Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-15 / 12. szám

1996. január 15., hétfő Az Új Néplap A Tiszazugban 7. oldal A jó és a rossz mindig együtt jár A tiszazugi kis települése­ket járva betértünk Tisza- kürtre is. Tóth András polgármester az előző év nehézségeiről beszélt. A településen jelenleg az idei költségvetés tárgyalása a legfontosabb. A képvise­lők már az előző évben is két alkalommal tűzték napi­rendre a ’96. év gazdasági elképzeléseit. Az sajnos egyértelműnek látszik, hogy nagyon beszű­kültek a falu pénzügyi lehe­tőségei. Olyannyira, hogy elkészült egy program a szükséges létszámcsökken­tések végrehajtására is. A bölcsődét már korábban be kellett zárni, ám az óvodát és az iskolát nem fenyegeti ez a veszély. Nagy nehézségek árán ugyan, de azért fejlődött a településünk - mondja Tóth András, Tiszakürt polgármestere Az elmúlt évben, bár nagy nehézségek árán, fej­lődött is a község: december 20-án megtörtént a földgáz- hálózat műszaki átadása. A Tigáz, mint leendő üzemel­tető, január 9-én kezdte meg a lakásokon belüli hálózatok átvételét. Tiszakürtön egyébként 104 ingatlanban fűtenek majd gázzal. , Másik jó hír: megtörtént a már meglévő telefonvona­lak bekapcsolása a távhívá- sos rendszerbe, hálózatbőví­tésre pedig az idén lehet számítani. A polgármester el­mondta, hogy terveik között nem szerepel a csatornahá­lózat kiépítése. Éppen ezért nagyon örülnének, ha Tisza- inokán megvalósulna a szennyvíztisztító, hiszen ez­zel meg lehetne oldani a szippantókocsik kiürítését. Mint oly sok településen, Kürtön is gondot okoz a szemétszállítás és -elhelye­zés. A község szeretne be­kapcsolódni egy intézmé­nyes kommunálishulladék- elszállítási rendszerbe. Ugye, milyen megkapó látvány? Felvételünk a tiszakürti arborétumban készült, s bár a képen nem látszik, eláruljuk: éppen zuhogott az eső. Beszélgetés a cibaki gondozóház lakóival A cibakházai önkormányzat öt esztendővel ezelőtt döntött a Szociális Gondozási Központ kialakításáról. A tizenhat szemé­lyes gondozóházat tavaly november elején adták át a lakók­nak: tizennégy egyedülálló, idős embernek. Az intézményben négy gondozónővér dolgozik. A bentlakók 11 ezer forintot fi­zetnek havonta a teljes ellátásért. A cibaki Varga Béla egyedül él, a gondozóház megnyitása óta van itt. „Nincs senkim, és az mind az enyém” - mondja, és kivételesen nem nevet. Pe­dig jó kedélyű, jó humorú ember, igaz, ennek oka is van. Mi lenne velünk, ha már nem is bohóckodnánk, kérdezi. A gondozóházról azt mondja: meleg a szoba, van ebéd és vacsora, és hát jobb, mint a parkban aludni. Arra a kér­désre, hogy mit szokott csi­nálni, nem szól, csak rámutat az ágya melletti kis szek­rényre. Tele van könyvekkel: Nála a krimi jól megfér Hel- tai, Krúdy regényeivel, no meg a Bibliával. A hobbija egyébként a rejtvényfejtés és az olvasás. Magyar Mihály Tiszaföld- váron született több mint hat­van évvel ezelőtt. Lassan kezd bele idekerülése történetébe. A szobatársak mondják helyette: nagy a rokonság, de nem szere­tik. Pedig húga, unokaöccse, unokahúga él Cibakon. Ezért is jött ide, hiszen Kecskeméten élt, amikor nyugdíjba ment. Sokfelé, sok helyen dolgozott, mutatja is a párna alól előhúzott munkakönyvét. Aztán azt mondja: „Segítek én mindenki­nek, de hát várnám is a segítsé­get. Ha másban nem, egy jó szóban. De hát nincs.” Cseh István szintén cibaki, sőt, saját lakása is van a telepü­lésen. Csak éppen kényszerbér­lők laknak benne, akik tizen- négyéveTiem fizetnek,1'és'ki- rakni sem tudja őket/Nálá'hfég elkél a segítség, amit a gondo­zóházban megkap, hiszen anél­kül még a folyosóra sem na­gyon tud kimenni: az egyik lá­bát térdtől amputálták. Androcsik Mihály, vagyis Misa bácsi a legszűkszavúbb, ő csak három hete él itt. Mint mondja: nincs senkije. Fele­sége, gyermeke, szülei meg­haltak. Egyedül maradt, és meg is betegedett. Cibakon született, itt élt, hát így került ide. Négyen a tizennégyből: Varga Béla, Magyar Mihály, Cseh István és Androcsik Mihály Tudja-e a Tiszazugról... .... hogy a Tiszazug első tárgyi emléke egy kora bronzkori (i. e. 2000-1700) agyagedény Nagyrévről? Az edényt a Nemzeti Múzeum ré­gészeti kiállításán lehet megnézni. ..., hogy Tiszakürt neve a honfoglalás korá­nak emlékét őrzi? Hiszen a honfoglaló magyar törzsek egyikétől kapta a település a nevét. ..., hogy a török időket követően jászok épí­tették újra Kunszentmártoni és Mesterszállást; Csépát pedig palócok? ..., hogy e tájon az emberi élet első jelei mint­egy 7500 évvel ezelőttről származnak? Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka, a fotókat készítette: Mészáros János „Nincs senkim, és az mind az enyém” Szélmalomból esztergaműhely Tiszasas, szerintem, rendkívül mutatós település: nagyon szép, régi épületekkel találkozhatunk, ha végigsétálunk rajta. Na­gyon szép lehetett az a szélmalom is, amely mára ugyan „el­vesztette” tetejét, mégis hasznos épület maradt. Itt rendezte be ugyanis Trecsák László vállalkozó esztergaműhelyét. Trecsák László korábban dol­gozott a Mezőgépnél és a Ti- szamenti Tsz-nél, míg meg nem szűnt a munkahelye. A felszámolás után egy évig munkanélküli volt, de immár két esztendeje működteti az egykori szélmalomban kialakí­tott műhelyét. Főleg trakto­rokhoz szükséges csavarokat készít, s mivel a környék me­zőgazdasági munkagépállo­mánya meglehetősen öreg, úgy tűnik, jó ideig lesz még mun­kája. Annál is inkább, hiszen a környéken ő az egyedüli vál­lalkozó, aki ilyen jellegű mun­kát végez. A malomban működik egy daráló is: szerdán és szombaton szemes- és szálastakarmányt darál a gazdáknak. Legjobban az aratási időszakot kedveli, hi­szen olyankor mindig akad munka a traktorokkal. Télen vi­szont az is megesik, hogy hete­kig nincs munka. Ettől függet­Az egykori szélmalom fa­lára egy jó kedélyű cimbora rakta fel az anyakönyvi hi­vatalt hirdető táblát lenül jó kedélyű ember, akinek sok barátja van, s mint a malom falán függő tábla is mutatja: ők is hasonlóan jó humornak. Így működik, kérem, a gép - mutatja Trecsák László Tanulni csak pontosan, szépén... A nem túl régen épült a nagyrévi általános iskolát jelenleg 62 gyermek birtokolja - tudtuk meg Matekovics Jánosné igaz­gatónőtől. Öt (összevont) tanu­lócsoport működik az iskolában. A hatodikosok vannak a leg­kevesebben: mindössze hárman. Ottjártunkkor a nyolcadikosok­nak éppen osztályfőnöki órájuk volt Jakab István tanár úrral, aki Tiszakürtről stoppal, kajakkal vagy éppen sítalpakon érkezik az iskolába. Az osztályból egyébként ha­tan mennek szakközépiskolába, a többiek pedig szakmunkásta­nulók lesznek. Nyolc jókedvű nyolcadikos Jakab István tanár úrral Tűz martaléka lett a fél életük Megismétlődhet-e a tiszasasi lelkész és családja tragédiája ? Savanyú, égett szag. Feketére pörkölődött szaloncukros do­boz. Megolvadt, deformálódott gyermekbicikli. Elszenesedett ruhák. Felismerhetetlenségig összeolvadt mikrohullámú sütő, hűtőszekrény. Hatalmas lyuk a tetőn. És ami nem látszik: egy fél élet munkája, emlékei, álmai. Mind ott maradt a romok alatt. Mindez Tiszasason, a református lelkész házában. A szakemberek még mindig vizsgálják, mi okozhatta a tüzet a tiszasasi plébánián. A tüzet, melynek megfékezé­sén a tűzoltók tíz órát dol­goztak. A tüzet, amely - pénzben kifejezve - körülbe­lül egymillió forintos kárt okozott. A tüzet, amelynek nem anyagi kára egyszerűen felbecsülhetetlen. A házban szerencsére senki nem tartózkodott, ami­kor felcsaptak a lángok. Az öttagú család nem volt ott­hon. A szomszédok hívták ki a tűzoltókat. Szabóné Szanyi Ilona lelkész, ez a törékeny, kedves nő, aki negyedik gyermekét hordja a szíve alatt, nem gondolta, hogy így kell búcsút vennie Tiszasas- tól, az itteni otthonától. Hi­szen költözés előtt áll a csa­lád: Kecskeméten élnek ezentúl, s a lelkész asszony főállású anya lesz a négy gyermek mellett. Jelenleg egy gyülekezeti tag nyaraló­jában laknak, a két nagyob­bik gyerek pedig Cegléden, a lelkész testvérénél. Éppen ottjártunkkor kereste fel őket Szabó József, a megyei közgyűlés alelnöke, hogy át­adja számukra a megyei ön- kormányzat ötvenezer forintos gyorssegélyét. Az alelnök ke­serűen, s talán egy kicsit dühö­sen mutatta nekünk a romokat: azt mondta, olyan rossz álla­potban vannak az egyházi la­kások, hogy szerinte kilencven százalékukat életveszélyesnek kellene nyilvánítani. S azt is: várható, hogy máshol is bekö­vetkezik hasonló tragédia, hi­szen még a régi szabvány sze­rinti, ma már életveszélyes vil­lanyvezetékek cseréjére sincs pénz sok helyen. Ezek a képek mindenestre elgondolkoztatóak. Akkor is, ha most „csak” anyagi kárt okozott a tűz. Felmerül a kér­dés: lesz-e legközelebb? A megyei közgyűlés elnöke és a szeretet ünnepének jelképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom