Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-24 / 96. szám
1996. április 24., szerda Szolnok Környéki Barangolás 7. oldal Újság indul Tószegen Jobb az itteni levegő Hatan a Mátyás gyerekek közül, a legkisebbik az egyik unoka A megyeszékhely közelsége miatt Tószeg korábban is kedvelt települése volt a Szolnokról kiköltöző, városi panellakoknak. Az ma is, bár ennek az igyekezetnek nem kis akadálya, hogy magasak, egyre magasabbak a tószegi ingatlanok árai. Egy valamirevaló épületért elkérnek kétmilliót vagy annál többet, ugyanakkor az összeg leszurkolása sem jelenti azt, hogy ne kellene javítani a házon vagy a mellék- épületeken. Mások inkább az építkezést vállalják, noha megközelítően sem annyian, mint a hetvenes vagy a nyolcvanas esztendőkben. Közéjük tartozik Mátyás Csaba nyolctagú családja is. A ház már annyira elkészült, hogy december közepén felcserélték a Városmajor úti kétszobás szolnoki házukat erre a kertes otthonra, amelyhez négyszáz négyszögöles porta is tartozik. Azért választották a községet, mert a gyerekeknek Szolnokon nem volt mozgásterük. Ebben a négyszobás épületben már sokkal jobban fémek, noha a milliókba kerülő lakás még nincsen kész. A feleség főhivatású édesanya, van két unoka is, akik sokszor náluk vendégeskednek, mivel a szülők dolgoznak. Ottj áriunkkor éppen veteményeztek, majd gyümölcsfákat is szeretnének ültetni, később azután az ólakról sem feledkeznek meg. Mindehhez idő kell, hiszen a nyolc gyerekből hat még otthon él, de hétvégeken olykor tizennégyen ülik körbe az asztalt. A havi bevételük hetvenezer körüli. Ebből az adósságokra, részletekre, fűtésre, világításra negyvenezret fordítanak. Csak kenyérből napi három-négy kiló fogy, és akkor szó sem volt még a tejről meg a többi élelmiszerről. A kezdeti nehézségek ellenére remélik, hogy a nagy kert, a zöldségfélék, a tágas térség fokozatosan kárpótolják a korábbi nagyvárosi mindennapokat, éveket. Iskolabusz ingyen Vezseny ezt az iskolabuszt kapta a Művelődési Minisztériumtól A tószegi önkormányzat meghirdette a lapját, mondván, hogy főszerkesztőt keres. Nagy volt az érdeklődés, és jószerével a megye egész területéről jelentkeztek újságírók, fotósok, szóval olyan szakemberek, akik már hosszabb-rö- videbb időt eltöltöttek a nyomtatott sajtó világában. A tizenkét tagú képviselő-testület alaposan meghányta-vetette, megtárgyalta a jelentkezők jövőre vonatkozó elképzeléseit, terveit. Végül a helybeli honatyák úgy döntöttek, hogy Nádházi Sándor mellett teszik le a voksukat, aki pedagógus. Igaz, Szolnokon dolgozik, de végül az is sokat nyoTiszavárkonyt is sújtja a nagy átok, az állástalanság, hiszen a munkanélküliség huszonnyolc százalékos. Nyolcvanhármán részesülnek jövedelempótló támogatásban, és az állást keresők száma közel háromszáz. Ez rossz, az viszont jó, hogy egy szolnoki vállalkozó felkereste az önkormányzatot, miszerint az Tiszavárkony-szőlő hosszan elnyúló, tágas portáin lakik vagy háromszáz lélek. Zömük feje őszbe csavarodott már, és abba a korba jutottak, amikor a postás hordja kevéske járandóságukat. A bolt előtt, magas lábakon egy hír- vagy más néven lélekmott a latban, hogy tószegi. Akárcsak az a kicsiny csapat, amely segíti munkájában. A lapgazda, az önkormányzat reméli, hogy a helybeliekkel alkotott szerkesztőség érdekes, színvonalas lapot készít a közel ötezer itt élőnek. A községháza a lapot 600 ezer forinttal tudja segíteni. A megbízatás egy esztendőre, azaz erre az évre szól, és a lap további meglétét, fennmaradását kedvezően befolyásolná, ha a fő- szerkesztő, valamint a szerkesztőség megnyerné az ottani vállalkozókat, tehetősebb cégeket, miszerint náluk is érdemes hirdetni. Elvégre sokan olvassák majd a lapot a községben, eseüeg azon kívül is, a környező településeken. egykori papírvágó épületében palackozóüzemet alakítana ki. A jelenlegi elképzelések szerint már kezdetben is tizenhét személyt foglalkoztatna. A hosszúkás épület felújítását most végzik a szakemberek, és várhatóan a hónap végén vagy a jövő hónap elején majdnem hússzal csökken a vár- konyi állástalanok száma. harang figyeli az idő múlását. Ahogyan errefelé mesélték az öregek, lehet annak jó három éve is, hogy idehozták, felállították. A harang régi, és állítólag egy Fazekas nevű család egy tehén árát adta érte. Csak akkor kondul meg, ha a halottját siratja a parányi település, vagy misére hívják az ittenieket. Furcsa véletlene az életnek meg az elmúlásnak, hogy amikor arrafelé vetett a vakvéletlen, akkor azért szólt, aki a felszerelése után legelsőként meghúzta a harangkötelet. így hát, ne kérdezd, Kedves Olvasó, kiért szól a harang, mert aznap ezért az emberért szálltak a szelek szárnyán messzire, a távoli dűlőkre, tiszta-szomorú hangjai. Mintegy jelezve, példázva: majd egyszer, valamikor teérelted is megkondul valahol egy... Úgy látszik, történnek még szívet-lelket melengető dolgok anyagias, sokszor komor mindennapjainkban. Ez a jó a minap Vezsenyt érintette. Még valamikor a múlt évben az önkormányzat pályázatot nyújtott be a művelődési minisztériumhoz, miszerint ők is azon települések közé soroltatnak, amelyek igényelhetik ezt az ingen iskolabuszt. A feltétel az volt, hogy az iskolában alsó tagozat legyen. Ez Vezsenyben így van, mivel a nagyobb diákok Szolnokra, esetleg Tiszavárkonyba vagy Tiszajenőre ingáznak naponta. (Tiszajenőre még tűrhetőnek mondható a bejárás, de Vár- konyba...) Már nem is reménykedtek, amikor a minap pecsétes pak- saméta érkezett Hatvani Lajos polgármesterhez, miszerint átvehetik a húszszemélyes IVECO-buszt Angyalföldön. A busznak száz kilométerenként tizenhárom liter gázolaj az üzemi „kosztja”, jelenleg azonban pihen. Várja a megfelelő önkormányzati sofőrt, akivel már megtörtént a szóbeli egyezség. Ha minden igaz, a következő tanévben menetrend szerint szállítja Tiszavárkonyba az itteni felsősöket. Mindezek ellenére a vezse- nyi iskolabővítés változatlanul nem került le napirendről, hogy legalább az ötödik és a hatodik osztály is helyben járja ki a tanévet. Vezseny hová lett? A szőke folyó másik oldalán, Tiszaföldvár és Martfű között útjelző tábla adja tudtul, hogy aki komppal átjut a Tiszán, Ti- szajenőn találja magát. Ezzel szemben pár száz éve minden vezsenyi tudja, akit átvisz erre az oldalra a révész, hogy először Vezsenybe botlik, majd onnan mehet a gyümölcsös Tiszajenőre. Mindezt a vezsenyi polgármester már öt éve szóvá tette a területileg illetékes Közúti Igazgatóságnál, majd tavaly is. Szóval aligha lehet türelmetlenséggel vádolni, bár az is igaz, a jó munkához idő kell. De ennyi? Akadt, aki azt javasolta: Hatvani úr, ne tétovázzon, van magának jó grafikusa, festesse le a kifogásolt részt, és véséssé rá a faluja nevét. Mi tagadás, ez is egy megoldás.. Fogják a forintot A 185 millió soknak tűnik, de bizony egy akkora településnek, mint Tószeg, aligha jelent ez évre megelégedett mindennapokat. Éppen ezért ahogy tudják, fogják a forintokat, igyekeznek mérsékelni a kiadásokat. Mindez eddig úgy valósult meg, hogy karcsúsításokat, magyarul elbocsátásokat egyelőre nem hajtottak végre. Bár egyes intézményeknél volt átszervezés, másokat pedig bérbe adtak. Az idén mintegy negyven- millió forint saját bevételt terveznek. Vannak helyi adók is: az egyik típus a vállalkozókat érinti, a másik a lakosságot. Részvényeket is értékesítettek, és még fognak is. A bevételt növelheti az is, hogy ingatlanokat adnak el, többek között egy volt iskolaépületet. Még mindig van önkormányzati tulajdonban tíz olyan lakás, amelynek jó részét értékesíteni szeretnék. Hogy ebből azután hányon sikerül túladni, az a közeljövőben kiderül. Eljutott a gáz Napjainkban Tiszavárkonyban majdnem ezemyolcszázan élnek. Jó dolog, hogy már ide is eljutott a gáz, és a vezetékes hálózatra eddig kétszáznegyven lakást kötöttek. A munkálatokkal korántsem végeztek, hiszen négyszázki- lencvenhárman csatlakoztak ehhez a fűtési lehetőséghez. Az ingatlanok száma ötszázötven, így mindössze ötvenhét lakás marad ki. A takarékosság érdekében bizonyos karcsúsításokról döntött a kilenctagú képviselő-testület. így az iskolát, óvodát, a könyvtárat egy intézmény hatáskörébe vonták. Ennek a neve Összevont Általános Oktatási Intézmény, amelynek vezetői beosztására pályázatot hirdettek. Hír az is, hogy az évtizedek óta itt gyógyító doktor úr nyugdíjba megy, és mindez azt is jelenti, hogy a község keresi új orvosát. Munka tizenhét személynek Az átalakítás, tatarozás után itt lesz Tiszavárkonynak a legújabb munkahelye, egy palackozóüzem Akiért ez a harang szól Nyugdíjba, de nem nyugalomba Tiszavárkony hovatovább összenőtt dr. Szabó D. Ottóval. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a hatvanhárom éves orvos 1958 óta gyógyítja az itt élő, vezsenyi és tiszavár- kony-szőlői betegeket. Noha eredetileg jászladányi, úgy megkedvelte ezt a szőke folyó melletti települést - és őt is megszerették -, hogy itt telepedett le. Olyannyira, hogy a hobbija tulajdonképpen a munkája is. Tapasztalata szerint Dr. Szabó D. Ottó lassan nyugdíjba megy, errefelé is egyre bár a magánrendelőjében továbbra is várja gyakoribbak az ér- azokat, akik a több évtizedes tiszavárkonyi rendszeri, illetve da- tevékenysége után ragaszkodnak hozzá ganatos megbetegedések, az ízületi panaszok. Különösen a lábszárfekély vizsgálódása, kialakulása, gyógyítása kötötte le a figyelmét, valamint a dohányzás és a szívtrombózis közötti összefüggés. Mindkét területről jó néhány dolgozatot, értekezést írt, tartott előadást. Január 1-jétől a doktor úr is átkerül a nyugdíjasok táborába, az ön- kormányzat meghirdeti az állását. Ez azonban számára nem jelent tétlenséget. Saját rendelőjében továbbra is várja azokat a betegeket, akik ragaszkodnak hozzá, szeretik. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Csabai István Tanácselnök volt 27 évig Eszes László Tiszajenőn 27 évig volt tanácselnök, és akkoriban messze földön nevezetes embernek számított. Főleg azért, mert a népfront szervezte településfejlesztési, -csinosítási verseny megyei meg országos döntőjét is többször megnyerték. Rendezettek voltak a házak, az utak szélét pedig gyümölcsfák díszítették, szegélyezték. Ezért aztán forint is járt, amiből fejleszteni tudtak. A rendszerváltás nyilaiból ő is kapott. Nem keveset, és mi tagadás, meg is viselték. Az ott élő választók azonban azon a véleményen voltak: szükségük van rá. Meg is választották helyi képviselőnek, immár másodszor. A jelen nem túl könnyű, bár a múlt sem volt az. Házasodni is úgy házasodott, hogy megszöktette a menyasszonyát, mert a leendő anyósa nem nézte jó szemmel, hogy a lánya körül forgolódik, másféle embert szánt neki. Az azóta eltelt évek az egymáshoz ragaszkodó párt igazolták: három gyerekük született, és van már három unoka is. A mama pedig mit tehetett mást: megbocsátott. A család kárpótlásként kapott a tanya körül szőlőt, amelyet ottjártunkkor metszett Eszes László
