Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-25 / 21. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. január 25., csütörtök Megáll? Nem áll? Ismerik a legújabb népi játékot? Ha nem, majd megismerik - mondanám, ha vicces kedvemben lennék. Úgy tűnik, a Jászkun Volán Rt. a legutóbbi újításával, neveze­tesen az egyvonalas bérlet bevezetésével sikeresen népszerűsíti és lassacskán össznépivé teszi e kiszámolósdit. Január 1 -jétől - amióta bevezették a vonalcsoportos bérleteket - nekem egy számozott járatra, a 2-esre van bérletem. Úgy gon­doltam akkor, hogy ez egy ésszerű választás lesz, hiszen a 2-es vonalán, a 2-es járattal eljutok úti célomhoz. Azóta rájöttem, igen nagyot tévedtem. Meg azok is, akik hasonlóképpen úgy döntöt­tek, hogy egyvonalas bérletet vásárolnak. Mert mi történik mostanában? Az azonos útvonalon közlekedő járatoknál, ha nincs leszálló - esetemben a 2-es és a 3-as - nem­egyszer előfordul, hogy csak az áll be a megállóba, amelyik előbb odaérkezik. A másik kikerüli a beálló buszt, és továbbhajt. Ha éppenséggel a 3-as ér oda előbb, akkor én - mint törvénytisz­telő állampolgár - nem szállók fel, mert a 2-esre van havi bérle­tem. Amikor ezt szóvá tettem a Volán-irodában, azt mondták, hogy több választásom is van: veszek egy vonalcsoportos, eset­leg egy összvonalas bérletet, vagy felszállók arra a buszra, ame­lyik megáll, és veszek jegyet 50 forintért. Első hallásra úgy tűnt, csak viccelnek, aztán sajnos rájöttem, hogy ez egyáltalán nem vicc. Nagyon is komoly, zsebbevágó téma - nekem a Volán Rt.-nek viszont tisztességtelen piaci magatartás, mert a jelenleg alkalmazott módszerrel arra kényszeríti az utast, hogy a drágább megoldást válassza. Máskülönben kockázata van a dolognak: mert ha én csak havi 800 forintos bérletet veszek, bekalkulálha­tom, hogy kockáztatom úti célom elérését. Izgulhatok, eljutok-e időben a munkahelyemre, hazaérek-e onnan rendesen, és nem utolsósorban kockáztatom a zsebemben lapuló néhány forintot, mert ha nem várok nyugodtan egy 2-esre, elővehetem az 50-ese- met. Ez pedig egy hónapban igen sokra mehet, ha gyakran így já­rok. Hogy állításom igaz, azt konkrét példával is tudom igazolni: Január 5-én reggel, 5.50 órakor érkezett a 2-es busz a József At­tila úti megállóba, csaknem egyszerre a 3-assal. Én felléptem a 2- esre, mert megállt, de a 3-as nem. Ugyanez történt a Petőfi úti megállóban azzal a különbséggel, hogy ott a 3-as állt meg, a 2-es továbbhajtott. A példákat természetesen lehetne sorolni, de nem jegyeztem fel minden esetet. Úgy vélem, ilyen módszerrel a Volán Rt. sem turkálhat a zse­bünkben. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bevételre megy ki a játék. Arról már nem is beszélve, hogy az egész új módi - az egyvona­las, vonalcsoportos és összvonalas vacakolás - igazságtalan. Ha már mindenáron változtatni akart a megszokott renden, tehette volna azt is, hogy két kijelölt megálló vagy meghatározott kilo­méter között variál. Mert ugyebár az is nyilvánvaló, hogy aki a Városmajor úti buszállomáson száll fel és a Kossuth útig utazik, nem tesz meg akkora utat, mint aki - ugyaninnen indulva - a Ve­gyiművekig utazik. S akkor talán belefért volna, hogy azonos út­vonalon két-három megállót utazhat a „vonalcsoporton” az, aki most hoppon marad az egyvonalas bérletével. Kiss Jenő, Szolnok . * Tisztelt utasunk észrevétele annyiban helytálló, hogy a korábbi gyakorlatot követve a 2-es járat gépkocsivezetője az éppen be­szállító autóbusz miatt nem állt meg a József Attila úton. Biztosít­hatom arról, hogy mindez csak a megszokás miatt történt. Annak igazolására, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezérel bennün­ket, szeretném bemutatni néhány város most érvényes autóbusz­tarifáját. Budapesten, Kaposváron, Békéscsabán, Szombathelyen, Szé­kesfehérváron, Nyíregyházán és Szolnokon az elővételben vásá­rolt jegy 50,45,46,42,45,50,40forint. A gépkocsivezetőnél vá­sárolt jegy (a városok sorrendjében Budapest kivételével) 60, 65, 70, 55,70, 50. Az egyvonalas bérlet (a városok sorrendjében) 1450, 950, 1040, 1000, 850, 936, 800. Vonalcsoportos bérlet csak Szolnokon van, ennek ára 920forint. Az összvonalas bérlet (a már említett városok sorrendjében) 1950, 1250, 1370, 1300, 1150, 1398, 1240. Tanuló- és nyugdí­jasbérlet: 585, 375, 410,390, 345, 419, 372 forint. A kellemetlenségért ezúton is elnézését kérem. Tisztelettel: Szabó István vezérigazgató A jobbítás szándékával A Tiszaburai Cigány Kisebb­ségi Ónkormányzat összegezte az elmúlt évi munkát. Ebből ki­derül, hogy folyamatban van egy komplett szociális felmé­rés, aminek eredménye ebben a hónapban várható. Az anyag ismeretében válságkezelő prog­ramokat készítünk vagy készít­tetünk. Ebben segítségünkre lesz a település képviselő-testü- lete, és számíthatunk a megyei munkaügyi központ kunhe- gyesi kirendeltségére is. Felmé­rés készült arról is, hány család szeretne lakáshoz jutni a telepü­lésen. Megpróbálunk megol­dást találni arra, hogy a rossz körülmények között élő, kettő­vagy többgyermekes családok jobb életkörülményekhez jus­sanak. Ehhez a munkához külső segítséget is szeretnénk. Ren­dezvényeinket igyekeztünk úgy megszervezni, hogy a faluban élő cigány és nem cigány lakos­ság barátkozhasson. A jó légkör megteremtéséért a cigány veze­tés mindent megtett. Súlyos problémáink közepette örülünk annak, hogy a május 1-jét, az augusztusi falunapot és a de­cember 22-i jótékonysági kon­certet a Száztagú Budapest Ci­gányzenekarral sikeresen meg­rendezhettük. Farkas László elnök Egy koncepció hamis érvekkel Szerkesztette: Kácsor Katalin A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a közelmúltban széles körű szakmai vitára bo­csátotta az „Az érettségi re­formjának koncepciója" című tervezetet. A koncepció fi­gyelmes áttanulmányozása vegyes érzelmeket váltott ki az érettségi vizsgáért tenni akaró szakemberekben. Ugyanis egyre-másra előtűnnek szak­mai hiányosságai, tévedései és logikai ellentmondásai. Téve­dés az az állítás, hogy az érett­ségi vizsgának egyik funkciója a szelekció és ezt a funkciót nem teljesíti a jelenlegi egy­szintű érettségi vizsgarend- szer. Ezért tehát szükség van a kétszintű (közép- és haladó szintű) érettségi vizsga beve­zetésére, valamint a központi és az iskolai vizsgaeredmé­nyek eltérő súlyozására. Az érettségi vizsga nem szelektál, hanem minősít. A szelekciót jelenleg is és a jövőben is az autonóm egyetemek es főisko­lák végzik el a saját maguk áW tál értékelt felvételi vizsga- eredmények alapján. A szelek­ciót akkor is az egyetemek és főiskolák végzik el, ha a jövő­ben azok önként korlátozzák autonómiájukat és a középis­kolák által minősített érettségi vizsgaeredmények alapján vá­logatják ki leendő hallgatóikat. Ugyanis a különböző értékű érettségi vizsgaeredmények önmagukban nem szelektál­nak, hanem csak alapot szol­gáltatnak az egyetemeknek és főiskoláknak a válogatásra. Ezen érdemben az sem változ­tat, ha az érettségi vizsga két­szintű, és az ún. haladó szintű vizsga osztályzatai - az eltérő súlyozás következtében - két­szer, illetve háromszor annyit „érnek”, mint az ún. közép­fokú vizsga ugyanolyan osz­tályzatai, illetve értékjegyei. Az eltérő súlyozás csak az ér­tékjegyek nagyobb mérvű szó­rását, vagyis az értékskála széthúzását eredményezi. Mindebből az következik, hogy a kétszintű vizsgarend- szer bevezetése és az azonos értékű vizsgajegyek eltérő sú­lyozása nem eredményez sze­lekciót, hanem csak hátrányos diszkriminációt. Ez pedig nagy ár egy olyan átgondolatlan és öncélú reformért, amely nem old meg semmit. A koncepció szerint ugyanis az ún. közép­szintű érettségi bizonyítvány az általános, illetve szakmai műveltség meglétét, míg az ún. haladó szintű a felsőfokú továbbtanulásra való alkal­masságot tanúsítja. Más sza­vakkal megfogalmazva azt je­lenti, hogy a középszintű bizo­nyítvány a felsőfokú továbbta­nulásra való alkalmatlanságot, míg a haladó szintű az arra való alkalmasságot tanúsítja. Ebből következik, hogy a középszintű érettségi bizonyítvány még csak lehetőséget sem ad egye­temre vagy főiskolára való je­lentkezésre. Az csak munkavál­lalásra jogosít, felsőfokú tanin­tézetben történő továbbtanu­lásra nem. Tehát a kétféle érett­ségi bizonyítvány nem egyenér­tékű és nem egyenrangú. Ezért diszkriminatív és ezért elfo­gadhatatlan. Egy másik súlyos hibája a koncepciónak, hogy az érett­ségi vizsgatárgyak rendszeré­nek javasolt három változata közül kettőnél csak úgy egysze­rűen kihagyja a kötelező vizs­gatárgyak közül a történelmet és az irodalmat. Ezek szerint a jövőben a történelem és az iro­dalom nem képezi az általános műveltség tárgyát, csupáncsak kiegészítheti azt, amennyiben a vizsgázó választja azokat. Ez egy durva és a jövő generációja számára káros javaslat annál is inkább, mivel a történelem és az irodalom a nemzeti identitás- tudat átörökítésének egyik leg­fontosabb tényezője. Az efféle javaslat a szakmai hozzá nem értés tipikus megnyilvánulása, a kalandor kísérletezés torzszü­leménye. Az eddig elmondot­takhoz képest már szóra sem érdemes, hogy a koncepció szerzői olyan össze nem illő fogalmakat használnak, mint a középszintű-haladó szintű, a verbális-kvantitatív. Összessé­gében megállapítható, hogy az „Az érettségi vizsga reformjá­nak koncepciója” elkapkodott, átgondolatlan, szakmailag té­ves és alacsony színvonalú. Ezért mindenképpen alapos át­dolgozásra szorul. Megyei pedagógusszövetség A Vízmű Rt.-nél Áldozatokra emlékeztek A II. világháború áldozatainak emlékére fáklyá­kat gyújtani gyűltek össze a tószegiek. Az emlékezésnek sajnos időszerűséget adnak a ma történései is. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Mikor kezdődik január 1-je? Nagy meglepetés ért bennünket január 9-én, amikor becsenge­tett a (hideg)vízdíj-beszedő. Legutóbb ugyanis decem­ber 10-én járt nálunk, s gon­doltam is - mivel január else­jétől emelkedik a víz- és csa­tornadíj -, hogy megosztott számláp kapunk decemberre. De nem volt megosztott számla. Volt viszont egy de­cember 31-éi fogyasztással le­zárt számla. Meg is kérdeztem a díjbesze­dőtől, hogy a december 10-e és 31-e között elhasznált vízmeny- nyiséget hogyan tudták mérni, ha senki nem jött leolvasni az óraállást, és minket sem kértek meg rá, hogy jegyezzük fel. Belém bújt a kisördög, és mindjárt rosszra gondoltam: arra, hogy a 10-e és 31-e kö­zötti fogyasztást már az emelt tarifával, januárban fizettetik ki velünk. Gyanúmat el is mond­tam a díjbeszedőnek. Nem magam miatt teszem szóvá az ügyet, hanem mert gyanítom, hogy ez nem egyedül az én problémám lesz a város­ban. Nagy valószínűséggel minden vízfogyasztó hasonló számlát kap kézhez. Ráadásul egy olyan időszakról - kará­csony és szilveszter táján amikor a legtöbb háztartásban magasabb volt a vízfogyasztás, mint általában az év más hó­napjaiban. Ha ez így van, külö­nösen tisztességtelennek tartom az eljárást, amikor családok ez­rei a létminimum alatt élnek, és azon törik a fejüket, miből fi­zessék ki számláikat. A Vízmű Rt. — a december 31-én lezárt számlával - bizalmatlanságot ébreszt bennünk. (Név és cím a szerkesztőségben) * Tisztelt Fogyasztóink! Az utóbbi napokban tapasztalt néhány lakossági és közületi érdeklődés kapcsán tájékoztat­juk önöket, hogy az eddigi víz- és csatornadíj-számlázási rendszerünkön változtatni nem kívánunk. Tehát: az 1996. ja­nuárban leolvasott, vízmérőn mért fogyasztásokat még a régi, 1995- ös áron számlázzuk. Az 1996- ban érvényes árral ké­szült vízdíjszámlával díjbesze­dőnk először márciusban je­lentkezik. A fentiekből egyér­telműen következik, hogy új áron csak a díjemelést követő fogyasztást számlázzuk. Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. A január 16-ai Fekete lyukhoz Sietek leszögezni: a rongálással nem értek egyet. Ám azzal sem, hogy Hódmezővásárhelyt, mint várost, Mussolini életművének folytatójaként emlegessék! Szolnok városában lakunk né- hányan, akik tősgyökeres vá­sárhelyiek vagyunk, s állítjuk, hogy igenis tiszta felette az ég. Az a város már Ady szerint is „paraszt Párizs ” volt, Németh László ott tanított, Mártély a „Nyolcak festőiskolájá”-nak adott otthont. Hódmezővásár­hely a mai napig a kultúra ha­zája. Az, hogy néhány vandál szurkoló ezt nem tudja, nem ok arra, hogy egy egész várost mint kollektív bűnöst állítsanak pellengérre. Ezt már egyszer megtették a történelem során, és azt is egy „tisztító front” vitte el. - cs ­Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Aranylakodalom Kengyelen Nyeső János és neje, Stummer Katalin december 25- én ünnepelte az ötvenedik házassági évfordulót. Ebből az alkalomból a kengyeli polgármesteri hivatalban Czédly Gyula polgármester előtt erősítették meg fogadalmukat. Szép és emlékezetes marad e szűk családi körben rende­zett évforduló a hozzátartozóknak és ünnepeiteknek egy­aránt, s ehhez hozzájárultak a hivatal dolgozói is. Az évforduló alkalmából szerkesztőségünk is jókívánsá­gait küldi. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Tisztelt Asszonyom! Megkaptam nekem címzett, borongás hangvételű levelét, amelyben azért re­ménysugarat is találtam. Azt írja, ha a je­lenlegi állapot sokáig így marad, teljesen depressziós lesz. Ennek az első jeleit már érzi. Azután oly módon folytatja, hogy erős akar lenni, meggyógyulni, hiszen még szeretne egy kicsit élni. Lehet, hogy éppen az én tanácsom segít, teszi fel végül a kérdést. Megtisztel, hogy úgymond a humorom miatt hozzám fordul. Miről is van szó? Kisvárosban lakik, túl az ötvenen, előnyugdíjas. Eddigi élettársa váltott, a szerelmi háromszög harmadik szereplője tíz-egynéhány esztendővel fia­talabb önnél, és ebbe a kapcsolatba meg­ítélése szerint nem fog, de nem is akar be­leférni. Tetézi a bajt, hogy egyetlen fia az iddogálást választotta. Olyankor agresz- szív, annyira, hogy elzárás fenyegeti. Segí­tene rajta, de elvonórq nem megy, így sok­szor az ital vezeti tetteit. El az édesanyja is, karnyújtásnyira a kilencvenhez, akit ,gondoz, ellát. Próbálja úgy intézni az egé­szet, hogy a mama ne vegyen észre belőle sokat. Kérdezi: hol, merre akadnak olyan nyugdíjasotthonok, ahol kulturált elhelye­zést, gondozást kapnának az ott lakók. Nem szociális intézményekre gondol, ha­nem nyugdíjasházakra. Várja, segítsünk, segítsek ebben, amit tudok. Nehéz egy ember életébe oly módon be­leszólni, hogy ezen a levélen kívül még egyszer sem találkoztunk. Ennek ellenére kezdem sorjában. Úgy látom, élettársi kapcsolata eddig élt, ennyit bírt. Egyszerű a megoldás: vagy Ón lesz a második, vagy köszöni szépen, kiszáll. Ha az előbbit vál­lalja, naponta meg kell alkudnia. Nem csak a riválissal, de önmagával is. Ha szakít, lehet, hogy ez most keserűnek tű­nik, de hosszabb távon talán megéri. Már csak azért is, mert a jövő miért hozna csak bánatot? Elvégre érkezhet még olyan tar­talmas kapcsolat az életébe, ahol nem má­sodik, de első lesz. Ha szabad ajánlanom valamit, talán az utóbbit, bár végső soron nem én döntök. A fia valószínű börtönbe kerül. Ezen már nem változtathat, de ha becsukják, ne mondjon le róla! Benn nem ihat, nem dor- bézolhat, és szigorú elvonókúra vár rá. Ez esetleg segít, és ha kiengedik, még közel a harminchoz - talán nem késő másféle éle­tet kezdenie. Éppen ezért látogassa, érezze, hogy nem hagyja magára, hiszen egyetlen gyereke. És ha az édesanyja nem néz rá, ki teszi helyette? Mert ez a fiú va­lami ok miatt olyan gyerek maradt, hogy kell neki a támasz. Végül a mamáról. Bármit is tesz, be­szélje meg vele! Elvégre én azzal nem ér­tek egyet, hogy a szociális otthonok az el­mebetegek végállomásai. Voltam Nagy- ivánban a Szent József Szeretetotthonban, és csak a legnagyobb tisztelettel beszélhe­tek az ott látottakról. A nyugdíj 70 száza­léka az ápolási díj, míg máshol házat, fél­milliót, milliót kérnek „beugróként” és havi 16 ezret. Ilyen otthont is tudok, vi­szont az a kérdés: meg bírja-e fizetni? Akár Ön, akár a mama. Hogy nem magáról beszéltem? De­hogynem, hiszen az élettársa, a fia, az édesanyja talán a legközelebb állnak. Még akkor is, ha már aligha egyformán fonto­sak. De asszonyom, most Ón legyen fon­tos, mert mint közli, még élni, gyógyulni szeretne. Kívánom, így legyen, hiszen egy újság­ban mindössze ennyit tudok üzenni. Ha személyesen felkeres, talán többet segíthe­tek. Addig is tisztelettel köszönti: D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom