Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-22 / 119. szám
1996. május 22., szerda 7. oldal Kunhegyes És Környéke Fenntartásra visítva jut pénz Régi hiányosságként tartják számon, hogy Kunhegyesen, akit a katolikus temetőben helyeznek végső nyugalomba, a búcsúztatást a ravatalozóban végzik, amelyik a református temetőben épült. Ez lenne a legkevesebb baj, annál az viszont nagyobb, hogy a szertartásért gyalog keresztül kell kutyagolni a városon. Ezért most egy kápolna épül a katolikus temetőben, ahol az elhunytaktól végső búcsút vehetnek szeretteik, tisztelőik, családtagjaik; ily módon senkinek nem kell átgyalogolnia az utcákat. Az állattenyésztés - mentőövként A Kunság Népe Szövetkezet Kunhegyesen mintegy háromezer-kétszáz hektáron gazdálkodik. Az aszály ellenére a búza és az árpa elfogadhatóan termett, a kukorica gyenge volt, legalábbis ahol öntözni nem lehetett. A cukorrépa is fizetett már jobban, remekül sikerült viszont a csemegekukorica. Kunhegyes költségvetése az egészségbiztosítástól átvett öszszeg nélkül 463,1 millió, azaz gyakorlatilag a tavalyi szinten áll. Pontosabban ott sem, hiszen ehhez társul az évi 25-28 százalékos infláció. Ez az összeg a bérek fizetésére elég, fenntartásra már visítva. Elvégre az intézmények nagyjából ugyanakkora tételeket kaptak, mint tavaly, csak éppen azóta az árak meglódultak. Ezért felújításokra ebben az évben semmi sem jut. Vonatkozik ez az útalapokra is, amelyek változatlanul lefedetlenek. Ebben a helyzetben a túlélés, a A tiszagyendai iskola aligha tartozik a túlzsúfolt intézmények közé, hiszen a tizenkét pedagógus kilencvenhat diákot oktat. Egyelőre marad az intézmény, a bért fizetik, és az itt dolgozók remélik, ez jellemzi a következő időszakot is. Az igaz, hogy a szakkörökre már nem telik, bár még mindig vannak, de azokat a lelkes nevelők afféle „Isten fizesse meg” alapon vállalták. Nyolcadikos összesen kilenc adódik, náluk jóval népesebb a második, Balogh Györgyné Ica tanító néni osztálya, ahol össze-Noha errefelé sem dúskálnak az emberek a földi javakban, azért egyféle szerény gyarapodás tapasztalható. Míg korábban harmincnégy helyen szólt a telefon, jelenleg már ez a szám kétszázkettő (van négy nyilvános készülék is). Sőt, összesen kétszázötvenkettő lesz, mert jó néhányan utólag gondolták meg: mégis csatlakoznak az előfizetőkhöz. A régebbi telefontulajdonosoknak a szándékuk 37 ezer 500 forintba került, sőt, aki február végéig az öszszeget befizette, adójóváírást, működés a legfontosabb. Hogy pontos tételeket írjunk, 1996-ra a segélykeret összesen 41 millió. Ebből a munkanélküliek jövedelempótló támogatására huszonegymillió szükséges, ápolási díjra hárommillió, rendszeres szociális segélyre négymillió, közgyógyellátásra kétmillió. Rendkívüli segélyre csupán félmillió jut, köztemetésre is félretettek vagy kétszáztízezret. Ez a szám, amikor az elhunytat a városnak kell eltemetni, sajnos a szegénységgel együtt nő. Valamikor évente egykettő ha előfordult, most már ez a tétel nagyságrendekkel nagyobb. sen huszonegyen koptatják a padokat. A legjobb tanulók: Nagy Edit, Ujj Edina, Varga Zoli. Hogy minek készülnek ezek az ifjú legények, hölgyek? Boltosnak, orvosnak, rendőrnek, asztalosnak, vadásznak, lótenyésztőnek, fodrásznak, tanárnőnek, autószerelőnek. Az osztály legerősebbjei: Fuder Csaba és Varga Zoli. A lányok azt is elárulták, hogy legtöbben Varga Zoliba szerelmesek. Nem csoda, jól tanul, erős, aranyos: kell még más az érzékeny hölgyszíveknek nyolcévesen? négy évre 5600 forint kedvezményt kapott az önkormányzattól. Érdekességképpen említem, német-magyar kettős állampolgár is akad az előfizetők listáján, sőt egy belga vadász is. Igaz, nem itt él, de elég sűrűn megnézi a házát, jó néhány napot itt tölt, amikor gyakran tárcsázza a nagyvilágot. Azt tette pár gyerek is, akik egymást, az állatkertet és a pontos időt hívogatták. Ez persze nem azonnal, hanem később derült ki, amikor megérkezett a beszélgetésekről a számla. A növénytermesztésből kiesett, közel harmincötmilliós elmaradást az állattenyésztés hozta be. Főleg a sertéságazat, ahonnan tízezernél is több Dalland típusú állatot értékesítettek, illetve ebből a mennyiségből ezer darabot tenyészkocaként adtak el. A szarvas-Kunhegyesen, a kultúrház előtt két tetőtől talpig kéményseprővel vetett össze a vakvéletlen. Az alacsonyabbik Magyari József, negyvenöt esztendős és Székelyudvarhelyt cserélte fel pár éve ezért a városért. Jóska egyébként négy gyerek apukája. Társa, Berényi István tiszaburai, és ebben az évben az atyaúristennek sem enged a ’48-ból. Neki is négy gyereke született. Mindenfajta kémény söprésére, vizsgálatára képesek Kunhegyesen, Tiszaburán, Tiszaroffon, Tiszagyendán és Abádszalókon. Szerintük rossz állapotban vannak a hegyesi polgármesteri hivatal kéményei (csak zárójelben jegyzem meg: a pénzügyi helyzet is hasonló). Mint elmondták, nekik sincs szerencséjük, mert noha nagyon szeretik a szakmájukat, kevés a forint. Ennek ellenére elárulták, mi a szakszerű meggazdagodás módja. Ha velük találkozik a jámbor járókelő, általában meg kell marhatelep éves tevékenysége is megfelelőnek minősíthető. Összességében a szövetkezet mintegy 2,4 millió forintos nyereséggel zárt. Ami az idei évet illeti, annak ellenére, hogy rossz helyzetbe került az állattenyésztés, bíznak a fellendüfogni a gombot, és erősen arra gondolni, mit szeretnének elérni. Azután mások a derekukon lógó keféből igyekszenek kihúzni egy szál szőrt, ami állítólag szerencsét hoz. Ettől mi lésben. Százötvennel növelték az anyakoca-állományt, és januárban ismét hozzáfogtak a brojlercsirke-neveléshez. Az első 44 ezer darabot már el is szállították, és a fáradozás mintegy háromszázezer forintos nyereséggel zárult. A felsorolt tevékenységeken kívül bérmunkában ezerkétszáz hektárt művelnek az egyéni gazdáktól is. Ha szükséges, az értékesítést is megszervezik. eltekintettünk, mert ha ez így folytatódik, az ártatlan kefe hovatovább olyan lesz, mint egykori szeretett jótevőnk, Rákosi Mátyás feje. Szőrtelen... Fogyó fuvarosok Kunhegyesen a vállalkozók száma négyszáz körüli. Felük kereskedő, jó részük vásározó. Jó hír a nagy melegben kiszikkadt torkoknak, hogy aki gurgulázni szeretne sem kell kilométereket gyalogolni, elvégre a huszonöt kocsmából, italboltból jut erre is, arra is. Élelmiszerbolt, kis-ABC is adódik vagy tizenöt. Az jellemző rájuk, hogy nagyjából megvannak, nem fejlődnek, csak olyan állapotúak, mint a szólásmondás szerint Samu nadrágja. Magángazdálkodót negyvenet jegyeznek, viszont a fuvarosszám nemcsak fokozatosan, de folyamatosan is csökken. Egykoron a derék nyerítők vontatta gumiskerekű stráfkocsik hosszú sora várakozott nyitás előtt a Tüzépnél, mára viszont nagyon kell számolni, hogy marad-e belőlük legalább annyi, amennyi a két kéz ujjaira elég? A bosszú csőrú kelepelőt Tiszaroffon kaptuk lencsevégre. Megérkezett messzi útjáról, és hogy a hír teljes legyen, néhány adatért bekopogtattunk a polgármesteri hivatal illetékeséhez. Kiderült, tavaly tizennyolc gyerek született, és kissé sötétedik a bőrszín, mert az apró jövevények egyharmada roma. Házasságkötést tavaly tizenhármat tartottak Roffon, az idén ottjártunkig négyet. Az a jellemző, hogy túlontúl fiatalok a menyasszonyok. Roffí érdekességek Az már tény, hogy a tiszaroffi honatyák a település költségvetését 9,8 millió forint hiánnyal fogadták el. Most már csak abban bíznak: ahová lehetett, pályáztak, és remélik, nem hiába. A másik hír is sajátos, mert nem ez a magyar valóság. Inkább az, hogy vidéki településeink közül jó néhányban éhen halhat az ember, ha netalántán a déli harangszó táján ebédelni támadna kedve. Úgy látszik, Tiszaroff üdítő kivételnek számít, hiszen összeszámoltuk: itt öt helyen is csillapíthatja bárki a gyomra korgását. Talán nem is drágán, hiszen százötvenért, kétszázért már enni lehet. Az oldalt írta: D, Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Huszonegy vidám nebuló Jó, vidám kis társaság a tiszagyendai második osztály Belga telefontulaj donos Ha hinni lehet a legújabb statisztikai adatoknak, Tiszaroffon 2282 lélek él. Ez nem sok, különösen ha hozzátesszük, hogy a szép fekvésű község egykoron járási székhelynek is számított, amikor Gyendával együtt hétezren(!) lakták! Nincs szerencséjük Ennek a két kéményseprőnek talán mi hozzuk (meg) a szerencsét Három kiló pecsenyét nyertek íme a nyeremény, Fábián István ajándéka, a három kiló pecsenye, és azok akik nyerték Forgó András és hites neje Kunhegyesen nem az afféle ez se jó, az se - szóval panaszkodó fajtához tartoznak. Felnevelték a gyerekeket, akadt az életükben jó is, meg nem olyan jó is, szóval élték a kun emberek mindennapjait. A minap a vejük érdekes hírrel toppant be hozzájuk.- Mama, aztán mikor eszik meg a pecsenyét?- Hol, fiam? Mert nálunk most nem lesz disznóvágás.- Dehogynem, anyuka! Benne van a Néplapban, hogy maguk nyertek három kiló pecsenyét. Nem akartak hinni a szemüknek, fülüknek. Azután kiderült, hogy Hegyesen a hatszázhárom Új Néplap-előfizető közül az ő nevüket húzták ki. A kedves felajánló Fábián István, akinek a központban húsboltja van. Nosza, bementek, és megkapták a finom falatokat. Nem ment ott veszendőbe egyetlen deka sem. Hétvégére megsült, és mivel tizenöten ülték körbe az asztalt, még egy kis csirkéből pótolni is kellett hozzá. Szerencsére van miből, mivel száz kapirgál a másik udvaron, és az eleje már megérett arra, hogy tepsiben végezze szűkre szabott földi létét. Mivel már korábban is adódtak náluk apróbb nyeremények, talán nem túlzás, ha azt állítom: szerencsések ezek a Forgóék! Saját kárukon tanultak Tiszabö felől Gyenda felé haladva, jobbra az út mellett emberek szorgoskodtak az egyik út menti táblán. Lenge Gábor, a felesége és egy segítő dinnyéket palántázott. Nem kellett öntözni, korábban jókora égi áldások locsolták ezt a határrészt is. Lengéék tiszagyendaiak, és korábban a téeszben voltak feles dinnyések. Akad annak talán már tizenkét éve is, amikor maszek dinnyé sek lettek. Saját kárukon, nyomorúságukon, tapasztalataikon tanulták meg a szakma csínjátbínját. Akkoriban a háztáji földjükbe ültették a palántákat, illetve haszonbérbe is vettek egy-egy nagyobb darabot. Most már van vagy két hektárjuk: az apró növények kinn virítanak szépen, sorban egymás mellett. A fóliák alatt is cseperednek a többiek: szigetcsépi, kizbi és csíkos fajta, mégpedig a legkorábbi. Családi vállalkozásban tevékenykednek, sőt az asszonylányuk is elleste tőlük a dinnyetermesztés lényegét, és ők is ezzel foglalkoznak. Noha Tiszakécskére, Pusztataskonyba, Abádszalókra rendszeresen szállítanak, azt is elmondták: piacot szerezni nem egyszerű. Főleg azon hetek alatt, amikor tonnaszámra várja a vevőket a közkedvelt ízletes sárga, piros belsejű, nagyra nőtt gyümölcs. Lenge Gáborné és Szilágyi András dinnyepalántázás közben
