Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-02 / 53. szám

1996. március 2., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Aligha csak nagyivám kérdőjelek Vegyük például Nagyivánt. A Hortobágy-széli apró, rendezett településen ezerháromszáznál is több lélek talált otthont, rakott fészket. Dol­gos, szorgalmas ez a szikre, szik szélére tele­pedett iványi nép. Ennek ellenére a község költségvetése, szaknyelven fogalmazva, for­ráshiányos. Tavaly a fenntartáshoz, a meglévő intézmények többé-kevésbé zavartalan min­dennapjaihoz 7,7 millió forint hiányzott. Az összeg nyolcvan százalékát pályázatok révén sikerült pótolni, ugyanakkor ez az esztendő az árak, a költségek szakadatlan és drasztikus emelkedése miatt sokkal, de sokkal göröngyö­sebbnek ígérkezik. A teljesség igénye nélkül néhány olyan tétel, amelyik aligha csak itt jellemző. Az öregek klubjában reggeltől délután négyig általában húszán ütik el az időt. Az állami támogatás félmillió körüli, ezzel szemben az összes kia­dás (benne az itt dolgozók bére is) 2,6 millió. Vajon honnan érkezik a hiányzó különbözet? Nézzük az iskolát, ahová jelenleg százhét diák jár. A létesítmény éves költségvetése ti- zenkét-tizenhárom millió, ebből a támogatás mintegy hatmillió. A többi még hiányzik. Az óvoda ötvenszemélyes, és a támogatások a ki­adások ötvenöt százalékát fedezik. Az egészségügyben Nagyivánon ez az arány hetvenkét százalékos. Szóval valami ilyesmi jellemzi ezt a kis települést, költségvetésének jószerével mindegyik szegletét. Az ez évi ki­adások előreláthatóan elérik az ötvenhétmil- liót, a bevételek a negyvenkettőt. Igaz, az utóbbiak is emelkedtek, tavalyhoz viszonyítva háromszáz-négyszáz ezerrel, de még így is sok, nagyon sok a hiány. A tavalyi 7,7 millió­nak jószerével a duplája. Kivetni a helyi és új adókat - az általános elszegényedés miatt ez az út aligha járható, így ha lehet, élnek a pályázatok lehetősé­gével, és minden bi­zonnyal nyernek is párszor. Ugyanakkor nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy ez nem elég az üdvösség­hez, a mindennapok zavartalanságához. Egy szó mint száz: nem irigylem a kilenctagú kép­viselő-testületet. Tudom, megoldás lehet az is, hogy újabb karcsúsítások, leépítések, elbocsátások lesz­nek, és mondjuk, be lehet zárni intézményeket is. Ez így igaz, csak akkor az a kérdés: mi ma­rad ebben a faluban? A Nagyivánhoz hasonló gondokkal küszködő településeken? Mindeb­ből következik egy újabb kérdés: érdemes-e élni ott, ahol minden megszűnik, ahol mindent visszafejlesztenek, ahol egyre többször hang­zik el, erre sincs pénz, meg arra sincs? Gyaní­tom, ezen felvetések aligha csak ezt a Horto­bágy peremére kucorodott falut érintik, hanem a vidéki Magyarország temérdek más települé­seit is. Főleg az ország elmaradottabb, keleti felében. Vajon belátható időn belül születik-e gondjaikra, felvetéseikre, észrevételeikre elfo­gadható megoldás? Mert mi ez, ha nem falu­pusztulás, falupusztítás? Aligha járok messze az igazságtól, hogy ez is a jövő egyik nagyon fontos, mindmáig megválaszolatlan kérdése. fiaio kiiiJí Jogos vagy nem jogos? Bíróság dönt egy szolgalmi jog bejegyzéséről Van annak már tíz éve, vagy talán annál is több, hogy a szolnoki Varga Lajos szőlőt vásárolt Cibakházán. A terület a Bátor-dűlőben 1 ezer 838 négyzetméter, és amíg élete párja is bírta magát, együtt művelték. Nincs rajta semmiféle teher, tartozás. Tavaly, augusztus derekán érkezett egy levél a cibaki polgármesteri hivataltól. A társasház (anyagi) gonddal jár „Szollakok” a Széchenyi-lakótelepen Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe a szolnoki Széche- nyi-lakótelepröl, melyben segítségünket kéri egy lakó - név és cím a szerkesztőségben - társai nevében is a benne leírtak ki­vizsgálásához, ugyanis gondjai, kifogásai merültek fel a házke­zelő Szollak Kft.-vel szemben. Mivel a legnagyobb magyarról elnevezett betonméhkasban a bérlőből tulajdonossá válás rö­gös útján sokszor igencsak botladoznak a lakók, ezért a levél­ben vázolt egyedi, egy házra vonatkozó gondok tanulságul szolgálhatnak a lakótelep többi, hasonló cipőben járó lakókö­zössége számára. Mindenesetre talán az az alábbi írásból is ki­derül, hogy új otthont keresve miért tiltakoznak oly sokan két kézzel a Széchenyi-lakótelep ellen. Persze lakni valahol kell... Arról van benne szó, hogy arra- felé is épül a gázvezeték, és mi­vel ez a terület a létesítendő háló­zat közvetlen közelébe esik, no, meg az utca is keskeny, ezért szolgalmi jog1 bejegyzésére van szükség. Ez azt is jelenti, hogy a vezetékektől négy méterre épület nem építhető és két méterre fa sem telepíthető. Egyben arra is kérték a tulajdonost, hogy a nyi­latkozatot írja alá, hogy ezt a szolgalmi jogot bejegyezhessék. Varga Lajos az értesítésre nem i válaszolt. Több ok miatt. Először is furcsának tartotta, hogy tőle várják azt, hogy egy vállalatnak, nevezetesen a Tigáznak ellen­szolgáltatás nélkül biztosítson szolgalmi jogot. Mert ha csatla­kozni kíván a gázvezetéket beve­zetőkhöz, ezért fizetni kell. Ak­kor hogy van ez? Ő ad egyféle el­lenszolgáltatást, de kapni semmit nem kap? Azután nem válaszolt azért sem, mert úgy gondolta, ha . a Tigáznak feltétlenül szüksége van erre az iratra, miért nem ke­resi meg, hogy megbeszéljék az egészet. Miért kell ehhez közve­títő, mondjuk egy önkormány- j zat? - így Varga úr. Telt-múlt az idő, és január 25- én érkezett hozzá egy terebélyes paksaméta. Ez arról értesítette, hogy egy határozat alapján bá­nyaszolgaimat alapítottak. Ezt a j megyei közigazgatási hivatal is érvényesítette. Ugyanezen íven megtudta, ez a bányaszolgalmi jog mintegy 144 ingatlan tulaj­donosára vonatkozik. A címek, nevek tételesen felsorolva sora­koznak egymás alatt, és az is ki­derül a jókora iratcsomóból, hogy a Tigáz köteles ezért fi­— A Pannon GSM mellett a Jász-Tel Rt.-ben is érdekeltek a hollandok. A miniszter asszony felkereste Jászberényt, a Jász-Tel Rt. székhá­zát. A szakmai tapasztalatcserén Hollandia magyarországi nagykö­vetségének munkatársai, a keres­kedelmi attasé, számos üzletem­ber, s a Jász-Tel holland vezetői is részt vettek. Jászberényt dr. Ma­gyar Levente polgármester, a Jász­zetni. Varga Lajosnak és felesé­gének például 100, azaz egyszáz forint jár, de a többieknek sem sokkal több. Varga úr ezt az ösz- szeget felajánlotta az ügyben érintett főnököknek. Változatlanul képtelen volt el­fogadni, hogy milyen alapon jo­gosult bárki a tulajdonos meg­kérdezése nélkül, az ő területére bármit bejegyezni. Ugyanis a szolgalmi jog valami olyasmi, hogy az illető veszély, karbantar­tás, üzemzavar elhárítás esetén, ha kell, szabad bejárást biztosít. Mégpedig nem egy emberöltőre, hanem az idő végtelenségéig - mondja Varga úr. Ha ezt a jogot bárki, bárkik bejegyzik, annyit je­lent, hogy az ingatlan veszít az értékéből. Arról nem beszélve, hogy Varga Lajos szerint furcsa az, hogy az ő tulajdonában lévő in­gatlanról valaki más, valaki má­sok rendelkeznek a vele való tár­gyalás, tárgyalások nélkül. Ez az ő megítélése szerint egyértel­műen azt jelenti, hogy tőle füg­getlen személyek, hivatalok, cé­gek tulajdonjogokat vindikálnak (magyarul követelnek, igényel­nek) az ő kirekesztésével, állítja a ma már nyugdíjas, egykori jegyző. Miért gyakorol ebben az országban bárki is egy magántu­lajdonra olyan jogokat, ami ef­féle irat készítésére feljogosí­taná? Szerinte itt nem bányaszol­galmi, hanem nagyon is kereske­delmi tevékenységről, valakinek, valakiknek nagy nyereséget hozó vállalkozásról van szó. Megkereste a megyeházán az ügy előadóját is, de nem sikerült közös nevezőt találniuk. Varga ságot Matók István, a Jászsági Te­lefonfejlesztési Alapítvány kurató­riumának elnöke és Nagy Sándor, Jászszentandrás polgármestere képviselte. A látogatás alkalmával Anna- marie Jorritsma-Lebbink mi­niszter asszony arról érdeklődött, hogy a jászsági régió gazdasági élete milyen, képes-e gazdaságo­san működni egy kis telefontársa­Lajos szerint szó sincs arról, hogy ő a gázvezeték építését hát­ráltatná, de mint.adófizető állam­polgár, azt igényli: ha bárkinek, bármilyen céllal szüksége van az ő tulajdonában lévő területre, ak­kor ezt vele beszélje meg, vele egyeztesse. Akár Tigázról van szó, akár bárkiről, ha már olyan kort élünk, hogy a magántulaj­don szent és sérthetetlen. A teljesség kedvéért megkér­deztük a másik felet, a cibakházi polgármesteri hivatalt is. Itt kész­ségesen tájékoztattak bennünket arról, hogy csak ebben a község­ben a nagy kertek, keskeny utcák miatt 1 ezer 600 szolgalmijog-be- jegyzés született. És ezt udvarias hangú levelekben hozták az em­berek tudomására, sőt volt, aki­nek kettőt is küldtek. Ez azt je­lenti, hogy ezeken a területeken meghatározott mélységig: a kerí­téstől befelé számítva 80 centi­métertől méter húszig bejegyez­tették ezt a jogot. A terület válto­zatlanul a tulajdonosé, de oda nem építhet ingatlant, és mást sem. Ha van kerítés, az maradhat. Szerintük azzal, hogy egy kert, porta mellett gázvezeték-hálózat épül, a bejegyezett szolgalmi jog ellenére nemhogy kevesebbet érne a terület, hanem a közműve­sítés miatt jóval értékesebb lesz. Legalábbis az országos tapaszta­latok azt mutatják. * * * Ennyit az ügyről. Állást foglalni egyik vagy a másik fél mellett semmilyen formában nem aka­rok, mert a szerkesztőségnek aligha ez a tiszte. Arról nem be­szélve, hogy tudomásunk szerint per lesz az egészből, mégpedig bírósági. Azt viszont ígérhetjük, hogy az esetre annak sajátossága, érdekessége miatt, a jogerős bírói döntés után mindenképpen visz- szatérünk. ság. A válaszból megtudhatta: a primer körzet kicsi, a gazdasági fellendülést éppen a külföldi be­fektetők, az infrastruktúra kiépí­tése után remélik a térségben. Dr. Magyar Levente polgármester azt is elmondta, hogy a svájci és hol­land befektetők dinamizmusát sze­retnék a jövőben is tapasztalni a Jászságban. Kérte, hogy a telefon után a kábeltévés hálózat kiépíté­sének lehetőségeit is vizsgálják meg. Erre ígéret is elhangzott a holland üzletemberek részéről, az­zal, hogy a 21 ezer előfizető bekö­tése után erre is sor kerülhet. A Széchenyi-lakótelepen ter­mészetesen nem az esetünkben is szereplő Lovas István út 5. szám alatti ház az egyetlen, úgymond vegyes tulajdonú épület. A tízemeletes, 87 laká­sos házban a lakások több mint ötven százaléka, szám szerint 46 immár magántulajdonban van, a többi még mindig ön- kormányzati bérlakás. Itt, a város szélén eleve nyomottabbak, azaz alacso­nyabbak voltak a lakbérek, mint a város belső, jobb elhe­lyezkedésű kerületeiben. A leg­több lakót éppen ezért hideg zuhanyként érte a társasházzá válás után felmerülő költségek nagyságrendje. (A dőlt betűvel szedett sorok az olvasói levél­ből vett idézetek - a szerk.) „1995. március 31-én meg­vásároltam az önkormányzati bérlakásomat a Lovas István út 5. szám alatt. Sajnos nagy csa­lódást okozott, mert a vásárlással költségeim nem csökkentek, hanem aránytalanul magas közös költséggel emel­kedtek. ”- A társasház nem úgy működik, mint a bérlakás - mondta megkeresésünkre Po­gány Csaba, a Szollak Kft. ügyvezető igazga­tója. Abban a pillanat­ban, amint az első bérlő megvette a lakását, tár­sasházként megy min­den tovább. Gond az is, hogy ezek az épületek más-más életkorral vál­tak társasházzá, egy fil­lér nélkül. Tehát ne­künk célunk volt az is, hogy valamilyen pénz­alapja képződjön a háznak, mert most már csak abból lehet kifi­zetni bármit. Minden teher a tulajdonosoké „Az 1996. február 8-i lakógyűlés törvénytelen volt. Olyan szolgáltatá­sokat fizettetnek a tu­lajdonosokkal, ame­lyekre hosszú évek óta hiába várnak, mivel például a szellőz- tetöberendezés 10 éve nem mű­ködik. A Szollak Kft. közös kép­viselője a viták után folytatta a közgyűlést. Közölte a tulajdo­nosokkal, hogy amennyiben nem ő lesz a közös képviselő, úgy éjféltől lezáratja a liftet és a világítást. Emellett néhány lakóval megszavaztatta a mér­hetetlenül magas, 60 forint! négyzetméter közös költséget. Azt is meg kell jegyeznem, hogy eddig sem kaptunk szinte sem­miféle szolgáltatást az eddig is igen magas közös költségekért. A lépcsőház, a lift önmagukért beszélnek. Az alap felett lévő helyiségeket az önkormányzat értékesítette. Hogy van ez? Ez a pénz miért nincs a lépcsőház érdekében felhasználva?"- Ezeknek a házaknak van még egy sajátossága azokhoz képest - folytatta Pogány Csaba -, amelyek első perctől kezdve társasházként vagy la­kásszövetkezetként működtek. Ott ugyanis a földszinti helysé­gek a ház tulajdonában vannak. Itt minden az önkormányzaté volt, és ő csak a lakásokat adta el. Értelemszerűen a lakásokon kívüli helyiségek bérleti díja nem folyik be a ház közös költ­sége csökkentésére, hanem az önkormányzatnak a bevétele. Az önkormányzat persze ugyanúgy, mint a többi tulajdo­nos, a megállapított közös költ­séget meg a felújítási alapot be­fizeti. Befizeti a lakások után is, illetve azok után a helyisé­gek után is, amelyeket ott külön tulajdonként az alapító okirat­ban a nevére jegyeztek be. Egyébként hogy egy ilyen háznak mennyi pénze gyűlik össze, attól függ, hogy a tulaj­donostársak mekkora közös költséget szavaznak meg. Nem a Szollak mondja meg, hogy mennyi legyen a közös költség. Még csak hasonlítani sem lehet a bérleti díjhoz, ahol annak fe­jében el kell végezni bizonyos dolgokat. Itt minden a tulajdo­nostársak terhe. Ha lépcsőház­festést akarnak csinálni, akkor el kell dönteni, hogy azt a pénzt lépcsőházfestésre fordítják. Én ajánlhatom, hogy szerintünk ennyi és ennyi forint kell. A ház mérlegeli, hogy ezekre a szol­gáltatásokra, amelyek ezekben a tervezetekben benne vannak, igényt tart-e. A Széchenyin meg hatványozottan jelentkezik az a gond, hogy borzasztó sok a rongálás. Ez bizony 10-15 fo­rintos eltérést jelent a közös költségekben. A lakógyűlésekre kevesen mennek el „Mivel a lakógyűlésről a tájé­koztatót csak a megelőző nap délutánján kapták meg a tulaj­donosok a töltényben előírt 3 nappal előbbi értesítés helyett, emiatt azon nagyon sokan nem tudtak részt venni. Valószínűleg azért történt ez így, hogy minél kevesebben tudjanak elmenni a lakógyűlésre, s úgy irányíthatta a közgyűlést a képviselő, aho­gyan ő akarta.”- A szomorú tapasztalat az, hogy mindegy, hány nappal előtte hirdetjük meg a lakógyű­lést, jó, ha a tulajdonostársak fele eljön. Még nem volt olyan közgyűlésünk ebben az évben, amelyik az első nekifutásra ha­tározatképes lett volna. Nem jönnek el az emberek, nem ér­dekli őket. Ez nagyon szomorú, hiszen az ő sorsukról van szó. „Körülbelül másfél éve az épületnek nincs házfelügyelője, ugyanakkor irreálisan magas házfelügyelői díjat állapítottak meg, önhatalmúan, a nem lé­tező házfelügyelőre. Ezen a bi­zonyos lakógyűlésen a Szollak képviselője minősíthetetlen hangnemben beszélt a tulajdo­nosokkal, mintha ő lenne a lép­csőház tulajdonosa.”- Gondolja, hogy mi piszko- lunk a lépcsőházban? - teszi fel a kérdést az ügyvezető igaz­gató. A házfelügyelőt nem vette meg a társasház, a lakását sem, amihez hozzá sem jutottunk. Most talán úgy néz ki, hogy megürül a lakás, és elhelyezhe­tünk benne házfelügyelőt. De dönthet a ház úgy is, hogy neki nem kell. Ez mind-mind meg­bízásos szerződéses alapon megy. A hangulatról annyit: sajnos a vita hevében előfor­dulhatott emeltebb hangnem. Az alapelvem az. hogy a lehető leghiggadtabban mondjuk el és értessük meg az emberekkel, mik is a jogaik. Ki választhat közös képviselőt? „Mi, tulajdonosok nem egy né­pes hivatalt választottunk, ha­nem egy közös képviselőt, aki méltóképpen képviselné a tu­lajdonosokat. Vajon minek kell történnie ahhoz, hogy a tulaj­donosoknak megfelelő, a lép­csőház érdekeit tisztességgel képviselő közös képviselőt vá­laszthassanak, nem pedig ránk erőltessenek valakit?"- Minden társaságnak szíve joga a Szollak helyett közös képviselőt megválasztania. Mi ezt megbízásos szerződés alap­ján végezzük. Ha nem kellünk, akkor mit tudunk csinálni? In­gyen nem fogunk liftet őriztetni és egyebek. Annak idején, a társasház közgyűlése előtt el­mondtuk, hogy mennyiért vé­gezzük ezt a munkát, illetve az úgynevezett házfelügyelői szolgáltatást. Ha nem kell a háznak ez a szolgáltatás, akkor választhatnak ma­guk közül közös képviselőt vagy in­tézőbizottságot. Per­sze egy ekkora ház ügyeinek intézése, könyvelése hozzáér­tés és szakismeret nélkül nem megy. Mi minden házban választattunk szám- vizsgáló bizottságot. A többség elfogadta a döntéseket, a ki­sebbségben marad­iaknak pedig joguk van hat hónapon be­lül bírósághoz for­dulni és kérni a köz­gyűlési határozatok megváltoztatását. „Mind a mai na­pig egyetlen tulaj­donos sem látta azt a bizonyos alapító okiratot, ami a ház­hoz tartozik. Ha is­mertük volna, lehet, sőt biztos, hogy eszünk ágában sem lett volna megvenni a lakásokat."- Hogy az alapító okiratot megkapta-e és elolvasta-e va­laki, mielőtt döntött a lakásvé­telről, illetve utánanézett-e an­nak, hogy milyen közös költsé­gek várhatók, úgy érzem, hogy ez a vevőktől minimálisan el­várható gondosság lenne - hangsúlyozta Pogány Csaba. Mindenkinek tájékozódnia kell(ene) arról, hogy mit is vesz meg, és hogy várhatóan milyen költségek merülnek fel. „Mi történik akkor, ha a le­hetetlenül magas költségek mi­att teljesen fizetésképtelenné válnak a tulajdonosok, bár­mennyire igyekeztek eddig is a magas költségeket fizetni ? ”- Az jelenthet megtakarítást, ha az épületben mindenki fizet - hiszen vannak nemfizetők. Az a veszély fennállhat, hogy ha ez a ház fizetésképtelen, ak­kor előbb-utóbb' valamennyi közműszolgáltató eljuthat oda, hogy valamit kikapcsol. Mi sem szívesen mondjuk, hogy emelni kell. Ennek a háznak közel félmillió forintja van a közös költségén, hasonló nagy­ságrendű a felújítási alapja. Ha úgy döntenek, hogy felélik ezt a pénzt, és nem emelnek a költ­ségeken - akkor ez rajtuk mú­lik. Csak azt tudom rá mondani, hogy mindez nem túl jó taktika. Hiszen - hangsúlyozom - amit befizetnek közös költségre, az nem a mi pénzünk, nem a Szol­lak Kft. pénze, hanem a lakó- közösségé! - mondta végezetül a Szollak Kft. ügyvezető igaz­gatója. Baranvi György D. Sz. M. Holland miniszter Jászberényben Az európai országok között Hollandia igen előkelő helyen sze­repel a hazánkban befektetők listáján. A tulipános országból szerdán a távközlési miniszter asszony Budapestre, majd csü­törtökön Jászberénybe látogatott. Magas házak, sokasodó gondok, fogyó forintok FOTÓ: M l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom