylók, rákok, halikra, zöldségfasírt - no és az elmaradhatatlan saláta juhsajttal és olívabogyóval - feladja a leckét a kolbászhoz és gulyásleveshez szokott gyomornak. A sok finomság után keveseknek marad bátorsága, hogy főfogást rendeljen. Néhányan azért megbirkóznak egy jókora szamoszi sült hallal, egy szuvlakival vagy báránybordával. Desszertre pedig már csak egy jelentkező akad. A gasztronómiai élvezkedés után mi sem természetesebb, megtapsoljuk a séfet. Másnap reggel gépünk meredeken húz el a sziget fölött, mi pedig letekintve megfogadjuk: ide visszatérünk. (Vége) Fotó és szöveg: Laczi Zoltán
