Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-01 / Majális különszám

1996. május 1., szerda __________________________Érdekvédelem_______________________________________________________5. oidai Az MSZOSZ túlélte a rendszerváltás megpróbáltatásait A munka ünnepe a számvetés időszaka lehet a munkavállalók érdekeit szolgáló szakszervezeti mozgalom számára is. Eb­ből az alkalomból lapunk munkatársa, Bistey András Berta Istvánt, az MSZOSZ megyei elnökét a legnagyobb szakszerve­zeti szövetség működéséről, eredményei­ről és gondjairól kérdezte. I- A szakszervezetek együttes fellé­pése, valamilyen szintű egység, el­engedhetetlen föltétele az érdekvé­delemnek. Mik a közös föllépés esé­lyei a mozgalom mai, széttagolt helyzetében?- A magyar szakszervezeti mozgalom az 1980-as évtized végéhez egység­szakszervezetként érkezett el, a moz­galomban élők számára azonban telje­sen világosan látható volt, hogy ez az egység nem hasonlítható az előző né­hány évtized szakszervezeti egységé­hez. Megmutatkozott ez abban, hogy az évtized végére a szakszervezeti mozgalom a munkavállalók érdekei­nek hatékonyabb képviselete miatt rendszeresen konfrontálódni kénysze­rült az akkori kormánypárttal, és ezek­nek az ütközéseknek lett a vége többek között, hogy a szakszervezeti mozga­lom elveszítette lojalitását a kormány, a párt iránt, és kényszerű módon Nagy Sándor is távozott a Központi Bizott­ságból. A szakszervezeti mozgalom egysége a jövőt érintő, rendszeressé vált viták kapcsán is jelentősen megy­­gyengült. A munkavállalók érdekhar­cában a ’ 80-as években bekövetkezett vereségek miatt törvényszerűen meg­kezdődtek a viták, a szakszervezeti munka megújításának szükségességé­ről. Ezekben egyre erősebbé vált az egységszakszervezet helyett a szakmai szakszervezetek érdekérvényesítési lehetőségének - ma már látható - túl­becsülése, és egyre gyakrabban jelen­tek meg a szakszervezeti pluralizmus iránti igények. A rendszerváltás és az azt követő kormányzati beavatkozások következtében a szakszervezeti moz­galom a ’90-es évek elejére teljesen szétesett. A szervezeten belül zajló folyama­tokon túlmenően az MSZOSZ számára már ebben az időszakban világossá vált, hogy a kormányzat részben a visszarendeződéstől való görcsös fé­lelme, részben pedig a rendszerváltás terheinek a munkavállalókra hárítása miatt nem érdekelt jelentős erőket mozgósítani a szakszervezetek műkö­désének elősegítésére. Törekvéseinek sikere érdekében minden lehetséges eszközt fel is hasz­nált. Kísérletet tett a szakszervezeti szervezkedés szuverenitásának befo­lyásolására, a szakszervezetekre kény­­szerített vagyonvitával meggyengítette működésük anyagi bázisát. Végül is ezt a vitát 1992-ben az MSZOSZ nagyvonalú ajánlata döntötte el azzal, hogy lemondott a SZOT-vagyon 60 százalékáról. További ilyen kísérletnek minősít­hető a tagdíjlevonási nyilatkozatok megújítása, amely elsősorban a kor­mányhoz hű szakszervezetek megerő­södését lett volna hivatott szolgálni. Ezek a kísérletek nem vezettek el az MSZOSZ összeroppanásához, ezért 1993-ban sor került társadalombiztosí­tási önkormányzati választás néven a szakszervezetek közötti választásra, ezután pedig hamarosan a szintén szakszervezetek között zajló üzemi és közalkalmazotti tanácsi választásokra. Ez a két választás is és az azt követő ’95-ös üzemi és közalkalmazotti taná­csi választás is egyértelműen az MSZOSZ sikerét hozta. Valamennyi megmérettetésben az összes lehetséges szavazat több mint felét az MSZOSZ jelöltjei kapták, különösen az üzemi tanácsi választásokon szerepelt kima­gaslóan, ahol a szavazatok mintegy 75 százalékát kapta meg. Ezek a tények egyértelműen bizonyítják, hogy a szakszervezeti mozgalom, ezen belül pedig az MSZOSZ ellen irányuló tö­rekvések ellenére az MSZOSZ túlélte a rendszerváltás megpróbáltatásait. Sokba került a munkavállalóknak A szakszervezetekre kényszerített, és a túlélésért folytatott küzdelem ezeknek a szervezeteknek a legtöbb energiáját lekö­tötte. Eközben a munkavállalók soha nem látott mértékű veszteségeket szen­vedtek. Alapvetően kimaradtak a társa­dalmi vagyon újraelosztásából, milliós nagyságrendben veszítették el munkahe­lyeiket, és az emberi megélhetést még el­fogadható minimális szinten sem biztosí­tott jövedelmi viszonyok közé kerültek. Nőtt a létbizonytalanság, csökkent az esélyegyenlőség, a munkavállalók töme­gei mindinkább kiszolgáltatottá váltak. Érdekvédelmi szervezetei a túlzott atomizálódás miatt meggyengültek, ma legalább háromezer, magát szakszerve­zetnek deklaráló szervezet és hat orszá­gos szakszervezeti konföderáció létezik. Ezzel felbomlott a mozgalom egysége, a szakszervezetek egymással szemben ki­­játszhatóvá váltak. Gyakran egymás ro­vására értek el részsikereket. A szakszer­vezetek többsége nem kis munkavállalói nyomás hatására a ’90-es évek közepére jutott arra a felismerésre, hogy a munka­­vállalók alapvető érdekeinek eredményes képviselete egyre inkább megköveteli a lehető legszorosabb együttműködést. Ennek jegyében jött létre az év elején a munkavállalók közel 80 százalékát tömö­rítő két szakszervezeti konföderáció, az MSZOSZ és a SZÉF (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) együttműkö­dési megállapodása. E két szervezet együttműködéséhez ez évben várhatóan más konföderációk is csatlakoznak. Ilyen módon újra van esély arra, hogy a szó jó értelmében a szakszervezeti mozgalom visszatérjen olyan alapértékekhez, mint az egység és a szolidaritás. Az MSZOSZ a legbefolyásosabb munkavállalói érdekvédelmi szervezet I-Az MSZOSZ számára mit jelen­tett az egység felbomlása?- Az MSZOSZ a túlélésért folytatott harcban megőrizte belső szervezeti egy­ségét. A tagszervezetek szövetségét ma 49 szakszervezet alkotja. Taglétszáma a nyugdíjasokkal együtt ma is meghaladja az egymilliót, összes szervezett dolgozók több mint felét tömöríti. Tagszervezetei között a néhány száz, ezer fős szakszer­vezet mellett meghatározó szerepet tölte­nek be a több tízezer tagot számláló és a százezret is megközelítő nagyságrendű szervezetek, a vasasok, a bányászok, a kereskedők, a vasutasok, az élelmiszer­­gazdaságban dolgozók és más szerveze­tek. Az MSZOSZ tagszervezetei 13 szakmacsoportot alkotnak, s érdekvé­delmi tevékenységük fő színtere a tag­­szervezet és e szervezetek által kötött kol­lektív szerződések és bérmegállapodá­sok. I- Milyen az MSZOSZ belső fölépí­tése? Hogyan működnek testüle­téi? Milyen intézmények segítik a munkáját?- Az MSZOSZ központi munkaappará­tusa az érdekvédelem, mint fő cél biztosí­tása érdekében szerveződött. A munka­szervezetet segíti az MSZOSZ által fenn­tartott Szakszervezeti Gazdasági, Társa­dalmi Kutató Intézet és a szintén általa működtetett Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat. Rajtuk kívül számos hazai és külföldi kutató és szakmai szervezet, egyesület segíti a képviseleti munka szakmai hátterének biztosítását. A Szö­vetségei Tanácsnak 10 állandó munkabi zottsága van, melyekben a tagszervezetek szakértői döntés-előkészítő feladatokat látnak el. Ezek a bizottságok, a gazda­ságpolitikai, a társadalombiztosítási és szociálpolitikai, a bérpolitikai, a foglal­koztatáspolitikai és szakképzési, a mun­kavédelmi és foglalkoztatás-egészség­ügyi, a jogi, a privatizációs, a tájékozta­tási, az oktatási-képzési, a szervezetpoli­tikai bizottság. Ezenkívül külön munka­­csoport foglalkozik a vagyongazdálko­dással, a tagfelvételekkel és a nemzetközi kapcsolatokkal. Az MSZOSZ, abból a tényből kiin­dulva, hogy a munkavállalóknak nem csak a munkahelyeken vagy a szakmai ágazaton belül, és nem csak országos szinten jelentkezik érdekképviselete, ha­nem területi regionális szinten is, megyei munkaszervezeteket is működtet. Az MSZOSZ szerepe, jelenléte a megyében I- Hogyan van jelen az MSZOSZ a megyében? Hogyan látja el itteni, sajátos feladatait?- A szakszervezeti mozgalom fentebb említett jellemzői Jász-Nagykun-Szolnok megyére is egyértelműen hatással voltak. A fentieken túl szembe kellett néznünk azzal a ténnyel is, hogy a régi munkálta­tói szervezetek, amelyek közül nem egy több ezer munkavállalót is alkalmazott. A privatizáció során többségükben kisebb egységekre bomlottak, átalakultak vagy megszűntek. Ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében az MSZOSZ-t alkotó 49 tag­szakszervezet közül 28 van jelen, eltérő nagyságrendben és súllyal. Megyénkben is erős a vasutasok, a kereskedelmi dol­gozók szakszervezete, jelentős a vasasok, a mezőgazdaságban és az élelmiszeripar­ban dolgozók, a bőr- és textiliparban, a vegyiparban dolgozó munkavállalók szervezete. Jelen vagyunk a közalkalma­zotti. köztisztviselői, közegészségügyi, szociális, pénzügyi és honvédségi terüle­ten is. Tagszervezeteink közel 200 alapszer­vezetet működtemek, aktív és nyugdíjas tagjaink létszáma pedig meghaladja az ötvenezret. Ezzel a megyében is a legje­lentősebb szakszervezeti konföderáció az MSZOSZ. Meghatározó a befolyásunk az üzemi és közalkalmazotti tanácsok működésében is. Az 1995. évi választásokon működési területünkön több mint 100 üzemi és közalkalmazotti tanácsot választottunk, 700 főt meghaladó tanácstaglétszámmal, közülük mintegy 650 az MSZOSZ tag­­szervezeteinek listáján induló munkavál­lalóként kapott a munkatársaitól bizal­mat. Munkavállalóink jelenléte és az ebből fakadó területi érdekek érvényesítése iránti igény sajátos helyzet elé állítja az MSZOSZ Szolnok Megyei Képviseletét, amelynek szervezeti felépítése, létszáma, munkamódszere, munkastílusa koránt­sem hasonlít a szocialista rendszer keretei között működő régi szmt-re. A megyei képviselet utasítási, vagy az alapszervezetekre kötelező érvénnyel vonatkozó döntési jogosítványokkal nem rendelkezik, legfontosabb feladata három fő irányra terjed ki. Az első a megyében lévő alapszerve­zeteink kiszolgálása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megyén belül ellátjuk az MSZOSZ célja, akciói, határozatai végrehajtásának koordinálását. Kiszol­gáljuk az alapszervezeteket érdek-képvi­seleti munkájuk ellátásához megfelelő in­formációkkal, szükség esetén szakembe­rek rendelkezésre bocsátásával és állandó jogsegély-szolgálat működtetésével. Igény esetén részt veszünk a munkálta­tókkal folytatott helyi tárgyalásokon (ksz-kötés, bértárgyalások), és részt válla­lunk munkahelyi konfliktusok kezelésé­ben. Eddig is szerepet vállaltunk az alap­szervezeti tisztségviselők oktatásában és továbbképzésében, és ezt a munkát a jö­vőben szeretnénk továbbfejleszteni. Kü­lönböző módszerekkel segítjük az üzemi és közalkalmazotti tanácsok szakszerű működését és a munkavédelmi képvise­lők munkáját. A megyei képviselet működő testületé a képviseleti fórum, melynek valameny­­nyi, a megyében jelen lévő, MSZOSZ-t alkotó tagszervezete tagja. A munkaszer­vezetünk tagjai egyaránt ellátnak szak­macsoport-, ügyvivői és szakmai szakér­tői feladatokat. Az MSZOSZ főállású al­kalmazottait jól egészítik ki a tagszak­szervezetek alkalmazásában álló megyei titkárok, valamint a legnagyobb tapaszta­lattal rendelkező üzemi titkárokból álló ügyvivők. (Lehel Elektrolux Kft., Kő­­olajkutató Rt., Tisza Cipő Rt. és a Böl­csődei Igazgatóság szb-titkárai.) A belső munkatársakon és az ügyvi­vőkön túl a képviselet munkáját több külső szakértő is segíti, az MSZOSZ központi szakértő apparátusa mellett. Megyei jelenlétünk, súlyunk, tömeg­befolyásunk miatt a területi érdekegyez­tetés fórumrendszerén belül meghatározó szerepet töltünk be. Területi érdekegyeztetés I- Úgy gondolom, hogy a szakszer­vezet tevékenysége ma is túlmutat a puszta érdekvédelmi munkán.-A Munkaügyi Tanácson belül, amely egyaránt foglalkozik a munkahelyeken jelentkező átmeneti gondok és a munka­­nélküliséggel járó élethelyzet kezelésé­vel, legfontosabb feladatunknak azt tart­juk, hogy a munkanélküliség csökkentése érdekében Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében lehetőleg minél több munkahely létesüljön. Ez abból az egyszerű logiká­ból fakad, hogy a munkavállaló csak ak­kor tud munkát vállalni, ha számára idő­ben és térben szakmai és egzisztenciális szempontokat is figyelembe véve, megfe­lelő számú munkahely áll rendelkezé­sére. Ezért rendszeresen szorgalmazzuk a munkahelyteremtő beruházások támoga­tását. Kiemelt figyelmet fordítunk az át­meneti gondokkal küzdő munkahelyek segítésére is. Ennek egyik eszköze az ilyen helyzetbe került munkáltató eseté­ben a részmunkaidős foglalkoztatás tá­mogatása. A munkanélkülivé vált, volt munkavállalók elhelyezkedési esélyeit szeretnénk javítani, térségenként változó, átképző, szakmai továbbképző tanfolya­mok szervezésével, a vállalkozóvá válás szakmai megalapozottságának segítésé­vel. Gondot fordítunk a tartósan munka nélküliek ismételt munkába helyezésé­nek elősegítésére, aktív pénzek felhasz­nálásával, bértámogatáson keresztül is. Jól tudjuk, hogy a munkaügyi tanácsok rendelkezésére álló eszközök, lehetősé­gek önmagukban egy térség foglalkozta­tási gondjait megoldani nem képesek, ezért a települési önkormányzatokkal és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek­kel, valamint a kamarákkal kialakult kap­csolatrendszerünk révén szorgalmazunk minden olyan térségfejlesztéssel össze­függő beruházást (akár infrastrukturális beruházást is), amely közvetve vagy köz­vetlenül konkrét munkahelyteremtést szolgál. A településfejlesztési önkormányza­tokkal együtt alkotjuk a költségvetési in­tézmények érdekegyeztető tanácsát, ahol elsősorban az önkormányzati tulajdonú vagy fenntartású intézmények működési feltételeinek javítását tűztük ki célul. Szeretnénk azt is elérni, hogy legké­sőbb a választási periódus végére a na­gyobb önkormányzatokkal sikerüljön egységesíteni a különböző intézménye­ken belül eltérő színvonalú juttatásokat akár keret kollektív szerződés formájá­ban is. A települési önkormányzatokkal való együttműködésünket arra is felhasz­náljuk, hogy folyamatosan befolyásoljuk az infrastrukturális fejlesztéseket a tele­püléseken belül is, segítve ezzel a mun­kába járás körülményeinek javítását, sze­repet vállalunk a lakókörnyezet minősé­gének javítása érdekében is. Sajátos a helyzetünk és a szerepünk a társadalombiztosítási önkormányzatok területi testületéiben, itt ugyanis egy­szerre kell ellátnunk a munkavállalók ér­dekeinek védelmét, úgy is mint járulékfi­zetők, és úgy is mint biztosítottak. Emel­lett kiemelt figyelmet kell hogy fordít­sunk a tb-alapok érdekeinek védelmére is. A nyugdíjbiztosítás területén a ké­szülő reform segítségével szeretnénk elérni, hogy a nyugdíjrendszer oly módon változzon meg, hogy a jelenleg nyugdíjban lévők nyugdíjszerű ellátá­sát folyamatosan javuló szinten tudja biztosítani, a közeljövőben nyugdíjba készülő munkavállalóink pedig a je­lenlegi feltételek szerint megfelelő át­meneti időszak biztosítása mellett hát­rányos következményektől mentesen mehessenek nyugdíjba. A hosszabb távon nyugdíjba készülő munkaválla­lóink érdekében megfontolandónak tartunk egy olyan jövedelemarányos, a nyugdíjrendszer egészének működését nem akadályozó formát, amely az ed­digieknél jobban figyelembe veszi a kialakult jövedelemstruktúrálódást. Az egészségbiztosítási alapnál a legfontosabb feladatunk szintén az alap működőképességének megőrzése. Ehhez szükségesnek tartjuk az ellátó rendszer korszerűsítését. Szeretnénk elérni, hogy belátható időn belül tör­vény rögzítse a betegjogokat, szüksé­gesnek tartjuk az ellátások színvonalá­nak a minőség irányába történő el­mozdítását, valamint egy olyan egysé­ges normarendszer kialakítását, amely a jelenlegi finanszírozási rendszert át­tekinthetőbbé és racionálisabbá teszi. A területi érdek-képviseleti mun­kánk során ellátunk bizonyos szolgál­tatási feladatot is, ennek keretében szervezzük a szakszervezeti nyugdíj­­pénztár tagjait, és ellátjuk az ezzel kapcsolatos információs irodai szol­gáltatásokat. Tagságunk számára ked­vezményes vásárlási kártyarendszert szervezünk, valamint biztosító társa­ságokon keresztül kedvezményes élet- és balesetbiztosításokat közvetítünk. Kapcsolatok más szervezetekkel I- A szakszervezet, ha feladatát jól el akarja látni, nem szigetelödhet el, össze kell fognia mindenkivel, aki segíteni tudja a munkáját. Mi­lyen kapcsolataik vannak más tár­sadalmi, politikai szervezetekkel?-A legtöbb érdekazonosság, a közel­múltban megalakult gazdasági kamarák­kal fűz össze bennünket. Azonos módon közelítjük meg a gazdaság fejlesztésének szükségességét, a fejlesztések előmozdí­tása érdekében az infrastruktúra javítását, a szakképzést, a feketegazdaság és a feke­tefoglalkoztatás elleni fellépést, valamint közös az érdekeltségünk a munkahelye­ken belüli szakmai színvonal javításában. Érdekeltek vagyunk Jász-Nagykun- Szolnok megyében az erős munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek kialakulá­sában. Azt valljuk, hogy a szociális part­neri viszony kiszélesítése csak legitim és erős szereplők útján lehetséges. Úgy gondolom, Jász-Nagykun-Szol­nok megyében az elmúlt években sikerült rendezni kapcsolatainkat a jelen lévő szakszervezeti konföderációkkal, vala­mennyien megtanultuk az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a munkaválla­lók számára nem szerencsés, ha a szak­­szervezetek akár külső, akár belső indítta­tásból fakadóan egymással tartósan szemben állnak. Annak ellenére, hogy az MSZOSZ ebben a megyében is képes önállóan a munkavállalók érdekeinek képviseletére, szorgalmazzuk a szakszer­vezeti konföderációk közötti együttmű­ködés kiszélesítését. Nem akarunk visz­­szaélni az erőfölényünkkel, de azt sem tartjuk szerencsésnek, ha egy kis taglét­számmal rendelkező szakszervezeti kon­föderáció helyzetével visszaélve akadá­lyozza az érdekegyeztetést. A politikai pártokkal kapcsolatban meggyőződésünk, hogy nincs történelmi szereptévesztésünk. A baloldali (szocia­lista, szociáldemokrata típusú) pártok és a szakszervezetek közös tőről erednek. Magyarországon a társadalmi szerepek végleges kialakulása után reményeink szerint csökken ennek a vitatottsága. Tör­ténelmi tények sokasága bizonyítja, hogy a munkavállalók tömegeinek alapvető érdekeit a világon mindenütt ezek a pár­tok képviselik legmarkánsabban. Termé­szetesen ez nem jelenti azt, hogy más tí­pusú politikai pártokkal rövidebb vagy hosszabb ideig a munkavállalók számára jól behatárolható érdekek mentén ne mű­ködjünk együtt akár itt Szolnok megyé­ben is. Erre egyébként az elmúlt időszak is több példát szolgáltatott. Azt is megta­nultuk az elmúlt évek tapasztalatai alap­ján, hogy a választási szövetségen túl a két választás közötti időszakban nem sze­rencsés Ha a szakszervezet túl lojális az érdek-képviseleti munkája során a kor­mányzó párthoz, még akkor sem ha az egyébként baloldali. A képviseleti munkánk harmadik fő iránya az országos érdekegyeztetés. Ez­zel összefüggésben arra törekszünk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye kitörjön a viszonylagos elszigeteltségből, a térség a beruházni szándékozók számára megkö­zelíthető és vonzó legyen. Tagságunk véleményének közvetíté­sével segítjük az MSZOSZ álláspontjá­nak kialakítását és megalapozottságát a törvény-előkészítési folyamtokban. Az érdek-képviseleti munka javításának feltételei I-Milyen változtatásokat tartanak szükségesnek az érdek-képviseleti és egyéb munka színvonalának to­vábbi javítása érdekében?- Az érdek-képviseleti munka színvona­lának javítása érdekében meg kell változ­tatni az érdekképviselet jelenlegi jogsza­bályi kereteit, és ezzel párhuzamosan a társadalom morálisan káros beidegződé­seit. A jogi kereteket tekintve szükséges a jelenlegi, túlzottan liberális szabályok ol­dása, még a munkavállalókkal szemben pozitív diszkriminációval is, és szükséges a kollektív tárgyalási rendszer európai normáknak megfelelő kiépítése. A másik feltétele a továbbfejlesztés­nek, hogy az egyes szakszervezeteken be­lül, és a szakszervezetek között is éssze­rűen koncentráljuk az anyagi és szakmai erőforrásokat. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a munkavállalók munkahelyi biz­tonságérzetének javításával, kiszolgálta­tottságuk csökkentésével párhuzamosan növekedjen érdemi cselekvési képessé­gük és készségük. Ez azt jelenti, hogy fo­kozottabban kell élniük a szakszervezetek számára törvényekben biztosított, nyo­mást gyakorló eszközök alkalmazásával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom