Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-31 / 26. szám

1996. január 31., szerda Megyei Körkép 3. oldal Vita egy alapító okirat körül Tiszafüreden A Tiszavíz tisztázásra vár Tegnap tizennégy napirendi pontot kellett megtárgyalnia Tiszafüred város képviselő-tes­tületének. Többek között az új víz- és közüzemű csatornadíja­kat tartalmazó előterjesztést. Szintén kritika érte a decem­beri közalkalmazotti ruhapénz jutalmak kifizetésének módját, mondván: egy alapjaiban jó kezdeményezés a rossz kivite­lezés miatt hagyott rossz szájízt az érintettek körében. A legna­gyobb vihart kavarta a kilenc Tisza-tavi település összefogá­sával decemberben megalakult Tiszavíz Kft. alapító okirata, il­letve társasági szerződése. Egy órát igényelt az ügy tisztázása, hiszen egy hatos képviselői csoport azt kifogásolta, hogy az alapító okirat több esetben nem azokat a megállapításokat tar­talmazza, amit a város 1995. december 14-i ülésén jóváha­gyott. Végül dr. Kandra Károly képviselő javaslatát fogadták el: ezek szerint meg kell vizs­gálni, hogy milyen társasági szerződés került a cégbíróság elé, mert amennyiben nem egyezik a testület által jóváha- gyottal, akkor jogilag érvényte­lennek kell tekinteni. A jelenlé­vők Rente Ferenc polgármes­tert bízták meg a rendezéssel. Több fontos napirendi pont - 1996. évi munkaterv, étkezési normák megállapítása, önkor­mányzati telkek értékesítése stb. - megtárgyalása után nem hatott a meglepetés erejével, különösen a Tiszavíz Kft. kö­rüli vita miatt, hogy a képvise­lők elnapolták a víz- és a csa­tornadíjról szóló előterjesztés megvitatását. Ezek akkor kerülnek ismét napirendre, amikor elkészül a vízmű éves üzleti terve.-P­Borsos áron valóra vált álmok (Folytatás az 1. oldalról) A patikaprivatizáció révén ön- kormányzati tulajdonba került gyógyszertár bérbeadásáról is döntött tavaly a testület. A megkötött megállapodás értel­mében fiókgyógyszertárként működteti egy jánoshidai gyógyszerész, aki a felújítási munkálatokat is vállalta. A Pharmasol Rt.-től a lélek- szám arányában megkapott va­gyon értékesítése révén 1 millió 420 ezer forinttal, míg egy, a Belügyminisztériumhoz be­nyújtott pályázat elfogadásával 1,7 millió forinttal gazdagodott a település. A vízdíj egy éven belüli kétszeres emelése vi­szont tovább apasztotta a lakos­ság pénztárcáját. A Jászsági Vízművek üzemeltetője tavaly januárban a köbméterenkénti 56 forintos vízdíj felemelését kérte 70-re, míg ez év január­jában már 95 forintra kúszott tovább a tarifa. Az alattyáni önkormányzat is „benne van a vízben nyakig”, hiszen pénz­hiány miatt az intézmények gázfűtésre való átállását be­látható időn belül nem tudja megoldani. Akadnak tehát idénre áthúzódó gondok is bő­ven. Elviselésükhöz nagy- nagy türelemre lesz szükség Alattyánban. S. Cs. J. Minden temetésen ott volt Én még ismertem néhány olyan kunhegyesit, aki nélkül a teme­tés elképzelhetetlennek tűnt. Januártól decemberig, tavasztól őszig mindahányra elmentek: akár református, akár katolikus, akár zsidó embernek mondták az imát. Azóta már őket is hant bontja, és ki tudja, merre osz­lott szét a levegőben az utolsó harangszójuk. Talán egyetlenegy él még közülük, Fehér Margit néni. Hölgyeknél nem illik az élet­kort feszegetni, de már ő is jó­val közelebb jutott a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Nevezetes épület volt az övéké, csak így hívták: a Fehér meszes háza. Vagy kétszázhatvan nyarat megélt, a Rákóczi út sarkán fi­gyelte a rohanó idő múlását. Mára presszó, modem épület került a helyére. Hajdani gaz­dája, Fehér Lajos meszes, nyomorék ember létére tizenkét gyereket nevelt fel. A sorban ti­zediknek érkezett Margit, aki túlzás nélkül elmondhatja ma­gáról: a legelső munkahelye egyúttal a legutolsó is volt. így bizony, mert 1952-ben lett pos­tás, és 1983-ban onnan került nyugdíjba. De sok Néplapot, Szabad Földet eladott Kele Ész­terrel együtt! Nyaranként Margit néni a kertben tesz-vesz, de ilyentájt bevonul a szobába. Újság nem jár, mivel a havi tizenkétezer­ből nem futja, ámbár a közel­múltban mégis nagy öröm érte. A mozgássérültek megyei szer­vezetétől kapott százötvenezer forint támogatást, így tudta be­vezettetni a gázt. Köszöni a segítséget min­denkinek, aki ebben támogatta. Elvégre az élete olyan volt, mint az áprilisi idő: adódott ab­ban derű is, ború is, de mintha az utóbbiból több jutott volna* Sokszor csak a hite, a reformá­tus hite tartotta benne a lelket. Éppen ezért a temetésekre is el­járt, noha úgy érzi, lassan-las- san le kell mondani róluk a lá­bai miatt, amelyek egyre nehe­zebben engedelmeskednek. A bot segít, de hozzáteszi: ked­ves, ez a három sem ér már annyit, mint a két jó. Nekem el­hiheti, közel hetven év hozza a nyelvemre. Mit tehetnék mind­ehhez? Elhiszem. D. Sz. M. Országos pályázat a fesztivál sikeréért Hagyományőrző játékok népszerűsítése Tegnap Abádszalókon ülésezett az Eurorégiók hagyomány­őrző népi- és sportjáték-fesztiváljának szervezőbizottsága. A július 20-a és augusztus 20-a között megtartandó nívós prog­ramsorozat előkészítése mellett a jelenlévők - a megyei, a kunhegyesi és az abádszalóki önkormányzat, a fesztivál megrendezésében érintett szervezetek és egyesületek képvise­lői - egy országos pályázat kiírását támogatták. Az Agrár és Falusi Ifjúsági Körök megyei egyesülete, a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat, valamint a Népi Kismesterségekért Alapítvány pályázatot hirdet meg hagyo­mányőrző játékok leírására és elkészítésére. A kezdeménye­zés célja a népi játékok felele­venítése, széles körű népsze­rűsítése, a régiók népi hagyo­mányainak, kulturális öröksé­gei nek megismertetése. A pályázaton részt vehetnek egyéni alkotók, játékkészítők, felnőtt- és gyermekcsoportok, szakkörök, klubok és műhelyek. A beküldött alkotások zsűri­zett anyagából az Eurorégiók hagyományőrző népi és sportjá­ték-fesztiválján, 1996. augusz­tus 3-a és 20-a között kiállítás nyílik Abádszalókon, a legsike­resebb alkotások pedig nívódíj­ban és egyéb jutalomban része­sülnek. A pályamunkákat, melyek­nek tartalmazni kell a leírt vagy elkészített népi játék anyagát, méretét, becsült érté­két, a pályázó adatait - a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Szol­gálat címére - 5000 Szolnok, Hild J. tér 1. sz. - 1996. május 30-ig kell beküldeni. Informá­ciót ugyanezen a címen vagy az 56/344-614-es és az 56/424-310-es telefonszámon lehet kérni. -p­Balázs Béla úr (középen), aki a Magyar Köztársaság tiszteletbeli főkonzulja Calgaryban és Richard Pelletier, a Nascor (kanadai építési cég) alelnöke Várhegyi Attila polgármesterrel és munkatársaival egy lehetséges bérlakás-építési projekt indításáról tárgyaltak tegnap. FOTÓ: MÉSZÁROS Kiemelkedő gyógypedagógiai munkáját a kultuszminiszter is elismerte TT 4 ■ • $ áíÉ í'l jfc" % /‘'.tt1 s*ts i ;-i' 1' v ''TI •• Mii Harminckét ev serült gyerekek kozott Közel fél évszázada működik gyógypedagógiai intézetként a Beniczky család egykori kastélya Tiszaföldvár-Homokon, ahol több mint kétszáz szellemileg sérült gyerek él. Kókai Nagy Ist­ván igazgató kiemelkedő gyógypedagógiai munkájáért a kö­zelmúltban kapott Éltes Mátyás-díjat. És bár ez az írás az inté­zet vezetőjét hivatott bemutatni, arról is szó lesz, hogy milyen munka folyik e falak között. Az ok egyszerű: az igazgató sze­mélye, életútja elválaszthatatlan az intézettől.- Húszévesen kerültem ide. Ki­váló elődöm, Révay György akkoriban kezdett kialakítani egy gyermekközpontú, igazi gyógyító nevelést megvalósító szemléletet - emlékezik vissza Kókai Nagy István a hatvanas évek közepére. Gyermekfelügyelőként kez­dett dolgozni, a bentlakásos in­tézmények egyik legnehezebb munkakörében. Levelező tago­zaton elvégezte a gyógypeda­gógiai tanárképző főiskolát, majd négy évig tanított értelmi­leg közepesen sérült gyerme­keket, aztán igazgatóhelyettes lett a nevelőotthonban, 1986 vége óta pedig ő látja el az in­tézmény vezetői teendőit. Kó­kai Nagy István nehezen és ke­veset beszél önmagáról. Azt mondja: nem ő a fontos, hanem az intézet munkája és a gyere­kek. Ez utóbbi témákról viszont kéretlenül is szívesen beszél.- Legfontosabb célunk a re­habilitáció. Ez azt jelenti, hogy a nagyon fontos iskolai munka mellett tisztában kell lenni az­zal, hogy tanítványaink nehe­zebben tudnak beilleszkedni a társadalomba. Az országban elsőként ná­lunk kezdődött meg az iskolá­ból kikerült értelmileg sérült fiatalok utógondozása. A végzős tanítványoknak - főleg az állami nevelteknek, akiknél teljesen hiányzik a csa­ládi háttér - munkahelyet biz­tosítanak és lakást szereznek. Mindaddig segítik életútjukat, míg önállóan boldogulni tud­nak a kinti világban. Az intézetben működik ér­telmileg sérült gyermekek óvo­dája, értelmileg akadályozott gyerekek általános iskolája, van munkára felkészítő tagozat és mezőgazdasági speciális szak­iskola is. Az eredményeik, mint mondja, az itt dolgozó munka­társaknak is köszönhetők, hi­szen amíg a hasonló iskolákban a gyógypedagógusi ellátottság csupán 62 százalékos, addig a homokiban 96 százalékos! De nem szabad megfeled­kezni azokról sem, akik az it­teni munka hátterét biztosítják, a fűtőről, a takarítókról, a mes­teremberekről, a konyhai dol­gozókról. Mert mint Kókai Nagy Ist­ván mondja: a kulcsszó a csa­patmunka. Cs. Csáti Réka Kunszentmártoni Roma önkormányzat Kiss Sándor, a kunszentmártoni kisebbségi önkormányzat el­nöke tegnap délután tartott tá­jékoztatót a városatyáknak a roma önkormányzat működésé­ről. Elhangzott, hogy elképze­léseik valóra váltak, hiszen minden bizottságban van egy- egy roma képviselő. Fontos eredménynek tartja azt is, hogy a Körös árterében fakitermelést és gallyazást szerveztek. Ter­veik között szerepelt, hogy me­zőgazdasági idénymunka-lehe­tőségeket kutatnak fel, ám ezt - mint mondta - felelőséggel nem tudták vállalni, mert a szál­lításra nem volt pénzük. Szeret­tek volna bedolgozási munka- lehetőségeket is szerezni, ám a meghirdetett munkák 99 száza­léka nem volt valódi. Amit „„ónban sikerült elér­niük: jelentős segítséget tudtak nyújtani a rászoruló romáknak például segélyezési kérdések­ben. Tavaly szeptemberben együttműködési megállapodás született a kisebbségi önkor­mányzat és a rendőrség között, hangsúlyozva a kölcsönös tájé­koztatás fontosságát. Az elnök szólt a kisebbségi törvényről is, amely véleménye szerint azért nem megfelelő, mert így törvény szerint is megkülönböztetik a romákat a magyaroktól. Fejlesztés pályázatokkal (Folytatás az 1. oldalról) Halász Vince szerint a kulcs­kérdés az, hogy milyen mér­tékben képes egy üzem feldol­gozni a nyersanyagot. Hiszen a készterméknek jobb ára van, mint a félkésznek vagy a nyersanyagnak. Az új technológiai sorral Mezőhéken mindenesetre megvalósulhat a teljes feldol­gozás. A paprikaszárítóból ki­került termékek jelentős részét külföldön értékesítik, és ez a tervük a jövőben is. Mezőhék első embere szerint egy ilyen jellegű beruházás sorsfordító lehet a kistelepülések életében. Ráadásul, mint mondja, a la­kosság is ,Tájon”, hogy az ön- kormányzat nemcsak az adót szedi be, de segítséget is tud adni. A település életének zá­logát pedig az önkormányzat és a gazdasági egységek kö­zötti együttműködésben látja. Az elmúlt év értékelésénél azt is elmondta a polgármes­ter, hogy elsődleges céljuk a meglévő intézmények megfe­lelő színvonalon történő mű­ködtetése volt. Sikerült az ön- kormányzatnak megőriznie a fizetőképességét, és nem volt szükség hitelfelvételre. Min­den számlájukat időben kie­gyenlítették, így nem kellett büntetőkamatokat fizetniük. Ezt pedig, a mai gazdasági ne­hézségek mellett, fontosnak tartják. Nem történt létszámle­építés sem, bár három nyug­díjba vonuló dolgozó helyett nem vettek fel újabb alkalma­zottakat. Eligazít, súlyzózik, tanul, hétvégeken diszkóba jár A főkapitányság „első embere” Sokan talán nem is gondol­nák, mennyi felelősséggel jár együtt a rendőrség első em­berének lenni, márpedig meglehetősen sok múlik azon a kollégán, akivel az épületbe belépve elsőként ta­lálkoznak az ügyes-bajos dolgaik elintézésére érkező polgárok. Táncos Anita, a megyei rendőr-főkapitányság közal­kalmazottja, bár nem túl régóta ül az eligazítószolgálat pultja mögött, mégis szám­talan ügyféllel - közöttük néhány egészen külön­leges bánásmódot igénylővel is - találkozhatott már. A tanácstalanoknak felvilágosítást ad, az idé­zett ügyfeleket pedig „összehozza” azzal a rendőr­tiszttel, nyomozóval, aki a szóban forgó eset gaz­dája. Anita fejében - miután leérettségizett a szol­noki Varga Katalin Gimnáziumban - megfordult a gondolat: rendőrtiszt akar lenni. De akkoriban még „csak úgy” nem lehetett a Rendőrtiszti Főiskolára jelentkezni, lányok csak a rendőrség munkatár­saként felvételizhettek. Úgy tűnt, éppen kapóra jött a megyei munka­ügyi központ és a főkapitányság ál­tal közösen indított tanfolyam, ami a munka nélküli fiatalok rendőri pá­lyára irányítását tűzte ki céljául. A tanfolyam után aztán gondolt egy nagyot, az eredeti terveket felülbí­rálva, az egri tanárképző főiskola levelező tagozatán kötött ki. A tanu­lás persze nem akadálya annak, hogy ma elsőéves művelődés szakos hallgatóként - középfokú német- és angolnyelv-tudás birtoká­ban - a rendőrségre érkező ügyfeleket fogadja. Minthogy Anita nemcsak rendőrségi közalkal­mazott, hanem 22 éves fiatal lány is, így az eliga­zító szolgálaton kívül jól érzi magát a diszkóban és a konditeremben is. Imád táncolni, a Szolnokon ta­lálható diszkók egyikét sem veti meg, de azért nyáron mégis a tiszakécskei strand bulijait tartja a legszuperebbnek. -hgy­„Minden emberben fa lakik, ágaira fészkel a hit” Fából faragott világ - az ősök öröksége A jászberényi kis ház tiszta­szobájában az ablak előtti mestergerendán évszám hirdeti: a hajlék 1890-ben épült. A kis lak néhány éve otthona a mesternek, Varga József fafaragónak. Itt él az­zal a fából faragott közös­séggel, amelyik számos fi­gurájában néhai jász nagy­apám bajuszos-kackiás alakját vélem megeleve­nedni. Öreg jász parasztok életteli hétköznapjainak ellesett pil­lanatai ezek. Hangulatok, ér­zelmek, találkozások, népvi­seletek, néhány centis fada­rabba megformázva, részle­tekbe menően, tisztelettel vigyázva. A tölgy, az akác, a juhar, a körtefa újjászületik a faragó kedvű ujjak alatt. Né­A fából faragott múlt új­raéled FOTÓ: SÁRKÖZI zem a hatalmasságot megtes­tesítő pohos hasú bírót, és odaképzelem a legelőt, az indulattal földbe vájó botja alá a tehénlepényt, és hal­lom, amint mondja az „alatt­valóinak”: - Na, akkor ebbe maradtunk! Nézem, telve szimpátiával, hisz ő is ma­gyar paraszt, éppen csak módosabb a többinél egy ki­csit. Tekintetem a falon ka­landozik. Faragott táblaké­pek: szüret (gyerekként újra a Neszürben vagyok), balla­dák, kalotaszegi ékrovás, eggyé olvadva, örökös har­móniában. Varga József ne­gyedszázada farag. Sárospa­takból, a vásárosnaményi fa­fafaragó alkotótáborokból és abból a belső tűzből táplál­kozik, amellyel röpke egy órára az én őseimet is meg­idézte. A múltamat jelenné, a jelenem jövőmmé tette. Simon Cs. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom