Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-08 / 33. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. február 8., csütörtök Közlekedünk Negyvennégy éve vezetek gép­kocsit és motorkerékpárt. Meg­fontolásra ajánlok szakértő kormányunknak néhány változ­tatást: Szüntessék meg az arányta­lanságot a gépjárművek köte­lező biztosításában! Egy 1.4-es Opel Astra biztosítási díja 16.328 forint, egy 1.6-osé 28.080 forint. A karosszéria ugyanaz, motor ugyanaz, csak 35 kg-mal nehezebb. Előbbi ára 1.763.400 forint, utóbbié 1.856.500 forint. A biztosító­nak, kár esetén, szinte ugyan­annyi költsége van mindkét járműnél, s mégis 60 százalék­kal több díjat zsebel be az egyi­kért. Emeljék fel a lakott területen kívüli maximális sebességet 80 km-ről 100 kilométerre! Garan­tálom, nem lesz annyi baleset, mert hasonló ütemben autózha­tunk. Ausztriában - hegyvidéki országban - 100 kilométer a maximum. Ilyen sík országban, mint a miénk, ahol a gépjármű­vek minőségi összetétele is megváltozott, ez a reális sebes­ség. Ezután lehetne azokat szi­gorúan büntetni, akik ezt meg­szegik. (A 80 kilométert Ma­gyarországon soha nem fogják betartani.) A gépkocsikra specializáló­dott lopásokat nem csak a kezdő bírák alapfizetésének emelésével kellene visszaszorí­tani, hanem a bírák és rendőrök kezdeményezésére a parlament által hozott szigorúbb törvé­nyekkel is. A jelenlegi törvé­nyekkel rendet tartani nem le­het. Töröljék el a gépjárművek nappali kivilágítását! Ne adja­nak vezetői engedélyt annak, aki nappal, jó látási viszonyok mellett nem vesz észre kivilágí- tatlanul egy motorkerékpárt vagy gépkocsit a közúton. Ne hivatkozzanak a statisztikára - hogy azóta javultak a számok, amióta nappal is világítunk -, ez nem igaz. Azért jobb, mert a sok elszegényedett embér le­adta a rendszámot, s a nyugdí­jasoknak is meg kellett válniuk járműveiktől. Sokkal keveseb­ben vesznek részt most a forga­lomban. Azok az íróasztal mögött ülő, okoskodó szakemberek, akik valamennyien állami kocsival járnak - jórészt gépkocsiveze­tővel -, vajmi keveset törődnek a mi bajunkkal. Legközelebb talán már el­rendelik a gyalogosoknak a bu­kósisak és az irányjelző haszná­latát is?! Csorna Mihály, Mezőtúr Szerkesztői üzenetek Sajnáljuk, hogy a jövedelem- pótló támogatást intéző levél­írónk névtelen maradt. így segí­teni nem tudunk. Pedig a téma érdekes, és tanulságos is. * Egy másik levél a mozgássérül­tek közlekedési támogatásával foglalkozik, sajnos szintén név nélkül. Üzenjük, hogy a témát nem vettük le napirendről, a ké­sőbbiekben még foglalkozunk vele. Küldjön egy képet! Népszínmű a tiszasülyieknek A tiszasülyi Levente Egyesület színjátszó csoportja 1943-ban a Borúra derű című népszínművel szórakoztatta a község lakosságát. A képen látható kalapos fiú én vagyok. Min­dig szívesen gondolok vissza ezekre az időkre. Most is jól jönne a borúra egy kis derű! Vallyon Imre, Tiszasüly Vizsgáztak a cserkész őrsvezetők Aktívan és jó eredménnyel dol­gozott a tavalyi esztendőben a jászberényi 858. sz. Jász Cser­készcsapat. Csapatunk tagjai közül néhányan eljutottak az országos vezetőképző táborba is. Nem könnyű megtenni az ide vezető utat, a cserkészek számára misztikus és egyben híres helyre, Gödöllőre. Ko­moly elméleti és gyakorlati fel­készülésre volt szükség. A tábori vizsgát a Dunaka­nyarban, Dömösön december­ben tartották meg, amin vala­mennyien sikeresen szerepel­tünk: a Magyar Cserkészszö­vetség vezetői, őrsvezetők let­tünk. Ez azt is jelenti, hogy a csapat munkájában még aktí­vabban kell részt vennünk, s kezünk alatt nevelődhetnek ki­sebb cserkésztestvéreink. (Bi- Pi - a cserkészet megalapítója ­szerint a csapat legfontosabb tagja az őrsvezető, hiszen ő tart közvetlen kapcsolatot a gye­rekkel, így a csapatot tulajdon­képpen az őrsvezető vezeti, s a csapat-, illetve rajparancsnokok az őrsvezetők munkáján keresz­tül terelgetik a tagokat a cser­készpedagógia és -nevelés út­ján. De egy őrsvezető munkája itt még nem ér véget. A cser­készcsapaton belüli szervezé­seken és különféle munkákon kívül továbbképzésekre, cser­készvezetői konferenciákra is el kell járnia. Az itt szerzett el­méleti tudás nagy segítség az őrsök irányításában, vezétésé- ben. Felelősségteljes és szép célt tűztünk ki magunk elé: mi­nél több gyermekkel megismer­tetni a cserkészélet szépségét és tisztaságát. Aki kedvet érez ahhoz, hogy hozzánk tartozzon, jelentkezhet személyesen vagy írásban (Jászberény, Szentkúti tér 1.). Ezúton köszönjük a BM Pol­gári Védelem Jászberényi Pa­rancsnokságának, a Magiszter nyomtatványboltnak és a cser­készszülőknek, hogy támogat­ták eddigi munkánkat. A városban működő Ha­gyományőrző Csapatot már most meghívjuk az áprilisban tartandó háromnapos cserkész­bulira! Az immár hagyományosnak mondható kerületi akadályver­senyünket az idén is megren­dezzük. Ehhez kérjük önzetlen szponzorok támogatását. Vár­juk jelentkezésüket. Cserkészköszöntéssel kívá­nok mindenkinek jó munkát: Oláh Tibor őrsvezető Jászberény Báli szezon március végéig Jászjákóhalmán hagyományo­san az iparosbállal kezdődik a farsangi bálozás. A régi iparos hagyományokat ápoló település első bálján minden megvolt, ami a jó hangulathoz kell. A tombola hozta a legnagyobb iz­galmat, hiszen a felajánlott nye­reménytárgyak mellett egy élő bárány is várta új gazdáját. Egy kakas is hasonló sorsra jutott; a míves asztalosmunkában rej­tőzködő tarka tollast, tarajast Farkas Dezsőné vehette át Mu- hari Józseftől, az iparoskor el­nökhelyettesétől. Mostantól kezdve szinte minden hét végén áll a bál, egészen március vé­géig­Fodor István Jászjákóhalma Szerkesztette: Kácsor Katalin Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Nem egyértelmű... A január 25-ei Szerkesztőség postájában olvastam a Mikor kezdődik január 1 -je? című anyagot. írójával egyetértek: va­lóban nem egyéni probléma a vízdíjszámlázás. Én is megkérdeztem a vízdíj­beszedőtől, hogy — a mi ese­tünkben - a december 15-e és 31-e között felhasznált! víz- mennyiséget hogyan mérték? (Egyébként is a számlázott idő­szakoknak nincs rendszere.) Megnéztem az elmúlt év utolsó negyedévére vonatkozó adato­kat: szeptember 27-től október 13-ig 17 napot, október 13-tól november 20-ig 38 napot, no­vember 20-tól december 31-ig 41 napot számláznak. Ez utób­biban van a kérdéses időszak. Nálam 1995. december 14-én járt a díjbeszedő, ebben az évben pedig január 16-án. A leolvasott fogyasztást februárban fizetjük. A Víz- és Csatornaművek Rt. il­letékese azt válaszolta a Nép­lapban a fogyasztóknak, hogy márciusban találkozunk először az 1996-ban érvényes díjakkal. Felmerül bennem: ilyen nagy­vonalú lenne a részvénytársaság, hogy a január 1-jétől 16-áig fo­gyasztott vizet (a mi esetünk­ben) még a régi áron számlázza? Nem hiszem. Akkor viszont a hasukra ütnek, és úgy számítják ki, hogy az 1996. január 16-án leolvasott köbméterből mennyi legyen 1995. december 14-től december 31-ig és mennyi az, amit már 1996. január 1-jétől fogyasztottunk. Szóval, az illetékes egyálta­lán nem válaszolt arra a kér­désre, hogy miért zárták le a számlákat december 31-ével. Az ez évi első számlán január 1-jei dátumnak kell majd len­nie, mint kezdő időszaknak, de hányadika lesz az időszak má­sik fele? Nem egyértelmű tehát a részvénytársaság illetékesé­nek válasza, amikor azt magya­rázza, hogy mi az egyértelmű: hogy „új áron csak a díjemelést követő fogyasztást számláz­zák”. Mert a díjemelés január 1-jén volt. (Név és cím a szerkesztőségben) Szomorúan mondom Szeretünk eltöprengeni az esztendő kezdetén, mi vált valóra terveinkből. Csakhogy lassan már nem lesz ennek semmi ér­telme. Újabbnál újabb anyagi terheket kell elviselnünk; főleg azoknak, akik kis fizetésből, kis nyugdíjból, munkanélküli-se­gélyből tengetik napjaikat. Szakértői kormányt ígértek a választáskor: de a parlamenti közvetítésben mást sem látunk, mint állandó, veszekedésig fa­juló vitatkozásokat a koalíciós és ellenzéki pártok között. Ezért aztán sok fontos témára nem jut idő. Demokráciában élünk, mert szabadon választotta a nép a társadalmi formát - mond­ják. Maradt azonban az emberekben a pártállam idejéből egy rossz szokás: megpróbálják gondolataikat másokra kényszerí­teni. Az elmúlt negyven évért drága árat fizettünk. Vannak per­sze, akik erről másképpen vélekednek. A vesztesek a rendszer­ben ma is többségben azok, akik a Kádár-rendszerben is alul­maradtak. Ugyanakkor egy szűk politikai elit igen gazdag lett. Az ország lakosságának mintegy 80 százaléka a létminimumon él, a legszükségesebbeket sem tudja megvenni. Szociális érzé­kenység? Erről szó sincs. Az új évet is áremeléssel kezdtük. Eb­ben a nyomorúságos helyzetben nem marad más az egyszerű embernek, mint a reménykedés. „ „ ,,,, , , Szűcs Kalman, Jászberény A Rózsák tánca Részlet a New York című revüből Manók tánca a kicsik előadásában A besenyszögi Rózsák Egyesület január 27-én jóté­konysági bálba hívta közönségét. A vacsorával és előadással egybekötött est bevételét a tánccsoport programjának támo­gatására fordítjuk. Többek között tervezzük, hogy áprilisban részt veszünk a táncművészeti fesztiválon. Valamennyi egyesületi tagnak, gyermeknek, intézmények és magánszemélynek köszönjük, hogy hozzájárultak a rendez­vény sikeréhez. Az egyesület vezetősége A Tiszatour-ügy - az innenső partról Izgalmas ez a mérkőzés Tiszatour-ügy- ben! Tekintve, hogy személyem is érde­kelt - bizonyítandó egyik vagy másik fél igazát -, álljon itt az én verzióm. Tíz éve kerültem a hotelbe portásnak (angol-, orosz- és németnyelv-ismerettel). Egyetlen panasz érkezett rám, amikor is - vezetői utasításra - adategyeztetéshez el­kértem egy személyi igazolványt. Kaptam ez alatt a tíz év alatt egy írásbeli figyel­meztetést, mert eltűnt a portáról több üres szállodai számla. (Tudni kell, hogy a por­tás gyakran van egyedül, s ha el kell moz­dulnia a helyéről, nincs, aki a recepciót felügyelje.) Anyagi felelősségünk viszont korlátlan: havi 100 forint pénzkezelési pót­lék ellenében mindenért felelősek va­gyunk. Mindezeket azért hoztam elő, hogy világos legyen: nem a munkámmal volt problémája a vezetésnek, hanem a státu­szom kellett. A koncepció ugyanis az, hogy minde­nütt saját embereik álljanak, akiket ők vet­tek fel vagy ők neveztek ki, biztosítva ez­zel a lojalitást; akik hajlandók gondolko­dás nélkül a szolgalelkű együttműködésre. A szakmai hozzáértés csak másodlagos. A vezetés nem azt keresi, mit tehet a kft.-ért, hanem azt, hogy a kft. mit tehet őértük (Ford Escort, mobiltelefonok, külföldi utazások stb.). Kijelenthetem, hogy nem kívánatos az a beosztott, akinek vélemé­nye van. Az én kinyírásom 1994. január 17-ével vette kezdetét, amikor a belső ellenőr meg­jelent a recepción azzal a kereskedelmi igazgatóhelyettessel, aki aznap délután lé­pett be a céghez. Az ellenőrzés inkorrekt és rosszindulatú volt. Olyan dolgokat írtak fel hibául, amelyek még részben sem a szálloda, hanem a kft.-központ mulasztá­saira voltak visszavezethetők. Minthogy vidéken is hasonló ellenőrzésekkel kezdő­dött a vezetők ,Jcinyírása”, mindjárt tud­tuk, mire megy ki a játék. Az eredmény: kizártak a fizetésemelésből és a prémium­ból anélkül, hogy meghallgattak volna. Kollégáim a saját jutalmukból akarták összedobni az én „prémiumomat”, hogy korrigálják e méltánytalan helyzetet. (Ha az ellenőrzésben bármi felrótt hiba meg­állta volna a helyét, fegyelmivel azonnal kirúghattak volna.) Mivel azonban ez egész csak koholmány volt, megúsztam azzal, hogy feketelistára tettek. 1995 októberében, éjszakai műszakban - az előírásokkal ellentétben - egy olasz törzsvendégtől nem kértem előre a számla rendezését. (Ezt ugyanis igen undorítónak és megalázónak tartom és bizalmatlansá­got kelt.) Mivel a vendég fizetés nélkül tá­vozott, kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy a második felvonásban folytatódjon ügyem - a jelenlegi szállodavezető-helyet- tes és főportás rosszindulatú közreműkö­désével. Bár a cégnek sem anyagi, sem er­kölcsi kárt nem okoztam - ellenkezőleg: kifizettem a hátrahagyott számlát, mégis bűnösnek találtak. Újabb kizárás a fizetés- emelésekből. A személyes meghallgatá­somra pedig csak az eset után egy hónap­pal tudtak időt szakítani. A legutóbbi, már nyíltan koncepciózus kihallgatásomra ez év január 5-én került sor. A belső ellenőr két írásos jelentését ismertette velem az ügyvezető igazgató. („Kihallgatásomra” szintén egy hónap el­teltével tudtak időt szakítani.) Mindkettő­ben hazugságok álltak, s akkor nem is ér­tettem, mit akarnak ezzel. Azóta már tu­dom, hogy ezzel a két jelentéssel akartak engem eltávolítani, megnyitva az utat a belső ellenőr veje előtt. Számomra ez a je­lenlegi betegállományom második heté­ben lett világos. Ha ezeket az üldöztetése­ket és a rokonnak való gátlástalan helycsi- nálást a kít.-vezetés megússza, sem a ve­zetésre, sem a megyei önkormányzatra mint tulajdonosra nem vet jó fényt. Mindezeket nem a 16 ezer 500 forintos állásomért, hanem az igazságért írom le. Mivel a portán végzett munkámat és a vendégekhez való viszonyomat kritika nem érhette, ezért próbáltak koholt vádak­kal, diszkriminációkkal és egyéb megalá­zásokkal elüldözni. Mindeme folyamat annak része, hogy a jelenlegi vezetés saját hitbizománynak tekinti a hotelt, és a terve­zett privatizáció előtt már megkezdődött a személyzet lecserélése a saját rokonságra. Mondhatnánk, hogy az ügyvezető joga és felelőssége, hogy kit alkalmaz. Azonban egy megyei önkormányzati tulajdonú kft.- ben saját rokonokat előnyhöz juttatni nem etikus. Nem kétséges, hogy az ügyvezető igazgató saját részére óhajtja a kft.-t, eset­leg csak a Touring Hotelt. Urbán Lajosné január 5-ei elbocsátása rádöbbentett, nem a szaktudás a fontos.- Márpedig akkor csak sajnálkozni lehet azon, amivé a Touring Hotel válik. Müller Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom