Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-14 / 63. szám
4. oldal' A Szerkesztőség Postájából 1996. március 14., csütörtök Öt esztendő eredménye nyomon követhető A surjányi beruházásokra huszonegymilliót költöttek Február 22-én jelent meg „A surjányi útépítéssel néhány évet késtek” címmel Szilágyi József levele. A fegyelmezett adózási magatartás, amit levélírónk - és hasonlóan városunk polgárainak többsége a nehéz gazdasági körülmények ellenére is - tanúsít, számomra is megnyugtató. Való igaz, hogy sokan külön értesítés nélkül is eleget tesznek a kommunálisadó-bevallási kötelezettségüknek, azonban szükséges tájékoztatnom a település lakóit arról, hogy a polgármesteri hivatalnak törvényi kötelezettsége a január 15-éig visszaküldendő adóbevallásokat az előző esztendő decemberében minden érdekelt részére megküldeni. Surjány infrastrukturális fejlesztéséről a levélíró információi kissé hiányosak. Ez számomra azért meglepő, mert ismereteim szerint a település- rész régi lakója, így közvetlenül nyomon követhette az elmúlt öt esztendő eredményeit. A levélben megfogalmazottakkal ellentétben az összes utcában van kiépített közterületi járda, ezek felújítása folyamatosan történik. Tavaly fejeződött be egy mélyfúrású ivóvíz- kút, a kapcsolódó vízműtelep, valamint az utcai gerinc- és bekötővezetékek megépítése. 1994-ben a volt iskolaépület homlokzat-felújítása, a könyvtár főfalcseréje történt meg, és elkészült a postáig egy 150 folyóméter hosszú útalap. A 4. sz. főút mentén a közvilágítási hálózat korszerűsítésére is sor került. A szűk utcakeresztmetszetek miatt az ivóvízhálózat megépítése előtt az egész településen az útalapok megépítésére nem kerülhetett sor, hiszen azt a legtöbb helyen fel kellett volna bontani, illetve újra kellett volna ezt követően építeni. A lakossági erő bevonásával megvalósuló útalapépítések alapvetően az ott lakók szándéknyilatkozatával indulnak el. Ezen szándéknyilatkozattal Surjány képviselői az elmúlt hónapban keresték meg hivatalunkat. Az előzetes tájékoztatást követően falugyűlésen tájékoztattuk az érintetteket az építés feltételeiről. Törökszentmiklóson - és a hozzá tartozó egyéb belterületeken a lakossági útalapépítések évek óta azonos elvek szerint, az önkormányzat által biztosított pályázati pénzösszeg felhasználásával valósulnak meg. Surjány három utcájának útalap-építési költsége mintegy 14 millió forint lenne, amelyhez az ott lakók 25 százalékos arányban vállalnának hozzájárulást. Sajnos az ez évre tervezhető támogatási keret a polgármesteri hivatalhoz eddig beérkezett pályázatok egy részének tud csak lehetőséget nyújtani az építés megvalósításához. Ennek ellenére úgy vélem, az ütemezett megvalósítás lehetősége fennáll. Az önkormányzat eddig is törekedett és a jövőben is igyekszik városunk, valamint egyéb belterületeink infrastrukturális helyzetének javítására. Természetesen van még pótolnivaló. Surjányt érintő fejlesztési törekvésünket azonban jól tükrözi az elmúlt években megvalósított 21 millió forint Összköltségű beruházás, valamint az ez évre tervezett több millió forint értékű felsőtároló építése. Szegő János polgármester ..Legfőbb érték az ,,ber” - legyen bármilyen korszak vagy rendszer, általa és érte kell történnie mindennek. „Legdrágább kincs az egészség” - ezt nem mondani, tudni és érteni kell minden embernek. Tanítani ezt az orvos kötelessége, hisz egy nép, nemzet legfőbb kincse testilelki épsége, egészsége. Ebben a tudatban élni egyet jelent a gazdagsággal. Az országhatár nem állhatja útját a szennyezett levegőnek, a folyón lefolyik az éltető vagy pusztító víz. Ki hát az úrfeBölcseletek lettünk? A természet, mely csodákra képes évszakos változásaival. Jó hát figyelni reá, hisz mi csak átutazók vagyunk rövid életünkkel. Nem egymás ellen, hanem együtt, egymásért kell dolgozni! A „munka becsület és dicsőség dolga". Áldás csak akkor van rajta, ha az egyformán mindenki érdekét szolgálja. . . . bölcseletek, örök érvényű gondolatok a mának és a holnapnak. M. F.-né, Szolnok Nem sírt mindenki, és senki sem örült változásokat. Azt is sokan tudják: hogy a töhésalapban lévő zúzalék (sajnos sok helyen már csak salak) valóban olyan vékony volt. hogy csak nagyon kevés utcában lehetett belőle műútalapot rakni. A személy- szállításra jobb megoldásnak tűnt, és az is, hogy a Mezőtúrról jövő busz a Thököly-Rákó- czi-Széchenyi-Kossuth-Pe- tőfi-Árpád-István király-Béla király útvonalon haladva hamarabb megközelíthető az utazni vágyók számára, mint a vasútállomás például a Szurmai, illetve a Kisér utcákból. Azért mégsem tökéletes a busz, mivel konstruktőrei figyelmen kívül hagyták, hogy az utasoknak csomagjaik is vannak. Sőt, közlekednek olyan járművek is, amelyeken - szintén - csak Sítanfolyam Nisna Poliankán . « „Tábori foglalkozás” Jogerős ítélet Döntött a bíróság a szajoli baleset ügyében, a mulasztásért a jogerős büntetést kiszabták. Ebbe a döntésbe csak azok nyugodhatnak bele, akik elhiszik, hogy csupán az a három elítélt vasutas a felelős a harmincegy halálért és a több mint ötven sebesültért. Én nem hiszem el. Igazat adok annak a gyászoló asszonynak, aki azt nyilatkozta az ítélet kihirdetése után: nem azokat ítélték el, akik felelősek a bekövetkezett balesetért. Bennem is felmerült: szabad- e egy olyan átmenő fővágányon, amelyen 120 kilométeres sebességgel haladnak át a vonatok, olyan váltót beépíteni, amely meghibásodás esetén nem tiltja meg a nagy sebességgel közlekedő vonat áthaladását? (Hisz tudjuk, vannak olyan vasúti szakaszok, amelyek jelzést továbbítanak még akkor is, ha netán egy kecske elszabadul legelészés közben, és pányvaláncát maga után húzva átmegy a sínen.) Ez a váltó meghibásodott, amikor felvágták. Nem tudom elképzelni, hogy a forgalmi iroda kezelőasztala ne jelzett volna valamiféle hibát! Hisz a meghibásodott váltó már megszakította a folyamatosságot, ami azt jelenti, hogy innen kezdve csak 40 kilométeres sebességgel lehet haladni. És akkor nem következett volna be a baleset. Ha a váltó hibája nem volt észlelhető a forgalmi irodában, azért szerintem a MÁV- nak kellene felelni. A bíróság a szakértők véleménye alapján döntött, csak most az a kérdés, hogy az igazi bűnösöket ítélték-e el, vagy csupán az a lényeg, hogy ügyet lezárták, fellebbezésnek helye nincs, az ítélet jogerős - az a harmincegy halott pert már úgysem indít. Megjegyzem: a szajoli baleset által okozott aln agi kár A' az áldozatokról, elveszett életekről, nyomorékokról nem is beszélve - olyan nagy, hogy annak egy töredékébe kerülne egy biztonságos vezérlőberendezés. (Név és cím a szerkesztőségben) Az olvasói levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a mondanivalót. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalkozunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A túrkevei Julcsa-vonat megszüntetéséről szóló, február 29- én megjelent íráshoz néhány kiegészítést ajánlanék figyelmükbe! Véletlenül sem feltételezem, hogy a szerző vagy az, aki az információt adta, a poén kedvéért tévesen fogalmazott volna. Megerősítem a címben leírtakat: senki, egyetlen ember sem örült a városban a megszűnésének. Az viszont történelem, hogy abban az időben országos elképzelés volt, hogy a régi. korszerűtlen, gazdaságtalanul működő mellékvágányokat meg kell szüntetni és műútra terelni a forgalmat. (Mintha az elmúlt évben hallottunk volna arról, hogy a jelenlegi kormány hasonló gondolatokkal foglalkozott!) Valójában a teherszállítás sínylette meg a gazdasági szempontból tervezték az üléseket, hiszen «gy „szép szál magyar” nem fér el benne. Állíthatom, hogy a túr- keveiek álma a vasútvonal megépítésétől kezdve az volt, hogy Kisújszállással is összekössék a várost egy stabii alapokon megépített, korszerű, nem Julcsa-jellegű sínpárral. És ha akkor nem valósulhatott meg az álom, és ha most is azt mondjuk: kellene, hát rajta! Bármikor hozzá lehet fogni a megépítéséhez. Boldogan részt vennék az avatáson. A város akkori vezetői sok mindent elkövettek azért, hogy az országos, a megyei döntés végrehajtását lassítsák, a végső határig elodázzák. Herczegh Klára egy akkori tanácsi vezető Sítábort szervezett szolnoki iskolásoknak az Eötvös József Általános Iskola Nisna Pohánkára. Útközben Kassát is megnéztük. Az utazás fáradalmait kipihenve, másnap meg is kezdődtek próbálkozásaink a havas pályán. Sok esést túléltünk, és sokat ügyeskedtünk, bizonyítja ezt a síverseny eredménye is. Fiúknál a haladóban a Belvárosi iskola tanulója, Perjési András végzett az első helyen. A lányoknál iskolánk, az Eötvös diákja, Szathmáry Zsuzsanna érdemelte ki a dobogó legfelső fokát. A kezdőknél Ke- liger Szandra és Palicsek Tibor A február végi találkozásunk alkalmával nagy öröm ért bennünket. Ekkor osztották szét közöttünk a Béres Rt.-tői kapott ajándékcseppeket, amelyből mindenkinek két üveggel jutott. Ebből az alkalomból meglátogattuk a fekvő sorstársakat, és elvittük a Béres Rt. ajándékát. A jászberényi mozgássérültcsoport nevében ezúton is hálásan köszönjük a részvénytársaságnak az ajándékot. E napon volt a csoport vendége volt Ladáli Lászlóné is, aki a megyei egészségbiztosítási pénztár munkatársa. Sok kapta a legjobbaknak járó elismerést. Egy különdíj is gazdára talált Tánczos Tímeánál, aki hat nap alatt kezdőből haladóvá érett, és a tábor végén már a „nagyokkal” száguldozott. Vetélkedőt is szerveztek a felnőttek. jó hangulatban, sok nevetéssel. Az asztalitenisz-versenyben egyéniben Tánczos Tamás, párosban Haska Péter és Balog Zsolt játéka volt a legjobb. Kellemes időtöltést és ki- kapcsolódást jelentett mindannyiunknak ez a néhány nap, és elhatároztuk, hogy jövőre is együtt leszünk. Keliger Szandra, Szolnok hasznos dolgot tudtunk meg tőle a gyógyászati segédeszközökről, a gyógyszerekről, a közgyógyellátásról. Jó néhány kérdés is elhangzott, amire természetesen a válaszokat is azonnal megkaptuk. Köszönjük Ladáli Lászlónénak, hogy meghívásunkat elfogadta és a csoport tagjait hasznos tanácsokkal látta el. Legközelebb március 29-én, 15 órakor a szokott helyen, a jászberényi. Thököly u. 17.-ben várjuk a csoport tagjait! Gerőcs József kultúrfelelős • • Ünnepeljünk méltósággal Mit jelent nekünk március tizenötödike? Magyarságunkat, hazát, egységet, összefogást, szabadságot. Honfoglaló őseink vérszerződéssel pecsételték meg szövetségüket és tettek hűségesküt egymásnak és választott vezérüknek. Utódaik követték őket, mert tudták, hogy az új hazát megtartani csak összefogással, egységgel lehet. Őseink erejéből fogant ezer éve a magyar keresztény királyság, a komák modem állama, melynek törvényeit a szent korona nevében a felkent király gyakorolhatta. Emlékezzünk 1848-ra, 1956-ra, 1988-ra! A magyar nemzet képes a csodára! Nemzetünk történelmi örökségével, tiszta ha- zafisággal, felelősséggel és méltósággal készüljünk a szabadság ünnepére! Deák András, Szolnok A friss kenyérillatban a nap is gyorsabban telt A Jászdózsai Általános Iskola mindennapi és ünnepi pillanataiból, eseményeiből és örömteli híreiből ragadtam ki néhányat, amelyek büszkeséggel töltenek el bennünket és amelyeket szeretnénk másokkal is megosztani. A barlangászok A barlangászásról már többször írtam, de - mint a példa is mutatja - egyre népszerűbb lesz. Az egyesületi tagokon kívül mások is csatlakoznak hozzánk. Február végén a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium III/N osztályából is többen eljöttek, sőt egy jászberényi képviselőt is köszönthettünk magunk között, aki végig velünk volt a barlangi túrán. (Kriegel Józsefről van szó, a fényképen jól felismerhető, mert csak neki van szakálla). Mivel a Bükk hegységben még mindig 40 centiméteres hó volt, a barlangászás közti szüneteket szánkózássál töltöttük ki. Most is mindenki remekül érezte magát. Kész a friss kenyér A barlangtúra résztvevői Itthon történt Itthon, Jászdózsán sem teltek unalmasan a napok, kihasználva a tél örömeit, az alaposan befagyott Holt-Tama jegét, naponta 40-80 gyerek mutatta be korcsolyázási tudományát.- A DSE szervezte ezeket a rendhagyó sportnapokat, és biztosította a felügyeletet is. Nagy örömünkre sok szülő is gyermekével tartott, így valóban családias hangulatban telt az idő. Aminek talán legjobban örüA pékségben A Tamamenti Tsz péksége február végén egy termékbemutatóval egybekötött kóstolót szervezett a falu lakosságának. Diákjaink osztályonként tekinthették meg a péksütemények készítésének fortélyait, és ezen a napon biztosan nem maradt éhes egy gyerek sem. A friss kenyér és péksütemény illata betöltötte a tantermeket, és talán a tanítási órák sem voltak aznap olyan hosszúak, mint máskor. lünk, az az, hogy végre tető alá került új iskolaépületünk, így reális esélye van annak, hogy a következő tanévet már ott kezdhetjük. Az önkormányzatnak hamarosan rendelkezésére áll a befejezéshez szükséges pénz, már csak a jó időt várjuk az építkezés folytatásához. Az új iskola átadását ösz- szekötnénk a magyar közoktatás ezredik évfordulójával, s egy színvonalas rendezvénysorozattal szeretnénk emlékezetessé tenni. Ehhez a Magyar Kulturális Alapítványtól már nyertünk százezer forintot. Az új iskola berendezéseinek megvásárlása, korszerű eszközök beszerzése és az oktatás általános színvonalának emelése érdekében „A Jászdózsai Iskoláért” néven közalapítványt hozott létre az önkormányzat, melynek első alapítványi bálját - a tervek szerint - április 20-án tartjuk. A befolyt összegből egy korszerű nyelvi laboratórium berendezését (vagy annak egy részét) vásárolnánk meg. Ezúton is kérjük tanítványainkat és szüleiket, hogy részvételükkel segítsék e nemes cél megvalósítását! Négyen a tánckarból A „lehelesek” tablóbálján Nekem, mint tanárnak az a legfontosabb. hogy tanítványaim megtegyék az első lépéseket a választott hivatás felé. Éppen ezért voltam büszke és meghatott a Lehel Vezér Gimnázium tablóbálján, hogy négy volt tanítványom - köztük a fiam - állhatott a fényképezőgép elé abban a ruhában, amelyben a báli nyitótáncot előadták. A képen balról jobbra: Zsidei Kinga, Fanzler Erika, Urbán Ildikó és Kosa Ferenc - valamennyien érettségi előtt álló „lehelesek”. Kosa Ferenc tanár A jászberényi mozgássérültek életéből Béres-csepp ajándékba
