Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-18 / 91. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. április 18., csütörtök Köznapi morzsák . .. A humán szféra megtartásáért Egy értelmiségi pályakezdő utazás közben szomszédjától kérdi:- Tudod, miért szeretek vo­naton utazni?- Na, miért?- Mert legalább addig sí­nen vagyok. * A közelmúltban dr. Dinya László helyettes államtitkár­tól azt hallottam, a humán szférában kényszerű válság- menedzselés folyik. A köz­művelődési és egészségügyi tárca borotvaélen manőverez a megszorító intézkedésekkel. Átmenet nélkülinek érzem a forráshiány miatti draszti­kus elvonásokat, amelyek pótlására nincs mód. így a megbolygatott, nem nyere­ségorientált, de jövőnket alapvetően meghatározó ága­zatok a vissza nem fordítható pusztulásba mehetnek. A költségvetés készítésekor az oktatás-egészségügyről, va­lamint a többi, „embert fej­lesztő, karbantartó” ágazatról kvázi megfeledkeztek az ille­tékesek. Ennek okát főként a pénzhiánnyal indokolják. Probléma a 40 év pazarló gazdálkodásának szemléleti és strukturális átalakítása, az intézményrendszer racionali­zálása. Ennek megvalósítása azonban évekre visszatekintő, stratégiákat meghatározó felmérések, a döntésekhez szükséges, az előnyöket s az esetleges hátrányokat mérle­gelő prognózisok nélkül két­séges. A feladatok megvalósí­tásához, az ehhez szükséges eszközök, információs rend­szerek vásárlásához és megfe­lelő működtetéséhez jelentős tőkeinjekcióra lenne szükség. Tanáromként is tisztelt, s a legjobb szakemberek között számon tartott Dinya László nálam sokkal jobban ismeri az általam említett anomáliá­kat. Hiszek abban, hogy ha­sonlóan nagy szakmai tudású, több évtizedes tapasztalattal felvértezett vezetőink meg tudják akadályozni az emberi erőforrások teljes elértéktele­nedését, valamint a humán szféra széthullátását. Da-da A Gyermekvilág Alapítvány javára A 12. Sz. Óvodai Intézmény szandaszőlősi óvodáinak szülői munkaközössége negyedik alka­lommal rendezte meg hagyo­mányőrző ovis bálját. A teljes bevételt a munkaközösség fel­ajánlotta a Gyermekvilág Alapít­vány javára. Az összegből játé­kokat vásárolunk. A hangulatos, vidám rendezvény sikerét ötven­egy szponzor támogatta. A gyermekek, az alapítvány kurató­riuma és az óvodák dolgozói ne­vében köszönetünket fejezzük ki a szülői munkaközösségnek és minden támogatónak. Mihályi Istvánná intézményvezető Véleményem csak egy a sok közül Belülről láttam a kisgyepi putrikat Az 1920-as, ’30-as években Szolnokon, az akkori Pozsonyi út végén gyerekeskedtem, közel voltam a kisgyepi cigányputritelep- hez. A legtöbb famíliát ismertem. Egy roma származású zenész haverommal többször jártam az állati szintű putrikban is. Fiatalos lelkesedésemben az érettségit követően ta­nulmányt akartam írni az emberhez méltat­lan nyomorról, de közbejött a háború. 39 hónapig voltam katona. Terveimet, mint annyi mást, ezt is elso­dorta az „élet”. Mindez az Országgyűlésnek a cigánykér­dést taglaló üléséről jutott eszembe. Bár a miniszterelnök nyilatkozata reményt keltő, kérdés, nem marad-e csupán a politizálás szintjén a jó szándék? Szolnokon már 1989 novemberében be­szélgettünk a cigányság helyzetéről (lásd Új Néplap november 10-ei és november 27-ei számait). Sőt én, mint tősgyökeres szolnoki, már a ’ 80-as évek közepén bátorkodtam szóvá tenni az ellehetetlenült cigányság sor­sát az egyik pártalapszervezetnél: beszéltem a cigányiparok kihalásáról (fúrókészítés, teknővájás, vályogvetés stb.), sőt a népzenei örökségek elhanyagolásáról is. Azt javasoltam, hogy a valóban elmara­dott, de sorsában vétlen, primitív népcso­portnak munkát kell adni, akár bizonyos kényszer alkalmazásával is munkára kell szorítani őket. A „kényszer” kimondása után fenyegető felhördülés fojtotta belém a szót. Ez volt az akkori politika álláspontja. Miniszterelnökünk azt állította - idézem: „Tudomásom szerint a rendszerváltozás óta egyetlen kormány sem foglalkozott tevéke­nyen’ a cigánysággal”. Ekkor az előző kormány egyik képviselője fel­szólalt, hogy igenis készült egy-két iromány e tárgyban! Azt viszont elfelejtette mondani, hogy semmi tevőleges nem történt. Én reménykedem, hogy a miniszterelnöki nyi­latkozat nem pusztába kiáltott szó, hanem csele­kedetek sorozata követi. De azt ne gondolja senki, hogy könnyű a fel­adat! Ebben szerepet kell vállalnia több minisztéri­umnak, talán elsősorban a művelődésügynek, a munkaügynek, sőt vidéken a földművelésügynek (több helyen már adnak művelésre földterülete­ket a cigány családoknak ma is). Folytathatnám a témát, de én csak közgazdász - és szolnoki lokálpatrióta - vagyok, s most eny- nyi elég is, mert az enyémen kívül más véle­ménynek is helye van a kérdésben! Szabó Béla, Szolnok Türelem, megértés, összetartás Hét éve, hogy megalakult a túrkevei cukorbetegek klubja. Mindig kérdés egy klub szüle­tésénél, hogy akad-e elegendő érdeklődő a kínált progra­mokra. Ennyi év után el­mondhatjuk, hogy sikeres volt az ötlet. Ma már szokásaink vannak: előadások sorozata az első félévben, kirándulások nyá­ron (egynaposak, de vidámak és pihentetőek), közös névna­pozás, találkozókon való részvétel, karácsony stb. Természetesen nagyon fontos az egymáshoz való ragaszko­dás, egymás tisztelete, s talán a legfontosabb a tolerancia. Nos, bátran állíthatom, hogy klubtagjainkban megvannak ezek az értékek. Segítséget kapunk a túrke­vei önkormányzattól. A mű­velődési intézmények szintén megtesznek mindent, hogy rendezvényeink jól sikerülje­nek. A Túrkevéért Alapítvány is támogatóink egyike, anya­gilag is segíti a klubtagok to­vábbképzését. A Cukorbeteg Egyesület megyei szervezete színvonalas előadásokkal se­gít bennünket, igyekszik problémamentessé tenni hét­köznapjainkat, mert sajnos ezzel a betegséggel együtt kell élni. Kívánom, hogy ilyen össze­tartó, egymást tisztelő, végte­len türelemmel megáldott kö­zösség maradjon tagságunk! Pappné Szűcs Anna Katalin klubvezető, Túrkeve Az ikrek hétévesek lettek j '.AtiiHj&A i<.-- bvjy'iSli-jWüirj'i oiOaií' • Öt éve, hegy fotóriporterünk egy tiszaburai körútja során dédnagymamájuk társaságá­ban két kisleánnyal találko­zott. A róluk készült fotó meg is jelent akkortájt. Azóta Ale­xandra és Zsanett - akik mel­lesleg ikrek - hétévesek lettek. A hosszúra nyúlt télben sze­rető nagymamájuk készített róluk egy felvételt azzal a tit­kolt szándékkal, hogy meg­lepje a „nagyra nőtt” lányokat, és örömet szerezzen a család többi tagjának. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) A Tavaszban minden kapható Jó kerékpárút köti össze a két települést Surjányból sokan járnak át a tö­rökszentmiklósi Tavasz ABC- be vásárolni, mert gyors a ki­szolgálás, elegáns és színvona­las az üzlet, minden kapható. Nincs nehéz dolgunk, mert Sur- jányt és Törökszentmiklóst igen jó kerékpárút köti össze, oda-vissza negyven-ötven perc alatt kényelmesen megjárható az út. Az itteni boltban sajnos gyakran megesik, hogy valami hiányzik, függetlenül attól, hogy a boltosok megrendelik az árut, de a késedelmes szállítás rontja az üzletet. Ez is az oka annak, hogy Surjányban nincs sorbanállás, eltekintve a reggel 9-ig tartó időszaktól. A forgal­mat az is csökkenti, hogy az ut­cákat járó „mozgóboltostól” sok mindent megvehetnek. Ez kényelmes megoldás, mert a kapuban állva elintézhető a be­vásárlás. Sőt, ha hosszú távon két irányban is lesz lehetősé­günk a helyi bolton kívül meg­oldani a vásárlást, talán eljön az az idő, amikor be lehet majd zárni az üzletet, vagy felkínálni a kocsmárosnak a helyiséget. A jelenlegi italbolt amúgy is na­gyon kicsi, s nincs benne szel­lőzőberendezés. Lenne helyük a nem dohányzó vendégeknek is. Szilágyi József, Surjány Az olvasói levelekből válogatunk. Az Írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a mondanivalót. A témának akkor is nyilvános­ságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név- és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalkozunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Küldjön egy képet! A Szolnoki MTE focistái - 1957-ben 1057-ben szerveződött újjá a Szolnoki MTE labda­rúgócsapata. Állnak (balróljobbra): Szurovecz, Kurucz, Vö­rös, Cs. Farkas, Dargai, Török, Csaba, Tamasi; guggolnak: Cseh, Helmreich, Simon és Baricza. Férje és bátyja emlékére őrzi e képet: Vörösné Baricza Magdolna, Szolnok Akit szeretnek a gyermekek Az Új Néplapnak köszönhetem, hogy két évvel ezelőtt megis­merhettem Bereczné Tóth Erika nevét, aki mint fejlesztőpedagó­gus, gyógytestnevelő és kinezio- lógus, gyermekekkel foglalko­zik. Fiatal kora ellenére óriási a szaktudása, és pedagógusként is fantasztikus. Mi a gyermekeink­kel még óvodás korukban kezd­tük el a foglalkozásokat: napról napra ügyesedtek, fejlődtek, ar­ról nem is beszélve, mennyire élvezték az órákat, és imádták a tanárnőt. Ma már iskolások. Mint szülő és pedagógus val­lom, hogy iskola-előkészítő­vel, illetve a tanulási nehéz­ségek oldásával sokat segíthe­tünk a gyermeknek és a csa­ládnak. A tanárnő kinezioló- giai kezelései és az általa tar­tott tanfolyamok gyermeknek, pedagógusnak, szülőnek egy­aránt nagy segítséget adnak a lelki és fizikai traumák keze­léséhez. Mi, akik találkozhat­tunk vele, kiváló pedagógust ismerhettünk meg. Hálásak vagyunk, és munkájához sok sikert kívánunk. Dr. Kiss Lászlóné, Szolnok Magyar kártya A politikai folyamatok elemzői előtt nyilvánvaló, hogy a pártok „tisztulási” folyamata a végéhez közeledik. A KDNP-nek is ér­deke volna, hogy ez minél előbb bekövetkezzék. Az MSZP há­rom vonulata - addig, amíg a következő választásokon netán vereséget szenvedne -, csak a pártot erősíti, de azt is eltűri, hogy mellékesen az SZDSZ irányítson. Amennyiben előreho­zott választások lennének, úgy a Fidesszel szövetséges Szabó Iván-féle MDNP és a hozzájuk csatlakozó Latorcai-Surján- csoport számukra nem igazi ellenfél. Közösen elérhetik az öt százalékot, ugyanakkor a Fidesztől elvesznek majdnem ugyan­annyit. Az MDF kényszerhelyzetbe kerül: el kell döntenie, hogy kivel és kikkel köt szövetséget. A KDNP és az FKGP szövetsége előre látható, de az MSZP-SZDSZ-koalícióval szemben nekik sem lesz esélyük. Csak és kizárólag egyetlen le­hetőség van a koalíció leváltására: a keresztény-konzervatív nemzeti erők teljes összefogása. De addig, amíg egymás ellen vívják csatáikat, összetévesztve politikai ellenfeleiket, ne vár­janak semmit! És különösen ne hivatkozzanak a népre! Mert ez a nép nem bölcs. Ez a nép erkölcsileg, szellemileg mélységesen megalázott és megnyomorított! Lipták Sándor a Magyar Út Kör városi elnöke Szeretetcsomag a Karitásztól A Rózsa úti óvoda speciális csoportjába járó gyermekek és az óvó­nők ezúton köszönik Csomóz Mihálynénak a Karitász Szeretet­szolgálat húsvéti ajándékát. Találkoztak a nyugdíjasklubok képviselői Hiányzik a létbiztonság és az érdekvédelem Küldöttértekezletet tartott a megyei nyugdíjasklubok egyesülete. A működő harmincöt klub ne­vében hetvenöt vendéget fogadtunk. Emelte a rendezvény rangját, hogy Bleyer Jenő, a Nyugdíja­sok Országos Szövetségének elnöke, országgyűlési képviselő elfogadta meghívásunkat. A meghívottak hallhattak eredményeinkről és nehézsége­inkről. Büszkék vagyunk arra, hogy negyedik alkalommal lesz otthona Szolnok a szépko- rúak szavalóversenyének, amelyhez támogatást is ka­punk. Növelte gondjainkat, hogy a megyei önkormányzat a második félévi keretet meg­vonta. Segített viszont a Mól Rt., amit ezúton is köszönünk. Az múlt évet lezárandó az el­lenőrző bizottság elvégezte fel­adatát. Az egyesület gazdálko­dását rendben találta. A résztvevők többsége a nyugdíjasok nehéz helyzetéről szólt. Kérdezték, miért nincs sok településen önkormányzati képviseletük, így ugyanis az érdekvédelem nem működőké­pes. Elvárják, hogy a nyugdíjak a kialakult rend szerint, időben megérkezzenek a címzettek­hez. Szükség van az özvegyi nyugdíj mielőbbi rendezésére is. Az áremelések sok idős em­ber életét tették még nehe­zebbé, a gyógyszerárak, a köz­gyógyellátás teljés bizonyta­lanságérzetet kelt. A bűnözés rettegésben és fé­lelemben tartja az időskorúa­kat. Nem árt az óvatosság és bizalmatlanság az idegenekkel szemben - figyelmeztették egymást. A sok felderítetlen bűneset mellett az is elszomo­rító, hogy a kiszabott büntetés nincs arányban az elkövetett bűnnel. A klub munkáját a tapasztalat- cserék jól szolgálnák, ezért el­határoztuk, hogy a klubvezetők találkozójának vidéki város ad otthont. Ezúttal Martfű került szóba. Meghívott vendégünk, Bleyer Jenő Hóm Gyula mi­niszterelnöknél tett látogatásá­ról számolt be. Az új vezető­ségben Ferencz Tibomé, Varga Sándomé, Benedek Anna, Torma Mihály, Deák Miklós, Gyalog Lajosné, Demény Ist­vánná, Szekeres Ferenc és dr. Sebők György foglal helyet. Az ellenőrző bizottság tagja lett dr. Kóródi Barna, Perczel Miklósné és Guba András. Deák Miklós az egyesület sajtófelelőse Utazunk - vonattal, autóbusszal Mindig a pillanaton múlik! Az autóbuszon tábla figyel­meztet: „A vezetővel beszél­getni tilos!” Valamennyien utaztunk már távolsági vagy turistabuszon: az utasok egy részét elnyomja a monoton zö­rej, néhányan viszont, akik maguk is járművezetők, szo­rongva figyelik az utat és a buszvezetőt. Igen, a buszveze­tőt: nincs-e rosszul, nem ál- mosodik-e, van-e valami za­varó körülmény, ami elvonja a figyelmét a vezetéstől. Amíg kalauz is dolgozott a távolsági járatokon - bár sza­bálytalanul - szóval tartotta a vezetőt. Tény viszont, hogy nem volt annyi buszbaleset. A sok-sok katasztrófa után jogos a félelem. Az utasok egy része szorongva figyel a külső jelekre, látja a közeledő vona­tot. Erről már többen is nyilat­koztak azok közül, akik egy- egy tragédia részesei voltak. Csak a buszvezető nem figyelt a veszélyre akkor, abban a pil­lanatban, mert már fáradt volt, vagy valami elvonta az útról a figyelmét. Ha valaki tarthatná a veze­tővel a kapcsolatot, bizonyára szólna időben egy veszély- helyzetben. De mert a szabá­lyok szerint senki nincs „be­szélőviszonyban” a buszveze­tővel, így „belerohanhat a jármű a halál torkába”. Éppen ezért több szem többlet lát alapon vessünk véget ezeknek a szörnyű katasztrófáknak, és segítsünk a buszvezetőnek! A segítség természetesen képletesen értendő: egy turis­tabuszon az idegenvezető vagy egy olyan utas, aki szíve­sen vállalkozik erre, figyelheti az utat. Távolsági buszokon is megoldható a „kettős” éber­ség; Én még úgy tanultam, és mint szakoktató, úgy tanítot­tam, hogy ha a vasúti keresz­teződés nem jól látható mind­két irányból, meg kell állni, és biztosító személyt kell állítani a sínekre, csak azután szabad áthajtani rajta. Sűrű ködben a sínek által vezetett hang is se­gít a tájékozódásban. Tudjuk, hogy a sofőrök fi­gyelnek, hisz ez a munkájuk, ebből élnek, ez a hivatásuk... de elég egyetlenegy pillanatra elveszteni az éberséget. Keressünk megoldást! Túl sok volt a tragédiából mosta­nában. Lévai Zoltán, Szolnok, gépjárművezető-szakoktató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom