Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-21 / 68. szám

4. oldal Immár hagyomány, hogy Tavasz ’96 címmel rendezett eseménysorozat három napon át várja a szó­rakozni vágyó fegyvernekieket. A műsorban - sok egyéb mellett - a sváb nemzetiségi tánccsoport fergeteges elő­adását is élvezhették a falubeliek. Felvételünk a Dózsa György úti iskola és szakiskola növendékeinek előadását örökítette meg. ' (fotó: keiston edit) A Szerkesztőség Postájából Köznapi morzsák Együtt, egymás között Minden hónap első szerdáján a MÁV-kórházban vagyunk. Több mint három éve ez az este 6 órától 9-ig az orvosoké. Vá­rosunk vasutas-gyógyintézetében immár hagyománnyá vált e rendezvénysorozat. Az összejövetel első részében az előadá­sokban és az ezekhez kapcsolódó nyílt vitákban a kollégák számot adnak gyakorlati tapasztalataikról a rohamléptekben fejlődő medicina tükrében. Ezt követően egy-egy meghívott gyógyszercég tart bemu­tató előadást, majd állófogadásra invitálja az igen lelkes dokto­rokat. A pazarul terített asztal mellett mód nyílik - a hivatalos pár­beszéden túl - lazább, kötetlenebb eszmecserére. Fontos, hogy a különböző korosztályok és a más-más diszciplínát képviselő szakemberek között megvalósulhat az egymásra odafigyelőbb, humánusabb kontaktus. Úgy gondolom, az igen leterhelt orvosoknak a fokozódó anyagi és szakmai ellentétek enyhítésére sok hasonló, rendsze­res összejövetelre lenne szükségük. Remélem, a szolnoki MÁV-kórház úttörő tevékenysége az ismert szorító gazdasági helyzetben is követőkre talál. Da-Da 1996. március 21., csütörtök Öt kelet-magyarországi település - Berekfürdő, Karcag, Kunhegyes, Tárcái, Törökszentmikós - mutat­kozott be nemrégiben Grazban, ahol nemzetközi utazási vásárt rendeztek. A standot népművészeti szalmafona­tok díszítették, bemutatták a szövés, csipkeverés forté­lyait, s az idelátogató vendégek a hegyaljai borokat is megkóstolhatták. (beküldött fotó) Hogyan parkoljunk a Szapáryn? A Szapáry út sarkán, az Ár­kád-sorral szemben nem elő­ször parkoltam le kocsimmal. Sem tábla, sem a KRESZ egyéb előírása nem tiltja ezen a helyen. A több éve kialakult szokás szerint a gépkocsik a járdára 45 fokos szögben parkolnak, így ugyanis két­szer annyi autó fér el, mint ha párhuzamosan állnának. Az enyémmel együtt még leg­alább öt-hat autó állt itt ak­kor, hasonló szögben. Ez a beállás az ott zajló forgalmat nem zavarja, és na­gyon ésszerű, helytakarékos megoldás. Dolgom végezté­vel egy rendőrségi cédulát ta­láltam a kocsin, amin az állt: „Tiltott helyen várakozott, ezért helyszínbírságolom." Azonnal mentem a rendőr­ségre. Az intézkedő rendőrrel személyesen sikerült talál­koznom, akitől megtudtam, hogy a KREC ’ értelmében a járdával parnuzamosan lehet parkolni, és bár tudja, hogy a szokás más (eddig szemet hunytak felette), ezután min­den szabálysértővel szemben eljárna! Egy észrevételem azért ne­kem is volna: ha a KRESZ ál­tal nem tiltott helyen egy több éve kialakult, és a rendőrség által is eltűrt gyakorlatot ép­pen most akarjnak megszün­tetni, akkor ezt feltétlenül bírságolással kell kezdeni? Nem lehetne „törvényesí­teni” ezt a balesetvészélyt nem jelentő, de a parkolási helyet duplájára növelő szo­kást? A Szapáry úti rendőrség előtt már ezt megtették, ami­kor a 45 fokos, parkolást jelző útburkolati jeleket fel­festették. Czifka József, Szolnok Hol sírjaik domborulnak A Kerepesi úti temeiooen A jászjákóhalmi Pro Patria ha­gyományőrző csapat minden évben részt vesz a fővárosi Ké­ve ■msilU.OiV -o .V) kr. -vm repesi úti temetőben rendezett ' 1 máiéiűs 15-ei ünnepségen. Fel­keressük az 1848/49-es esemé­nyek szereplőinek nyughelyét. Ez alkalommal is ott voltunk Kossuth Lajos mauzóleumánál, Görgey Artúr, Klapka György és mások sírjánál. A közelmúlt miniszterelnökeinek emlékhe­lyeinél is leróttuk kegyeletün­ket (a kép Antall József koszo­rúkkal és virágokkal díszített sírjánál készült), majd emlékez­tünk Nagy Imrére és mártírtár­saira a 301-es parcellánál. Fodor István Jászjákóhalma Változnak az slágerek, változik a vi­lág és vele együtt mi is - szinte észrevétlenül. Pár évvel ezelőtt még azért ujjongott az ország, mert az utolsó szovjet ka­tona is elhagyta hazánkat. Pa-Dö-Dő-ék éne­kelték az akkor aktuális slágert. Akik pedig va­lami oknál fogva nem ismerték e dalt, transzpa­renseket lobogtatva adták tudtunkra óhajukat. Ez idő tájt Nagy Feró is sikerre vitte újsütetű nótáját, a „Jönnek a boldog, szép napok, ég vé­led, te nem tudod, milyen jó nélküled". Most már csak az a kérdés, valóban olyan jó ne­künk? Mert igaz, ők - mármint keleti szom­szédaink - nincsenek itt, jöttek viszont a jenkik, tehát: „Itt van Ame­rika!” - hogy stílszerű maradjak. Kedvenc „ ita­lunk" a „Jég dupla whiskyvel", kedvenc váro­sunk „New York, New York!" Most is vannak katonáink, csak éppen a másik világból. Most valahogy nem fáj annyira a külföldiek jelenléte - ámbár lehet, hogy Somogyországban erről másként vélekednének. Földes Barnabás Bye-bye, Szása Itt van Amerika Az új főkapitány veterán rendőröket köszöntött Már beiktatása napján találkozott velünk Simogató, tavaszias napsütés­ben, elegánsan öltözött hölgyek és urak igyekeztek a Tisza-hí- don át az impozáns rendőrségi szabadidőközpontba, hogy ele­get tegyenek a meghívásnak: február 27-ére a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetése a hozzá tartozó állomány tagjait találkozóra hívta meg. A csodálatos épület várójából, aki csak tehette és egészségi állapota is megen­gedte - még a nyolcvan-, ki- lencvenévesek is - fiatalos mozgással kapaszkodtak fel az emeletre, mert tudták, nem min­dennapi esemény részesei lesz­nek. A meghívottak között voltak néhányan, akik közel öt éve nem találkoztak egymással, érthető volt hát, nagy tisztelettel, szere­tettel fogtak kezet és ölelték át egymást. Láttam könnyező te­kinteteket is. A fogadóterem gyönyörűen előkészítve várt bennünket. Megérkezett a főka­pitányság vezetése, élükön Ko­pasz Árpád megyei rendőr fő­kapitánnyal, aki nyomban be­mutatta közvetlen munkatársait. Az ezredes úrnak mindany- nyian külön-külön is bemutat­koztunk. E találkozó napjának délelőttjén iktatták be őt új tiszt­ségébe. Nekünk, nyugdíjasok­nak azért is volt ünnep ez a nap, mert az ezredes úr a zsúfolt napi programja között elsőként az ál­tala nagyra becsült nyugdíja­sokkal találkozott. Ezért is volt az, hogy beszédét nagy csend és figyelem kísérte. Jólesett mindannyiunknak hallani azokat az ígéreteket, amelyek a nyugdíjasklub életét támogatnák. Szeretné elérni - mondotta -, hogy a nyugdíjasok az oktatási központban pihenhessenek, szó­rakozva tölthessék el szabadide­jüket. A köszöntő után estebéddel vendégeltek meg bennünket. E nehéz időszakban rendkí­vüli gesztusnak találtuk azt is, hogy a rendezvényt előkészítő egyik tiszt kolléga bejelentette, a távolabb lakókat kisbusszal hazaszállítják. E felejthetetlen délutánt mindannyiunk nevében kö­szönjük. , Kívánunk az aktív személyi állománynak jó egészséget és sok sikert nehéz munkájukhoz. S természetesen szeretnénk azt is, ha a legköze­lebbi találkozón, egy év múlva, mindenkit jó egészségben kö­szönthetnénk. Olej Zoltán ny. rendőr őrnagy A Szolnoki Cigány Kisebbségi Önkormányzat a rászorultak nevében köszöni a Máltai Sze­retetszolgálat szolnoki csoport­jának. hogy eljuttatott hozzájuk és szétosztott 30 mázsa vörös­hagymát. Az együttműködés­nek ez a szép példája is bizo­nyítja, hogy a hátrányos hely­zetű családok nélkülözéseit kö­zös összefogással enyhíteni le­het. * A szolnoki Szivárvány óvoda nagy sikerű versmondó ver­senyt rendezett gyermekei számára. Noha a Mahir és a szülők által szponzorált dél- előttnek voltak helyezettjei, minden kis szereplő nyertesnek mondhatta magát. Köszönjük a szülők nevében Freitag Béláné vezető óvónőnek és a felkészítő óvónőknek fáradságos munká­jukat. * A karcagi Belszervi Betegek, Rokkantak Kunsági Egyesülete (Sorstársak Háza) nőtagjai kö­szönik férfi tagtársaiknak a nő­napi megemlékezést, külön kö­szönik a Concact-Bau Bt.-nek, a Faktor Bt.-nek, Borsos Imrének és feleségének, Nagy Lajosnak az ünnep támogatását. Kovács Marika magyamóta-énekes és Bakos Barnabás szép műsora sokáig emlékezetes marad. Üzenjük Kovács Ildikónak üzenjük Tiszaföldvárra: a keresett üzlet hirdetését a hétfői lap­számokban megtalálja! Ön dönt! Van a tévében egy műsor,, az Ón dönti, amit mindig szívesen nézek. Több ez játéknál, mert családi hely­zeteket mutat be, s módja van a né­zőnek a döntésre is. Itt nincsenek próbafelvételek, mint például az ér­téktelen Zsákbamacskánál is (hála, hogy megszűnt). A műsor elgondolkodtató. A csa­lád központi figurájáról, a gyermek­ről van szó, akinek nem mindegy, mi­lyen közegben nő fel. Tanulságos le­het mindenkinek, főleg azoknak, akik válási gondokkal küszködnek és fő kérdés a gyermek elhelyezése. A mű­sorból is az derül ki, a gyermeket nem szabad egyik szülőjétől sem el­szakítani, mert mindkettőjük után vágyódik a gyermek. A harc meg­nyerése érdekében a pereskedők gyakran még az igazságszolgáltatást is félrevezetik, életre szóló sérülést okozva a szeretett gyermeknek. Habár igen ritkán kerül adásba a műsor, biztos vagyok abban, hogy sokan nézik. Lenne még a tévé háza táján egy-két olyan műsor, amiről ennek fejében szívesen lemonda­nánk. Farkas Kálmánná Az olvasói levelekből válo­gatunk. Az írásokat rövi­dítve közöljük, tiszteletben tartva a mondanivalót. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a vélemé­nyünk. Név és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalkozunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Egy sors a sok közül Tolókocsis, béna sorstársaim nevében is Tanyán éltünk, amikor 1948-ban megkaptam a Heine Medin betegséget. A jobb lábamat támadta meg. Szegények és osz­tályidegenek voltunk, így gyógykezelésem is olyan lett, amilyen. A tanyasi iskola, ahová jártam, messze volt. Legalábbis nekem. Sárban, fagyban, hóban öt kilométert tettem meg naponta az iskoláig, gumicsizmában - és sokan emlékeznek arra, hogy az ötvenes években kemény, zord telek voltak. Együtt jártam egészséges társaimmal, akik „természete­sen” csúfoltak sántaságom miatt. Csodáltam tanítóimat, ta­lán ezért is tanultam jól, a gimnáziumban jelessel érettségiz­tem. Közben persze csőstül jöttek az egyre súlyosabb családi problémáink. Édesapám nem kapott munkát, mert „rossz” volt a káderlapja. Emiatt emésztette magát, aminek az lett vége, hogy egy agyvérzés tizenkét éven át ágyhoz kötötte. Maradt az én édesanyám, aki taníttatott, eltartott bennünket és közben építkeztünk is. Édesapámat gondozni kellett, továbbtanulásra nem is gondolhattam abban az időben, így szakmunkástanuló lettem. Huszonhét évig dolgoztam - egy helyen. Nagyon szeret­tem munkatársaimat, a munkámat. A vállalatnál a második elbocsátási hullámba én is belekerül- tettv Égy.pvjg rpinden éjszaka lidérces áljnpk gyötQrtek, hiány­zott és a mai napig is hiányzik a közösség, a munka. Hosszú időn át a nyugdíjamat könnyeimmel küszködve vettem át a pos­tástól. A MEOSZ-ban, aminek tagja vagyok én is, sok embert, sor­sot, nehéz életet megismertem, hozzám hasonlókat és még an­nál is nehezebbeket. Nekem szerencsére van családom, gyer­mekem, akik szeretnek, megértenek. A ránk vonatkozó új törvény sok ember életét teszi még nyomorúságosabbá. Elég csak említeni a közlekedési támoga­tás odaítélését, a gyógyászati segédeszközök drasztikus emelé­sét, a gyógyszertámogatás megvonását, szűkítését, szóval: a szociális támogatást. Nem vagyok egyedül keserűségemmel. Számos tolókocsis, beteg, béna sorstársam értetlenül áll e rendelkezések előtt. Szívesen találkoznék azokkal az illetékesekkel, akik magya­rázatot adnának a mostani lépésre! Én csak egy vagyok a sok közül, akik ezekben a hetekben nyújtják be támogatás iránti kérelmüket a polgármesteri hivata­lokhoz... De mindannyian várjuk a magyarázatot! És a törvény módo­sítását! Ladányi Istvánná, Törökszentmiklós Dolina Rackován síeltek Immár hatodik alkalommal jártak sítáborban a szolnoki Hermán Ottó Általános Iskola diákjai. Köszönik tá­mogatóiknak: a Korona patikának, Pharmagora Bt.-nek, a Compack Douwe Egbertsnek, a Kápolna étteremnek, a Szolnoki Síklubnak és az iskola vezetésének, hogy kedvező anyagi feltételekkel juthattak el Dolina Rackovába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom