Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-30 / 25. szám

1996. január 30., kedd 3. oldal Megyei Körkép Számvetés egy év munkájáról Kiállításokat, országjárásokat, túrákat rendezett a Galéria Baráti Köre Amit a földön látunk, mind a kiállítás része. A baráti kör közgyűlésének éves beszámoló­ját Fehér Pál kép-, szobor- és kisplasztika-kiállítása nyitotta meg. fotó: Cs. i. Hogyan lehet kellemesen, ér­dekesen eltölteni a szabadidőt? Erre kereste a feleleteket teg­nap este Szolnokon a Helyőr­ségi Klub színháztermében a Galéria Baráti Körének Kultu­rális Egyesülete, amikor múlt évi tevékenységéről hallhat­tunk rövid számvetést. Kukri Béla elnök szóbeli tájékoztató­jában hangsúlyozta, hogy 365 egyéni tagjuk van, és szerte­ágazó tevékenységüket tizen­kilenc cég, társaság, intéz­mény, vállalkozás támogatja. A kör tagjai nem csak a me­gyeszékhelyről verbuválódtak, de többen élnek közülük a fő­városban és különböző telepü­léseken is. Munkájuk a kultúra egész területét átfogja, és hét tagozatban tevékenykednek, így több mint hegy ven kiállítá­son vettek részt, szerveztek Szolnokon, Pesten, Török- szentmiklóson. Azután kép­zőművészeti, irodalomtörté­neti, vallási, egészségügyi elő­adásokat rendeztek. Megtekin­tették hazánk szép tájait, neve­zetes létesítményeit, de eljutot­tak Európa több városába is. Előadás-sorozaton emlékeztek meg a világ és országunk cso­dáiról, érdekességeiről. Sajnos azt tapasztalták, hogy a külön­böző pályázatok nem értékelik a folyamatos tevékenységet, hanem az egyszeri, látványos­nak tűnő, ható eseményeket ré­szesítik előnyben. Ami az 1996-os elképzelé­seket illeti, sokrétű a tevékeny­ség. A teljesség igénye nélkül szerepel benne a megyei mú­zeumok munkájának támoga­tása; részt kívánnak venni a Tájak - Korok - Múzeumok mozgalomban; népszerűsítik a megyében és a művésztelepen dolgozó alkotókat; támogatják a hivatásos képzőművészeket; igyekeznek munkájukba minél több fiatalt bevonni; találko­zókat szerveznek Munkács vá­ros baráti társaságával; bekap­csolódnak a millecentenárium rendezvényeibe. A beszámolót hozzászólá­sok követték, és végül a tagság között műtárgyakat sorsoltak ki. D.Szabó Kunhegyesen él a legidősebb kun Az emberek száz év felett már nagyon ritkán halnak meg, ez a hosszú élet titka, indokolta nem is olyan régen nekem egy száz- egy éves férfi. A kunhegyesi Cs. Tóth Julianna szerint - aki 1893. augusztus 3-án érkezett erre a világra - viszont a nagy időnek más az oka. Vallja, el kell rúgni az embert, keveset foglalkozni vele. Nem tudom, mennyi az igazság az állítás­ban, de azért gondolom, a jó kedélyű Juli néni sem mindig ezt mondta. Már csak azért sem, mert 1909-ben esküdött örök hűséget Ty. Szabó János­nak. Egy fiuk és egy lányuk született, sajnos már elmentek a minden élő ember utolsó útján, akár a párja. A régi dolgokra, esemé­nyekre ma is remekül emlék­szik. Nagy lagzi volt, birkákat, aprólékot vágtak. Azután ta­nyára költöztek, és ott éltek 1937-ig. De hát addig mennyi minden történt! János bácsit ka­tonának vitték 1914 őszén, és a A 103. nyarat várja Özvegy Ty. Szabó Jánosné százévesen. A felvétel óta már a harmádik újabb esz­tendő pereg az idő homok­óráján és Juli néni életé­ben. párja az édesapjával gazdálko­dott. Juli néni sok száz kacsát, libát nevelt, többvagonnyi ke­nyeret sütött. Egyszerre ötöt, darabonként hatkilósakat, meg egy kis cipót. Nyolcas petró- lámpával virítottak, és ki tudja, miért, miért nem, akkor sosem fáradt el. 1956-ban 260 forinttal kezdte a nyugdíjaséveit, noha már 65 éves volt. Ma 15 ezer 120 a járandósága, és a menye meg az unokája gondozza, aki közel a hatvanhoz. Kilencven- évesen még főzött, és ma is mindent megeszik. A kötött ga­luska a kedvence, a húsra rá se néz. Éjjelente felvan, hallgatja a zajokat, és olykor másnap megjegyzi a menyének: lá­nyom, de sokan jártak nálunk éjszaka... Egyébként jól van, nagyon szeret beszélgetni, és a kalendáriumot naponta for­gatja. Egy unokája, három déd­unokája, négy ükunokája szüle­tett. Elmenőben korhol:- Ne siessen mán annyira! Beszélgessünk még egy kicsit, magát megvárja a kocsi. De ne­kem lehet, ez lesz az utolsó éc- caka... D. Szabó M. Jászberény Javuló szociális ellátások Holnap délután három órai kezdettel ülést tart Jászberény képviselő-testülete. Jelentések sora kerül majd a herényi hon­atyák elé. A népjóléti iroda ki­mutatásából kiderül: 223 köz­üzemi hátralékos jászberényi család kapott 11 ezer forint tü­zelőtámogatást, a rendszeres szociális segély havi összegét pedig hétezerről nyolcezer fo­rintra emelik. A rendszeres ne­velési segély havi összegét már tavaly ősszel kétezer forintra emelték. Egy másik jelentésben a jászberényi egészségügyi szolgálat igazgatója leszögezi: miközben javult az alapellátás és a kórház szakmai kapcsolata, az alapellátásban dolgozók tel­jesítőképességük határán van­nak. Az orvosi praxisok priva­tizációja terén „mindennemű pressziót igen károsnak tartok” - olvasható a jelentésben. Be­számoló hangzik el a városi médiák helyzetéről, az Erzsébet Kórház szervezeti átalakításá­val kapcsolatos határozat vég­rehajtásáról. Előterjesztés fog­lalkozik a jászsági mezőgazdák szövetkezete által Berényben létesítendő hűtőház helyéül ki­jelölt ingatlan földhasználati jogának szövetkezeti célra tör­ténő átadásával. Közérzetünk Mindent meggondoltam... Sőt, megfontoltam, mondotta fenséges császárunk, királyunk 1914 nyarán, a nagy világégés előestéjén. Azután kiderült, nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan a császárváros fényes termei­ben elképzelték. Régi igazság: a történelem olykor ismétli ön­magát, legalábbis akad efféle tapasztalatunk napjaink döntésé­nek egy részét elemezgetve. Kezdjük az egészségüggyel. Fizetni kell a fogászatért, leg­alábbis a legtöbb munkáért. Kiderült, ez az összeg sok, nagyon sok az emberek zömének. Ezért messze ívben elkerülik a fú­rókkal felszerelt fehér köpenyeseket, és ha ez így marad, hova­tovább a fogászatok lehúzhatják a rolót. Hírlik, változtatnak a rendeletén, mielőtt teljesen elagyartalanodna a magyar, és a fogorvosok jó része munkanélkülivé válna, vagy jobb híján át­képezné magát. Mondjuk szemésszé, mert a zömük ezt már ko­rábban látta, sőt jelezte is. Folytatom gyógyszeráremeléssel. Megint akartak srófolni rajta, miközben a receptek harminc százalékát már most sem váltják ki. Mert sokba kerül, nagyon drága, legalábbis a tíz­egynéhány ezres nyugdíjakhoz, járandóságokhoz viszonyítva. Pedig talán először azon kellett volna töprengeni, miképpen se­gítsék a rászorulókat, akiknek aszpirinre sem futja. Végül, de nem utolsósorban egy újabb zsenge: fogalmam sincs az oktatásügy területén ki ötlötte ki azt a zseniális újítást, hogy az egyetemi, főiskolai felvételire készülő 17-18 éves lá­nyoknak, fiúknak temérdek fizetnivalón, ilyen-olyan vizsgadí­jon kívül még erkölcsi bizonyítvány is szükséges. Szerencsére akkora volt a szülők, pedagógusok felháborodása, hogy ez az elképzelés is hamvába holt. Nem tudom, mi következik még, bizonyára újabb szenzációs ötletek születnek. Mielőtt ezek napvilágot látnának, azért nem ártana felmérni előzetesen a hatásukat. Milyen lesz a várható fogadtatás? Veszik az emberek az ötletet, vagy legyintenek rá: ezt is úgy hozták, hogy nem ismerik a valós életet, a mindenna­pokat. Mert az efféle módosítások, törvénytervezetek, alkotá­sok azt sugallják: nemhogy mindent, de jószerével semmit sem gondoltak meg a törvényhozók. Legalábbis ott, ahol ezek szü­lettek: az íróasztalok körül. D. Szabó Miklós Nem mondott csütörtököt a Kalasnyikov Mi nyomta a kiskatona lelkét? A tragédia pénteken délután történt egy gyorsvonaton, vala­hol Szolnok és Szajol között. A Budapestről Romániába tartó szerelvény sokáig a szajoli állomáson vesztegelt, amíg a nyo­mozók elvégezték a rendkívüli haláleseteknél szokásos felada­taikat. Úgy tűnik, az már biztos: idegenkezűség nem állapít­ható meg, a kiskatona önmagával végzett géppisztolyával. Szigorúbb lesz az ellenőrzés (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Bence József kifejtette, hogy a kormány elképzelése szerint nem csak a fekete- gazdaság visszaszorításáról kell gondoskodni, hanem egyfajta legalizálásáról is. Nem csupán szigorításban gondolkodnak tehát. Első számú stratégiai kér­désnek tekintik, hogy tud­nak-e vonzóbb és stabil, ki­számíthatóbb közteher-elvo- nási rendszert megteremteni hazánkban. Ha nem, akkor a rendészeti és a gazdasági eszközökkel csak rövid tá­von lehetnek eredményesek. A jéghegy csúcsának szá­mító feketekereskedelemben és -szolgáltatásban a titkár­ságvezető úgy vélte, a társa­dalom széles rétege összeka­csint, mert érintett valame­lyik oldalon. Ez ellen is tenni kell valamit, de rövid távon akkor lesz eredményes a harc, ha a „nagy halak” is te­rítékre kerülnek, amire már volt is példa. A vezető annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy akkor hatékonyak csak, ha a rendészeti, büntetőeljá­rási eszközöket végső esz­közként alkalmazzák, és megtalálják a lehetőségeket arra, hogy az adótartozásokat be tudják hajtani. Vagyis mindenképpen el akarják érni, hogy az elcsalt pénz előkerüljön, ne pedig az el­ítélt szabadulási után vígan élhessen belőle. ta A kérdés persze nyomban fel­vetődik: ugyan miért tehette? A pontos okát nyilván senki sem tudhatja, a 19 éves határőr azonban, még mielőtt a végze­tes tettre elszánta volna magát, búcsúlevelet is írt, amit kabátja zsebében meg is találtak a rendőrök. Állítólag korábban többször is fenyegetőzött azzal, hogy öngyilkosságot követ eb A vonaton végül rászánta ma­gát, a menetfelszereléséhez tar­tozó éles lőszerrel ellátott Ka­(Folytatás az 1. oldalról) és jobban ellenőrizhető szerve­zet működik majd. A közalapítványhoz minden bel- és külföldi természetes és jogi személy csatlakozhat, ha csatlakozása nem sérti az alap­vető célok megvalósítását. A létrehozandó városőrséget főfoglalkozású, hivatásos vá­rosőrök alkotják. Feladataik közé tartozik egyebek mellett, hogy járőrözés közben felvilá­lasnyikov géppisztolyával főbe lőtte magát. Talán magánéleti problémák állnak a történtek hátterében, de azt is feltétele­zik, hogy előző állomáshelyén vélhetően belekeveredett va­lamilyen bűncselekménybe. A határőrök éppen új szolgálati helyükre települtek át, amikor útközben a vonaton megtörtént a baj. A célállomásra egy kato­nával kevesebben érkeztek meg, mint ahányan útnak in­dultak. gosítást adnak közhasznú, igaz­gatási és rendészeti kérdések­ben, védik a közterületek rend­jét, és jelzik az ott tapasztalt hi­ányosságokat. A városőrök tevékenységé­nek foptos eleme, hogy baleset, elemi kár esetén; vagy ha tör­vénysértő eljárást vagy magatar­tást észlelnek, azonnal jelentik azt az illetékes szervezeteknek, amelyekkel folyamatos rádió­összeköttetést tartanak fenn. Újabb lépés a városőrség szervezésében A szolnoki városházán megalakult a hatpárti kuratórium A Cenzor Bróker jelenti Hosszul a hossz Január utolsó hetén annyit emel­kedett a tőzsdeindex, ami már egyértelműen a hossz beköszön­tél jelenti. A részvényszekció sztárpapírjai továbbra is a gyógyszergyári részvények vol­tak. Áz Egis péntekre átlépte a 4000 forintos álomhatárt, 350 fo­rint híján majdnem beérte őt a Richter is. E két papírtól további rekordok várhatók. Biztató a Humán és a két bankpapír visel­kedése is. Az oltóanyagrészvé­nyek csakhamar újra névértékűk, vagyis 1000 forint fölé nőhetnek, az OTP lassan eléri az 1300 fo­rintot, míg az Inter-Európa Bank túllépte a 13.000 forintos határt. Érdekesen alakul a tőzsde újonca, az Eravis Szállodaipari Rt. papírjának sorsa. Igen kis mennyiségekben forog, de ára folyamatosan emelkedik. Köz­ben szárnyal a Mól, mind a mai 400-500 milliós forgalmat, mind az 1500 forint feletti árfolyamot értve ezen. Jól szerepelt a hét vé­gére 1580 forintjával a Danu­bius, 2700 forintjával a Pannonp- last, 422 forintjával a Zalakerá- mia és 1300 forintjával a Globus. Sajnos a hossz előnyeiből nem mindenki részesülhet. Továbbra is stagnál 95 forinton a Fotex, 2300 forinton a Soproni Sör, 2700 forinton a Zwack, 530 fo­rinton a Domus és 300 forinton ß. Goldsun, bár ez Utóbbi két cégről nemrég kiderült; hogy az előze­tes várakozásokkal ellentétben a tavalyi évük nyereséges, így nem lepődnénk meg, ha mielőbb csatlakoznának a szárnyaló papí­rok közé. Mint ahogy a kárpót­lási jegy is hamvaiból látszik fel­támadni. Egyetlen nap alatt 165. forintról 210 fofintrya ugrott az ára. Katona-Gedei Rablók jártak Gecse Árpád műtermében (Folytatás az 1. oldalról) A lakásból mindössze egy 1926-ban készített, idős férfit ábrázoló olajfestményt vittek el. A látogatók „jóvoltából” hiányzik még a lakásból né­hány pipa, nyoma veszett az ezüst evőeszközöknek, egy gyertyatartót sem találnak, de ami a mesternek a legjobban fáj, nincsenek meg oly nagy becsben tartott díszes kardjai sem. Remélhetőleg a sikeres nyomozás mielőbb visszajut­tat minden kedves tárgyat jo­gos tulajdonosának. Ami ta­lán mégis a legfontosabb, sze­rencsére a sanyarú körülmé­nyek között eltöltött éjszaka ellenére sem esett baja a mű­vésznek. Az események ha­tása azonban még tegnap is erősen érződött rajta, amikor lakásán a történtek iránt ér­deklődő újságírók keresték fel. Bár a többször is elismé­telt, a legnagyobb készséggel előadott és nagy odaadással eljátszott történet egyes rész­leteit tekintve kissé ellent­mondásosnak tűnt, az világo­san látszik, hogy a közel százéves embert nem olyan fából faragták, aki megijed a saját árnyékától. Tudta, jobb, ha engedelmeskedik, mert a támadók vannak többen, és ők az erősebbek. Bemutatta, miként kötöz­ték meg, ebben az állapotában hogyan kúszott majd egy órán keresztül a padlón át a másik szobába, és tornázta fel magát fekvőhelyére. Ez utóbbi annál is inkább szükséges volt, mert a betörők által kibontott vak­ablakon egyre áradt a kinti fagyos levegő a lakásba. O egyébként több személy­A kardok helyét csak a falba ütött szegek mutatják FOTÓ: MÉSZÁROS J. ről tesz említést, szerinte né- módjára megköszönték az ál­gyen voltak a támadók, és táluk elvitt holmikat, amikor távoztak, úriemberek Horváth Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom