Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-26 / 98. szám

1996. április 26., péntek 3. oldal Megyei Körkép Halász Judit és az Albatrosz együttes országos koncertsorozatának nyitánya volt tegnap Szolnokon, a Városi Művelődési Központ színháztermében. Az Amphion Kft. szerve­zésében két telt házas előadáson mutatták be Halász Judit első műsoros videokazettájának a hanganyagát. fotó: mészáros A Kossuth-szobor a helyén marad (Folytatás az 1. oldalról) A képviselők csak a nettó gépérték erejéig, 16 millió fo­rintig vállaltak kezességet. Ezzel egy időben a Produkció Kft.-t nemcsak egy, hanem több lízing- vagy hitelszerző­dés beszerzésére kötelezte. A szolnoki logisztikai köz­pont megteremtése ügyében újabb fejlemény történt, mi­után egy ezzel kapcsolatos szolgáltató kft. alapító okirata került elfogadásra. Kormányhatározat módosí­tásának kezdeményezését szolgálta a következő napi­rendi pont, amelynek lényege: azt szeretnék, ha a Város­major út 30. sz. alatti, volt szovjet katonai kórház új funkciójaként szociális ellá­tási, ápoló kórházi, egészség- ügyi, kulturális és sportellá­tást szolgáló tevékenységet is meghatároznának. A testület ugyanakkor fel­kérte Kuncze Gábor belügy­minisztert e módosító javaslat támogatására. Témaként szerepelt a Kos­suth-szobor eladása is. A szoborra érkezett vételi ajánlatra az a válasz született, hogy az ügyet tovább kell vizsgálni szakértők bevoná­sával. Egyébként a megkérdezett bizottságok eltérő vélemé­nyen voltak a szobor eladását illetően. A lakáskódex két rendeletét a májusi közgyűlési ülésre ha­lasztották, viszont a környe­zetvédelem helyi jogszabályát röpke percek alatt elfogadták. Ugyancsak májusi folytatásra ítéltetett a Soós István (Mun­káspárt) indítványának ki­vizsgálásáról szóló jelentés. A délután jelentős fejlemé­nye volt, hogy elfogadták a Városi Művelődési Központ Közhasznú Társaság alapító okiratát. Mint emlékezetes, a művelődési központot, mint közintézményt megszüntet­ték, annak jogutódja az új, nem profitérdekelt társaság. A közgyűlési ülés további döntéseiről, egyebek között a zárt jelleggel hozottakról a későbbiekben számolunk be. Égből pottyant nyeremények (Folytatás az 1. oldalról)-A Kiskegyed aztán beszá­mol a tiszaligeti majálisról?- Természetesen. A szolnoki akció egy főpróba, a nyáron több helyen rendezünk ilyen já­tékot: Orosházán, a Balaton partján.- Rengeteg női lap van a pi­acon. Hol tart most a Kiske­gyed?- A Sonda Ipsos mérései sze­rint a múlt év második felében lapunkat 1 millió 719 ezren ol­vassák hetenként. Ezzel mi va­gyunk a legolvasottabb magyar sajtótermék, bennünket a TVR- hét követ.- Változik-e mostanában a lap?-Szeretnénk közölni olyan cikkeket is, amelyek kertészke­désről, utazásról, lakberende­zésről szólnak. A huszadik számba pedig rejtvénylapot is beteszünk: 1 millió 444 ezer 444 forint nyereménnyel, 18 rejtvénnyel. Ha ez sikeres lesz, akkor egy idő után hetenként Mickolczi Miklós főszer­kesztő szerint a Tiszaliget egy jó hely a főpróbának közlünk rejtvényt úgy, hogy a Kiskegyed megszokott, kelle­mesen nyugalmas, de ugyanak­kor izgalmas szerkezetét ne kelljen megváltoztatni.-Minek tulajdonítja a lap tartós sikerét?-Azt hiszem, ennek nincs egyetlen oka. Az egyik az, hogy kitűnő kiadói, terjesztői háttér volt, amire csak rá kellett lépni egy jó lappal. A másik, hogy tartalmilag újat hoztunk, olyan olvasóréteghez szóltunk, amelyiket addig még nem szólí­tottak meg. Vigyázunk rá, hogy érthetőek legyünk, hogy a lap úgy legyen kellemesen pikáns, hogy az ne sértse senkinek a jó ízlését. Ez a tartós siker egy na­gyon nagy csapatmunka ered­ménye.-A tiszaligeti Kiskegyed-sá- torban a lap népszerű újságíró­ival is találkozhatnak az érdek­lődök?- Rajtam kívül még 4-5 olyan újságíróval lehet talál­kozni, akiket az olvasók már ismernek a lapból. Ott lesz pél­dául Vágó Ági, Dogossy Kati, Gönczi Annamari, Mátrai Mari, hogy mindig tudjunk válaszolni a bennünket megkereső olva­sók kérdéseire. Úgy, mint ahogy az újságban is tesszük: hiszen nálunk olvasói levél, észrevétel nem marad megvála­szolatlanul. P. É. A nyugdíjról A manapság leginkább ki­emelt témáról, a nyugdíj­rendszerről beszélt a szolnoki Liberális Klubban az újság­íróknak Gaál Gyula, az Or­szággyűlés költségvetési bi­zottságának alelnöke, frak­cióvezető-helyettes, aki ezt követően az SZDSZ szolnoki szervezeténél tartott előadást a tagoknak. Mint megtudtuk, az országgyű­lés két lépcsőben foglalkozik a nyugdíjreformmal. Még a nyári szünet előtt a korhatárt öntik törvénybe, majd ősszel a nyug­díjrendszerről döntenének. Az életkor már kikristályo­sodott: ez pedig nők és férfiak részére 62 év lenne. Ha valaki előbb akar elmenni, mehet, ha van, mondjuk 30-35 év (ponto­san még nincs eldöntve) szolgá­lati viszonya, de előtte nem le­het nyugdíjba küldeni senkit! A korhatárnál nem kisebb fajsúlyú kérdés a pénz. Még el kell dönteni, hány pilléren nyu­godjon a nyugdíjrendszer, va­lamint: ki kezelje a nyugdíjala­pot? A tervek szerint kétféle befi­zetés lesz kötelezően: egy a tb- nek (ide 18 százalék bruttó bér utáni járulékot a munkaadó fi­zet), egy pedig valamilyen nyugdíjpénztárnak (ide 10 szá­zalékot fizet a munkavállaló), amelynek esetében a betett pénz örökölhető lesz. ta Szereti a kihívást A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium HL C osztályos ta­nulója, Szilasi Éva első helye­zést ért el az Országos Közép­iskolai Tanulmányi Verseny országos döntőjében németből.- Talán túl sok is volt már az ünneplés - mondta Éva, mikor a versenyen nyújtott eredmé­nyéről faggattuk. Társaitól vi­rágot, bonbont kapott, tanárai is gratuláltak neki. Még nem döntötte el, hogy melyik iskolában tanul tovább, de mindenképpen hasznosítani akarja megszerzett nyelvtudá­sát. Szereti a kihívásokat, nem riad vissza tőlük, már eddig is több versenyen próbálta ki tu­dását. A felkészülésben nincs kifejlesztett taktikája, egysze­rűen leül a könyvek elé és ta­nul. Elmondása szerint sokat kö­szönhet felkészítő nyelvtanárá­nak, Andrási Margitnak. Látlelet Minden megy a maga útján Kár is riadozva arra gondolni, hogy egyik hónapról a másikra valami lényegesen jobb vagy rosszabb lenne. Rágódhatunk ugyan rajta, amíg csak el nem jutunk addig, hogy a hitegetések napról napra leértékelődnek. És ha bárkit ámulatba ejtene, hogy valamikor minden másként indult (az ígéretek szintjén akár két évvel ezelőtt), illúzióival végképp le kell számolnia. Még akkor is, ha éppen rendíthetetlen meggyőződéssel vallja, hogy ez az időszak pusztán átmenet, afféle sorsforduló valami felé, vagy el valamitől. Mert elegendő csupán valamelyik napilap hír- és hirdetési oldalát összevetni. Többmilliós értékű villákat ajánla­nak megvételre, és közben arról olvashatunk, hogy például egy védtelen gyermeket kegyetlenül meggyilkoltak. Nyilván és sze­rencsére nem túl gyakori esetről van szó, legfeljebb a közfelhá­borodás - mint a legutóbbi ózdi gyilkosság kapcsán - jelzés ér­tékű. Egyáltalán: ki tudja, hogy mihez kell még hozzászok­nunk? Esetleg reménység nélkül beletörődve abba, hogy az erő­szak rendje érvényesül. Nem elsősorban a fizikai brutalitásé (noha erre is akadnak újabb és újabb példák), hanem az ettől fi­nomabb változatoké. Máskülönben azon sem kell túlságosan csodálkoznunk, hogy az önző magánérdek irányít mindent. Végül is ez elkerülhetet­len folyamat, amely a többség számára ugyan irritáló, de egy­szerűen értelmetlen bosszankodni rajta. Akárcsak a köznapi vi­szonyokban uralkodó önzésen, ami egyfajta mohóságként jele­nik meg, és mint minden mohóság, telhetetlenség is, melynek következtében az egyén sohasem igazán elégedett. Mindig nyugtalan, és az a félelem hajtja, hogy nem kap eleget, lemarad valamiről vagy megfosztják valamitől. Ha bárki akad, akinek több jutott, azt végtelenül irigyli. így van ez a gazdaság szférá­jában is. A korábban idegenül hangzó privatizáció logikája ér­vényesül mindenütt. Kezdetben csak a veszteséges vagy annak nevezett gyárakat, üzemeket, intézményeket érintette, ám ma­napság már nincs olyan terület, amelyre a magánosítás üdvözítő ideálja ne telepedne rá. Csak éppen az a zavaró, hogy a túlheví­tett remények után a kudarcokról keveset hallunk, és mintha a várva várt eredmények sem igazolódnának. Alighanem ezzel is összefügg az a nagyfokú tanácstalanság és dermedtség, amely az állampolgárok közérzetét áthatja. Egy távoli és behatárolha­tatlan holnap cseppet sem a bizakodást erősíti. Vagyis minden megy a maga útján. Ami pedig jelenleg elégedetlenséget szül, idővel a lehető legmegszokottabbá válik. De mindez csak olyan pillanatnyi egyensúlyt jelent, ami bármikor megszűnhet. És nem marad utána más, mint a vigasz és bizonyosság nélküli vá­gyakozás. Kerékgyártó T. István Volt miniszterelnök a Hozam Klubban Választás: az ígéretek csatija Boross Péter volt miniszterel­nök, országgyűlési képviselő, az MDF alelnöke volt a ven­dége tegnap a szolnoki Hozam Klubnak. A kormány gazda­ságpolitikájáról szólva el­mondta: sosem volt annyira zavaros és eklektikus a gazda­ságpolitika, mint a jelenlegi kormányzat alatt.- A makrogazdasági tényezők általában különböző lelkesedé­seket váltanak ki kormányzati körökből, amelyektől mi sem voltunk teljesen mentesek - hangsúlyozta a politikus. - Épp ezek a mutatók azok, amelyek­kel viszonylag könnyen lehet játszani a többé-kevésbé tájéko­zatlan közvélemény előtt. Boross Péter kifejtette: az ígé­retek csatája ma egy választási küzdelem. Minden társadalmi réteg kapott ígéretet arra, hogy jobb lesz neki. Ám állítsuk ezekkel szembe azt, ami ma pél­dául a családi pótlékkal vagy a nyugdíjak értékállandósággával történik.. . Az előadó kitért arra, hogy hazánkban pénzügyminiszterek nevéhez, személyes programja­ikhoz köthető a kormányzati időszak. Pedig a pénzügyminisz­tér csak egy miniszter, nem kap­hat totális hatalmat, mert akkor miniszterelnöknek kell lennie,- A Bokros-csomag a belső kereslet csökkentését tűzte ki cé­lul - húzta alá Boross Péter -, a belső piac szűkítésével akart az egyensúlyi helyzeten javítani, restrikciós gazdaságpolitikával. Tudomásul kell azonban venni, hogy a belső piac a gazdaságfej­lődés elsőrendű tényezője, csak a belső piacon megerősödő cé­gek képesek arra, hogy kilépje­nek a nemzetközi mezőnybe. A restriktiv, keresletvisszafogó po­litikával azonban nem lehet megteremteni az egyetlen jöve­delemforrást, a gazdasági növe­kedést - hangsúlyozta Boross Péter. B. Gy. Véget ért a magyar nyelv hete A magyar nyelv hete záróünnep­ségén Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy megyénk volt ennek a jelen­tős sorozatnak a fő szervezője, amely eredményeképpen 22 tele­pülésen 100 előadást, rendez­vényt tartottak, melyek nagyon sok érdeklődőt vonzottak, ami ezt a megyei záróünnepséget sajnos már nem jellemezte. Ezután ünnepi műsor követke­zett. Szavalatok hangzottak el, il­letve a költemények zenés válto­zatait szólaltatta meg a Bartók Béla Kamarakórus, a Tiszaparti gimnázium n. D osztálya és a Kodály Zoltán Általános Iskola leánykórusa. A rendezvény befejezésekép­pen dr. Grétsy László, a TIT ügy­vezető kollégiumának a tagja, az Anyanyelvápolók Szövetségének az elnöke átnyújtotta a diákoknak az erre az alkalomra meghirdetett pályázat díjait. Második helyezett Lakatos Gabriella, első Boros Viktor és Homajovszki Tibor, mindhárman ötödévesek a Pálfy szakközépiskolában. Dr. Grétsy László rövid értéke­lésében szólt arról, hogy ez évben itt voltak az anyanyelv hetének központi, kiemelt rendezvényei. Ezek lebonyolításáért csak elis­merés és köszönet jár, elvégre az előadások jelentősége felmérhe­tetlen. Ki tudná megmondani, hogy a résztvevők közül hányán kaptak kedvet ahhoz, hogy az anyanyelvűket még jobban meg­szeressék, újságíróként, tanár­ként, közemberként védjék, szé­pítsék. Ez a hét arra is jó volt, hogy bizonyítsa: az anyanyelvet nem elég csak jól-rosszul hasz­nálni, hanem ápolni is szükséges. Bizonyára sok diákban, felnőtt­ben megfogant a gondolat, akik majd ezentúl kötelességüknek, hivatásuknak tekintik ezt a nemes célt - hangsúlyozta Grétsy László. D. Sz. M. Szabálytalankodók! Szolnoki az év rendőre Az év rendőre megtisztelő címet már nem először kapta szol­noki zsaru. Az idén a közlekedési szakterületről egy hosszú évek óta precíz munkát végző hölgyet, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának ki­emelt fővizsgálóját, Csesznokné Magyar Gizella százados asz- szonyt illeti meg ez az elismerés.- Igaz, hogy annak idején jár­őrként kezdte pályafutását?- Valóban, ráadásul felső­fokú végzettséggel, előző munkahelyemen vezető beosz­tást otthagyva jöttem ide, a rendőrséghez. Néztek is rám nagy szemekkel, nem értették, de én rendőr akartam lenni. Önkéntes rendőrként persze már korábban is kötődtem va­lamelyest a testülethez, de egyszer eljött az az idő, amikor döntenem kellett. Most közle­kedési bűncselekményeket vizsgálok, de leginkább a szakmai irányítói feladatok el­látása jelenti számomra a fő el­foglaltságot.-T- Kevés női munkatársa le­het...- Ott, ahol dolgozom, harminckilenc fiú van és én vagyok az egy szem nő. Na­gyon jól kijövünk egymással, ha szükség van a segítsé­gemre, bizalommal fordul­nak hozzám. Bátran kérdez­nek, jönnek tanácsért, az is előfordult már, hogy otthon­ról, telefonon „vezényeltem le” egy halálos baleset utáni helyszíni szemlét.-Mit jelent egy rendőrnek egy ilyen rangos elismerés?- Ezzel nemcsak az én munkámat ismerték el, mert mint a rendőri munka egyéb Az év rendőrének járó szobrocska a rendőrök vé­dőszentjét, Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja FOTÓ: CS. I. területein, nálunk is csak csa­patmunka létezik. Az elisme­rés egyben a jövőt is meghatá­rozza számomra: legalább ezt a színvonalat kell tartani a munkában. A vizsgálati munkánk eredményeit tekintve országo­san is megálljuk a helyünket. Amiben elsők vagyunk, az a gyors és pontos munka. Ezt igazolja a pótnyomozásra visszakapott ügyek elenyésző száma is.- Ilyen szakmai sikerrel nem pályázik főnöki babérokra?- A tapasztalataim azt mond­ják, a rendőrségen nemigen képzelhető el vezető beosztás­ban nő, egyenruhásként, de kü­lönösebben nem is vágyom rá. Tény, hogy ez a munka igen kemény erőkifejtést igényel, tehát nem éppen kifejezetten női foglalkozás. Én azonban szeretem csinálni. Más kérdés, hogy ezt a hivatást nehéz egyeztetni a családdal - meg­értő férj és persze jó szervező- készség kell hozzá. H. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom