Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

1996. április 1., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Nappali melegedőt terveznek Nappali melegedő létrehozásának támogatására pályáznak Törökszentmiklóson. A törvény szerint ugyanis ezt kötelező megvalósítani jövő év végéig azokon a településeken, ahol a la­kosság száma meghaladja a húszezret. A törvény előírja, hogy úgyne­vezett nappali ellátást nyújtó in­tézményeket kell biztosítani az érintett településeken, mint pl. az idősek klubja, a fogyatéko­sok, valamint a szenvedélybe­tegek nappali intézménye és a nappali melegedő. Az idén a Népjóléti Minisz­térium pályázati lehetőséget biztosít azoknak, akik a hajlék­talanok számára létesítendő nappali melegedőt ki akarják alakítani a településükön. így a törökszentmiklósi önkormány­zat az idén érzi időszerűnek, hogy ezzel a témával foglal­kozzon. A városban tíz-tizenöt haj­léktalan lakosról tudnak, akik nappal a közterületeken tartóz­kodnak. A melegedő a nappali tartóz­kodást, tisztálkodást stb. oldaná meg a hajléktalanoknak. A vá­rosban több olyan ingatlan is van, amely alkalmas lenne át­alakításra. A pályázaton a város 3 millió forint támogatást kér a melegedő kialakításához. Lámpaként égetik magukat Drámapedagógusok tanácskozása Egy lobogó, parányi petróleum- lámpa fogadta hét végén Szol­nokon a Zöld iskolában négy megye: Heves, Békés, Bács- Kiskun és Jász-Nagykun-Szol- nok drámapedagógusainak a ta­lálkozóját. Mert a jó pedagógus olyan szerény, csendes, de úgy világít a környezetében, mint egy lámpa a sötétben, miköz­ben sokszor önmagát is elégeti. Mintegy ötvenen utaztak ide, köztük óvónők, tanítók, általá­nos és középiskolai tanárok ta­pasztalatokat szerezni, cserélni. Arról nem beszélve, hogy a két év múlva bevezetendő Nemzeti Alaptantervben „Tánc és dráma” címszó alatt a dráma- pedagógia is szerepel. A ren­dezvényt megyénk pedagógiai intézete és a Lámpások nevű műhely szervezte. Szó volt ar­ról, hogy Mezőtúron a Teleki Blanka Gimnáziumban kom­munikáció tagozatos osztály indul, azután megismerhettük a szolnoki Széchenyi István Gimnázium programját. A szombati, egész naposra terve­zett, színvonalas találkozót be­mutató foglalkozások, rövid ér­tékelések, előadások színesítet­ték. Ami megyénk pedagógu­sait illeti, a drámatanításban már nem kezdők, hiszen eddig közülük tízen tanfolyamokat végeztek, sőt vizsgáztak is drámapedagógiából.- D.Szahó Ki keresi a munkát, ki kerüli Kisújszálláson március elején összesen kilencvenkilenc em­bernek szervezett az önkor­mányzat kilencvennapos közhasznú munkát. A városháza létesítményeiben, a kisebbségi önkormányzatnál, a polgári védelemnél, a refor­mátus egyháznál, illetve a pol­gármesteri hivatalnál dolgoztak a közhasznú munkások - erdő- telepítésen, belvízrendszer épí­tésén éppúgy, mint járdaépíté­sen, parkrendezésen. Bár a munkaügyi központ száznegy­ven állástalan személyt értesí­tett a lehetőségről, csak kilenc­venkilencen álltak munkába. Előfordult, hogy az érintettek személyes sértésnek vették ezt a munkaalkalmat, és inkább lemondtak a jövedelempótló támogatásról is. Mások szégyellték a köz­munka megnevezést, holott ez a kilencvennapos munka saját érdekük is, mert a további tá­mogatásra csak így szereznek jogot. Nem kevesen viszont vállalnák, hogy a 90 nap eltel­tével is tovább dolgoznak. Ez azért bizonytalan, mert még újabb 150 személynek kell biz­tosítani ezt a három hónapos ál­lást. Akiknek a munkájával elégedett az érintett intézmény, illetve a város, azoknak minden bizonnyal felajánlják ezt a lehe­tőséget. Elvégre ők azok, akik a munkát nem kerülik. Ellenke­zőleg: keresik. D. Sz. M. Jegyzet A nyár előadásáról Varázslat a Szobaszínházban Félcseresznye (Kautzky Armand) és Hagyma őfensége (Mészáros István) Igazi varázslat „szállja meg” ezen az estén a kis Szobaszín­ház terét, az üde, friss, ötletes, magával ragadó játék varázs­lata; amelyben csaknem min­den olyan, mintha valóságos lenne, ám mégis oly ábrándos mesebelinek tűnik. A pompás színtér is - zsalugáterszemei- vel a zöld panzió, a kerítések fölött a kandikáló fák, rozsdás falevelekkel az udvar talaja, színek, fények, madarak fel­felhangzó csicsergése a csendben! Ez a kertudvar, ahogy Csík György festőién megálmodta: a boldogság szi­gete, ahová nem érhetnek el a külvilág rémségei; az ifjúkor varázslatos kertje. Itt él két fia­tal, testvérek boldog gondta­lanságban, a naiv, kissé „ütő- döttnek” látszó Simon, aki ka­vicsokkal, növényekkel cim­borái (ó, áldott ártatlanság) és a kedves, szorgalmas, derűs lelkű Lorett. És velük van két macska is, Félcseresznye és Hagyma őfensége, akik azon­ban emberek módjára beszél­nek - ez is a varázslat része -, bár ügyesen másznak falra, fára, kerítésre. Ők vigyázzák a kert nyugalmát, ha kell, de fe­csegéseikkel egyben ostoba felnőttek is, és gazdijaikkal furcsa konfliktusokba keve­rednek olykor. Ami még mu­latságosabb, egyiküket a sze­relem is megkísérti egy légy képében. Bolondos, groteszk helyzetek sora! Amit „bonyo­lít” egy szerelmespár megje­lenése a panzióban, akik ugyan a színre sohasem lép­nek, ám szobában viselt „dol­gaik” alaposan felkeltik az udvar lakóinak érdeklődését, főképp a fiúét, aki eladdig ügyet sem vetett a világra: fel­ébred benne a szerelem zava­ros, boldog-szomorú, csodála­tos érzése. Mi több, lánytest­vérében véli felfedezni sze­relmi partnerét. Izgalmas, ér­dekes folyamat, dráma kezdő­dik, szerepel benne egy gyűrű is, amely elvész és kerestetik... Dióhéjban nem volna sze­rencsés tovább mesélni - látni kell és átadni magunkat a vib­ráló játéknak, a finom hangu­latoknak, amelyek megszüle­tésében igen nagy szerepe van itt a muzsikának: St. Martin szaxofonja - ötödik szereplő a játékban - ha megszólal, be­szél is, szava hol vidám, hol búsan szomorú. Mert ez a megidézett gyer­mekkori világ, központjában az ébredező szerelem gyönyö­rűségével és tán fájdalmával is, az érzelmeknek ez a fénytö- réses játéka, amit Almási Éva oly ihletetten megteremt (első rendezése ez a gondos, szép munka a kiváló színésznőnek), behintve a költészet aranyló hímporával, bizony nosztal­giát ébreszt. Kifejezi vágya­kozásainkat egy elvesztett vagy el sem nyert éden után, egy olyan világ után, amely­ben még lehet gyermek módra önfeledten játszani, amelyet nem rontott még meg a „fel­nőttek rút cinizmusa”. S mily pompás a színészi já­ték! A négyes tagjai egymást múlják felül kedvben, oda­adásban és tehetségben is. A fiatalság friss fuvallatát hoz­zák magukkal, ahogy játsza­nak. Magócs Ottó Simonja kedves, aranyos, szomorúsá­gában pedig mélyen megható; Szőlőskei Tímea Lorettje hamvas, tiszta, sugárzó, meg­kapó, Kautzky Armand „ízes” Félcseresznye, humora színes, beszéde szép, férfias. És külö­nösképp elemében van Mészá­ros István - Hagyma őfensége -, kiszabadulva a szatíra kissé „rákényszerített” skatulyájá­ból, most szinte lubickol a sze­rep kínálta dús lehetőségek­ben. Igazi clown módjára ko- médiázik, fáradhatatlan és bravúros, egyszerűen nagy­szerű. Végre megmutathatja, nemcsak keserű, fanyar, édes is tud lenni a játékban. Szép siker „A nyár”, Wein­garten képtelenségeket felmu­tató játékának előadása: ér­zelmeinkre hangszerelt, kel­lemes, hangulatos „abszurd”. Jólesik tapsolni neki. Valkó Mjjtály Országos találkozó Jászapátiban Élményt adni a gyerekeknek A gyermekbarát mozgalom hazánkban ötéves. Az úttörő- szervezetek utáni űrt szeretnék betölteni a gyermekek életében, vagy legalább segíteni, hogy élménydús gyermekkoruk le­gyen a mai kisiskolásoknak is. Táborokba, kirándulásokra vi­szik őket, és mindezt a vékony pénztárcához mért költséggel, amihez pályázatokkal szerzik meg a fedezetet. A Gyermekba­rát vezetők V. országos találko­zójának hét végi színhelye Jász­apáti volt. A házigazda helyi csoport 110 vendéget fogadott az ország minden tájáról, sőt a Vajdaságból és Kárpátaljáról is érkeztek Jászapátiba. Nem ér­keztek meg viszont a politikai fórumra a várt politikusok. Az MSZP-sek a kongresszus miatt, a többiek valamilyen szervezési hiba folytán. Az ígért szponzo­A lufis staféta úti célja a Vereckei-hágó FOTÓ: SÁRKÖZI rok közül is egyedül a Jász-Tel állta a szavát. A gyermekbarát vezetők azonban hozzászoktak már a nehézségekhez. Alaposan megvitatták tapasztalataikat, ki­cserélték gondolataikat. A Keszthelyről indított millecen- tenáriumi lufis stafétát is to­vábbküldték. Ha a szél nem vi­szi el a lufikat a Vereckei-há- góig, elviszi az üzenetet a kárpá­taljai Bátyúból érkezett küldött­ség. A honfoglalás emléktáblá­jánál elhelyezik a Magyaror­szági Gyermekbarátok Moz- galma koszorúját. ______^ C ipzárgondok A nagymama házát vitték be a vállalkozásba - így is lehet fo­galmazni röviden a szolnoki Hajdú Lajos cipzáros kálváriá­ját. A népszerű és sokak által keresett szolgáltatást három hónap kényszerszünet után most sikerült elhelyezni. A korábbi felvevőhelyük egy olyan házban volt, amelyet le­bontásra ítéltek. A kiköltözés után nem tudtak helyiséget bé­relni, a rendkívül magas bérleti díjak miatt. A cipzáros szinte fillérekből keresi meg a kenye­rét, hiszen amit végez, arra na­gyon nagyon szükség, nagyon nagy igény van, de nem tartozik a jól fizető szakmák közé. Végül - miután semmiféle segítséget nem kaptak - úgy si­került kialakítani egy felvevő­helyet, hogy eladták a nagy­mama házát, vettek egy kis la­kást a Ságvári körúton, amelyet átrendeztek. Sok kispénzű em­ber pedig felsóhajthat: ismét van Szolnokon cipzáros... Van mit tanulni a dánoktól (is) Noha a meghívott parlamenti képviselők és a megyei köz­gyűlés tagjai elmaradtak - vagy lemaradtak? - a hét végi tiszavárkonyi rendezvényről, a decemberi dániai tanul­mányút résztvevőinek talál­kozója jó hangulatú volt. A dán demokrácia tanul­mányozására Svendborg vá­rosába tett nyolcnapos szak­mai út tapasztalatait dr. Va­dász István, a Györffy Népfő­iskolái Alapítvány kuratóriu­mának elnöke elevenítette fel. Az ezt követő beszélgetésben kiderült: az önkormányzatok, az intézmények és a civil szer­vezetek működésével kapcso­latos élmények mély benyo­mást tettek a kiutazókban. A dánokhoz képest a magyar kissé depressziós, ideges nép. Az is kiderült, van mit tanulni a dán demokráciától, ahol az állam kitüntetett figyelemmel támogatja, szolgálja a polgá­rait, amely kamatozik egy­másra figyelésben, a másság iránti tolerancia természetes meglétében. Ötvenéves áfész (Folytatás az 1. oldalról) A kiállítást - amely fotókkal és írásos dokumentumokkal il­lusztrálja az elmúlt ötven év eseményeit - április 14-ig te­kinthetik meg az érdeklődők a művelődési ház bemutatóter­mében. Az áfész ünnepségén sze­rény, de kedves ajándékokat vehettek át a meghívott küldöt­tek: a Tóth Imréné által szer­kesztett és megírt, a szövetke­zet fél évszázadát feldolgozó könyvet és Szűcs Imre faze­kasmester kerámiatányérját. Az április 6-ig tartó ünnepi rendezvénysorozat ma az úgy­nevezett tagi nappal folytató­dik, ahol a tagok 10 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak az áfész kijelölt boltjaiban, -p­Négy fiatal muzsikus mutatkozott be tegnap az abonyi közönségnek a városháza dísztermében, Kramarics Katalin (képünkön), Oross Veronika, Szabó Rozália és Varga Fruzsina, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fuvolás növendékei. A koncerten köz­reműködött Koncsár Vera zongoraművész. Ők négyen képviselik majd hazánkat a prágai nemzetközi fuvolaversenyen. fotó: i. l. Cigánytánccal zártak Kenderesen Szombaton ünnepelte megalaku­lásának 10 éves évfordulóját a kenderesi Vadvirág népdalkor (képünkön). Ebből az alkalomból népdalköri találkozót rendeztek a művelődési házban. Mint Pádár Lászlóné jegyző köszöntőjében elhangzott, ez a találkozó is jó al­kalom arra, hogy a népdalkörök megújuljanak, és egymástól ta­nuljanak. A helyi általános iskola 3. a osztályosai első osztálytól is­merkednek a néptánccal, a furu­lyával. Az eddig tanultakból ad­tak elő egy csokrot, majd a nyugdíjasénekkarok, népdalkö­rök mutatkoztak be. Hallhatták a jelenlévők a zagyvarékasi műkedvelő csoportot, akik tánccal, színpadi játékkal is fel­léptek. A Rákóczifalváról érke­zett dalkört a józsaiak, a kisúj­szállási ’48-as olvasókör asz­szonykórusa, a Térségi népi együttes, majd a bánhalmai Vadrózsa népdalkor követte. Eljöttek a nádudvari „Életet az éveknek” népdalkor tagjai is, va­lamint Karcagról a Pacsirta nép­zenekor diákjai, a kunmadarasi Őszirózsa, a tiszaszőlősi Búzavi­rág, az újszászi Rozmaring nép­dalkor. Hallhattuk a fiatal, tehet­séges Egri Attila kenderesi diák szívhez szóló citerajátékát, majd a tiszafüredi Szőke Tisza népze­nei együttest. Természetesen az ünnepeltek is a színpadra álltak. A Vadvirág népdalkor vezetője - dr. Bakos Imréné - irányításával már több nívódíjjal büszkélkedhet az asz- szonykórus. Dalcsokraikat Ken­deres és környékének népdalai­ból állították össze. A program a zagyvarékasiak cigánytáncával, majd közös énekléssel zárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom