Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

1996. április 27., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont / El és virágzik Míg a koalíciós partnerek a kompromisz- szumokat keresik egy esetlegesen létreho­zandó új nyomozó hivatallal kapcsolatban, addig is javában dúl a feketegazdaság. Kér­dés persze, van-e összefüggés egyáltalán e két dolog között. Az egyébként biztos, va­lami nincs rendben az oly sokat emlegetett mumus leküzdésével, legalább is az eddigi eredményeké) ezt látszanak igazolni. Itt vannak például a rendőrség gazdaságvédelmi osztályai, ame­lyeket a közelmúltban erősítettek meg a sokat hangoztatott orszá­gos propaganda szerint jól fizetett, magasan képzett szakemberek­kel. Arról talán szót sem érdemes ejteni, hogy egy-egy megye - kö­zöttük a miénk is - ténylegesen hány nyomozóval gazdagodott, nem beszélve arról, milyen körülmények között kell, kellene meg­birkózni a jóformán lehetetlennel. Ma már az sem titok, hogy né­hány liter benzinért és pár csomag írógéppapírért is közelharc árán juthatnak hozzá a testületnél. Sorra alakultak az elnevezésükben oly hangzatos és sokat ígérő gazdaságvédelmi koordinációs tanácsok is, létezésükről a nyilvá­nosság legutóbb azonban megalakulásuk napján szerezhetett in­formációt. És most következik a nagyágyú: a kormány tervezgeti a Központi Nyomozó Hivatal létrehozását, ami, ha minden rendben megy, és a pártok között egyezség születik, már az idén nyáron mérheti első csapásait a nagy ellenségre, a feketegazdaságra. Egy­általán mi az, ami ellen harcolunk? Azok ellen a vállalkozók, vál­lalkozások ellen, akik nem fizetik időben kötelezettségeiket, és ez­által megcsappanják az állami költségvetést, netán saját gyarapo­dásuk érdekében vetemednek a csalásra vagy azok ellen, akikről jó­formán semmit sem tudni, minthogy eszük ágában sincs „hivata­lossá” tenni magukat? Szó ami szó, az előbbiek könnyebben tetten érhetők, más kérdés ugyan, mitől fekete az a gazdaság, ha egy le­gálisan működő cég követ el például adócsalást. A gazdasági bűn- cselekmények gyanúja miatt indított eljárások zöme pedig ezt a kört érinti. A szervezett bűnözés, amelynek létezéséről még ma is eltérően nyilatkoznak a szakemberek, nyilván sokkal bonyolultabb helyzet elé állítja az ellene küzdőket. Az ebbe a körbe tartozók ugyanis nem váltanak vállalkozói igazolványt, és nem jelentkeznek be az APEH-nél. Mégis működik, méghozzá jól szervezetten a maffia, szerte a világban mit sem törődve az ellenük folyó szakadatlan harccal, és kaszálnak. A „polip” leleplezésére indított hősi hadjára­tokról legendák már születtek, legyőzni azonban idáig még sehol sem sikerült. Talán most, Magyarországon az új nyomozó hivatal száztíz, különösen jól fizetett munkatársa majd sikeresebb lesz. Addig viszont a feketegazdaság továbbra is él és virágzik. nh**** (3p* Miklóson is készülnek a honfoglalás évfordulójára Központosított allami támo­gatás címen 18 millió 78 ezer forintot kap Törökszentmik- lós városa. Ebből jelentősebb tétel a gyermeknevelési tá­mogatás (több mint 4,8 mil­lió) és a HTO-támogatás (meghaladja a 12 milliót.) A helyi kisebbségi önkormány­zat támogatására például 117 ezer forintot biztosít az állami költségvetés. Ez a tavalyi mik- lósi pénzmaradvánnyal együtt 258 ezer forint - ennyivel gaz­dálkodhat tehát a kisebbségi önkormányzat. Ez is témája volt többek kö­zött az önkormányzati képvi­selő-testület legutóbbi ülésé­nek, ahol témaként szerepelt a város környezetvédelmi hely­zete is. Hogy még tisztább, rendezettebb legyen Török- szentmiklós, megállapodtak abban, hogy havonta egy-egy hetet jelöl ki a városüzemelte­tési centrum, amikor ingyen ki lehet szállítani a városi szemét­telepre a szemetet. (Ettől remé­lik az illegális lerakóhelyek csökkenését is.) A testületi ülésen döntöttek egy alapítvány támogatásáról is. A Petőfi Sándor Általános Iskolában „Boldog Diákéve­kért” elnevezéssel jött létre egy alapítvány, amelynek célja az oktatási feltételek javítása és különböző eszközök vásárlása. A testület 35 ezer forint ösz- szegű támogatásról döntött az alapítvány esetében. Témaként szerepelt a testü­leti ülésen az is, hogy hogyan készülnek a város különböző intézményei a honfoglalás 1100 éves évfordulójának megün­neplésére. A programban sze­repel majd prózamondó- és asz­faltrajzverseny, rajzpályázat, műveltségi vetélkedő. A Bercsényi gimnázium pél­dául a millecentenáriumi meg­emlékezést összekapcsolja az intézmény fennállásának 50. évfordulója megünneplésével, a Székács Elemér Szakközép- iskola pedig kerékpártúrát szervez Opusztaszerre. P.E. / (7 Ahol szemenként adják a ringlószilvát Ellesett pillanat: Csacsi és gazdája. FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Átmenet nélkül tört ránk a jó idő: észre se vettük a tavaszt, mert a zimankót íziben a nyár követte. A szolnoki piac ilyen­tájt, hétvégeken a legelevenebb, amikor az asztalok körül, mel­lett közel háromszázan kínál­ják portékájukat. A csarnokon kívüli sorokat a vi­rágárusok, palántatermelők népe­sítik be. Tóth Lászlóné Gyöngyi Abonyból érkezett Tanárnő, de most otthon van a gyerekkel, és közben palántákat árul.-Ez is hoz valamit a kony­hára. A piacnak nagyjából kiala­kult árai vannak, nem az eladók, hanem a kereslet-kínálat hatá­rozza meg. Érdekes pályamódosítások színtere a piac. Szabó Pista masz- szőr volt a Tisza Szállóban né­hány évtizedig, most virágokat kínál. Ismerősnek olcsóbb — Vegyen uram, húszas- az ár­vácska, a szegfű ismerősöknek 35, idegeneknek negyven. Drága a zöldáru - mondják a vevők. Ugyan már - állítják az eladók -, hiszen hosszú volt a tél, rengeteget kellett fűteni a fóliákban, és mi ahhoz képest ez az ár? - Ebben is, abban is van igazság. Mert nézzük csak! Egy fej saláta negyven-hatvan közötti, a retek csomója harmincnál kezdődik. A hagyma kötege harminc. Paradicsomot vehet valaki kétszáznyolcvanért, de százért is. Megjelent a nagy, fehér paprika hatvanért, a he- gyes-csípőset pedig Pusztamo­nostorról hozták és Titán neve. Ha ti tán vesztek, arra számítsa­tok, hogy a darabja harminc­negyven forint. Krumpli - akár égen a csil­lag. Nagy Vendel 21 éves szol­noki srác egy olyan pult mögött áll, ahonnan nem hiányzik ez a termék sem.- Nálam huszonhatért bár­mennyit vehet, uram! Kizöldült a piac is.- Vendel, milyen a mai piac?- Volt már jobb is, meg gon­dolom, lesz is még. Ha fizetés van, rögtön érezzük, mert akkor nem két-három darabot vesz­nek, hanem kilónyit. A piac végén zsákokban áll a burgonya. A szegediek mázsa­számra kínálják huszonnégyért. Olcsó a hagyma is, van, aki húszra tartja, más tizenötért méri, és még hálaadó Miatyán- kot is rebeg. Nincs nagy különbség Herkó Szilvia martfűi, és szép áruféleségeket kínál.- Csak a babból tizenkét félét tartunk, és óriási a kereslet, mert most esedékes a vetése. Bizony, nem kevés azoknak a száma sem, akiknek ezek az árak is magasak, túlontúl maga­sak. Az ősz hajú nyugdíjas asz- szony arra kért, hogy a nevét ne írjam ki.- Azt viszont megírhatja, hogy 39 évet, nyolc hónapot dolgoztam a bútorgyárban. Nem is ma kerültem nyugdíjba, ennek ellenére az emelések után éppen elérem a havi tizen­ötezret. Próbálná ezt beosztani valamelyik politikus!- Hogyan vásárol?- Körbejárom a piacot, és ahol a legolcsóbb, oda visszaté­rek. Nagy különbségek nincse­nek az árakban, de nekem - a FOTÓ: M. J. hozzánk hasonlóknak - az is számít. Távolabb, felfordított végű ládán egy anyóka ücsörög. Hetvenöt éves, hadiözvegy, Varga Jánosnénak hívják. Ér­dekes terméket kínál. Akár a kaktusz- Csicsókát, harminc kilója. Otthon a drótkerítés mellett te­rem, télen nő, és decemberben szedem fel. Nyersen, sülve, főve jó. Bekukkantottam az irodákba is, ahol László Józseffel, a piac főnökhelyettesével váltottunk szót.- Nehezen indul a piac, mert szigorú volt a március, meg az április jó része.- Legérdekesebb termékeik? Megjelent a dinnye, kilója kétszázötven, a földieperé hat­száz, a szőlő hétszáz körüli, a ringlószilva hatvannyolc - sze­menként. Azért csak elkel. Ha valaki ezek után távozó­ban csúnyát gondol, ajánlom, a csarnokon kívül, a járdán ke­resse fel G. István mezőtúri urat, aki kaktuszokat árul. Ha az em­ber megfelelően forgatja őket, tövisek helyett az egyik oldalon virágot csodálhat rajtuk. Valami ilyesmi jellemzi a va­lóságot, életünket is: egy virág­hoz sokszor, hej, de sok tüske társul! D. Szabó Miklós Egy textiles képei A karcagi Varró István Ipari Szakmunkásképző Kollé­gium igazgatója, Petrov Ist­ván rendszeresen lehetőséget biztosít fiatal, tehetséges al­kotók bemutatkozására. Tegnap Körmendi Lajos József Attila-díjas író nyitotta itt meg Benesóczky Réka kiállítását. Az alkotó 20 évvel ezelőtt szü­letett Karcagon, majd Buda­pestre költözött családjával, ahol jelenleg is él. Már általá­nos iskolásként a Barcsay Kép­zőművészeti Körben tanulta a rajz alapjait. Innen egyenes volt az út a Szent László Gimná­zium rajz szakára, ahol Szabó Gábor szobrászművész egyen­gette útjait. Tőle megtanulta, hogyan kapcsolja össze a tudást a magában rejlő mélyebb tu­datszinttel, amitől a művészet már az út kezdetén is művészet. Ezt Réka ma sem felejtette el, ennek a szellemében tanul és alkot jelenleg a Magyar Ipar- művészeti Főiskola textil sza­kán, ahol elsőéves. Kopek Rita festőművész és Gyurcsek Fe­renc szobrászművész volt az, aki elindította őt ezen a pályán. A kiállítás május 10-ig tekint­hető meg. Tisztább utcák Jászberényben Jászberény köztisztasági helyzetére kedvező hatással volt a tavalyi rendezvények­hez kapcsolódó vendégjárás. A lakosság még a városszéle­ket is megtisztította. A Virágos Magyarországért pá­lyázat során a Kertészeti Egyesü­lés Nívódíját is elnyerte a város. A tavaly megvásárolt kukás szemétszállító jármű rendszere­sen járja a várost, ezáltal felére csökkent a szükségmegoldásként kihelyezett konténerek száma. A szállítások még hatékonyabbak lehetnének, ha a programhoz tar­tozó utcák lakosai mindenütt megvásárolnák a kukákat. A Jákóhalmi út melletti sze­méttelep üzemeltetési engedé­lyeztetése folyamatban van. Egy jogcím nélküli tanyalakó kilakol­tatását bírósági útra kellett terelni. A véderdőterv elkészült, a terület kisajátítását követően a telepítést állami pénzeszközökből, öt év alatt valósítják meg. Felszámoltak két külterületi, il­legális szeméttelepet. A város környezetbarát pedagógusai to­vább folytatják a szárazelemek gyűjtését a városban. Nagyvis- nyón pedig környezetvédelmi tá­bort szerveznek nyáron, ami lehe­tővé teszi a környezet védelme iránt elhivatottságot érzők talál­kozóját, eszmecseréjét. A városban egyre több helyen épült ki a szennyvízhálózat (47 százalékos), ám a lakossági rákö­tési arány nem kielégítő. Hogy a környezetvédelmi munka még összefogottabb le­gyen, év végéig hat évre szóló környezetvédelmi programot ké­szítenek Jászberényben. A Leányvásár a Szigligetiben Kettecskén, az élet édes álom... A jéghegyek, zordon, ködös vi­lága után „kisütött a nap” a szín­házban; csütörtök este ragyog a Leányvásár. A ragyogás még ak­kor is tart, amikor a fények kial­szanak - a nézőben, aki hazaviszi magában a jókedv, a humor derű­jét. Parádézó gazdagságával bű­völ el a játék, hol robusztus ere­jével, hol gyengéd lírájával fog meg. (Nem is tudom, mit keresett itt a színpad egén egy bágyadtan pislákoló hold, és hogy szükség volt-e a vidámsághoz színes vil­lanykörték girlandjára?) A sikerhez elég, ha az előadá­son beüt egy díszlet, egy színész vagy akárcsak egy nóta. Most itt együtt van minden: látványos színpadkép, kitűnő színészek, vérpezsdítő dallamok - Jacobi Viktor leleményes, igényes mu­zsikája. És nemcsak pisztolyok sülnek el rendre nagy robajjal - vadnyugaton vagyunk -, ötletpe­tárdák durrannak, méghozzá na­gyokat. A friss hangulatú, fiatalos estén még a máskor közönséges szóviccek is jótékonyan hatnak, és az olcsó banalitások sem bosz- szantanak valahogy. Hogy miről is van itt szó? Természetesen a szerelemről; miről is szólhatna másról egy operett, pláne ha nagy; szerelmesekről, akik némi bonyodalmak árán jutnak el vé­gül is a boldogság révébe. A szö­veget a függöny legördülésével akár el is felejthetjük. De nem a mozgalmas jeleneteket, a remek táncokat - Molnár Ernő koreog­ráfiája -, melyektől áttüzesednek a deszkák, felforrósodik a levegő, melyek átjárják idegeinket oly­annyira, hogy a zenéhez ütemes tapssal társulunk (a közönség is jól játszik). És a színészek! Teljes az illú­zió. A bonviván fess legény, nem holmi pocakos, kiszolgált énekes; nemcsak a frakk áll rajta jól, a szerep is, amelyet rászabtak. Homonnay Zsolt (Tom Miggles) szépen is énekel, tisztán, érthe­tően, ami nem csekélység. Ha kell, a hangja lágy, ha meg úgy hozza, ereje drámai. A prima­donna sem éltes hölgy - bájos, kedves, vonzó leányzó; Lugossy Klaudia (Lucy) ha dalra fakad, márpedig ezt gyakorta megteszi, érzelmeit is megszólaltatja őszin­tén. S aki még ebből a színpadi „napsütésbőr is kiragyog, kinek játéka mámoros és mámorító, aki az „öröm borával” minket is megrészegít, Csamóy Zsuzsanna (Bessy): csupa hév, szenvedély, tűz és elevenség, s ahogy dalolja: „Kettecskén,” kedvünk támadna odacsücsülni mellé, és együtt fújni véle: Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén... - feledve bút, bánatot, minden szomorúsá­got. (Amiért talán egy kicsit a színházba is járunk.) Vérbeli szubrett. Méltó társa a rendkívül mozgékony Kárpáti Norbert (Fritz), aki egy butácska kis gróf­ból csinál nagy szerepet - csil­logó tehetséggel, természetes humorral, pazar figura, szívesen raktározom el emléktáramba. Igazán nagyszerű Újlaki László is, rendkívül mulattatóan, ki­fogyhatatlanul komédiázik, csak győzzük nevetéssel váratlan po­énjait. Osztozik vele a humorban Horváth Gábor, aki a harsányabb színeket képviseli, átütő sikerrel. Magyar Tivadar seriffje markáns, Czibulás Péter milliomos képvi­selője érdekes, jól megformált alak, és Sebestyén Évának - vad­nyugati amazon - elég néhány pillanat, ahogy például felkászá­lódik egy magas bárszékre, máris tapsot arat. Meg kell még jegyez­nünk Császár Gyöngyi, Árva László, Kulcsár László és Nagy Mihály nevét, ők is részesei a si­kernek, melynek kovácsolásában oroszlánrész Bor Józsefé, aki rendezőként magabiztos kézzel igazítja el a dolgokat. Nem talál ő ki semmi vadonatújat, nem fog haszontalan modemesíté- sekbe, az operett legyen csak az, ami: szórakoztató, zenés színpadi játék - csak létrehoz egy remek előadást, amelyben Kesselyák Gergely, hogy ne fe­ledjem, a muzsikáért felel, és aki lendületesen dirigálja a ze­nekart, előbb csak az „árok­ból”, majd amikor az elragadta­tott publikum nem akarja elen­gedni, kiket szívébe zárt, a szí­nészeket, akkor a színpadról vezényli a teljes társulatot, mi­közben a nézőtéren felharsan a bravó és dübörög a taps. Naív lelkesedéstől fűtött soraimmal ezt szerettem volna valamiképp érzékeltetni. Csütörtök este ki­sütött a nap a színházban - biz­tos vagyok benne, hogy ez a „csoda” még sokszor megis­métlődik. Ez a hatásos Leányvásár igazi csattanó a nagy sikerű West Side Storyval induló, tartalmas színi évad legvégén. Valkó Mihály Bessy (Csamóy Zsuzsanna), Fritz (Kárpáti Norbert)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom