Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-14 / 63. szám

4. oldal' A Szerkesztőség Postájából 1996. március 14., csütörtök Öt esztendő eredménye nyomon követhető A surjányi beruházásokra huszonegymilliót költöttek Február 22-én jelent meg „A surjányi útépítéssel néhány évet késtek” címmel Szilágyi József levele. A fegyelmezett adózási magatartás, amit levélírónk - és hasonlóan városunk polgárai­nak többsége a nehéz gazdasági körülmények ellenére is - tanú­sít, számomra is megnyugtató. Való igaz, hogy sokan külön ér­tesítés nélkül is eleget tesznek a kommunálisadó-bevallási köte­lezettségüknek, azonban szük­séges tájékoztatnom a település lakóit arról, hogy a polgármes­teri hivatalnak törvényi kötele­zettsége a január 15-éig vissza­küldendő adóbevallásokat az előző esztendő decemberében minden érdekelt részére meg­küldeni. Surjány infrastrukturá­lis fejlesztéséről a levélíró in­formációi kissé hiányosak. Ez számomra azért meglepő, mert ismereteim szerint a település- rész régi lakója, így közvetle­nül nyomon követhette az el­múlt öt esztendő eredményeit. A levélben megfogalmazottak­kal ellentétben az összes utcá­ban van kiépített közterületi járda, ezek felújítása folyama­tosan történik. Tavaly fejező­dött be egy mélyfúrású ivóvíz- kút, a kapcsolódó vízműtelep, valamint az utcai gerinc- és be­kötővezetékek megépítése. 1994-ben a volt iskolaépület homlokzat-felújítása, a könyv­tár főfalcseréje történt meg, és elkészült a postáig egy 150 fo­lyóméter hosszú útalap. A 4. sz. főút mentén a közvilágítási há­lózat korszerűsítésére is sor ke­rült. A szűk utcakeresztmetsze­tek miatt az ivóvízhálózat meg­építése előtt az egész települé­sen az útalapok megépítésére nem kerülhetett sor, hiszen azt a legtöbb helyen fel kellett volna bontani, illetve újra kel­lett volna ezt követően építeni. A lakossági erő bevonásával megvalósuló útalapépítések alapvetően az ott lakók szán­déknyilatkozatával indulnak el. Ezen szándéknyilatkozattal Surjány képviselői az elmúlt hónapban keresték meg hivata­lunkat. Az előzetes tájékozta­tást követően falugyűlésen tá­jékoztattuk az érintetteket az építés feltételeiről. Törökszentmiklóson - és a hozzá tartozó egyéb belterüle­teken a lakossági útalapépíté­sek évek óta azonos elvek sze­rint, az önkormányzat által biz­tosított pályázati pénzösszeg felhasználásával valósulnak meg. Surjány három utcájának útalap-építési költsége mintegy 14 millió forint lenne, amely­hez az ott lakók 25 százalékos arányban vállalnának hozzájá­rulást. Sajnos az ez évre tervez­hető támogatási keret a pol­gármesteri hivatalhoz eddig be­érkezett pályázatok egy részé­nek tud csak lehetőséget nyúj­tani az építés megvalósításá­hoz. Ennek ellenére úgy vélem, az ütemezett megvalósítás lehe­tősége fennáll. Az önkormány­zat eddig is törekedett és a jövőben is igyekszik városunk, valamint egyéb belterületeink infrastrukturális helyzetének javítására. Természetesen van még pó­tolnivaló. Surjányt érintő fej­lesztési törekvésünket azonban jól tükrözi az elmúlt években megvalósított 21 millió forint Összköltségű beruházás, vala­mint az ez évre tervezett több millió forint értékű felsőtároló építése. Szegő János polgármester ..Legfőbb érték az ,,ber” - legyen bármilyen korszak vagy rendszer, általa és érte kell történnie mindennek. „Legdrágább kincs az egészség” - ezt nem mondani, tudni és érteni kell minden embernek. Tanítani ezt az orvos köteles­sége, hisz egy nép, nemzet legfőbb kincse testi­lelki épsége, egészsége. Ebben a tudatban élni egyet jelent a gazdagsággal. Az országhatár nem állhatja útját a szennyezett levegőnek, a folyón lefolyik az éltető vagy pusztító víz. Ki hát az úrfe­Bölcseletek lettünk? A természet, mely csodákra képes év­szakos változásaival. Jó hát figyelni reá, hisz mi csak átutazók vagyunk rövid életünkkel. Nem egymás ellen, hanem együtt, egymásért kell dolgozni! A „munka be­csület és dicsőség dolga". Áldás csak akkor van rajta, ha az egyformán mindenki érdekét szol­gálja. . . . bölcseletek, örök érvényű gondolatok a mának és a holnapnak. M. F.-né, Szolnok Nem sírt mindenki, és senki sem örült változásokat. Azt is sokan tud­ják: hogy a töhésalapban lévő zúzalék (sajnos sok helyen már csak salak) valóban olyan vé­kony volt. hogy csak nagyon kevés utcában lehetett belőle műútalapot rakni. A személy- szállításra jobb megoldásnak tűnt, és az is, hogy a Mezőtúrról jövő busz a Thököly-Rákó- czi-Széchenyi-Kossuth-Pe- tőfi-Árpád-István király-Béla király útvonalon haladva hama­rabb megközelíthető az utazni vágyók számára, mint a vasút­állomás például a Szurmai, il­letve a Kisér utcákból. Azért mégsem tökéletes a busz, mivel konstruktőrei figyelmen kívül hagyták, hogy az utasoknak csomagjaik is vannak. Sőt, köz­lekednek olyan járművek is, amelyeken - szintén - csak Sítanfolyam Nisna Poliankán . « „Tábori foglalkozás” Jogerős ítélet Döntött a bíróság a szajoli bal­eset ügyében, a mulasztásért a jogerős büntetést kiszabták. Ebbe a döntésbe csak azok nyugodhatnak bele, akik elhi­szik, hogy csupán az a három elítélt vasutas a felelős a har­mincegy halálért és a több mint ötven sebesültért. Én nem hiszem el. Igazat adok annak a gyászoló asszonynak, aki azt nyilatkozta az ítélet kihirdetése után: nem azokat ítélték el, akik felelősek a bekövetkezett balesetért. Bennem is felmerült: szabad- e egy olyan átmenő fővágá­nyon, amelyen 120 kilométeres sebességgel haladnak át a vona­tok, olyan váltót beépíteni, amely meghibásodás esetén nem tiltja meg a nagy sebes­séggel közlekedő vonat áthala­dását? (Hisz tudjuk, vannak olyan vasúti szakaszok, ame­lyek jelzést továbbítanak még akkor is, ha netán egy kecske elszabadul legelészés közben, és pányvaláncát maga után húzva átmegy a sínen.) Ez a váltó meghibásodott, amikor felvágták. Nem tudom elképzelni, hogy a forgalmi iroda kezelőasztala ne jelzett volna valamiféle hibát! Hisz a meghibásodott váltó már meg­szakította a folyamatosságot, ami azt jelenti, hogy innen kezdve csak 40 kilométeres se­bességgel lehet haladni. És ak­kor nem következett volna be a baleset. Ha a váltó hibája nem volt észlelhető a forgalmi iro­dában, azért szerintem a MÁV- nak kellene felelni. A bíróság a szakértők véle­ménye alapján döntött, csak most az a kérdés, hogy az igazi bűnösöket ítélték-e el, vagy csupán az a lényeg, hogy ügyet lezárták, fellebbezésnek helye nincs, az ítélet jogerős - az a harmincegy halott pert már úgysem indít. Megjegyzem: a szajoli bal­eset által okozott aln agi kár A' az áldozatokról, elveszett éle­tekről, nyomorékokról nem is beszélve - olyan nagy, hogy annak egy töredékébe kerülne egy biztonságos vezérlőberen­dezés. (Név és cím a szerkesztőségben) Az olvasói levelekből válo­gatunk. Az írásokat rövi­dítve közöljük, tisztelet­ben tartva a mondaniva­lót. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalko­zunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A túrkevei Julcsa-vonat meg­szüntetéséről szóló, február 29- én megjelent íráshoz néhány kiegészítést ajánlanék figyel­mükbe! Véletlenül sem feltéte­lezem, hogy a szerző vagy az, aki az információt adta, a poén kedvéért tévesen fogalmazott volna. Megerősítem a címben leírtakat: senki, egyetlen ember sem örült a városban a megszű­nésének. Az viszont történe­lem, hogy abban az időben or­szágos elképzelés volt, hogy a régi. korszerűtlen, gazdaságta­lanul működő mellékvágányo­kat meg kell szüntetni és mű­útra terelni a forgalmat. (Mintha az elmúlt évben hallot­tunk volna arról, hogy a jelen­legi kormány hasonló gondola­tokkal foglalkozott!) Valójában a teherszállítás sínylette meg a gazdasági szempontból tervez­ték az üléseket, hiszen «gy „szép szál magyar” nem fér el benne. Állíthatom, hogy a túr- keveiek álma a vasútvonal megépítésétől kezdve az volt, hogy Kisújszállással is össze­kössék a várost egy stabii ala­pokon megépített, korszerű, nem Julcsa-jellegű sínpárral. És ha akkor nem valósulhatott meg az álom, és ha most is azt mondjuk: kellene, hát rajta! Bármikor hozzá lehet fogni a megépítéséhez. Boldogan részt vennék az avatáson. A város akkori vezetői sok mindent elkövettek azért, hogy az országos, a megyei döntés végrehajtását lassítsák, a végső határig elodázzák. Herczegh Klára egy akkori tanácsi vezető Sítábort szervezett szolnoki is­kolásoknak az Eötvös József Általános Iskola Nisna Pohán­kára. Útközben Kassát is meg­néztük. Az utazás fáradalmait kipihenve, másnap meg is kez­dődtek próbálkozásaink a havas pályán. Sok esést túléltünk, és sokat ügyeskedtünk, bizonyítja ezt a síverseny eredménye is. Fiúknál a haladóban a Belvá­rosi iskola tanulója, Perjési András végzett az első helyen. A lányoknál iskolánk, az Eöt­vös diákja, Szathmáry Zsu­zsanna érdemelte ki a dobogó legfelső fokát. A kezdőknél Ke- liger Szandra és Palicsek Tibor A február végi találkozásunk alkalmával nagy öröm ért ben­nünket. Ekkor osztották szét közöttünk a Béres Rt.-tői kapott ajándékcseppeket, amelyből mindenkinek két üveggel jutott. Ebből az alkalomból megláto­gattuk a fekvő sorstársakat, és elvittük a Béres Rt. ajándékát. A jászberényi mozgássérült­csoport nevében ezúton is hálá­san köszönjük a részvénytársa­ságnak az ajándékot. E napon volt a csoport ven­dége volt Ladáli Lászlóné is, aki a megyei egészségbiztosí­tási pénztár munkatársa. Sok kapta a legjobbaknak járó elis­merést. Egy különdíj is gazdára talált Tánczos Tímeánál, aki hat nap alatt kezdőből haladóvá érett, és a tábor végén már a „nagyokkal” száguldozott. Ve­télkedőt is szerveztek a felnőt­tek. jó hangulatban, sok neve­téssel. Az asztalitenisz-ver­senyben egyéniben Tánczos Tamás, párosban Haska Péter és Balog Zsolt játéka volt a leg­jobb. Kellemes időtöltést és ki- kapcsolódást jelentett mind­annyiunknak ez a néhány nap, és elhatároztuk, hogy jövőre is együtt leszünk. Keliger Szandra, Szolnok hasznos dolgot tudtunk meg tőle a gyógyászati segédeszkö­zökről, a gyógyszerekről, a közgyógyellátásról. Jó néhány kérdés is elhangzott, amire ter­mészetesen a válaszokat is azonnal megkaptuk. Köszönjük Ladáli Lászlónénak, hogy meghívásunkat elfogadta és a csoport tagjait hasznos taná­csokkal látta el. Legközelebb március 29-én, 15 órakor a szokott helyen, a jászberényi. Thököly u. 17.-ben várjuk a csoport tagjait! Gerőcs József kultúrfelelős • • Ünnepeljünk méltósággal Mit jelent nekünk március tizenötödike? Magyarságunkat, ha­zát, egységet, összefogást, szabadságot. Honfoglaló őseink vér­szerződéssel pecsételték meg szövetségüket és tettek hűséges­küt egymásnak és választott vezérüknek. Utódaik követték őket, mert tudták, hogy az új hazát megtartani csak összefogás­sal, egységgel lehet. Őseink erejéből fogant ezer éve a magyar keresztény királyság, a komák modem állama, melynek törvé­nyeit a szent korona nevében a felkent király gyakorolhatta. Emlékezzünk 1848-ra, 1956-ra, 1988-ra! A magyar nemzet képes a csodára! Nemzetünk történelmi örökségével, tiszta ha- zafisággal, felelősséggel és méltósággal készüljünk a szabadság ünnepére! Deák András, Szolnok A friss kenyérillatban a nap is gyorsabban telt A Jászdózsai Általános Is­kola mindennapi és ünnepi pillanataiból, eseményei­ből és örömteli híreiből ragadtam ki néhányat, amelyek büszkeséggel töl­tenek el bennünket és ame­lyeket szeretnénk mások­kal is megosztani. A barlangászok A barlangászásról már több­ször írtam, de - mint a példa is mutatja - egyre népsze­rűbb lesz. Az egyesületi ta­gokon kívül mások is csat­lakoznak hozzánk. Február végén a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium III/N osz­tályából is többen eljöttek, sőt egy jászberényi képvise­lőt is köszönthettünk ma­gunk között, aki végig ve­lünk volt a barlangi túrán. (Kriegel Józsefről van szó, a fényképen jól felismerhető, mert csak neki van sza­kálla). Mivel a Bükk hegy­ségben még mindig 40 cen­timéteres hó volt, a barlan­gászás közti szüneteket szánkózássál töltöttük ki. Most is mindenki remekül érezte magát. Kész a friss kenyér A barlangtúra résztvevői Itthon történt Itthon, Jászdózsán sem teltek unalmasan a napok, kihasz­nálva a tél örömeit, az alaposan befagyott Holt-Tama jegét, naponta 40-80 gyerek mutatta be korcsolyázási tudományát.- A DSE szervezte ezeket a rendhagyó sportnapokat, és biztosította a felügyeletet is. Nagy örömünkre sok szülő is gyermekével tartott, így való­ban családias hangulatban telt az idő. Aminek talán legjobban örü­A pékségben A Tamamenti Tsz péksége február végén egy termékbe­mutatóval egybekötött kóstolót szervezett a falu lakosságának. Diákjaink osztályonként te­kinthették meg a péksütemé­nyek készítésének fortélyait, és ezen a napon biztosan nem ma­radt éhes egy gyerek sem. A friss kenyér és péksütemény il­lata betöltötte a tantermeket, és talán a tanítási órák sem voltak aznap olyan hosszúak, mint máskor. lünk, az az, hogy végre tető alá került új iskolaépületünk, így reális esélye van annak, hogy a következő tanévet már ott kezdhetjük. Az önkormány­zatnak hamarosan rendelkezé­sére áll a befejezéshez szüksé­ges pénz, már csak a jó időt várjuk az építkezés folytatásá­hoz. Az új iskola átadását ösz- szekötnénk a magyar közokta­tás ezredik évfordulójával, s egy színvonalas rendezvényso­rozattal szeretnénk emlékeze­tessé tenni. Ehhez a Magyar Kulturális Alapítványtól már nyertünk százezer forintot. Az új iskola berendezéseinek megvásárlása, korszerű eszkö­zök beszerzése és az oktatás ál­talános színvonalának emelése érdekében „A Jászdózsai Iskoláért” néven közalapítványt hozott létre az önkor­mányzat, melynek első alapítványi bálját - a tervek szerint - április 20-án tartjuk. A be­folyt összegből egy korszerű nyelvi labora­tórium berendezését (vagy annak egy ré­szét) vásárolnánk meg. Ezúton is kérjük ta­nítványainkat és szüle­iket, hogy részvételük­kel segítsék e nemes cél megvalósítását! Négyen a tánckarból A „lehelesek” tablóbálján Nekem, mint tanárnak az a leg­fontosabb. hogy tanítványaim megtegyék az első lépéseket a választott hivatás felé. Éppen ezért voltam büszke és megha­tott a Lehel Vezér Gimnázium tablóbálján, hogy négy volt ta­nítványom - köztük a fiam - állhatott a fényképezőgép elé abban a ruhában, amelyben a báli nyitótáncot előadták. A képen balról jobbra: Zsidei Kinga, Fanzler Erika, Urbán Ildikó és Kosa Ferenc - vala­mennyien érettségi előtt álló „lehelesek”. Kosa Ferenc tanár A jászberényi mozgássérültek életéből Béres-csepp ajándékba

Next

/
Oldalképek
Tartalom