Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-06 / 5. szám

1996. január 6., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Talán jövőre... Az igazat megvallva, nagyon nem sze­retem az év első napjait. Januárban későn virrad, korán sötétedik, hideg van, és sokat, borzasztóan sokat kell várni a legközelebbi fizetésig. A hó­nap utolsó napjai pedig egyenesen szörnyűek. Kimerülnek az utolsó tar­talékok is, jószerével csak vegetál az ember. Engem mégsem a sötét, hideg na­pok és a pénztelenség visel meg leg­jobban év elején, hanem az, hogy szépen, fokozatosan leépül­nek bennem a karácsony és a szilveszter tájékán felépített illú­zióim. Megsemmisül az az álmom és reményem, hogy ez az év jobb, könnyebb lesz számomra, mint a tavalyi volt. Mit is ta­gadjam, ez bennem nem fájdalom nélkül zajlik le. Őszintén szólva nekem fontosak az illúziók, az álmok. Gyakran elképze­lem, milyen is volna az életem jó anyagi kondíciókkal, gondo­latban minden nyáron bejárom a világot, és sokszor kapom ma­gam azon a nyolcéves Wartburgomban, hogy én most tulajdon­képpen egy ötszázas Meicedest vezetek. Azt sem titkolom, hogy jó néhány éve szembesülök ezekkel az érzésekkel, de eddig még képtelen voltam ebből az ördögi körből kikerülni. Pedig az eszemmel már régóta tudom, hogy egyik napról a másikra nem lesznek kedvező változások az éle­temben, legfeljebb csak - ha minden jól megy - évek, talán év­tizedek múlva, talán már nem is nekem. Tudom azt is, hogy azok a pozitív tendenciák a népgazdaság életében, amelyekről beszélnek, engem még nem érintenek. Az, hogy az ország fize­tési mérlege javul, az ipar termelése néhány százalékkal növek­szik, a mezőgazdaság helyzete stabilizálódik, engem egyelőre nem boldogít. Mégis, ennek ellenére az érzelmeim folyton fe­lülkerekednek az értelmemmel felfogott tényeken. Az idén pedig igazán elkerülhettem volna az illúzióvesztés­sel járó szenvedéseket, ha jobban odafigyelek a tényekre. Hi­szen előre megmondták, hogy egy lyukkal megint összébb kell húznunk a nadrágszíjat. Tudtuk, hogy emelkedik a benzin ára, drágábban fogunk tejefonálni, magasabb lesz az áram- és gáz­számlánk, többet fizetünk az autóbuszon és a vonaton - nem szólva az új adótáblázat változásairól. Köztudott, hogy a sok csalódás megkeményíti az embert - így vagyok ezzel én is. Döntöttem: nem vagyok hajlandó le­mondani az álmaimról, arról, hogy jobb lesz az életem! Ez az idén - úgy tűnik - nem fog sikerülni, de talán jövőre... UMerr Nagy a családja a nyugdíjas tanítónőnek A nyugdíjas pedagógus kertjébe szoktatta a cinkéket. Ehhez nem kell más, csak naponta többször magot szórni az etetőbe. fotó: Cs. i. Serfőző Franciska több évti­zedes tanítói munkája után 1992-ben megkapta az első nyugdíját. Ez akkor 9 ezer 200 forintot jelentett. Mivel munkásságáért kormányki­tüntetésben is részesült, az összeg már 17 ezer forint. Amióta eltemette édesanyját, egyedül él, és szavaival fo­galmazva: ennyi pénz az éhenhaláshoz sok, a megélhe­téshez pedig... Nagy a családja: hajdani neveltjei között akad mérnök, közgazdász, orvos, esztergá­lyos, festő meg tanár is. Szó se róla, akit lehetett — főleg a fiúkat -, lebeszélte erről a pá­lyáról, hiszen művelőit nem fizették jól. ő világéletében tanító akart lenni, bár adódott egy bök­kenő. Rosszul választotta meg a szüleit, és ugye aki akkor élt, az tudja, hogy a kulák és hasonló származás az ötvenes években nem kimondottan jó ajánlólevélnek számított. Ott­hon szülőfalujában, Alattyá- non is tanított, de 1959-ben el kellett mennie. Nem másért, mert édesapja és ismerőse nevében téeszki- lépési nyilatkozatot szerkesz­tett, és az akkori igazgatója úgy intézte a sorsát, hogy le­hetetlenné tegye. Sikerült neki, de szerencsére Dajka Mihály pártfogolta, így Jász- alsószentgyörgy következett. Utána meg Szolnok: a Déli­báb úti, majd a Ságvári-Fiu- mei iskola. Eleinte Szolnokon lakott, az utolsó évtizedben naponta ingázott. Mellette rokonok él­nek, ki sem kell lépnie az ut­cára, kiskapun nézhet át hoz­zájuk. ' Változatlanul szeret ker­tészkedni, olvasni, rejtvényt fejteni. Meg lottózik: a legna­gyobb nyereménye 1 ezer 302 forint volt egy hármasért. Édesanyja sokszor tanácsolta neki: lányom, az az igazi nye­remény, ha nem veszel szel­vényt, és félreteszed az árát. Gyorsan elrepültek az évei. Szigorú nevelő hírében állt, de szerette a nebulókat, és szavaival élve: jó haverság- ban volt velük. Várja a gázt, kevés a szene, évek óta benn a pénze, de úgy tűnik, lassan kerül rá a sor, hi­szen névsor szerint végzik a munkát, az S betű pedig ugye nem éppen elöl tanyázik az ábécében. Hál’ istennek, jól bírja ma­gát, tanítani is szeretett volna, ígérték is Szolnokon, de ez most nem jött össze. Nem baj, hátha esetleg ősszel... D. Sz. M. A leghidegebb, leghosszabb hónap A közvélemény azt tartja, hogy január a leghidegebb, a legszíntelenebb, a legsze­gényebb és a leghosszabb hónap a decemberi költeke­zések, ünnepek után. Külö­nösen napjainkban, amikor 1996 beköszöntővel a ha­gyományoknak megfelelően jelentős áremelések is súj­tották az átlagembert. Va­jon mindez miképpen érinti a családokat a megye né­hány településén? Mondzingerné Fási Ilona Szajolban vonatátvevő. Mint MÁV-alkalmazottat, egyetlen áremelés, a vasúti díjszabás növekedése nem érintette.- A férjem a téeszben dol­gozik, de ott bizonytalan a helyzet. Van egy hatéves kis­lányunk, és ha mindent össze­adok, januárra hármónknak 34 ezer jut. Hogy ez mire elég? Ilyenkor sok, nagyon sok kell a fűtésre, két hónapra tíz-, tizenháromezer is el­megy. Azután több apró tétel nehezíti ezt a szigorú 31 na­pot. Új ruhát már csak a kis­lány kap, és igen nagy szeren­cse, hogy a szülők sokat segí­tenek.- Elég ez a pénz?- Kénytelenek vagyunk úgy beosztani, hogy elég le­gyen, de nehéz, egyre nehe­zebb. Mert az árak rohannak felfelé.... * Szapárfaluban a főutcán él egy nyugdíjas házaspár, Fe­kete Lajos és a felesége, Mar­gitka. Árván maradt két fiú­unokájukat ők nevelik, immár negyedik éve.- Nem szoktunk panasz­kodni - mondja Lajos bácsi -, de az igaz, hogy ha csak a nyugdíjra támaszkodnánk, az bokáig sem lenne elég. Ka­punk a gyerekek után családi pótlékot, árvasági segélyt is, de hát az sem sok, amikor egy pár cipő sok ezerbe kerül. Es meddig jó? Szerencsére gyógyszerre nem kell pénz, és dolgozunjc keményen. Van két tehén, van ló, tartunk hí­zókat, aprójószágot. Igen ám, de ezeknek karácsonykor, újévkor, húsvétkor is adni kell enni. És hogy olcsóbb legyen az egész, én átkaszálom szinte az egész nyarat. Kérdezze meg bárkitől, úgy ismernek, mint kaszálós Lajos bácsit.- Mi a legdrágább ilyen­kor?- A koszt és a meleg. Azr előbbi megvan, mert hízót vágtunk, de az utóbbi nagyon sokba kerül, hiszen manapság olyan az idő, hogy még már­ciusban is tüzelni kell. Haza­hoztam egy csomó tuskót, megeszi a kazán, jól tartja a parazsat... * Simái Sándor 39 éves. Tisza- gyendán lakik: két gyereket nevelnek, ő afféle karban­tartó, fűtő mindenes az intéz­ményeknél, a felesége ápo­lónő.- Ketten 35 ezer körül ka­punk, ebből élünk négyen. Bizony ez nem sok. A fűtés ilyenkor drága, ha otthon vannak a gyerekek, napi 500 forint körüli. Azután meg OTP is- maradt a házon, az idén telik le. Alig telik másra, pedig mind a ketten sokat dolgozunk. Ha tanítás van, hajnali négykor kelek, mert négy kazánt rakok meg szén­nel, és ezt óránként kell csi­nálni, hiszen szükséges három óra, hogy a helyiségek felme­legedjenek.- Félretenni?- Ugyan már, ebből? * Dobi Istvánné Ibolya ifjú há­zas, hiszen alig másfél éve tartották a lakodalmukat. Abádszalókon laknak, de ő Tiszaburán dolgozik a pol­gármesteri hivatalban. A férje rendőr..,.- Az utazás költsége emel­kedett, még szerencse, hogy a bejárásra kifizetett pénz 80 százalékát fizetik. Otthon cse­répkályha, olajkályha adja a hőt, és ilyenkor elmegy havi nyolcezer a tüzelőre. Nap­közben hideget eszünk, este főzök. Olykor több napra, előre. Ez is egyfajta takaré­kosság. Szerencsénkre a szü­lők mindkét részről sokat se­gítenek.- Elég a pénz?- Félretenni nem, vagy mi­nimálisát bírunk, főleg ilyen­tájt. Pedig számolunk azzal, hogy jó lenne bevezettetni a * gázt.-És a kisbaba?- őt is tervbe vettük ... * Kovácsáé Nagy Julianna 27 éves lesz, és van egy kisfiúk. Korábban munkanélküli volt kilenc hónapig, majd novem­ber 21. óta dolgozik Abád­szalókon. A férje Füredre jár: ketten 33 ezer körül kapnak. Ennyi jut hármójukra.- A januári áremelések ha­tását még pontosan nem tu­dom, de majd kiderül a jövő hónapban. Bizony, ilyenkor nálunk is a fűtés nagy tétel, havi ötezer körüli, vagy még több. Nekünk azért nagy a szerencsénk, mert segít ben­nünket az apósom, támogat­nak a szüleim meg a nagyszü­lők.- Mivel?- Mindennel, főleg enniva­lóval, és ez sokezres segítség havonta. Olykor még ruhát is vesznek, legtöbbször az uno­kának. Ha dolgozunk, odave­szik a gyereket magukhoz. Ez is nagy könnyebbségnek számít. Valamit, valami érde­keset még elmondok. A kis­fiam és én is egy hónapban, egy napon születtünk, már­cius 25-én. Ő is 3 kg 5 deká­val, én is, ő is 54 centi volt akár én. A különbség annyi, hogy azért akad közöttünk 23 év, és az ő személyi száma 1- essel kezdődik . . . Igaz, ami igaz, ez sem el­hanyagolható másság. A 23 év ellenére sem ... D. Szabó Miklós Műsorvezető, bemondónő, személyiségfejlesztő tanfolyam vezetője / Eletrecept Kertész Zsuzsa módra A vonal túlsó végén az újévi szupergála háziasszonya Mint azt már önök is tudják: holnap délután és este újra újévi szupergálát rendeznek a Szigligeti Színházban. A közismert és közkedvelt művészek, énekesek mellett egy nem kevésbé híres személyiség vezeti majd a műsort: Kertész Zsuzsa. Az est házi­asszonya Párizsban búcsúztatta az 1995. évet, s alig néhány napja tért haza a francia fővárosból.- Pár nappal ezelőtt ki kellett cserélnünk a naptárakat. Ön Párizsban tette mindezt. Ho­gyan telt a szilvesztere?- Úgy kell kezdenem, hogy nagyon szeretem Párizst. Az első külföldi utam oda vezetett, s ez a Szajna-parti város az első szerelmek mélységével ivódott belém. Az az elegancia...! Azok a rafinált ötletek, aho­gyan egy egyszerű ruhát vagy pulóvert fel tudnak dobni! Az valami gyönyörűséges. És per­sze a cipők, amiket nagyon-na- gyon szeretek. És még valami: igaz a mondás, miszerint a fér­fiakat a nők teszik férfiakká. És igaz ennek az ellenkezője is: vagyis hogy a nőket pedig a fér­fiak teszik nővé. Párizsban én nagyon nőnek érzem magam. Most, az év végén gyönyörű volt a francia főváros. Minden fa fel volt díszítve égőkkel, gir­landokkal - egyszerűen elbűvö­lően szép látvány volt. De ki is ábrándultam egy kicsit, ugyanis mindent szemét borított. Lehet, hogy a sztrájk miatt, de lelom­bozó látvány volt. Az éjfél egyébként a metró­ban ért bennünket. Az a ricsaj, üvöltözés, dobpergés... Ez nem jó kedélyű tömeg volt, ha­nem félelmetes. Amint kiértünk a metróból, egy verekedés kel­lős közepében találtuk magun­kat. Alig találtunk egy kis mel­lékutcát, hogy elmenekülhes­sünk. Ilyen volt most Párizs, és nagyon nem tetszett.- Szolnokon legutóbb Gre­gor József estjén volt háziasz- szony. Véletlen csupán, hogy Vasárnap ismét találkoz­hatunk vele a szolnoki Szigligeti Színházban FOTÓ: DOMONKOS SÁNDOR mindig zenei rendezvényeken láthatja a szolnoki közönség?- Igen, véletlen, Szolnokhoz ugyanis kevés közöm van, a szupergálát szervező Lovas Karcsihoz viszont inkább. Per­sze nem mindegy, hogy hova és mire hív. Ha Gregorról vagy egy ilyen gáláról van szó, rá­adásul abban a gyönyörű szol­noki színházban - nos, akkor én repülök.- Hogyan készül egy ilyen est háziasszonyi teendőire? Min­den mondatot előre leír, vagy inkább rögtönözni szokott?- Eltervezett dolog nincs, de semmi sem véletlen. Ismerem a műsort, s van egy kis köny­vecském, amiből fel tudok ké­szülni, a darabokról. A fellépő művészeket is ismerem, majd­nem mindegyikőjükkel dolgoz­tam már együtt. Tudom, mit szeretnek hallani magukról, de az előadás előtt is meg szoktam őket kérdezni, történt-e valami­lyen változás. Tudatlan soha nem mernék lenni, mert annál rosszabb érzés nem lehet.- Évek óta vezet beszéd- és személyiségfejlesztő tanfolya­mokat. Ezeken saját tapasztala­tait adja át, vagy valamilyen ismert módszert követ?- Az a tapasztalatom, hogy egyre több embernek kell meg­szólalnia a tévében, rádióban. Ugyanakkor nem biztos, hogy ezek az emberek tudnak be­szélni, fogalmazni. Én ebben segítek nekik. Nem tanítom őket, mert az nem jó kifejezés. Inkább arra van szükség, hogy rávezessük őket arra, ami szá­munkra a legjobb. Az órákon stúdiógyakorlatok vannak, ahol meg kell szokni a mikrofont, a kamerát - és sok ember előtt kell beszélni. Hogy ezt mi módon lehet megvalósítani, az a tanfolyam vezetőjétől függ. Én például ál­landóan lesem a különböző tré­ningeket, információkat gyűjtök a módszerekről, s ha beépíthető az én elképzeléseimbe, akkor át­veszem. Egy ötlet általában har­mincat szül. Minden ilyen jellegű tréningnek az a célja, hogy aki részt vesz rajta, tudjon az életben, a mindennapokban boldogulni. Én ebben igyekszem őket segí­teni. Tehát nem tanulásról, taní­tásról van szó, hiszen nem mond­hatom, hogy végy egy pohár tej­fölt és három tojást, és akkor ez meg az lesz belőle. Nem tudok receptet adni. Persze itt is kell a tejföl meg a tojás, de a sütemény mindig más lesz, mert nincs két egyforma ember. Cs. Csáti Réka Előfelvételi után Lehetőség a nyolcadikosoknak Nemrég előfelvételit tartottak a szolnoki Környezetgazdálko­dási és Építőipari Műszaki Szakközépiskolában. Ennek eredményéről kérdeztük Ur- banovszki Istvánt, az iskola igazgatóját.- Most volt először lehetősé­günk előfelvételit tartani. A tan­testületben is megoszlottak a vélemények ennek szükséges­ségéről. Szembe kellett néz­nünk azzal is, hogy az ide fel­vett tanulók még máshová is je­lentkezhetnek, és ez is bonyo­dalmakat okozhat. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy a jövő útján járunk, és tapasztala­taink szerint ez az előfelvételi rendszer nem rossz.- Nincs ennek olyan veszé­lye, hogy a már most felvett gyerekek az év hátralévő részé­ben elhanyagolják tanulmánya­ikat?- Ez állandó észrevétel, mégis azt kell mondanom, hogy akit komolyan foglalkoztat a továbbtanulás gondolata, az nem hagyja abba a felkészülést.- Nagyon sok gyerek vett részt ezen az erőpróbán. Milyen eredménnyel? Mennyire volt ez igazi szűrő? Betelt-e a létszám?- Száztizenöt gyerek felvéte­lizett. Természetesen a létszá­mot még nem töltöttük fel, ezért várjuk a diákok jelentke­zését.- Valóban szükség van ennyi környezetvédelmi és vízügyi szakemberre?- Bármelyik szakmát tekint­jük, egy jól működő gazdaság­ban szükség van szakembe­rekre. Azt gondolom, hogy előbb vagy utóbb, de eljut odáig ez a társadalom - és gaz­daság -, hogy életfontosságú legyen a környezet védelme. Idegenforgalmi kiállítás Idegenforgalmi kiállítást és konferenciát rendeznek Kapos­várott február első hetében - ezt tegnap a városházán megtartott sajtótájékoztatón jelentette be Kelemen László, a Kapos Expo Vásáriroda igazgatója. Elmondta: a találkozótól azt remélik, hogy idejében felkelt­hetik az idelátogató külföldiek érdeklődését a megyeszékhely iránt. A rendezők reményei sze­rint már a kaposvári farsangi napokkal egy időben zajló ese­mény sok látogatót vonz a vá­rosba és környékére. A kiállítás mellett idegenfor­galmi konferenciát is rendez­nek, amelyre több száz résztve­vőt várnak, s mivel az utóbbi hetekben meglehetősen nagy gondot okoz a Városba érkezők elszállásolása, a szervezők már jó előre szobákat is lefoglaltak számukra. A négy napig nyitva tartó bemutatóra 15 magyar és mint­egy tíz külföldi vállalkozó je­lezte érkezését. Jász bál hetedszer Jászberényben a ’20-as évek­ben rendezték meg először a jász bált, az akkori Jászok Egyesülete szervezésében. A második világháború kezde­téig minden évben megrendez­ték a nagyszabású rendez­vényt. Jászberényben a Városvédő és Szépítő Egyesület 1990-ben elevenítette fel a jász bál ha­gyományát, amihez később csatlakozott az újjászületett Já­szok Egyesülete is. Az „új” bá­lok célja nemcsak a szórako­zás, hanem az adománygyűjtés is. A városvédők mindig vala­milyen hasznos cél érdekében szervezték a bálokat. így kerül­tek szép padok a főtérre, a kor­sós lány kútja így készült. Február 10-én ismét meg­rendezik a hagyományos jász bált. Ezúttal a tiszta bevételt Jászberény főterének csinosí­tására, a szoborkút körül már kialakított ;parkrészen látható díszburkolat tovább építésére költik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom