Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2., kedd Sport 7. oldal Telek Gyula a kyokushin karate őshazájában, Japánban kezdi az idényt GÁSPÁR ISTVÁN (Gáspár Racing Team) gyorsasági autóversenyző 1. Szeretném, ha Atlantá­ban sikerülne megismételni vá­logatott versenyzőinknek azt a ragyogó szereplést, mellyel legutóbb Barcelonában kiruk­koltak. Nem lesz könnyű, de vívóink, kajakosaink, úszóink az elmúlt évi világversenyeken bebizonyították, változatlanul a nemzetközi élvonalban van a helyük. 2. Egyesületünk alig élte meg első születésnapját, máris a csapatok rangsorában - mi­nimális különbséggel - a má­sodik helyre küzdötte magát. Klubunk valamennyi pilótája, Szigetvári Mátyás, Csák Róbert Az új év első napjaiban általában mindenkit ugyanaz a kérdés izgat: vajon milyen lesz az idei esztendő? Nincs ez másként a sportberkekben sem, egyesületi vezetők, ver­senyzők, de az egyszerű „mezei” szurkolók is titokban megfogalmazzák álmaikat, reményeiket. 1996 különle­ges évnek számít a világ sporttörténelmében. A nyáron ismét olimpiát rendeznek, ráadásul éppen száz eszten­dővel ezelőtt zajlottak le az első újkori ötkarikás játékok Athénban. Augusztusban most Atlantára összpontosul a sport szerelmeseinek figyelme, a centenáriumi vetéledőn a magyar válogatott versenyzők is megmérettetnek. Összeállításunkban megyei vezetők, szakemberek, ver­senyzők vallanak álmaikról, vágyaikról. 1. Milyen szereplést vár a magyar olimpiai csapattól Atlantában, a nyári ötkarikás játékokon? 2. Megyénk sportéletében, illetve sportágában lesz-e valami változás 1996-ban? 3. Saját magától, csapatától milyen szereplést remél az új esztendőben? Mit vár On az új esztendőtől? ANDREJ TYIIBUV, a Szolnoki Olajbányász bajnoki aranyérmes ex-kosárlabdázója, 1. Többször is jártunk fele­ségemmel a közelmúltban At­lantában, sőt néhány hónapig ott is laktunk, így figyelemmel kísérhettük az építkezést. Való­színűleg jól szervezett, zökke­nőmentes olimpiát rendez a Coca-Cola városa. 2. 1996-tól elsősorban üz­leti sikereket várunk, illetve azt, hogy az év végére Tündé­nek már csak egy szemesztere maradjon az egyetemen, utána pedig valószínűleg visszaköltö­zünk Magyarországra. 3. Remélem, többször kosa­razom, mint tavaly, ugyanis már tíz hónapja nem volt a ke­zemben kosárlabda, inkább te­niszeztem. Ebben az évben azonban legalább hetente két­szer lemegyek dobálni. KOVÁCS GÁBOR, (Szajol-Bodex JC) cselgáncsedző 1. Én már akkor elégedett lennék, ha négy cselgáncso- zónknak sikerülne kvalifikálnia magát az olimpiára. Érzésem szerint erre három férfi és egy női versenyzőnknek van reális esélye, akik viszont valameny- nyien pontszerző helyen vé­gezhetnek Atlantában. 2. Tavalyi eredményeikkel a Szajol-Bodex judokái ma­gasra tették a mércét, ám ha­sonló hozzáállással megismé­telhetik ragyogó produkcióikat. Kíváncsian várom Hegedűs Zsuzsi szereplését a junior vi­lág- és Európa-bajnokságon. 3. Szeretném, ha ismét béke lenne a magyar cselgáncsélet­ben, s mindenki a sportág érde­kében tevékenykedne 1996-ban. TELEK GYULA, (Szolnok Banzai KKK) válogatott karatéka 1. Természetesen én is re­ménykedve várom az atlantai olimpiát, hiszeirl, hogy újra si­keresen szerepelnek majd ver­senyzőink. Több sportolónk is aranyesélyesként utazik az Egyesült Államokba, ám én mégis egy már-már leírt fiúban bízom leginkább. Kovács Antal Barcelonábap ugyan az első he­Andrej Tyubin játéktudását mind a mai napig visszasírják a szolnoki kosárrajongók Kovács Gábor állhatatos munkájának lassan beérik a gyümölcse Szajolban lyen végzett, de az elmúlt esz­tendőben sérülései miatt igen­csak gyengén szerepelt a világ- versenyeken. Ennek ellenére fogadni mernék újabb sikerére. 2. Az előző esztendőben si­került megvédenünk csapatbaj­noki elsőségünket a budapesti Kongresszusi Központban megrendezett viadalon. Ugyan a trónkövetelők száma várha­tóan 1996-ban sem csökken, remélem, újra a Banzai KKK végez az élen. 3. Nem panaszkodhatok „munkanélküliségre” az új esz­tendő első napjaiban, hiszen alig három hét múlva kezdődik Yokohamában a kyokushin ka­rate világbajnokság, melyen a magyar válogatott tagjaként engem is a küzdőporondra szó­lítanak. A közel kétszáz részt­vevő egy kategóriában - súly­csoport nélkül -, egyenes kie­séses rendszerben küzd a he­lyezésekért. Az biztos, nem lesz sétagalopp a kétlapos via­dal, elégedett lennék, ha első Japán utamon a legjobb har­minckettőig eljutnék. STEIG CSABA, (Szolnoki Cukorgyár) válogatott kerékpáros 1. Sajnos férfi kerékpárosa­ink nem jutottak ki Atlantába, így nekem sincs esélyem, hogy ott legyek az olimpián. A többi sportág képviselőinek azt kívá­nom, hogy izgalmas, nagy csa­tákban, minél jobb eredménye­ket érjenek el. 2. Szeretném, ha sikereket érnék el a klub színeiben csak­úgy, mint válogatott szinten. Emellett már csak több nyuga­lomra vágyom, mint ’95-ben. 3. A kerékpársportnak azt kívánom, hogy a színvonal és az érdeklődés mértéke egyaránt nőjön, a klubban pedig jó lenne, ha a mostani remek han­gulat, a barátság megmaradna. VÁRHEGYI ATTILA, Szolnok polgármestere 1. Leginkább azt szeret­ném, ha szolnoki kötődésű sportoló - például Szekeres Ju­dit - részt vehetne az olimpián. Egyébként úszó-, birkózó-, öt­tusa-, kajak-kenu-aranyakat vá­rok, vívóinkat kötelezik a ma­gyar hagyományok, de nagyon szeretném, ha vízilabdásaink is a csúcson végeznének. 2. Remélem, sikerül sza­badságra mennem az ötkarikás játékok idejére. 3. Hiszem, hogy a néhány éve megkezdett úton kell to­vább haladnia a szolnoki sport­nak. Az utánpótlásnevelés lehet biztosíték a jövőre nézve. Bí­zom azokban az edzőkben, akik a fiatalok nevelésének áldozták tehetségüket. és jómagam is a dobogó leg­felső fokára állhattunk kategó­riánkban az éves összesítésben. Ennél rosszabb szezont soha ne zárjunk, s akkor nem lesz okunk panaszra. 3. Az elmúlt két esztendő­ben magyar bajnoki címet sze­reztem, de a nemzetközi me­zőnyben - anyagi okok miatt - nem mérethettem meg még magam. Remélem, 1996-ban az osztrák, szlovén, cseh zóna tú­rakocsi-futamokon rajthoz tu­dok, ill. tudunk állni csapattár­saimmal. NAGY TIBOR, (Szolnoki VSE) vízilabdázó 1. Minden bizonnyal ha­talmas lökést adna a magyar ví­zilabdának, ha Atlantában a dobogó legmagasabb fokára állhatna fel hazánk csapata. Ta­lán így további tőkeerős szpon­zorok szállnának be a sport­ágba, növekedne népszerűsége, és végre vidéken is megkez­dődne az igazi fellendülés, amit oly régen vár már a szakma. Én úgy látom, benne van a nagy eredmény a mai garnitúrában, amit éppen az olimpia leendő színhelyén rendezett Világ Ku­pán sikerült fényesen bizonyí­tani. 2. Magamtól csupán annyit várok, hogy az 1996-os esz­tendő legalább olyan sikeres legyen, mint az elmúlt évi. 3. Ez igen fogas kérdés... (hosszas hatásszünetet köve­tően). Őszintén remélem, sike­rül még feljebb tornásznunk magunkat. Az őszi szezonban rettentően nehéz volt a sorsolá­sunk, ám ennek ellenére teljesí­tettük a magunk elé kitűzött célt, a kilencedik helyet. A baj­nokság további részében lénye­gesen könnyebbnek ígérkező összecsapások várnak ránk, ám ezeken több sorsdöntő talál­kozó is „terítékre” kerül. Az OSC, Eger, KSI, Spartacus, va­lamint a Szeged és a Szentes is a verhetőek táborába tartozik. Ha sikerül a papíron remekül felvázolt elképzeléseket a víz­ben is megvalósítani, akkor nem elképzelhetetlen, hogy elő­rébb lépünk egy-két hellyel. FIJRKÓ KÁLMÁN a Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnöke 1. Ugyan nekem elsősorban a karate tölti ki mindennapjai­mat, érdeklődéssel várom az at­lantai játékokat. Vallom, az a sportoló, aki becsülettel felké­szült az olimpiára, eredményé­től függetlenül emelt fővel tér­het haza szeretteihez, szurkoló­ihoz. 2. Akár mint a szervezet elnöke, akár mint a Banzai KKK vezetője csak remélni tudom, 1996-ban kevesebb anyagi problémával kell szembenéznem, mint az előző esztendőben. Álmaimban leg­többször egy új, modem szol­noki edzőterem képe jelenik meg. Talán az álomból való­ság lesz ... A magyar kyo megalapí­tója, Furkó Kálmán új, mo­dernebb dójáról álmodik 3. Klubvezetőként büszke lehetek tanítványaim előző esz­tendei szereplésére, hiszen az egész évi teljesítmény alapján, a kilencven bejegyzett hazai egyesület rangsorát a Banzai KKK vezeti. A csúcsra azonban mindig könnyebb feljutni, mint ott megkapaszkodni. Ez nekünk tavaly sikerült. Hogy 1996 vé­gén is mi örülhetünk-e, nem tu­dom, de az biztos, nem adjuk olcsón a bőrünket. Az oldalt készítette: Szilvási Zsuzsa, Sárközi Lajos, Géléi József Nagy Tibi, az SZVSE meghatározó játékosává nőtte ki ma­gát 1995-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom