Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

1996. május 2., csütörtök 9. oldal A Tisza-tó És Környéke Országos turnéra készül a tízéves dobos Amerikai lehetőség, fúzióval Amikor először hallottam, egy ősrégi Illés-sláger jutott az eszembe: „Van nekem egy ba­rátom, a legjobb dobos a vilá­gon, mikor a dobját ütötte, verte, benne volt az egész lelke.” Mivel a hallás tárgyát egy alig tizenéves fiúcska csalta ki a dobokból, tudom, hogy éppen az ő érdekében is, csínján kell bánnom a jelzők­kel. Ám abban \ szinte biztos vagyok, hogy a legénykének tényleg benne van a szíve-lelke a játékban, és ha nem is a leg­jobb, de nagyon tehetséges do­bos ifj. Orosz Győző, a tiszafü­redi Kossuth, valamint a helyi zeneiskola tízéves tanulója. Ebbéli hitemben azóta a zené­hez értőbb fülek tulajdonosai is igyekeztek meggyőzni. A történet több érdekes rész­lettel is szolgál. Jó hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor az idősebb Orosz Győzőt, aki ek­kor még a vendéglátó zenésze­ként kereste kenyerét - ma egy autószerviz tulajdonosa -, fel­kereste családja a munkahe­lyén. Amíg a társaság a zene­szünetben beszélgetett, a kisfiú dobokkal játszott. Addig oda se figyeltek az apróságra, amíg egy kolléga meg nem jegyezte: „Te, Győző, a fiad teljesen szabályosan hozza triolát”. Száz szónak is egy a vége: az amatőr zenész apuka, aki egyébként tanult szakmáját te­kintve karosszérialakatos, ek­kor határozta el, hogy profi szintre fejleszti kisfia nem mindennapos ütemérzékét. Azóta évek teltek, s kezd kide­rülni, az Orosz család befekte­tése - valóban időt, pénzt és fá­radságot nem sajnálva, familiá­ris kalákában egyengetik Oro­szék a kisfiú dobkarrierjét - nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha hozzátesszük, jó pár esztendeje az Orosz család élete egy kicsit a dobok, cintá­nyérok, kongák és lábgépek körül pereg. Ehhez az új ritmushoz azon­ban újabb és újabb erőt ad a zeneiskola tanárainak a bizta­tása, Győzőke egyre több sike­res fellépése önálló dzsesszze­­nekarával, s nem utolsósorban az is, hogy a szűkebb szakma is felfigyelt rá. Köszönhetően annak is, hogy az ország egyik legismertebb dzsesszdobosa, Szendőfi Péter elvállalta a fiúcska tanítását. Miután a szakember is meghallgatta az ifj. Orosz tudományát, azt mondta: „Ösztönösen olyan dolgokat tud, amiket másoknak felnőtt fejjel is nehéz megta­nulni”. Ennek a ténynek azonban van egy nagyon figyelemre méltó oldala is, hiszen Szen­dőfi Péter Magyarországon, s az Ócenon túl is jól ismert dzsesszzenekarának, a Fúzió­nak is a vezetője. (A zenekari tagok közül ketten a televíziós Friderikusz-show együttesét, a Teát is erősítik.) A Fúzió ápri­lis 24-én országos turnéra in­dul ifj. Orosz Győzővel, aki Szegeden, Miskolcon és Buda­pesten is számot adhat ütemér­zékéről. Arról is szó van, hogy a koncertsorozaton készül egy CD is, ami, ha Győzőke nem hibázik a trioláknál, kikerül a lehetőségek hazájába, Ameri­kába is. Itt tart most a történet, ami azért is papírra kerülhetett, mert a tízéves fiúcska - utalva ismét Bródy János örökbecsű dalszö­vegére - egyáltalán nem gon­dolja, hogy már övé a világ, ta­nul tovább szorgalmasan. Ez napi kétórás igénybevételt je­lent otthon dobjainak, de talán az sem mellékes, hogy az isko­lai bizonyítvány is jó négyes előmenetelről tanúskodik. A vállalkozó önkormányzat Szezon előtti készülődés a szalóki kempingben Túl a betanulás nehézségén Csúcsüzem a derzsi varrodában A helyi önkormányzat által folytatott sikeres egyeztető tárgyalások után 1995 szep­temberében nyitotta meg új varrodáját a tiszaderzsi köz­ségháza alagsori épületrészé­ben a hajdúböszörményi köz­pontú Tóth és Tsa cég. Miután a térségben több varroda élete tiszavirág-életűnek bizo­nyult, lapunk is jó szándékú fél­téssel adott nyilvánosságot a derzsi önkormányzat munka­helyteremtő akciójának. Sze­rencsére azóta kiderült, hogy kincstári pesszimizmusunk alaptalannak bizonyult, hiszen Tiszaderzsen mindenki elége­dett a varroda működésével. Az önkormányzati kasszának jelentős könnyítést jelent, hogy a varrodai munkával több mint húsz helybéli kikerült a jövede­lempótló támogatásra szorulók köréből. Ez utóbbi veszélye va­lószínűleg még sokáig nem fe­nyegeti a derzsi lányokat, asz­­szonyokat, hiszen munka van elég. Nem véletlenül zakatoltak márciusban még hétvégeken is a varrógépek itt, hiszen a rende­lési állomány még túlórára is ,Jcényszenti” a varroda dolgo­zóit. Persze ez a kényszer úgy nem kényelmetlen, ha a vállal­kozó becsületesen meg is fizeti a túlórát. És ez így is van, mert a Tóth és Tsa 50 és 100 százalé­kos emelt bérrel honorálja a szombat-vasárnapi ,repetát”. A vállalkozó elégedettségét jelzi az is, hogy a betanulási időszak nehézségei után már komoly, nyugati minőségű termékek so­rozatgyártását - Budmil, Aréna, EGO - is rá meri bízni a derzsi fióküzemre. Nem véletlenül büszkélkedett helyszíni vizitünkkor azzal a varroda meósa, hogy a hajdúbö­szörményi cég minőségi verse­nyében Deres a második helyre került, több mint tíz fiókvarroda közül. Takács Dánielné, a var­roda megbízott vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy a helyi alkalmazottak is megtalálták a számításukat a szalagrendszerű és teljesítménybérezéses varro­dában. Mivel a puding próbája az evés, erről természetesen megkérdeztük az érintetteket is. Az előszabászoktól a készre va­saló részlegig érve, egyöntetű volt a vélemény: igen komolyak a követelmények, nagyon sokat kell dolgozni, de megéri, hiszen a teljesítmény, a kézügyesség és a begyakorlottság függvényé­ben. 18-30 ezer forint nettót vi­hetnek haza á dóTgozók. Túlóra nélküli,, 0 ^ ü0 <j Az már egészen más lapra tartozik, hogy inflálódó vilá­gunkban ez mire elég. Ismerve azonban a jövedelempótló tá­mogatások összegét s több kihe­lyezett térségi vállalkozás jöve­delemviszonyait, mindenkép­pen megnyugtató ez az összeg. A sok vagy kevés meditációját talán még a következő dolog is lezárhatja. Több varrodai dol­gozó megemlítette a búcsúzás­kor: képzeljék el, hogy mi lenne itt, Derzsen velünk a varroda nélkül. Én elképzeltem... Ezért is kí­vánom, hogy sokáig dolgozzanak még Tiszaderzsen a varrógépek. Ha kell, két műszakban is. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, mint többségi tulajdonos úgy dön­tött, hogy idén pályázat útján hirdeti meg hasznosításra a korábban a Tiszatour Kft. ál­tal üzemeltetett megyei kem­pingeket. Abádszalók Nagyközség Ön­­kormányzata kihasználva a le­hetőséget, sikerrel pályázott, s négy évre szóló bérleti szerző­dést kötött a megyével. A nép­szerű üdülőfalu vezetése mindezek után Szabó Istvánt, a több évtizedes tapasztalatok­kal rendelkező idegenforgalmi szakembert bízta meg az abád­­szalóki Füzes kemping és pan­zió üzemeltetésével. Nem tit­koltan azzal a céllal, hogy a község legnagyobb sátorozó­helye, kiegészítő létesítménye­ivel - igényes kialakítású fő­épületi panzió, faházak, vizes­blokkok, sportlétesítmények stb. - hasznot hozzon a köz­ségnek. Ottjártunkkor már teljes gőz­zel folytak a szezon előtti elő­készületek. Szabó István, aki egyébként a helyi Panoráma panzió vezetését is ellátja, el­mondta, hogy az önkormányzat alkalmazásában, szintén négy esztendőre vállalta a kemping és a panzió működtetésével járó feladatokat. Idén fokozatosan szeretnék elérni, hogy a kem­ping május végére teljes kapa­citással dolgozzon. Ennek el­sődleges feltétele, hogy elké­szüljenek a valóban szükség­­szerű felújítási és karbantartási munkákkal. Most a főépület „rehabilitációja” van a soron, a speciális tavaszi penzummal -Tomajmonostorán már lassan három évtizede annak, hogy Gál Pali bácsi Budapestre költözve, bezárta férfifodrászatát a Lenin úton. Arra pedig a legöregebb tomajiak sem emlékeznek, hogy mikor is csinosíthatták magukat a helybéli lányok, asszonyok női fodrászmester keze alatt. Nos, áp­rilistól mindez már múlt idő, hi­szen Szabó Ildikó, kunhegyesi vállalkozó női-férfi fodrászatot üzemeltet a kilencszáz lakosú fa­lucskában. Az előzményekhez tartozik az is, hogy a tomajiak valószínűleg megunták: frizuraigazításért Ti­­szaszentimrére, Kunhegyesre kel­lett utazniuk. Több falugyűlésen is felvetették, hogy ideje lenne fodrászt keresni a faluba. Az ön­­kormányzat ezek után keresett és talált is megoldást. Úgy, hogy kedvcsinálóul ingyen ajánlott fel helyiséget vállalkozó fodrászok­nak, a helyi idősek otthona épüle­tében. Szabó Ildikó, kikerülve a jászberényi 606-os számú szak­­középiskola és szakmunkásképző intézet női és férfifodrász fakultá­festés, takarítás, környezetren­dezés - együtt. Majd a vizes­blokkok rendbetétele és a sáto­rozóhelyek kulturált kialakítása következik. A munkálatok azonban nem akadályozzák meg, hogy a hagyományosnak számító május elsejei dátum­mal kinyissa kapuit Szalók leg­nagyobb sátorozóhelye. A kemping vezetője reméli, hogy az előkészületi munkák előre-Szezon előtt a fákat is rendbe kell tenni... haladtával valóban fokozatosan eljutnak a teljes kapacitás álla­potáig. Hiszen a vendégszám növekedése a biztosítéka első­sorban a gazdaságos működés­nek, s járulhat hozzá ahhoz, hogy a község is profitálni tud­jon idegenforgalmi vállalkozá­sából. Mindezek mellett egy je­lentős hasznot már elkönyvel­het Abádszalók, hiszen a Füzes kemping és panzió tizenöt, ko­rábban javarészt munka nélküli helybélinek ad biztos havi ke­resetet. sáról, egy év szakmai gyakorlat után határozta el, hogy belevág. Ehhez persze bizonyos tőke is szükségeltetett, amit a 18 éves lány - szülői segítségen kívül - csak a megyei vállalkozásfejlesz­tési iroda támogatásával tudott előteremteni. E 300 ezer forintos mikrohitel segítségével rendezte be az üzletet. Szépen és kulturál­tan, amit jelez az is, hogy igény van, az utazási költségeket is megspóroló helyi szolgáltatásra. - A jó Isten áldja meg ezt a kis­lányt, hogy idejött fodrásznak - mondta egy hölgyvendég ottjár­tunkkor, ami bizony egyértel­műen utal arra, hogy Ildikó fiatal kora ellenére nagyon jól kitanulta Jászberényben ezt a mesterséget. Ezek után talán nem is kívánha­tunk mást a tomajiaknak, mint hogy pénztárcájuk egyre többször engedje meg a frizuracsinosító szolgáltatás igénybevételét, mert azért a fiatal vállalkozónak vissza is kell fizetnie a mikrohitelt, ami manapság nemcsak egy alig ti­zennyolc éves ifjú hölgynek jelent „makro”-fel adatot. Béla bácsi, akinek rendszereteté­­ről háza és a kis porta is árulko­dik, az egyik legjobb reklámhor­dozója lehetne a helyi ipartestület jelmondatának: mindig a lakos­ság szolgálatában! Hiszen kis ki­térővel ötvenkét éve veszik hasz­nát a környék lakói cipésztudo­mányának. Ilyen szempontból páratlan iparos ő, csak két suszter maradt rajta kívül a környéken a kaptafánál, de talán úgy is, ha hozzátesszük: tizenhét éve egye­dül él. A tisztaszoba a házban egy megértő társra vár. Hogyan is fo­galmazott? „Sű­rűn betérnek hoz­zám kuncsaftok, van, aki még a va­sárnapi mise után is behozza a láb­belit sarkaltami. Közben beszélge­tünk, de az más. Nagyon hiányzik öreg napjaimra egy társ, egy asz­­szony, akivel megoszthatnám minden örömöm, bánatom.” Béla bácsi különben a szom­szédos Egyekről került át Tiszafü­redre. Itt, egy nyolcgyermekes földművescsalád tagjaként, Pintér Lászlótól leste el a „gojzervarrás” titkait, úgy, hogy már inasként ja­vítania kellett az orosz katonák csizmáit. A kitérőt a magánszek­tor szétverése okozta, amikor már felszabadult cipészként dróthuza­lokat kellett zománcoznia Buda­pesten. A katonaidő sem volt hozzá kegyes, hiszen az akkor eléggé puskaporos jugó határra került. Itt ismét hasznát vette ci­pésztudományának, hiszen Tito „láncos kutyás” korszakában gyorsan koptak a határőrök csiz­mái a magyar-jugó határon. Ka­tonaság után döntött végleg úgy, hogy a kaptafánál marad, mert ahhoz ért a legjobban. Némi egyeki „fekete”-javítgatás után ti­szafüredi suszter barátja, Ferge Károly beszélte rá, hogy jöjjön át Füredre, és lépjen be a cipészszö­vetkezetbe. Béla bácsi szerszáma­ival együtt be is lépett az ipari kö­zösbe. Jó volt a kollektíva, de amikor lehetőség nyílott rá - no meg talán azért is, mert munkael­látottsági gondok miatt akkortájt nagyon nehezen csordogált a pénz -, Tóth Béla 1961-ben ismét maszek lett. Ugyanazon a Vö­rösmarty utcai portán, ahová 1954-ben asszonyt vitt, ahol egyetlen leánygyermeke megszü­letett. Nem szívesen beszél róla, de másodszor is elvált, s felnőtt lányával sem tartja a kapcsolatot. A miértekre talán az a tisztaszoba adja a legjobb választ, amelybe pedáns renddel várja megértő pár­ját a „páratlan” iparos. Mostaná­ban pedig egyre többen kopogtat­nak a műhely ajtaján, mert bizony manapság kifizetődőbb javíttatni a cipőt, mint újat venni. Béla bá­csi pedig dolgozni szeretne, amíg az egészsége és ereje engedi. Hogy is mondta? A lakosság szolgálatában... Színekbe öntött álmok Fantázia és valóság Járdán Mátyás, tiszafüredi au­todidakta festő tehetségére alig pár évvel ezelőtt figyelt fel Vladár László tanár-festőmű­vész, akinek szakmai segítsége is hozzájárult ahhoz, hogy a 26 éves fiatalember ma már egyre érettebb módon hódol igen ér­tékes hobbijának. Első, 1994-es tiszafüredi tárlatán már sikerült felkelteni a nagyközönség ér­deklődését is, sci-fi ihletésű ké­peivel. Járdán Mátyás színekbe öntött álmai különben egy deb­receni tudományos-fantasztikus biennálé zsűrijének a tetszését is elnyerték, hiszen két alkotása a díjazott művek kategóriáját gyarapította. A fiatal, kétgyermekes auto­didakta festő, aki egyébként la­­katos szakmunkásként lett munkanélküli, most Tiszaszent­­imrén mutatkozott be, a helyi művelődési házban. Itt április 3-án Vajkó Ferenc, a Tiszafü­redi Takarékszövetkezet elnöke nyitotta meg azt a kiállítást, ahol Járdán Mátyás sci-fi képeit és színvilágában, témaválasztá­sában egyre igényesebb tiszai tájképeit tekinthetik meg az ér­deklődők. Májusban a legjobb harminc Járdán-alkotás Kun­madarasra költözik. Ez a kép is népszerű volt Debrecenben Újra lesz halas nap Tiszafüreden A szervezők tájékoztatása sze­rint ötvennégy kulturális, sport­­program és hat kiállítás megren­dezését tervezik július 12-én, 13-án és 14-én a városban. A rendezvénysorozat időtartama alatt a város vendégei a Wánora (észt), Privemo (olasz), Izmur (török), Gcenoa (mexikó) folk­lóregyüttesek, olasz mazsorett-, hevesi fúvós- és mazsorett-, ti­szafüredi fúvószenekar és mis­kolci mazsorettcsoportok, vala­mint két hazai és a tiszafüredi néptánccsoport. Ismét lesz kar­nevál, felvonulás, kompozíciók, táncosok, lovasok, színes, jel­mezes bemutatója. Számtalan, bemutató, térzene, sportversenyek, szórakoztató programok, táncházak, fővárosi művészek, neves beat-, dzsessz-, rockegyüttesek színesítik a programot, amelyre csakúgy, mint az elmúlt évben, nagy számú bel- és külföldi érdeklő­dőt várnak a szervezők. Három évtizedes hiányt pótol Fodrászat nyílt Tomajon A „páratlan” iparos Örömmel maradt a kaptafánál Tóth Béla bácsit, á CIPÉSZ-t - így, csupa nagybetűvel - nagyon so­kan ismerik Tiszafüreden. Nem készült statisztika, de szinte teljes biztonsággal megállapítható, hogy az általa javított és elkészített új lábbeliket ha összeraknánk, akkor a 15 ezer lakosú kisváros több generációjának nem lennének cipőgondjai. Az aranykoszorús mes­ter még hatvanöt évesen is kitölti az időt takaros kis műhelyében. A munka nem hagyja unatkozni az aranykoszorús mestert

Next

/
Oldalképek
Tartalom