Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06 / 5. szám
1996. január 6., szombat Városházi Napló — Szolnok 9. oldal Várhegyi Attila: - A legfontosabb alapelv az, hogy azt csináljuk, amihez értünk! Ne akarjuk irányítani a gazdaságot, hanem küldjük segítségül az önkormányzat által bizMit futhat Szolnok százon? A vállalkozóért mindent a városházán Talán nem látványosan, de Magyarországon is elkezdődött az a Nyugat-Európára már jellemző küzdelem, amelynek lényege a városok egymás közötti versengése a gazdasági prosperitást biztosító töke megszerzéséért. E versenyben előnyt szerezni a település vonzóvá és ismertté tételével, mindennemű lehetőségeinek bemutatásával lehet. Az ebbéli ügyeskedésben jelenleg hazánkban a Szolnokkal egy kategóriában jegyzettek közül Székesfehérvár az etalon. Vajon válhat-e a mi Tisza-parti településünk olyanná, mint a dunántúli koronázási város? Erről beszélgettünk Várhegyi Attila polgármesterrel, aki a téma kapcsán az önkormányzat új gazdaságpolitikai koncepcióját elsőként az Új Néplap hasábjain osztja meg az érdeklődőkkel. Az ÖMV és a város egymásra találása szinte klasszikus példa a kölcsönös haszonra. Az osztrák cég egy üzemanyagtöltő állomást építhetett, és ennek fejében többek között akkor négysávosra bővült a Széchenyi városrész „főutcájának” még kétsávos szakasza. A gazdaság közügy- A városok közötti versenyre is érvgrtyes a mondás: kétszer ad, ki gyorsan ad, vagy kettőt lép, ki gyorsan lép. Szolnok e pillanatban hol tart a képzeletbeli futamban?- A város nincs lemaradva semmiről, bár kétségtelen, hogy vannak települések, amelyek hamarabb felismerték e szükséget, és helyzeti előnyüket kihasználva már a további építkezésen gondolkodnak. Ezért számunkra kívánalom és egyben szükségszerű, hogy újragondoljuk korábbi elképzeléseinket, és ugyanakkor mások tapasztalatait beépítsük terveink közé. Szolnok 1992 óta rendelkezik azokkal a jogszabályokkal, a vállalkozással összefüggő stratégiákkal, amelyek együttesen önkormányzati gazdaságpolitika kialakításához kellenek. Azaz rendelkezésre áll minden olyan szervezeti, jogi és egyéb szabályozás, amelynek alapján képes a magyar önkormányzatokhoz viszonyítottan egy átgondolt és színvonalas gazdaságpolitika vitelére. Megjegyzem, a honi törvények egyszerre adnak ehhez tág és ezzel ellentétesen szűk mozgásteret. Hogy honnan ered ez a kettősség? Mivel a gazdaság kérdése egyben közügy, így az önkormányzat alkotmányos jogokkal rendelkezik az ebben való részvételre. Ugyanakkor a gazdasági szabályzók, mint például a helyi adók, egészen mást „diktálnak”, de ugyanígy hozhatom jellemzőként az állami forrás- megosztás évente előkerülő problémáját. Ez mostanság kiegészül a területfejlesztési törvény elképzelt menetrendjével, az utóbbi pedig ugyancsak a mozgástér szűkítését fogja jelenteni. Nem elhanyagolható ugyanakkor a hivatalokban és egyéb szervezetekben megjelenő gond, szemlélet átalakításának és az érdekeltség megteremtésének problémája.- Ezek hallatán a kérdés szinte önként adódik: miért kíván e kérdéskörrel foglalkozni az önkormányzat, miközben sem eszköze, sem törvényi késztetése nincs?- Az önkormányzatot egyetlen dolog motiválja. Nincs ugyanis más esélye ahhoz, hogy megfelelő munkával, célmeghatározással és jó. értelembe vett agresszivitással olyan marketingmunka kezdődjön, amelynek eredményeként tőkebevonásra, beruházások magánerős indítására kerüljön sor. Ez mind gazdaságpolitikai, mind szociális, mind sport-, és lehetne tovább sorolni, hogy milyen szempontból egy új működést igényel, a város vonzerejének növeléséért. Nyitott hivatal kell- A vállalkozó önkormányzat szlogenjét, ha jól emlékszem, 1990-ben ismerhettük meg, és gondolom, most ezt szükséges új tartalommal feltölteni...- Ez pontosan így van. Nagyon lényeges, hogy e tartalom nem az önkormányzat vállalkozói aktivitását jelenti, hanem a vállalkozók érdekében kifejtett aktivitást, amely ugyanakkor szolgáltatói faktorokkal is rendelkezik. Szervezeti és gondolkodási szempontból egyaránt szükséges egy új modell kidolgozása, és ennek a lebontáskor tükröződnie kell a szabályzatokban és érdekeltségben. Röviden fogalmazva: egyszemélyi témamenedzserekké kell válniuk ügyintéző munkatársainknak. Ezek a témamenedzserek hivatali működésükben - rendkívüli esetekben - átléphetik a hivatali ügyrend szabályait, és funkcionális módon a cél leggyorsabb elérésének elvével dolgozhatnak. A kiemelt célok megjelölése és az ehhez kapcsolódó megbízások kiadása az önkormányzat politikai és hivatali vezetésére, azaz a polgár- mesterre és a jegyzőre hárul. Ebből következik: ők osztoznak politikai és törvényességi felelősségen is.- Szavait értelmezve mindez egyszerre jelent tehát egyszemélyi témamenedzselést és csoportmunkát, ehhez viszont belső és külső feltételek sokasága szükséges.- A külső, nem önkormányzati kapcsolatrendszerben is az önkormányzati működéssel kompatibilis viszonyokat és eljárásokat kell megteremteni, legalább két szinten. Kapcsolat a társhatóságokkal, a dekon- centrált szervekkel, és kapcsolat azzal a nagyvállalkozói, külföldi menedzseri körrel, amely egyfajta generátorként jelenik meg az újabb lehetőségek fel- térképezésében. Emellett olyan személyi érdekeltség alakítandó ki, amely felgyorsítja a működést, ugyanakkor elismeri a teljesítményt. Vagyis nem generális érdekeltségi rendszerről van szó, hanem teljesítményhez kötődő és emberekre lebontott differenciált jutalmatosítható „bandériumokat”. zásról. Emiatt viszont a belső önkormányzati munkában teljes szemléletváltás szükségeltetik! El kell érni, hogy nem több mint harminc nap alatt, de legalábbis minden lehetőségünket kihasználva, képesek legyünk a befektetőkkel együtt gondolkodva megszerezni és kiadni a szükséges és rajtunk múló engedélyeket, terveket. A döntéshozóknak feladata kell legyen, hogy gyorsan és rugalmasan reagáljanak a lehetőségekre, mert csak így biztosítható az az előny, amelyet más versenytársainkkal szemben képesek vagyunk felmutatni. Elengedhetetlenül magunk mellé kell állítani a nem önkormányzati szféra szereplőit, így a helyi vállalkozásokat, mert ezzel növelhetjük „hadseregünk” létszámát és erejét. A meglévő projekteket felhasználva offenzívat kell indítanunk belföldön Záhonytól Hegyeshalomig, míg külföldön elsősorban Németországban és a még kissé zavaros tőkepiacú Oroszországban. Az állami szervek felé kiépítendő egy hálózatos rendszer abban a reményben, hogy annak „elemei” a kormányzati döntésekre hatást tudnak gyakorolni, elősegítve a tőkevonzást. Ide tartozik a politikai élet szereplőinek megnyerése is, akik biztos bázist jelenthetnek egy-egy döntéshozatal során. Ezenkívül be kell vonnunk olyan szakembereket, akik képesek napi információikat, gyakorlati kapcsolataikat és tapasztalataikat kihasználva előmozdítani elképzeléseink megvalósulását. Hangsúlyozom: a legfontosabb alapelv az, hogy azt csináljuk, amihez értünk! Ne akarjuk irányítani a gazdaságot, hanem küldjük segítségül az ön- kormányzat által biztosítható „bandériumokat”. A közeljövő változásairól- Köztudott, hogy minden terv és elképzelés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A gazdasági térteremtés eszköztárából melyek láthatók, érzékelhetők majd a közeljövőben?- Mindenféle fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül, szerencsére jó párról beszélhetek. Tovább folytatódik a belváros építése, és ennek áldásos következményeként több üzlet, iroda, egy bank és egy mélygarázs lesz a centrumban. A közlekedés ésszerűsítéséért - úgymond - megnyílik a Szántó körút, négysávosra bővül a Mátyás király út kritikusan szűk szakasza, a Thököly úti kereszteződésben pedig új csomópontot alakítanak ki. A Pletykafaluban a nemrég átadott Arai üzemanyagtöltő állomás mögötti területen olyan szolgáltatói hálózat jöhet létre, amelynek nemcsak a környék, hanem az egész város a hasznát láthatja. Az urbanizáció javításának nagy-nagy eredményeként értékelhető majd nem is olyan soká, hogy ízletes ivóvizet ihatunk, és a szennyvíz nem folyik majd tisztítatlanul a Tiszába és a Zagyvába. Miközben arccal a gazdaság felé tekintünk, nem feledjük azt sem, hogy az ide készülő vállalkozót, akárcsak a helybeli polgárt, más is érdekli. Ezért szeretnénk a zene városa lenni, vagy - halkan mondom - maradni. Szóbeszéddé válni telt házas színházi előadásainkról, különböző fesztiváljainkról. Mindazokról, amiket az imént felsoroltam és Szolnoknak erőt és energiát adnak ama képzeletbeli versenyfutásban. Szöveg: Lazányi József Fotó: Csabai István A közelmúltban megnyitott Ónix Centerben kisvállalkozások sora kapott helyet, Szolnok belvárosa pedig egy tetszetős, modern épülettel gyarapodott. Mottó Kohn és Grün beszélgetnek arról, hogy szabad-e dohányozni akkor, amikor az ember a Talmudot olvassa. Nem jutnak dűlőre, így aztán a rabbihoz mennek igazságtételre. Bemegy Kohn a rabbihoz, és kérdezi:- Kedves rabbi! Kérlek, mondd meg nekem, hogy rágyújthatok-e a Talmud olvasása közben?-A Talmud olvasása közben természetesen nem - felel a rabbi. Kohn visszamegy a barátjához, s elmondja mindezt Grünnek, aki így válaszol:- No, most majd én megyek be a rabbihoz megkérdezni az álláspontját. így is tesz, s a következőt kérdezi:- Kedves rabbi! Kérlek, mondd meg nekem, hogy ha dohányzom, olvashatom-e közben a Talmudot? A rabbi pedig imigyen válaszol:- Kedves barátom! A Talmudot minden időben, mindenkor nemcsak szabad, de kell is olvasni, hogy nőjön a bölcsességed!
