Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-11 / 9. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. január 11., csütörtök A megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Szövetségének elnöke, Ferencz Tiborné és Várhegyi Attila polgármester beszélget azon a nemrég megrendezett nyugdíjasfórumon, amelyen az érdeklődők közvetlenül a város polgármesterének tehették fel kérdéseiket. Örülünk és köszönjük, hogy a város polgármestere meghívásunkat elfogadta, s bizakodunk az erősödő, gyümölcsöző kapcsolat folyamatosságában. A szövetség tagjai A „polihisztor” vasutas Szolnoki otthonában, élete páijával, napilapoktól körülvéve tölti napjait Nagy Ferenc nyugdíjas vasutas, aki immár a hetvenedik életéve mellett is elhaladt. A fűtőháznál szolgált mint kocsivizsgáló, műszaki csoportvezető, kerek harminc évig. Akár tíz évet is letagadhatna korából, olyan friss és fiatalos. A szovjet fogság, a háborús vihar idején szerzett reumatikus fájdalmakat sok mozgással igyekszik rendbep tartani, emellett sok energiát fordít szellemi frissességére. Életeleme a rejtvényfejtés. Szerény nyugdijából szakújságokat, tudományos folyóiratokat, napilapokat vesz, no meg néhány lottót. Szerencsés embernek mondhatja magát: nyert már színes tévét, hűtőszekrényt, sok-sok ajándéktárgyat, Centrum-utalványt, pénzt. A lottón kétszer volt négyese, az első tévébongó is félezer forintot hozott a házhoz. Legalább 250 örökzöld növény teszi kellemessé az otthont. Egy szekrényre való szerszámot is tart Nagy Ferenc, ami rendszeresen előkerül a ház körüli javítanivalók alkalmával, de szívesen segít a szomszédoknak is. Tizenöt éve jegyzi a mindennapok időjárásait. A házi meteorológiai naptár jól jön az összehasonlításnál. Ez is egyfajta szórakozás. Nem panaszkodhat, szép és aktív nyugdíjas évek vannak mögötte. - sz Veterán szakszervezeti tagokat köszöntöttek A mezőtúri református iskola kis cserkészeinek maroknyi csapata december végén meglátogatta a városi kórház gyermekosztályát. Azokhoz a kis betegekhez jöttek el, akik nem családi körben töltötték a karácsonyt. Jászné Polgár Mária, az iskola könyvtárosa segítségével a gyermekek műsort állítottak össze és ajándékokat készítettek. Jó volt látni a boldog, kis arcokat az ajándékbontásnál. A déligyümölcsök vásárlásához segítséget nyújtott az iskola, a református egyház és a cserkészcsapat. Ezen a csúnya, hideg péntek délelőttön sikerült egy csöpp szeretetet, vidámságot csempészni a fehér falak közé. f A 263. sz. Nagy Lajos Király Cserkészcsapat Ötven éve szakszervezeti tagok az ünnepeltek: Oskola Sándor, Sass János, Horváth Avar, Kövér Péter, Forgó László, akik a jászberényi Déryné Művelődési Házban vehették át díszoklevelüket és ajándékukat néhány héttel ezelőtt. Puskás József és Oláh János nem tudott személyesen megjelenni az ünnepségen betegség miatt. Kívánunk nekik valamennyien jó egészséget. Darók László, Jászberény Nyugdíjas pedagógusok a Rákóczi iskolában Már Hagyomány, hogy a Pedagógus Szakszervezet szolnoki nyugdíjastagozata minden évben más és más iskolában tartja karácsonyi ünnepségét. Legutóbb a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tantestülete és tanulói nyolcvan nyugdíjasklubtagot láttak vendégül, és lélekemelőén szép műsort adtak. Köszönjük Pintér János igazgató úrnak és minden tantestületi tagnak, a tanulóknak a szép programot. Ajándékcsomagot is kaptunk, amit a Szolnok Városi Vöröskereszt vezetője, Kádasné Váczi Mária és Bottyán László kereskedő anyagi támogatásával, valamint a magunk erejéből áhítottunk össze. A képen látható kisiskolások egy csokorra való verssel kedveskedtek. Vörös Lászlóné, Szolnok Lelketlenül Mélységesen felháborít, s nem tudok szabadulni attól a rémsé- ges hírtől, amelyből egy szerencsétlen kiskutya megtámadásáról értesülhettünk a január 4-ei újságból. Sajnos nem is először, több hasbnló eset fordult már elő. - , Tudjuk, hogy ebben a megvadult, embertelen világban ennél még borzalmasabb dolgok is napirenden vannak, olyasmik, amiket régebben el sem tudtunk volna képzelni. De tényleg: mindent meg lehet már tenni büntetlenül az erősebbnek? Kifélék lehetnek azok az embernek álcázott, lelketlen gazdik? Azon töprengek: ilyen esetben mit lehet tenni? Lehet-e feljelentéssel élni, felelősségre vonhatók-e jogilag a gazdák? Vagy csak akkor, ha felnőtt vagy gyermek az áldozat? Ha éppen kisgyerek akadt volna az útjukba, arra is ráuszították volna ebeiket, talán még fogadnak is rájuk, hogy melyikük kutyája lesz a győztes? Nekem nincs se kicsi, se nagy kutyám, de nagyon sajnálom a családot. Borzasztó lehetett végignézni ezt a harcot. Szegény kis állat! Vajon életben maradt-e? . B. I.-né, Szolnok Mikor hív az orvos mentőt? December 16-án, szombaton kisunokám nálam töltötte a hét végét. Éjjel két óra körül nem múló, igen erős fájdalmai jelentkeztek, ezért habozás nélkül elindult feleségem a gyermekkel az ügyeletre. A szolgálatot teljesítő doktornő megnézte őt, és közölte feleségemmel, hogy beutalja a Hetényi Géza kórházba. A gyermek igen rossz állapotban volt, mégis kénytelenek voltak visszajönni éjnek idején a lakásunkra, hogy segítségemmel a kórházig eljussanak. Szombaton éjszaka nemigen lehet más választása az embernek, mint hogy taxi után néz - aminek tarifája köztudottan nem a kisnyugdíjas zsebeihez van méretezve. (Aggódtam is miatta, ki tudom-e majd fizetni.) Elindultunk hát hármasban, de néhány lépés után unokám any- nyira rosszul lett, hogy a Móra Ferenc úttól a Kossuth téri taxiállomásig, - ahol mindössze egyetlenegy taxi állt akkor -, karomban vittem végig őt ezen a nem rövid útszakaszon, közel hetvenévesen. A gyermek eljutott a kórházig, ahol heveny vakbél- és hashártya- gyulladást diagnosztizáltak. Másnap reggel túljutott a műtéten. Azóta is elszomorodom, ha eszembe jut a történet. Talán, ha rólam lett volna szó, nem is csodálkozom, mégiscsak egy öregedő ember vagyok, de ebben az esetben egy gyermekről kellett dönteni, akinek, állapotát tekintve, mentőre lett volna szüksége! Sok a kérdőjel azóta is: mi van, ha nem találunk taxit, mi van. ha nem bírom el kisunokámat, mert fizikailag nem vagyok abban az állapotban, és a legfőbb kérdés: vajon miért nem kaptam választ arra a kérdésre a gyermekorvosi ügyeleti rendelőben, hogy név szerint ki volt az ügyeletes orvos aznap éjszaka, akit minderről tájékoztathattam volna?! Egy dolog azért megnyugtat: kisunokám már iskolába jár. (Név és cím a szerkesztőségben) Az ígéret szép szó... Egy éve, hogy vásároltam a szolnoki Leather Bőrdíszmű Kereskedelmi Bt. butikjában egy vállra akasztható, fekete, női táskát. Már március-áprilisban a felső részén a festék repedezett. Visszavittem a boltba. Az eladónő - aki kedves, aranyos - azt mondta, ha jön a szállító, felhív engem telefonon, és megbeszélhetem a további teendőt. így is történt. A szállító azt mondta, befestik újból a táska pántját. Nekem az volt a kikötésem, ha ismét letöredezne róla a festék, cseréljék ki a táskát vagy adják vissza az árát. Befestette, szép is volt. Sajnos nem sokáig, mert most már megint úgy néz ki, mint amit agyonhasználtak. Közben az is kiderült, a táskának ez a része műbőrből készült, ami nem is tartja a festéket. Az eltelt hónapok alatt többször reklamáltam. A szállító hallani sem akart arról, mit ígért. Felhívtam a kecskeméti főnököt, aki durván tudomásomra hozta, hogy tud mindenről, nem ér rá velem foglalkozni, és lecsapta a telefont. Egy éve, hogy bosz- szankodom egy rossz táska miatt, s volt szerencsém megismerni egy rossz modorú kereskedőt is. Tanulságképpen írtam le mindezt, okulásul azoknak, akik ezután járnak hasonlóképpen: a szóbeli ígéreteknek nem szabad bedőlni. Az írásban adott ígéretet szabad csak komolyan venni. M. L, Szolnok Jól választottak a helybéliek Szelevény polgárai elégedettek Községünk soha nem tartozott a rohamos fejlődést megélt települések közé, földrajzi fekvése miatt is hátrányosnak tekinthető. A többi tiszazugi községhez képest a lakosság szétszórtan él. Az itt élők nagy számban nyugdíjasok, akik az elmúlt évtizedekben ledolgozott munkájuk után rosszabb esetben üres borítékot is kaptak. Ezt akkor így magyarázták: „Meg kell érteni!” Volt persze olyan is, akinek megvolt a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás (háztáji, negyedes kukorica és más egyéb). Ez volt a múlt. A megbecsülés mindig jólesik. A Szelevényi Polgármesteri Hivatal fennállása óta minden évben, karácsony előtt megrendezi a nyugdíjasok találkozóját, amit a helyi pedagógusok és diákok produkciója tesz hangulatossá, kedvesebbé. Az ünnep alkalmából valamennyi nyugdíjasnak ezerforintos vásárlási utalványt ajándékozott a hivatal. A legfiatalabbak, a gyermekek szaloncukrot kaptak. Polgármesterünk hivatalba lépése óta a kultúrház felújítása befejeződött. Kész a gyógyszertár, befejezés előtt áll az öregek otthona. A jelenlegi nehéz helyzetben nem volt könnyű kigazdálkodni a rávalókat. Köszönetét mondunk ezért a polgármesteri hivatal valamennyi dolgozójának, a választott testületnek és külön dr. Gálos László polgármester úrnak, aki korábbi munkahelyén is áldozatos munkát végzett szűkebb lakóközösségéért. Köszönjük a műsor szervezőinek, előadóinak a kellemes hangulatú karácsonyelőzetest. Kívánunk valamennyiüknek sikeres új esztendőt. • Papp István, Szelevény Szülővárosom és munkahelyem között naponta vonatozom. Van tehát bőven alkalmam az élménygyűjtésre és az elmélkedésre is. A minap - negyvennyolc perces várótermi időtöltés közben - egy barátságos, fehér színű, fekete pöttyös kutyus adott kellemes perceket utastársaimnak és nekem. Benn a váróteremben velünk együtt várta a négylábú is a vonat érkezését. Gazdijától engedélyt kapott, hogy barátkozzon mindazokkal, akik ehhez partnerek voltak. Jó szívvel vettem az egészet, hiszen gyermekkorom óta mindig élt a háznál kutya, így nagy kutyabarát vagyok. A vonat megjött, mennem kellett, de bennem maradt a kedves kép. A vonaton kutya-gondolataim nem hagytak nyugodni. Eszembe jutott a közelmúlt tragikus híre két kisgyermekről: riportfilmben láthattuk a két kutyát, ugyanez a film mutatta a kórházban fekvő kisfiút és anyukáját. Az életben hagyott kutyákról az édesanya egy szót sem szólt, nem említette az esettől kimerült, folytonosan síró gazda felelősségét sem, csupán gyermeke maradandó károsodásáról beszélt. Mérhetetlen lelki fájdalmára csupán kezének simogató mozdulatai jeleztek. Aztán beugrott egy másik, ugyancsak nem régi hír: egy magyar településen, a demokratikusan megválasztott helyi hatalom úgy döntött, kiirt minden kutyát, amelyikhez csak hozzáfér: puskával, baltával - 1995- ben, nálunk! S előkerült az emlékezés bugyrából egy másik kép: tévéműsorból értesültem arról, hogy egy magyarországi kisvárosban „díszpolgári” címet ' kapott a város utcáit járó kutyus. Különösen fellelkesültem, amikor szülővárosom első emberétől kértek véleményt az eseményről. Egyrészt a hír sztori a javából, másrészt 45 éve „kutyahűséggel” kötődöm lakóhelyemhez. Büszke voltam a riport jászberényi vo- - natkozására. A riporter kérdésére adott vélemény a kitüntetés odaítélését szeretetbeni, szimpatikus értékekkel díjazta, sugallva a követhetőségét is - talán. Persze, hogy elgondolkodtam később, és kérdéseket tettem fel magamnak: vajon a fentebb említett esetek szereplői, áldozatai mit szólnak a dologhoz? A kitüntetett vajon elfogadta-e a plecsnit? Ha igen, szóban vagy csak ugatva? Egyáltalán, vállal-e közös• sorsot az elődökkel? Kutyavilág! Vidám, szomorú, tragikus és elgondolkodtató kutyavilág! Én azért maradok optimistán továbbra is kutyabarát. Szalóki Miklós, Jászberény Kutyavilág Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Szerkesztette: Kácsor Katalin
