Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-04 / 3. szám

1996. január 4., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Gál József - aki annak idején Fa Nándorral vitorlázta körül a Földet - négy éve indult el családjával világ körüli útra. A fotó 1991-ben, a székesfehérvári Öregszőlőben épülő Equator fedélzetén ábrázolja Gál Józsefet feleségével, Judittal és kisfiával, Józsival - a jákóhalmi honismereti szakkör ifjú tag­jainak társaságában. Jelenleg az Egyenlítő közelében, a keleti szélesség 140 foka körül haladnak Szingapúr felé. Fodor István, Jászjákóhalma A megyei Közúti Közlekedési Szolgáltatók Szövetségének elnöksége azonosul az Iposz elnök­ségének nyilatkozatával, csatlakozik ahhoz. A megyei KKSZSZ a közúti árufuvarozók, a ta­xisok, az autóbuszos személyszállítók és autómentő vállalkozók érdekképviselete. A megyé­ben 1500 vállalkozót tart nyilván. E szakmacsoport a munkanélküliség következtében hihe­tetlenül nagy létszámú kényszervállalkozót számlál, akiknek nem könnyű helyzetét tovább súlyosbítja a személyijövedelemadó-törvény. Zilahi Sándor elnök * Az Iposz elnökségének nyilatkozata Az Ipartestületek Országos Szövetségének El­nöksége december 14-ei ülésén ismételt meg­döbbenésének adott hangot a miatt a kormány­zati és parlamenti döntés miatt, amely az adó­törvények elfogadásával semmibe vette a mint­egy kilencszázezer egyéni vállalkozó és az álta­luk alkalmazott, legalább ugyanennyi családtag és múnkavállaló elemi létfenntartási, vállalko­zói érdekeit. A személyi jövedelemadó mértékének eme­lése, az egyéni vállalkozók adójóváírásból való diszkriminatív jellegű kizárása még önmagában is ellehetetleníti a réteg nem kevés számú kép­viselőjét, különösen a munkanélküliség követ­keztében létrejött, úgynevezett kényszervállal­kozók többségét. Ezt csak tetézi az az életide­gen rendelkezéstervezet, amellyel a munkáltató által fizetett betegszabadság idejének megeme­lése mellett a táppénzkifizetés egyharmadát is a munkáltatóra terheli. Mindez tulajdonképpen nem jelent keveseb­bet, mint hogy az állam az egyéni vállalkozókra csupán mint közterhet viselő és fizető ala­nyokra tekint, magatartása pedig erősen emlé­keztet arra az időszakra, amikor az egyéni vál­lalkozókat társadalomidegen csoportnak tekin­tették. Az Ipartestületek Országos Szövetsége a maga eszközeivel mindent megtesz annak ér­dekében, hogy ez a mentalitás a jövőben a ma­gyar gazdasági és társadalmi életben ne nyer­hessen teret. A továbbiakban sem tudjuk elfogadni, hogy a közterhek mértékének megállapításánál kizá­rólag a fiskális szempontok dominálnak, és tel­jességgel figyelmen kívül marad a gazdaság ér­téktermelő, teherbíró képessége. A jelenlegi „ár-bérmegállapodás”-tervezet szerint a köz­terheket egyenlő mértékben kellene vállalni, de mint az a bevezetett és várható intézkedésekből kitűnik, a terhelés aránytalan. A vállalkozásokat befolyásoló „túlélési kényszer” miatt e megállapodástervezet betar­tását és betartatását felelősséggel vállalni nem lehet. Az Ipartestületek Országos Szövetsége Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánossá­got adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. A Liget úti iskolában Szüleikkel együtt örültek a szolnoki Liget úti általános iskolások a karácsonyi fenyőünnepélyen. Az ilyen és hasonló alkalmakkor mindig megfogalmazódik bennem, milyen sok és fáradságos munka gyümölcse az eredmény. S milyen szeretettel, odaadással foglalkoznak az itteni pedagógusok a többé-kevésbé sérült gyer­mekekkel. Ezek a pedagógusok szívvel-lélekkel végzik munkáju­kat, a nap 24 órájában. Ezért valamennyiüknek szeretnék köszöne­tét mondani szülőtársaim nevében is. Zs. L.-né, Szolnok Mindenki karácsonyán Meghitt és színvonalas ünneplés részesei voltunk december 21-én a szolnoki Városi Művelődési Központ színháztermében megren­dezett Mindenki karácsonyának. Köszöntötte a szeretet ünnepét Nagy István és Kovács János tábori lelkész; a Repülőtiszti Főis­kola fúvószenekara, a Karnagyok Kamarakórusa, Bálint Erika és Szokoly Lajos énekesek két és fél órán át szórakoztatták a szép számmal megjelent közönséget. Köszönet ezért a felejthetetlen es­tért a szervezőknek és rendezőknek. K. M., Szolnok Az abádszalóki nagycsaládosok nevében Köszönjük a Tisza-tó Alapítványnak, a Tisza Project Management GmbH-nak, a Prohumanitata Europa Eshesförderwnek, Bordás Imre polgármesternek, Igaz Melinda református segédlelkésznek, a Tátika gyermekcsoportnak, Wolfgang Plage úrnak és mindenki­nek, aki részese volt a december 23-ai felejthetetlen karácsonyi ünnepségnek, hogy örömet szereztek nekünk az ajándékokkal és a remek műsorral. Czeglédi Jánosné, Abádszalók A tiszajenői nagycsaládosok ajándékot kaptak A helyi nagycsaládos-egyesület a kultúrotthonban rendezte meg fenyőünnepségét. Harminc család apraja-nagyja jött el, egy-egy tálca süteménnyel. A gyermekek kedves karácsonyi dalokat éne­keltek, a helybéli s karajenői vállalkozók és a szolnoki karácsonyi falu valamennyi kereskedőjének jóvoltából csodálatos játékokat, ruhákat és édességeket vehettek át. Köszönjük a kedves ünnepsé­get minden támogatónak és vállalkozónak. Péntek Jánosné, Tiszajenő Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Még egy gondolat a RAS-telefonokról ... de hogy húzzák majd bele a kábeltévé Az Új Néplap decemberi szá­mában jelent meg a jászsági te­lefonhelyzetről egy újságcikk Félnek a csúcstechnikától címmel. Szeretném álláspon­tomat hozzáfűzni a témához. Ebben az ügyben jómagam is érdekelt vagyok, mivel én is a petíciót aláíró ötven személy egyike volnék. Mi ötvenen nem az úgynevezett csúcstechnika ellen tiltakozunk - amit a Jász- Tel Rt. nevez annak, mint be­ruházó -, hanem csak azt sze­retnénk, ha a szerződésben fog­laltakat betartanák. 1992-ben a Jász-Com Rt.-vei kötöttünk szerződést, amelyben a rész­vénytársaság vállalta, hogy biz­tosítja egy kábeltévé és va­gyonvédelmi rendszer jeleinek átvitelére, valamint belföldi és nemzetközi távhívásra is al­kalmas telefonfővonal kiépíté­sét és egy telefonkészülék tu­lajdonba adását. A Jász-Com időközben megbízta a Jász-Tel Rt.-t a tele­fonfővonal kiépítésével, szer­ződésmódosításról viszont szó sem .volt, mégsem az eredeti szerződésben foglalt feltételek szerint épült meg a vonal több utcában. A Jász-Tel Rt. úgy nyilatkozott, hogy az ő dolga eldönteni, hogy hogyan és mi módon építi ki a telefonvonala­kat. Persze jó, ha a telefonké­szüléket is megvesszük, mert anélkül nehéz lenne telefonálni. Ezen valahogyan az ember, még ha nehezen is, de a telefon érdekében, túltette magát. zsinórját? A faluban megjelentek a Jász-Tel Rt. munkásai, és ástak, fúrtak ott is, ahol nem kellett. Nem tévedés, igen, ott is, ahol az utcában egy-két előfizető volt. Ki lehet találni, hogy eb­ből mi következik: ahol sok igénylő volt, azokban az utcák­ban nem építették ki a vezeté­kes rendszert, vagy csak az utca elején történt meg. Végeredényképpen a falu te­lefonigénylőinek körülbelül a fele vezetékes, a másik fele RAS-rendszerű rádiótelefont, úgynevezett „csúcstechnikát” kap; ha eszi, akkor eszi, ha nem, akkor nem, ez van, és kész. Mi nem erre fizettünk be 1992-ben, és ebbe a csúcstech­nikába, amely rádióhullámokon terjed, nem tudjuk, hogyan fog­ják később a kábeltévé zsinórját behúzni. Azok közé tartozunk, akik azt szerették volna kapni a pénzükért, amit kértek, amire a megállapodás szólt. A Jász-Tel Rt. vezetősége mit szólna ah­hoz, ha egy autószalonban - ugyanazért az áréh - egy mo­torkerékpárt kapna? Az is „csúcstechnika”, még jobb is, mint az autó, mert ha beküldik az erdőbe vele, könnyebben ki tud jönni. A Jász-Tel Rt. persze arra hivatkozik, hogy nem vele kö­töttük a szerződést, hanem a Jász-Com Rt.-vei, tehát men­jünk és reklamáljunk ott. Szőke Gábor Jásztelek A tiszafüredi Kovács Sándor és felesége, Koncz Róza 1945. december 1-jén kötöttek házasságot. Nemrég ünnepelték aranylakodalmukat gyermekeik, uno­káik és meghívott vendégeik körében. A kedves évforduló­hoz gratulálunk. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Győzzön az erősebb? Családunk kedvencével, a kilenc hónapos spániellel december 28-án este, 8 óra tájban kis sétára indultunk. Jól nevelt kisku­tyám pórázon jött mellettem, amikor a Csokonai úti zárt téren, a játszótérnél három, combmagasságig érő kutyával találkoz­tunk össze. A póráz és szájkosár nélkül sétáltatott termetes kutyák eg'y- sze/Ke estek az én kiskutyámnak. Kimenteni nem tudtam, mert a megvadult állatok közé bemenni lehetetlen volt. A gazdák - egy huszonéves fiatalember, egy 85 év körüli féifi és szintén harmincas hölgy - várakozóan szemlélték a közelharcot, s egyikük még oda is szólt: - Kíváncsi vagyok, hogy ki les: a győztes! A közelharc tragikusan végződött. Kiskutyám torkát elroppantotta az egyik állat, szeme világát elvesztette, és sú­lyos belső sérüléseket szenvedett. Életét még a kórházi kezelés sem garantálja. Igaz a mondás: győzzön az erősebb. De az is igaz, hogy mindenki a saját súlycsoportjában tegye próbára magát! Vajon vállalnák-e ezek a, kutyatartók a megmérettetést a há­romszoros túlerővel szemben? Nagy Andrásné, Szolnok Történeti párhuzamban A mezőgazdaság, az élelmi­szer-gazdaság súlyos helyzeté­nek elemzői közül számosán az okfejtésüket azzal kezdik, hogy a romlási folyamat kezdetét a Kádár-rendszerben kell keres­nünk. Igaz, hogy voltak az ága­zatnak zavarai, de volt ereje az állandó korszerűsödésre is. Lé­pést tartott a hazai és a nyugati kínálati piac kihívásaival, mely utóbbi még diszkriminációt is alkalmazott ellenünk. Ennek el­lenére a népköztársaság mező- gazdasága (szemben a nyugat­európaiakkal) pénzügyileg ön­erejéből volt képes rentábilisan működni. A világon csak az új- zélandi dicsekedhet még ilyen erényekkel. A gondot az 1980- as években az okozta (Közgaz­dasági Szemle 1990. 1. sz.), hogy miközben az üzemek bruttó jövedelme növekvő, aközben annak felhasználható része reálértékben csökkenő tendenciát mutatott, mert állan­dóan emelkedett az elvonás mértéke és a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek ár­színvonala. Ez az országos je­lenség megyénkre is érvényes volt. Az 1981-1986 közötti öt esz­tendőben az akkori 55 szövet­kezetnél (Teszöv-adatok) a Politika és aszály termelési érték volumene- átla­gosan évi 4,7 százalékkal nö­vekedett. A felhasználható eredmény volumene pedig 8,6 százalékkal csökkent. A tagság átlagos évi jövedelmének nö­vekedése 7,9 százalékos volt, ami nagyjából a fogyasztási ár­index emelkedésével volt azo­nos. A termelési érték növeke­dése lehetővé tette Vnég a beru­házási források átlagos évi 11,4 százalékos növekedését is, ami már csak egy csökkent mér­tékű, bővített újratermeléshez volt elegendő, és nem felelt meg a termelési alapok és a szellemi tőke lehetőségeinek. Hasonló tendenciák érvénye­sültek megyénk állami gazda­ságaiban is. A termelő alapokat az elvo­nás nem érintette. Ezért annak 1986- os mérséklése azt ered­ményezte, hogy amíg 1985-ben (mélypont) az ország szövetke­zetei és állami gazdaságai a bruttó jövedelmük 50,5 száza­lékát használhatták fel, addig 1987- ben ez már 58,8 száza­léknak felelt meg, ami a beru­házások növekedésében jelent­kezett. A rendszerváltás véget vetett az 1990 előtti évek szint­jén megvalósuló bővített újra­termelésnek; a termelés alap­jait, háttérbázisát, a terme- lés-forgalmazás-feldolgozás szervezeti és integrációs rend­szerét, a tudományos és okta­tási intézményekkel fenntartott kapcsolatokat tönkretette, sze­mélyi feltételeit szétzilálta, de­moralizálta. Ezért a korábbi szint eléré­sére még sokáig vámunk kell. Történelmietlen tehát a népköz- társaság agrárproblémáiból le­vezetni a ma válságát. Megyénk mezőgazdaságának mai állapotára többek között a következők jellemzőek: a szö­vetkezetek és az állami gazda­ságok a földterület 61 százalé­kát, a magántermelők 26 száza­lékát, a különböző társaságok pedig a 13 százalékát művelik, de rosszabb színvonalon, mint a rendszerváltás előtt. Ennek leg­főbb okozója a pénzügyi gond, de a szakmai igénytelenség is közrejátszik abban, hogy elha­nyagolnak évtizedekre is kiható agrotechnikai eljárásokat. Az állattenyésztés bázisa elsősor­ban mennyiségileg, de genetika­ilag is lepusztult. Az öt évvel ezelőtti szinthez viszonyítva a tehénállomány 30 százalékos, a koca 40 százalékos, az anyajuh 60 százalékos csökkenése kö­vetkezett be. Vannak termelők, akik az alapvető állat-egészség­ügyi és zootechnikai minimu­mokat sem tartják be, és ezzel veszélyforrásokat teremtenek. A gazdálkodók zöme nem képes fejleszteni, mert a támo­gatott célok megvalósításához sem tudják a saját erőt biztosí­tani. A jövedelmezőséget rontja a magas kamat meg az, hogy az elmúlt öt évben a termeléshez szükséges ipari termékek ára 206 százalékkal (a mezőgazda- sági felvásárlási árak csak 104,5 százalékkal) növekedtek. A spekulációs értékesítési ma­nőverek profitjából a termelők túlnyomó többsége nem része­sül. Ezeknek következtében a fennmaradás érdekében tovább folytatódik a vagyonfelélés. A növénytermesztés hozamai ala­csonyak. A búza 3,5, a napra­forgó 1,3, a kukorica 1 tonna/ha termésátlagait önmagában az aszály nem magyarázza meg, mert az idén a kalászosok te- nyészidőszakában, de a teljes tenyészidő alatt is több csapa­dék hullott a megyére, mint 1983-ban. Az 1990-es években az 50 kg/ha műtrágyaható- anyag-felhasználás meg az 1981-86 közötti évek 230 kg/ha hatóanyag-felhasználása mutatja, hogy a termelés felté­teleiben is aszály következett be. Ez magyarázza meg, hogy most a búza 0,4, a napraforgó 0,5, a kukorica meg 3,3 tonná­val adott hektáronként keve­sebbet, mint 1983-ban. Külön­ben a Teszöv 6 milliárd forint körüli összegre becsüli me­gyénk aszálykárát. Mindent összegezve: itt volna az ideje annak, hogy az élelmiszer-gazdasági ágazatok­ban elkezdődjön egy kibonta­kozás. Ennek feladatait az egyes régiókra is kiterjedően egy nemzeti agárprogramban kell meghatározni. E program elemei között különösen hang­súlyosak: esélyegyenlőség' a különböző gazdálkodási for­mákban árut termelők között, kellő figyelemben kell részesí­teni a szövetkezés különböző formáit (beszerző, értékesítő stb.) és az integrációs törekvé­seket, lehetőségeket, mert ezek javíthatják az ágazatban kelet­kező jövedelmek elosztását is. A cselédsors újbóli tömeges kialakulásának megelőzésére pedig az egyetlen és korszerű lehetőséget a termelő típusú szövetkezés adja. A tulajdon, a földtulajdon, a kívülállók szövetkezeti üzletré­szének végleges, a bérletviszo­nyok hosszú távra (akár 20 évre) is szóló érvényességének rendezése alapvető fontosságú. Föld lehessen a szövetkeze­tek tulajdonában is. Elő kell se­gíteni az önkéntes földcserék­kel és tagosítással a korszerű üzemméretek kialakulását. A finanszírozási és támogatási (elosztási) rendszerek az ágazat sajátosságainak feleljenek meg. Szurcsik István, Túrkeve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom