Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

1996. február 24., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Kalácsot - tanácsot? Külföldön élő neves, gazdag hazánk­fiai nyilatkoztak arról, miképpen lá­balhatnánk ki gazdasági és egyéb ba­jainkból. Előttem sorakoznak a véle­mények, és bevallom, nem lettem sokkal okosabb tőlük. Volt, aki azt vallotta, az egész re­formfolyamatnak csak' akkor lesz ér­telme, ha a kormány szót ért a külön­böző világnézetű, pártállású emberek­kel. Ez is tartalmazhat igazságot, bár ebből eddig jószerével mi sem valósult meg. Egy másik bízott a kibontakozásban, mondván, hogy a magyar tehetséges nép. Ez is cáfolhatatlan, csak annyi hibádzik: kivétel nélkül mindahá- nyan nem a Duna-Tisza táján, hanem külföldön. Nyugaton iga­zolták tehetségüket. Volt olyan megállapítás is, amely szerint él itt egy nemzedék, amelyik nem szokott hozzá a kitartó munkához, teljes erőbedo­báshoz. Lehet, akadnak ilyen emberek is, de nem tudom, mit szólna a kritikát megfogalmazó úr, ha teljes erőbedobással ő is annyit keresne, mint napjainkban egy nagyon jó mérnök, tanár, remek szakmunkás. Hogy húszadika körül már csak néhány fo­rint cincogjon a zsebében, ami jellemző vagy hatmillió magyar lélekre. Itt, ebben a hazában, és most. Gondolom, ha tehetné, újra disszidálna. Más keményen állította: végig kell hajtani a reformokat. Eb­ben megint csak az hibádzik: ez a végrehajtás a mi, az itt élők bőrére megy. Helyesbítek: a nagy többség bőrére, akik lassan­ként a gáz-, a villany-, a vízdíjakat sem tudják kifizetni. És ak­kor még nem ettek, nem ruházkodtak, nem beszélve a gyerme­keik neveléséről, taníttatásáról. Még egy kitétel, amelyet Esterhás Péter, Koppenhágában élő művész jegyzett meg. Mivel a népet nem lehet leváltani, a veze­tőknek kellene többet tenni a közösségi mentalitás, az egymás iránt érzett felelősség kialakításáért. Én is valami ilyesmit val­lók, de hát ehhez nem csak milliomos Nyugaton lakókat, de minket, itt élőket is meg kellene hallgatni, hogy miképpen lát­juk a jövőt. Azokat, akik a temérdek léggömbszerű elképzelé­sek terheit nyögik. Fiatalon, öregen, családosán, gyerekestül. Mert a több évtizedes tapasztalatok azt mutatják, ezek a lég­gömbök szépen, folyamatosan kipukkadtak. A tévedések kama­tait pedig nem a kinn, hanem az itthon élők fizették és fizetik. Mert ma az emberek többsége nem sokat, hanem rengeteget dolgozik, csak éppen azt nem tudja, miért és kinek, hiszen annyi az elvonás. Ha én is javasolhatok valamit innen, belföldről: sze­rintem ez utóbbin kellene alapvetően változtatni. Ellenkező esetben adhat itt bárki tanácsot, egy sem terem kalácsot. Leg­alábbis a túlnyomó többségnek. Tévedések elkerülése végett nem külföldön, hanem itthon. $• SlqM kií££/c Fő terményük a búza Kenderesen talpon maradnak Kenderesen a Termelő és Szolgáltató Szövetkezet vagy két és fél ezer hektáron gaz­dálkodik. A terület túlnyo­mórészt szántóföld, és fő ter­ményüknek a búza számít. Ebből negyven mázsa körül termett hektáronként, és az árpa is tűrhetően adott. A ku­korica viszont nem volt jónak mondható. A szó szoros ér­telmében megtizedelte a szá­razság. A kukorica esetében ismé­telten beigazolódott, hogy ez a növény csak azokon a táblá­kon termelhető nagy bizton­sággal, amelyek öntözhetők. Elfogadhatóan fizetett vi­szont a napraforgójuk és a cukorrépájuk: az utóbbit Szolnokra szállították. Az állattenyésztéssel sem hagytak fel. Erre az ágazatra jellemző a mostani helyzetük: hogy napjainkban három­százhatvan fejőstehenet tarta­nak. Ezenkívül még ötszáz­harminc növendék- és hízó­marhát nevelnek. A termelő- és szolgáltató­szövetkezet ma is jelentős munkahelynek számít Kende­resen. Közel százötvenen dolgoznak ott, és az éves ter­melési értékük közelíti a há­romszázmilliót. Igaz, hogy ők is nehéz gaz­dasági körülmények között dolgoznak, az általános gon­dok ugyanúgy fejtörést okoz­nak itt is, mint másutt. Mint például az, hogy ál­landóan emelkednek a költsé­gek, az üzemanyag- és az al­katrészárak, így sok a kiadás is. Már azt is eredményként könyvelik el, hogy talpon ma­radnak. Sőt, ha az előzetes becslések igaznak bizonyul­nak, szerény nyereséget, eset­leg félmillió forintot is kimu­tathatnak. állásajánlata 5000 Szolnok, Kossuth L. u. 6-8. Telefon: 56/423-233 Létszám Kereset asztalos Szolnok 15 15 000-30 000 varrónő Szolnok 60 14 500-20 000 ipari hűtőgépkezelő Szolnok 1 19 000-22 000 kőműves Budapest 20 27 000-33 000 ács-állványozó Budapest 20 27 000-33 000 felszolgáló-pultos Szolnok 4 15 000-18 000 ápolónő Szolnok 20 Kjt. szerint szülésznő Szolnok 10 Kjt. szerint tüzeléstechnikai mű­szerész (tart. munka nélküli) Szolnok 1 15 000-15 000 vegyi sugárfelderítő csop.vez. Szolnok 1 21 250-34 000 üzletkötő-munkavezető Szolnok 1 20 000 varrószakoktató Szolnok 1 20 400 üzletkötő Szolnok me­gye 40 jutalékos rendszer 5100 Jászberény, Jásztelki u. 17. Tel.: 57/412-025; 412-225; 412-822 Létszám Kereset hegesztő, lángvágó Jászberény 6 27 000-32 000 forrasztó J.árokszállás 2 32 000-34 000 bet. munkás Járokszáilás 20 26 000-30 000 géplakatos Jászberény 1 14 500-25 000 géplakatos Jászberény 5 32 000-34 000 villanyszerelő Jászberény 2 32 000-34 000 víz-, gáz-, közp.fűtés- szer. Jászberény 1 25 000-30 000 asztalos (általános) J.jákóhalma 1 25 000-30 000 szabó, varrónő J.boldogháza 5 14 500-25 000 szabó, varrónő J.alsószent­györgy 20 14 500-25 000 felszolgáló J.fényszaru 1 14 500-25 000 pultos, felszolgáló J.árokszállás 1 14 500-20 000 pultos Jászberény 1 16 000-25 000 szakács Jászberény 1 15 000-20 000 gyors- és gépíró* Jászberény 1 25 000-30 000 biztosítási üzletkötő Jászság terü­lete 50 jutalékos rendszer ‘számítógépes szövegszerk.-ismeret 5435 Martfű, Lenin út 1/c Telefon: 450-049 Létszám Kereset tehergépkocsi-vezető Cibakháza 1 27 000-30 000 varrónő (szakképzett) Tiszaföldvár 10 15 000-23 000 üzletkötő Szolnok 3 25 000-50 000 gazdaságvezető Rákócziújfalu 1 tv. szerint pék Martfű 2 30 000-40 000 5440 Kunszentmárton Mátyás király u. 5. Telefon: 461-523 Létszám Kereset bet. munkás (nők) Kunszent­márton 4 14 500-15 000 bet. cipőkészítő Öcsöd 3 14 500-17 000 kőműves Cserkeszőlő 2 16 000-20 000 szerszámkészítő Kunszent­márton 1 13 000-18 000 üzemvezető Csépa 1 35 000-50 000 cukrászdái eladó* Mesterszál­lás 1 10 000-12 000 karosszérialakatos Békésszent­andrás 1 15 000-18 000 varrónő Békésszen­tandrás 1 12 000-15 000 rádió-, tévéműszerész Kunszent­márton 1 15 000-30 000 •(részmunkaidős) 5400 Mezőtúr, Rákóczi u. 3. Telefon: 56/350-994 Létszám Kereset varrónő Túrkeve 2 16 000-18 000 elektr. minőségellenőr* Mezőtúr 1 25 000-35 000 játék-összeszerelő Túrkeve 9 telj. szerint játék-összeszerelő Mezőtúr 29 telj. szerint ált. isk. tanító Mezőhék 1 Kjt. szerint 'középf. németnyelv-vizsga 5300 Karcag, Madaras! út 27. Telefon: 59/311-622 Létszám Kereset cipőfelsőrész-készítő vagy varró* Karcag 4 15 000-25 000 mg.-i vontatóvezető" Karcag 1 15 000-25 000 varró vagy varrni tudó bet. m. Kisújszállás 20 14 500-30 000 szalagvezető Kisújszállás 1 14 500-30 000 bizt. üzletkötő Karcag és körny. 10 jutalékos vendéglátóip. eladó*** Karcag 1 11 000-18 000 üzemi technológus Kisújszállás 1 megáll, szerint főkönyvelő Kisújszállás 1 Kjt. szerint ‘tartósan munka nélküli, ill. pályakezdő ••tartósan munka nélküli ••'részmunkaidős 5351 Tiszafüred, Kossuth tér 1. Telefon: 59/351-322/211 Létszám Kereset területi képviselő Tiszafüred 3 14 500+ jutalék üzletkötő Tiszafüred és környéke 5 15 000+jutalék bolti eladó* Tiszaörs 1 14 500 bet. téglagyártó Tiszafüred 15 16 000 úszómester" •szakképzett Tiszaörs 1 14 500 ••tartósan munka nélküli 5200 Törökszentmiklós, Táncsics út 1/a Telefon/fax: 56/390-190,390-941 Létszám Kereset esztergályos Törökszent- 2 17 000-24 000 miklós szerkezetlakatos T.szentm. 2 17 000-24 000 gépészmérnök Törökszent- 1 megegy. szerint miklós Szakállaspusztától puskalövésnyire A nappal kel és a nappal fekszik Hatvankilenc éve él az akácfákkal szegélyezett tanyán Gondolatban messzire el lehet látni és jutni a petrólámpa mellől is, mondja kis tanyá­ján az egy híján hetvenéves Pató Lajos fotó: mészáros Pató Lajos tanyája körül vagy száz akácfa várja szenderegve a tavaszt. Az öreg gazda hatvankilenc évet töltött itt, Szakállas­pusztától puskalövésnyire. Az épület pontosan százöt esztendős. Itt halt meg az édesapja, az édesanyja. Elképzelése szerint itt fog ő is elmenni egykor, a minden élő ember útján. De az még odébb van, hiszen hál’ istennek jól bírja magát, és az orvosokat legfeljebb az utcán süvegeli. Mondása sze­rint semmi tragédia nem tör­ténne, ha ez az állapota ma­radna még vagy tizenöt-húsz évig. A nappal kel és azzal fek­szik. Nyáron ez hajnali fél né­gyet jelent, meg este kilencet. Télen hétkor, és a lefekvés is olyantájt esedékes, csak este. Végigdolgozza a napot, vé­gigdolgozta az életét. Noha ti­zenhármán vannak testvérek - akik közül heten még élnek -, valahogyan úgy alakult, hogy a két drága öreg reá maradt. Ezt nem panaszként, tényként mondja. Azért állásban is volt sok-sok évet, és a munkáját a magyar állam jókora jussal honorálja. Kap is pontosan havi nyolcezer-négyszázat. Hogy elég-e? Annak kell lenni, mert ha mindenki úgy élne, akár ő, aligha itt tarta­nánk. Bort, kávét, cigarettát eddig még nem kóstolt, de va­lahogy nem is kíváncsi rájuk. Főzni tud, de azért hetente öt­ször az ebédet hordják. Hétfő­től vasárnapig négy kiló ke­nyeret eszik, mellé mikor mit. Akad egy kis földje, most búza került bele, tavaly napra­forgó volt. Harminc évig járt neki a Néplap, ma is bekötve őrzi számait a nagyszobában. Ott, ahol a falakon szigorú ősök sárga képei figyelik, mit csinál ma Pató Lajos. A kisebb szobát lakja, bár mindkettőben megmaradt a kemence. Ha így emelkedik a szén, a fa ára, lehet, megint begyújt a kisebbikbe. Mert a kemencének semmi baja azon kívül, hogy régóta evett ve­nyigét, akácgallyat, szalmát. Most a sparheltben tüzel, és ha leszáll az este, a petróleum- lámpa vetít kerek kört a mes­tergerendás mennyezetre. Tiszteletünkre meggyújtja, mert a szoba parányi ablakán be sem tud úgy istenigazából könyökölni a februári világos­ság. Egyébként Pató Lajost minden érdekli. Sorolja, mi sújtotta tavaly ezt a sokat szenvedett kis országot. Oly­kor fél éjszaka nem alszik, gondolkozik a nemzet sorsán. Az övé, a sajátja nem érde­kes, az egyenesben van. Két­szer asszony is került a ház­hoz pár évre, de valahogy mindegyik kapcsolat kihűlt, mint a kamrába rakott krump­lis tészta. A kertajtóig kísér, ahol megígérjük neki, küldünk ab­ból a lapszámból, amelyikben írunk róla. Elvégre harminc hosszú esztendeig hűséges olvasónk volt. Ott, arrafelé, ahová a madár is ritkán téved. D. Szabó Gazdatanfolyam elítélteknek A napokban tesztvizsgával zárult az a gazdatanfolyam, melyet a megyei TIT kezdeményezésére indítottak a szolnoki bünte­tés-végrehajtási intézetben. A 24 órás elméleti oktatás ke­retében a huszonkét hallgató­val többek között megismertet­ték a talajtan, a tápanyag-gaz­dálkodás, az öntözés és a nö­vényvédelem alapjait, a kert tervezésének szempontjait, a növényszaporítás tudnivalóit, a biokertészet feltételrendsze­rét, a metszés fortélyait.- Az előadásokat a hallga­tók mindvégig élénk érdeklő­déssel kísérték, ezt a kérdések számán és tartalmán egyaránt le lehetett mérni. A vizsgán szintén remekeltek a gazdaje­löltek, csupán egyikőjüknek kellett „mentő” kérdést fel­tenni. Úgy v.élem, ez a kezdemé­nyezés több szempontból is hasznosnak bizonyult - össze­gezte tapasztalatait a tanfo­lyamvezető Bindics István. L. Z. Mi lesz a Jászkunság sorsa? Mint arról az elmúlt hónapokban többször is beszámoltunk, a megye irodalmi-kulturális folyóirata, a Jászkunság helyzeté­ben tavaly jelentős változások történtek: a megyei közgyűlés csökkentette a megjelentetésére szánt pénzt. Határozatot hozott, hogy a fo­lyóiratot január 1-jétől új for­mában működteti, és a meghir­detett pályázatra jelentkezők ajánlatai közül az MTA Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Tu­dományos Testületéét fogadja el. Szerződést akkor kötnek, ha a költségvetés a pályázati kií­rásban is szereplő 1,5 millió fo­rintot biztosítja. Ennek határ­ideje akkor február 28-a volt. A tudományos testület kép­viselői ezek alapján hozzáláttak volna a Jászkunság iratanyagá­nak számbavételéhez. Ebben azonban megakadályozták őket azzal, hogy ez csak a szerző­déskötés után lehetséges. Időközben a költségvetés el­fogadása március 28-ra toló­dott. Erről a Tudományos Tes­tület elnöke hivatalos értesítést kapott január 24-i dátummal. A február 23-i közgyűlés anyagá­ban pedig szerepelt egy olyan állásfoglalás, amely szerint elő­szerződés tenné lehetővé a Jászkunság következő számá­nak megjelentetéséhez a munka megkezdését. Ezt a 23-i köz­gyűlés elfogadta, a Tudomá­nyos Testület azonban ennek az állásfoglalásnak az előkészíté­séről a közgyűlés előtt nem ka­pott értesítést. A Jászkunságnak tavaly hat helyett mindössze két száma je­lent meg, az idén pedig még egy sem, és április eleje-közepe előtt erre a legjobb esetben sincs remény. A folyóiratnak nem volt telefonszáma, helyi­sége, adminisztrátorát más munkakörben foglalkoztatták, iratanyagát nem lehetett ren­dezni. Félő, hogy a csalódott előfizetők egy része nem tart ki a lap mellett. De ennél is fontosabb, hogy a pályázat kiírásakor a másfél millió még konkrét ígéret volt, a költségvetésre hivatkozás a határozathozatal után is inkább csak úgy tűnt, mint a dolgok sorrendjének jelzése. A feltéte­les mód azonban egyre hangsú­lyosabbá vált. A már említett január 24-i levél így fogalmaz: „Az újszerű működtetés... ab­ban az esetben indítható, amennyiben arra a megyei ön­kormányzat költségvetése biz­tosítja a korábban megállapított 1.5 millió forintot.” A február 23-i ülésen elfogadott állásfog­lalás ennél jóval tovább megy: „... A Jászkunság szerkesztő­ségi iratainak feldolgozása és a következő lapszám előkészítése elkezdődhet... amennyiben a megyei közgyűlés a költségve­tésben a lap működtetésére az 1.5 millió forint támogatást nem biztosítja, az előkészítéssel kapcsolatos költségek az MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testületét terhe­lik.” Ismétlem, ennek az állás- foglalásnak az előkészítéséről a Tudományos Testület előre nem értesült. A pályázati ki­írásban ígért másfél milliótól eljutott az ügy addig, hogy a lap kiadása esetleg teljesen a Tu­dományos Testületet terheli. Ebben az esetben valószínűleg megpecsételődik a Jászkunság sorsa. Egy szám előállítását ugyanis még vállalta volna a Testület a költségvetés elfoga­dásáig, de anyagiak hiányában a folyamatos kiadásra aligha vál­lalkozhat. Annál is inkább, mi­vel a neki ígért önkormányzati támogatások is megmaradtak az ígéret szintjén - legalábbis ed­dig. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom