Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-09 / 108. szám

1996. május 9., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Szabad út az egyetemre Az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola tanulói a korábbi évekhez hasonlóan idén is szép eredményt értek el az országos szakmai tanulmányi versenyen. A Nemzeti Szakképzési Intézet által szervezett 3 fordulós megmérettetésen rendkívül széles körű ismeretekről kellett ké­pet adni. Az iskolai selejtező alapján négyen jutottak be a köz­ponti elődöntőbe: Nagy Erzsébet és Oldal Csaba gépjármű­üzemi, Adóm Anita és Tóth Sándor vasútüzemi szakos hallgatók. Az elődöntőn elért eredmények alapján 10 iskola 20 ver­senyzője közül Nagy Erzsébetet és Oldal Csabát a versenybi­zottság meghívta az országos döntőbe, Győrbe. Nyolc ver­senyző közül Oldal Csaba országos második, Nagy Erzsébet harmadik helyezett lett. Eredményeik alapján felvételt nyertek egyetemre, főiskolára, mentesülnek a technikus-minősítővizsga alól, és jeles bizonyít­ványt kapnak. A két tanuló felkészítő tanára Hegedűs Lukács volt. Bay Sándor szaktanár az NSZI szaktanácsadója Értünk jön az autóbusz Elhagytuk Nagy Sárga otthonunkat, és beköltöztünk a Nagy Fehér házba, távol a város szívétől. Furcsa, hogy busszal kell iskolába járnunk. Aggódtunk is éppen eleget, de a Volán Rt. egy reggeli külön­járatával minden egyszerűbb: megreggelizünk, kisétálunk a buszmegállóba, várunk pár percet - s miközben az elhaladó já­ratokat fürkésszük, azon töprengünk: hogy is férnénk mi ezekre föl...? Sok időnk persze nincs a morfondírozásra, mert megjön a já­ratunk, ami az iskola közeiéig visz bennünket. Úgy gondoljuk, ez így mindenkinek nagyon jó. A tiszapartis lányok A lendületes, pergő táncot a zagyvarékasi általá­nos iskola alapítványi bálján örökítette meg a felvétel. A bevételt az iskolai oktató-nevelő munka körülményeinek javítására fordítják. (beküldött fotó) A tiszta Tiszaburáért A Föld napja alkalmából a tiszaburai általános iskola, az óvoda és az önkormányzat környezetvédelmi bizottsága tavaszi nagytakarí­tást szervezett a települést érintő Tiszai Tájvédelmi Körzet terüle­tén és a Tisza árterében. A sikert többek között köszönhettük Kiss István vállalkozónak, aki vállalta a szemét elszállítását, a Közép-Tisza-vidéki AFÉSZ- nek, amely védőkesztyűt adott a gyerekeknek, Szalóczi Sándornak, aki szemeteszsákokkal segítette az akciót. A kicsik az óvoda környékét tették rendbe, az alsó tagozatos gye­rekek a falu utcáit járták be, ott szedték össze a hulladékot. A felső­sök az ártéren dolgoztak: az évek során odahordott szemetet gyűjtöt­ték zsákokba és kupacokba, hogy a közhasznú munkások segítségé­vel teherautóra kerüljön és a kijelölt helyre érkezzen a hulladék. Vannak gyermekek, akiknek természetes, hogy iskolájukban vagy maguk körül rendet tartanak. El is határozták, hogy a jövőben az ut­cákon is igyekeznek megőrizni a rendet, tisztaságot, jó példával járva a felnőttek előtt. A tevékeny nap végén megállapíthattuk, hogy közösen többet tehetünk a környezetünk védelmében, s ez mindany­­nyiunknak érdeke is. Majnár Mihályné képviselő, Tiszabura Testvéri kapcsolat rokonok között Három település önkormányzata Szentlászlón Öt éve már, hogy Jászjákóhalma testvérközségi kapcsolatra lépett Jászszentlászlóval, az 1873-ban ön­állósodott községgel, Jákóhalma hajdanvolt pusztájával. Időközben a szomszédos Móricgát is önálló lett, így három település önkormányzata találkozott azon a testületi ülésen, amelyet közösen tartottak Szentlász­lón. A szépen fejlődő kiskunsági község — 130 kilométerre Jákóhal­­mától - még a tanácsi időkben épí­tette ki a gáz-, a telefon- és az úthá­lózatot, így nekik már lehetőségük van olyan beruházásokra is, ame­lyek a hajdani anyaközség elképze­léseiben még csak a tervek szintjén élnek. Tavaly készült el a szennyvíz­­tisztító telep, most építik ki a hálóza­tot. A felvételen Markolt Endre, a Jóléti Szolgálat Alapítvány elnöke (középen) mutatja be az átadás előtt álló kézművestelepet, ahová alkotó­kat várnak majd az ország minden tájáról. Fodor István Jászjákóhalma A múlt egy darabkája Gyökerek és döntések Hosszú éveken át hajnali 4 órakor keltem, hogy ellássam népes családomat, majd siet­tem a herényi vasútállomásra, hogy - kerü­lővel a portelki állomástól —fél nyolcra beér­jek az iskolába. Kerülővel, hiszen a hátamon cipelt óvodáskorú gyermekemet előbb meg­őrzésre beadtam valamelyik jólelkü portelki ember tanyájára. Viszontagságos, embert próbáló évek voltak ezek, az 1950-esek. Mégis szép volt! Portelki éveimet én szívem mélyén hordozom. Érhető hát, hogy meg­döbbentett az újságban közölt hír: meg akar­ják szüntetni a portelki iskolát! Nyolcvanhá­rom gyermek sorsa felett döntenek. Hát az ötvenes-hatvanas évek külterületi, „sárdagasztó’’ kisiskolásai közül nem tagja senki az önkormányzati testületnek vagy hi­vatalnak? Pár éve azt reméltük, hogy a ta­nyasi, sáros kilométerek után a Kádár-rend­szer enyhítő intézkedései új irányt nyitnak: tudniillik, hogy a tanyasi, rhúnkŰs? égysierü környezetből származó gyermekek nem szen­vednek hátrányt a tanulásban. Ezzel szemben: „új urak új törvényei" ismét sorokat „rendez­nek” ! Korosztályában miért kell egy tanyasi kisis­kolás gyermeknek többet vállalnia 1996-ban? A felemelkedés útját ne a külföldi kapcsola­tokban keressük! Itt kell megőrizni azt, ami ma még megvan, és ami érték volt eddig! Miért nem itthoni, hétköznapi életünk az első sok kül­földi kapcsolat helyett? A portelki iskola megmentéséért, gondolom, velem együtt aggódnak egykori tanítótársaim: Pijfkó János igazgató, Hábel An/la, a Szőke testvérek és Isten tudja ki még, az élők közül. Mi nem tudunk és nem is akarunk nagy hanggal tüntetni, sztrájkolni! Más volt a nevel­tetésünk. Csak ezzel a pár sorral szeretném tud­tára adni a döntéshozóknak — immáron nyolc­vanöt évesen - hogy azt remélem, megmarad az iskola! Özv. Szalóki Istvánná Jászberény nyugdíjas tanítónő Tarsusi siker jászberényi táncosokkal Sikeres szereplésről tért haza a jászberényi Barkóca Gyermek­táncegyüttes Törökországból, a dél-anatóliai Tarsusban meg­rendezett VIII. nemzetközi gyermektánc-fesztiválról. 2750 kilométeres autóbusz-utazás előzte meg érkezésüket Pál apostol szülővárosába, ahol magyar csoport még nem járt. A kis barkócák derekasan helytálltak, s méltón képvisel­ték országunkat a messzi ide­genben. A hatalmas távolság miatt az utazás költségeire kö­zel egymillió forintot kellett előteremtenünk. Művészetpár­toló alapítványok, intézmé­nyek, kft.-k és magánszemé­lyek nem csekély anyagi és más természetű támogatását élvez­hettük. Köszönjük Iváncsik Imrének, a megyei közgyűlés elnökének, a jászberényi önkormányzat ok­tatási, közművelődési és kultu­rális bizottságának, a Folklór Kulturális- Közalapítványnak, a Sáros András Alapítványnak, a Jászságért Alapítványnak, az ÁEOSZ-nak - személy szerint Bartus Pálnak -, a DK Alapít­ványnak, a Déryné Művelődési Központnak, a Székely Mihály Általános Iskolának, a Verzál Print Kft.-nek, a Kossuth Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet tej- és húsüzemének, a He­vesi ÁFESZ-nek, a Jász Gyöngy Kft.-nek, a Jánoshidai Polgármesteri Hivatalnak, a Turbo Autójavítónak, a Szeku­­ritás Szövetkezetnek, a Mi­­coopnak, az Erix és a Gonako Bt.-nek, a Seminko, a Profext, a Plasztik Print, a Théba Trade, az Experiment, a Jász Trade Kft.-nek, a Kereszténydemok­rata Néppárt jászberényi szer­vezetének, Bedécs Tibornak, Nagy Sándornak, Felber Jó­zsefnek, Kámyánszky András­nak, Kispál Tamásnak, Szabó Bélának, dr. Bathó Gábornak, a jászjákóhalmi Fodor István Fe­rencnek, Szegeda Miklósnénak, dr. Csikó Sándornak, Tóth Ti­­hamémak, Nagy Tiboménak, Bolla Jánosnak, N. és Társának, Miklós Istvánnak, Kökény Ist­vánnak, Szádvári Gábornak, Velkeiné Pócz Ilonának, Ezsi­­ásné Zsámboki Anikónak, Mu­­horay Györgynek, Némediné Béres Juditnak, dr. Takács Editnek, Konkoly Józsefnek, Pénzesné Kovács Máriának, Horti Istvánnak, Lányi László­nak, a nagykátai Pikó Jánosnak és Zsemle Sándornak, Madarasi Gábornak, Baráth Károlynak és Kovács Imrének. Hortiné dr. Bathó Edit és Kuli Zsolt művészeti vezetők Cukorbetegek írták fi Élmény és ismeretszerzés A (cukorbetegek szolnoki klubjának tagjai Ópusztasze­ren töltöttek egy felejthetetlen napot: végigjártuk a skanzent, megcsodáltuk a tájházakat, megismerkedtünk a törté­nelmi múlttal, és gyönyör­ködhettünk a Feszty-körkép­­ben. A kirándulás megszervezé­sében sokat vállalt magára dr. Czakó László főorvos, aki hosszú évek óta gondoskodik testi-lelki közérzetünkről, fá­radhatatlanul tevékenykedik a klub munkájában, szervezi az orvosi előadásokat, s maga is rendszeresen tart ismeretter­jesztő előadásokat. Legutóbbi foglalkozásunk alkalmával - népes hallgató­ság előtt tartott előadásában - az élet működéséhez nélkü­lözhetetlen ásványi anyagok­ról és nyomelemekről beszélt. A főorvos úr mondandójából mindig kicseng az a remény­teli távlat, hogy a megszerzett ismeretek birtokában állapo­tunkat szinten tudjuk tartani. Ez alkalommal is sok hasznos táplálkozási - és életünket megkönnyítő - tanáccsal lá­tott el bennünket. Az előadáshoz jól illeszke­dett a California Fitness ter­mékbemutatója. Sorstársaim nevében is kö­szönöm dr. Czakó László fő­orvosnak, amit értünk tesz. Orbán Józsefné klubvezető Nyílt nap a MAV-kórházban A MÁV-kórház adott otthon a Vasutas Cukorbetegek Klubja által szervezett nyílt napnak a múlt hónap végén. Meghallgattuk dr. Nádai Sa­rolta főorvosnő megnyitóját, dr. Fehér István köszöntőjét és előadását a civil szerveződések jelentőségéről. Beszámoló hangzott el a tabdi tavaszi ta­lálkozóról. Liget Ervinné a klub programtervezetét ismertette, s egyben megköszönte az orszá­gos szervezet támogatását. Kiss Gyula klubtársunk az ópuszta­szeri kirándulásról tartott él­ménybeszámolót. Végül Orbán Józsefné klubvezető köszön­tötte a jelenlévőket, és ajánlotta fel az együttműködés lehetősé­gét. Kovács Józsefné és Varga Józsefné, Szolnok Az olvasói levelekből válo­gatunk. Az írásokat rövi­dítve közöljük, tisztelet­ben tartva a mondaniva­lót. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalko­zunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Hetvenhat gyermeki szempár tükrében Szolnok peremkerületének óvodája a miénk. A Körösi út kör­nyékéről, a Széchenyiről és a Motor úti telepről hetvenhat kis­gyermeknek ad napközben otthont e hely. Olyan szegény csalá­dokból érkeznek, hogy az óvodai térítési díjakat is csak önkor­mányzati segélyből tudják fizetni. Ezeknek a gyerekeknek nem mindig jut otthon vacsora. Éhesen fekszenek le, és éhesen jön­nek reggel az óvodába. Nincs otthon játékuk, a déligyümölcsöt nem ismerik. Itt jóllaknak, kapnak játékokat. Megpróbáljuk pótolni, amit a családban nélkülözniük kell. Fájó szívvel olvastuk az Új Néplapban április 25-én, hogy a város huszonhárom óvodájának játékokat osztott a Vöröske­reszt. Kár, hogy a mi óvodánk ebből is kimaradt. Ugyanúgy, mint amikor a Kék Sziget Alapítvány tejtermékekből kínált fi­nom reggelit a város egyik óvodájában. Pedig ha valahol elkél a segítség, hát nálunk igen! Vártuk, hogy a Csallóköz úti óvoda veszélyeztetett és hátrá­nyos helyzetű gyermekeit is számon tartja valaki, amikor segítő szándékkal akciót kezdeményez. Nehéz szívvel teszem - s csak az nyugtat, hogy nem maga­­mért -, amikor azt kérem jó szándékú magánemberektől, ala­pítványoktól, intézményektől, hogy gondoljanak a mi gyermeke­inkre is! Martosiné Bállá Éva vezető óvónő Régi családi albumból került elő ez a kép. Sokan is­merték Szolnokon édesapámat, híres volt a Zádor Sándor műhelye, a maiak viszont már nem emlékezhetnek reá, hi­szen harmincnégy éve búcsúztunk el tőle. Jó hírű kovács kis­iparosként, igen kemény, nehéz munkával kereste kenyerét. 1942-ben készült a fotó a Zádor-műhely előtt, a képen két inasa társaságában látható. Zádor Ilona, Szolnok Küldjön egy képet! A Zádor-műhely 1942-bol Májusban felújító festes Többen kérdezzük - a pletykafalusiak nevében hogy az Abo­­nyi úti iskolánál mi a forgalmi rend? Köztudott, hogy a régi zeb­rát megszüntették, de újat nem festettek; jelzőtábla nincs, ami az átkelést jelezné; az autósoknak nincs stopvonal - az autós is néz­­gelődik, hol álljon meg, a gyalogos is nézgelődik, hol menjen át? S még valami érdekelne bennünket: miért kell működtetni hét­köznap esténként és hét végén a jelzőlámpát, amikor alig van gyalogos? A kérdésekre dr. Bede János, tója készséggel adott választ:- A régi zebra megszüntetése, illette áthelyezése miatt a jogszabályban előírt jelzést - „Gyalogátkelőhely meg­szűnt” - kitettük. Az új gyalo­gos-átkelőhelyet természete­sen felfestettük a csomópont mindkét ágán. mert ennek hi­ányában nem lehetett volna a csomópontot forgalomba he­lyezni. Ugyanez vonatkozik a „stop”-vonalakra is, azonban azt is tudjuk, hogy a tartós tél, a sózás miatt a burkolati jelek elkoptak. Ütemtervünk szerint májusban történik meg a fel­újító festés. Fényjelző készü­a Közúti Igazgatóság igazga­lék esetében nem kell táblával jelezni a kijelölt gyalogos-át­kelőhelyet. A lámpa hét végi működésének az a magyará­zata, hogy nemcsak a gyalo­gos-átkelőhelyek biztonsá­gára kel! figyelemmel len­nünk, hanem az alárendelt Fék utcából jobbra, illetve balra kihajtó jármüvekre is. Ez pedig csak a lámpák mű­ködésével garantálható. A közlekedést segítő javaslato­kat máskor is szívesen fogad­juk - olvashatjuk dr. Bede Já­nos igazgató levelében, amit ezúton is köszönünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom