Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-22 / 119. szám
1996. május 22., szerda 9. oldal Mezőtúr - Túrkeve És Környéke Tíz megyéből verbuválódtak Mezőtúron a főiskolán az idén száznyolcvan hallgató végez az agrármérnöki és mezőgazdasági gépészmérnöki szakon. Mintegy hatvan százalékuk az erősebbik nemhez tartozik, és szőkébb környezetünkön kívül tíz megyéből verbuválódott ez a népes sereg. Zalából, Vasból éppúgy akadnak utolsó évesek, mint Szegedről, Gyöngyösről, Nyíregyházáról. Sőt, még egy afrikai diák is tanul itt, aki megérkezése után tévedésből két középiskolát is elvégzett, míg erre a főiskolára került. Nem hiába, mert ő is az utolsó vizsgáira készül. A vizsgaidőszak május 20-ától június 20-áig tart. Ilyenkor már ritka az utóvizsga, bár ez is előfordulhat annál, aki előre iszik a medve bőrére. A végzősök tizenöt százaléka tovább tanul valamilyen más, felsőfokú intézményben, egyetemen. Tizenöt-húsz százalékuk tud elhelyezkedni, legtöbben családi, rokoni vállalkozások révén. Ami az alacsonyabb évfolyamokat illeti, ott is beindult az év végi nagyüzem. Közel ötszázharmincan adnak számot felkészültségükről. A korábbi, sokéves megfigyelések szerint a felvettek öt-tíz százaléka morzsolódik le. A vizsgák után elkezdődik a hathetes, kötelező nyári gyakorlat, és ezek után akinek még marad ideje, ereje: vakációzhat. Néhány hét tétlenkedés után mintegy kilencszázan készülnek a nagy szeptember közepi nyitányra, az 1996/97-es tanév kezdetére. Ballatanya Bíró János és a lányai. János reménykedik abban, hogy érkezik még jobb idő is a Ballatanyák környékére. Túl a Berettyón, egy keskeny fahídon át kacskaringós műút vezet. Jó öt és fél kilométerre Kevitől, ahol még néhány esztendeje is a Nagykunsági Állami Gazdaság hármas számú ballai kerülete leledzett. Azután megszűnt minden, üresek az irodák, a valamikori mutatós, hosszan elnyúló épületek. Csak a szél vagy a madár jár feléjük, bár hallottuk, állítólag elkelt a telep. Az itteniek lakhatnak a három sor házban vagy hetvenen - nagyon bíznak abban, hogy újraéled a valaha szebb, jobb napokat látott kerület. Mert micsoda tanyaközpont az, ahol se bolt, se kocsma?! Egy telefon, de az is elzárt, be kell kopogni a kutyákkal őrzött telepre, hogy valaki kinyissa. Busz még jár, azt kiharcolták: indul reggel, ebéd után, meg kora este. Gyerekek járnak vele városi iskolákba vagy tizenöten. Aki ezeket a járatokat lekési, mehet az apostolok lován, esetleg drótszamáron. A focipályán jókora fű, valaha csapat is volt, mára a gyep maradt emlékeztetőnek. Néhány diák él itt, s hogy mit lehet csinálni? Tanulni meg sétálni. Bíró Jánossal összeszámoltuk: azért akad hét autó, hat motor, kerékpár pedig jószerével minden háznál. Sok a munkanélküli, Bánhalmára jár el vagy három ember. Nem akármilyen lakója is akad ennek a három sor háznak: Barta István bácsi, aki valószínűleg Túrkeve legöregebb lakója, a századikat tapossa. Aránylag jó egészségben, és azt is mondják: nem sok vizet ivott, inkább helyette kevés, jóféle bort. Lehet, ez a hosszú élet titka? Neki mindezt elhisszük, mert már megérte... Kevl pillanatkép. Kérem szépen, segítünk neki, mert ugye régi igazság, hogy több kéz hamar kész... Polgármester, kötélgyártó, nótaénekes Murányi Zsigmondné polgármester asszonytól a kötélfonás sem idegen Minden bizonnyal Murányi Zsigmondné Marika, Kuncsorba polgármestere a hasonló tisztséget betöltők között színes, érdekes egyéniség. Hogy mi mindenért, arról szól ez a rövid, kis írás. Törökszentmiklóson érettségizett a Székácsban, és egyik szakmáját tekintve növénytermesztő technikus. Csorbái, és másodízben választották meg a település első emberének, ha úgy tetszik, asszonyának. Ámbár ez a beosztás nem mindig csupa fény és vidámság, hiszen, hogy mást ne mondjak, Kuncsorba is forráshiányosnak számít. Kellene még ez évre 7,7 millió forint, hogy minden rendben menjen. Jó néhány pályázatot beadtak, s bizakodnak, nyernek is, legalábbis valamelyikkel. Mellesleg bálanya, az ismét hagyományossá vált, nagy szolnoki rendezvényeken, a megyebálokon ő (is) üdvözli a vendégeket. Ez nem véletlen, hiszen ezen műsoros esteken szerepelni is szokott. Énekel, mivel 1992-ben nem kevés zenei tanulás, képzés, vizsga után megkapta a működési engedélyt. Azóta már nagyon sokan tapsoltak neki Szolnokon, Törökszentmiklóson, Cibakházán, Kunszentmártonban, Örményesen, Tiszaroffon és ki tudja még hol. Sokat tanult a kevi Ábrahám Miklóstól, de Madarász Kati is elismerését fejezte ki, akivel együtt énekelt. Hogy a sort folytassam, kötélgyártó is a férjével együtt, 1984 óta. De ha kaszálni kell, az sem fog ki rajta. Már csak azért sem, mert anyakocák, hízók, malacok kérik odabenn, az ólakban a porciót. Hogy mi a kedvenc nótája? „Nem tudom, az életemet hol rontottam el...” Nevetve hozzáfűzi: lehet, amikor polgármester lettem? Ezt a ciklust tisztességgel végigdolgozza, de már döntött, 1998-ban, harmadszorra nem indul. Marad a család, a vállalkozás, a nótázás, éneklés. Mert énekelni nem csak szeret, tud is. Ezt mutatják a meghívások - talán két és fél év múlva több ideje marad rájuk. Hogyan tovább, kevl strand? Túlzsúfoltnak még aligha nevezhető pillanatfelvétel a kevi strandról. Egy biztos: ahogy melegedik az idő, lesz a vendégszám még jóval több is. A kérdés időszerű, mert tulajdonképpen még nem dőlt el semmi. Túrkeve egyik büszkesége a szép strand, amely az uszodával együtt jelenleg még a felszámolás alatt lévő Városgazdálkodási Rt. üzemeltetésében fogadja a lubickolni, napozni vágyókat. Napjainkban heten dolgoznak itt, és a strand egyelőre marad az rt.-nél, legalábbis úgy hallottuk, erre a szezonra. Május elsején összesen kétszázegyen váltottak jegyet. A belépők változtak, a felnőttek hétköznapokon kilencvenért jöhetnek. szombat-, vasárnaponként egy százasért. A diákok, nyugdíjasok, katonák hetvenért. A strandhoz tartozik a százötven személyes kemping, amelyik ottj áriunkkor sem volt üres. Német szótól volt hangos a környék, több mint harmincán érkeztek a Rajna vidékéről. Jelenleg egy száztíz centiméter mélységű medence áll a nagyérdemű szolgálatára, és gyógyulni is lehet a hasonló nevű medencében. Az uszoda előreláthatóan június derekától lesz tele, és akinek netalántán kiszárad a torka, nem kell, hogy kilométereket kutyagoljon fröcscsért vagy a folyékony kenyérért, a Termál vendéglőben kiszolgálják. Négyen Dániába A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Karán akad négy hallgató, akik ebben a félévben már minden idegeskedésen túljutottak: eredményesen levizsgáztak. Most már csak az a bökkenő, miért volt arra szükség, hogy a másodéves mezőtúri Járai Lajos, a sarkadi Ódor Beáta, az öcsödi Csikász Brigitta és a nagykőrösi Subic Krisztina idő előtt befejezze kollokviumait, szigorlatait? Egyszerű a magyarázat: ők négyen egyéves dániai, népfőiskolái ösztöndíjat kaptak, és azóta már ki is utaztak. Az idejüket oly módon töltik, hogy megérkezésüktől szeptemberig egy dán farmon dolgoznak, utána ősztől decemberig népfőiskolára járnak odakinn, majd a karácsonyt, újévet itthon tölthetik. Januárban irány vissza, és újabb munka, tapasztalatszerzés jövő ilyenkorig. Egy biztos: lesz, van mit tanulni a dánoktól. És ha a látottakból netalántán jó néhányat hasznosítani fognak később ezek a huszonéves főiskolások, akkor bizton mondható: nem volt hiábavaló, megérte. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Szolnokról Mezőtúrra Harmati László főorvos urat nagyon sokan ismerik a megyében, hiszen hovatovább huszonnyolc éve lesz, hogy megszáradt a pecsét a diplomáján. Ebből huszonhetet töltött Szolnokon, a Hetényiben, miközben három szakvizsgát is sikeresen teljesített. Tavaly októberben úgy alakult az élete, hogy a túri kórház belgyógyászatának osztályvezető főorvosa lett. Ott lakik, kapott szolgálati lakást, és egyre nagyobb a túri ismeretsége. Azért olykor visszaugrik a megyeszékhelyre, hiszen az itt eltöltött húsz-egynéhány év sem semmi. Kis kórház a túri, negyvenágyas aktív belgyógyászati osztállyal, ugyanakkor közel ötvenezer ember tartozik a vonzáskörzetéhez. A helyieken kívül keviek, gyomaendrődiek, kétpóiak, mezőhékiek és részben szarvasiak is fel-felkeresik ezt a létesítményt. Harmati doktor szerint errefelé is vezető helyen vannak a szív- érrendszeri megbetegedések, rosszindulatú daganatok, légzőszervi panaszok, illetve a rossz szociális helyzetből adódó, következő, sokszor elhanyagolt betegségek. Bizony, gyakran előfordul, hogy a panaszos az utolsó pillanatban kopog az ajtaján. Vallja, azért, hogy kicsi ez a kórház, az ide kerülő szakmailag nem kap kevesebbet. Elvégre folyamatosan keresik a támogatókat, vállalkozókat, cégeket, akikre a műszerezettség bővítésében, korszerűsítésében számíthatnak. A főorvos úrnak a sport, az úszás a hobbija. Meg a korábbi, illetve Túron kialakuló baráti kör, hiszen hovatovább munkája, mindennapjai révén nem csak Szolnokhoz, de Mezőtúrhoz is tartozik. Dr. Harmati László kardiológus osztályvezető főorvos szerint a rossz szociális helyzetből jó néhány elhanyagolt betegség is következik. Akad, aki tényleg az utolsó pillanatban jelentkezik panaszával. Bolt mellett bolt Fegyvernek-Örményesen a négyes főútvonalról érkezve, a műúton haladva, miután átjutunk a temérdek vasúti sínen, jobbra egy üzlet. Mellette kőhajításnyira mutatós faház. Nem régen készülhetett el, ami tulajdonképpen nem más, mint egy újabb üzlet. Azt is mondhatnánk: bolt mellett bolt. Az egy szem eladó Papp Lászlóné, az épületet pedig a kisebbik fia készítette. Hogy miért, sora van ennek, akár a rétesevésnek. Pappné korábban varrónő volt, majd kereskedő is. Igen ám, de eladták a boltot, ő pedig ott maradt óriási nyugdíjával, amelyik lassan-lassan már a havi tízezer forintot is eléri. A hét minden napján nyitva az ajtó, szombaton is, vasárnap pedig délig. Hogy mikor pihen? Rövid a válasza: arra marad az éjszaka. Nem régen nyílt a parányi, de sokféle élelmet, konyhába, fürdőszobába, kamrába valót árusító bolt, és Pappné úgy van vele, hogy aki őt a másik üzletben szerette, ragaszkodott hozzá, most sem kerüli el. Ha valamit vásárolni kíván, betér, elvégre korábbi munkahelyétől kőhajításnyira találják. Nagyon kevés a nyugdíjam, a fiam építette ezt az üzletet, én meg úgy segítem, hogy a pult mögül kiszolgálóm a vevőket - mondotta Papp Lászlóné
