Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

1995. december 9., szombat Megyei Körkép 5. oldal Nézőpont Állati törvények „Vérdíjat” tűztek ki a kóbor kutyák fejére Szik­szón - láthatta ország-világ az Objektív riportja jóvoltából. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisvárosban az önkormányzat felhívására, da­rabonkért 250 forintos tarifáért lehetett beszállí­tani az elfogott kutyákat. Az ár olyannyira csá­bító volt, hogy egyesek a hontalan ebek mellett saját megunt négylábúikat is bevitték a gyűjtő­helyre. Ahol aztán egy, a lakók által polgárőrnek nevezett egyén előbb kikötözte, majd ásóval fejbe csapva átküldte a másvilágra a szerencsét­len jószágokat. Megyénkben is bárhol szétnézhetünk, biztos, hogy találkozhatunk nem is kevés szomorú szemű, esetleg agresszív, az állati élet peremére szorult kóbor kutyával. Jómagam is napokig szemtanúja lehettem egy kutyafalka életének Szolnokon. Ám egyszer jött egy autó, és az úttes­ten áthaladó állatok közé hajtva szabályszerűen megtizedelte őket. Azonban - mintegy utánpótlásként - reggelente most is naponta talál­kozom kóborló kutyákkal a városcentrumban. Jól tudom - s magam is támogatom -, hogy a kóbor kutyákat be kell gyűjteni, ezzel is védve a lakosságot, hiszen betegséghordozók lehet­nek, bepiszkítják az utakat-tereket-parkokat, riaszthatják a járókelőket, a közlekedőket, s így balesetet okozhatnak, s olyanok is vannak - nem is kevesen -, akik félnek az esti félhomályban megjelenő kutyahadtól. No meg éppenséggel nem válik egyik település dicsőségére sem, ha szégyenkezniük kell a látogatók előtt kutyafalkáik miatt. Naivitás azt hinni persze, hogy kóbor kutya sosem lesz. Lesz, saj­nos, hiszen idővel „újratermelődnek”. Lelketlen embereknek még mindig egyszerűbb az utcára lökni a feleslegessé vált állatokat, mint felnevelni őket. És most kár arra hivatkozni, hogy az embereknek ma­guknak sincs lassan élelemre pénzük, mivel éppen a legszegényebbek azok, akik inkább saját maguk szájától vonják meg a falatot, de ra­gaszkodnak kutyájukhoz-macskájukhoz. És gondoljunk arra is, hogy hány szerencsétlen, számkivetett embernek lett hű társa egy hasonlóan sorsüldözött négylábú. A megoldás természetesen semmi esetre sem az, ha a begyűjtött ál­latokat egy amatőr gyepmester barbár ásócsapásokkal pusztítja el. A cél mindenképpen az, hogy a túlszaporodott ebeket - ivartalanítás után - különböző állatmenhelyeken helyezzék el. Mert ha egyszer megsze­lídítettük őket - ugye emlékszünk a kis hercegre? -, akkor már örökre felelősséggel tartozunk ezekért az élőlényekért. De ha a menhely sem megoldás - mert ezekből sajnos a kevesebbnél is kevesebb van -, ak­kor is a humánus - már ami az állati oldal emberi részét illeti - eljárás­ként szakértő állatorvosnak kell túlaltatással átsegíteni őket e számukra lelketlen világból. Az azonban biztos, s a szikszói eset is jól mutatja, hogy nagyon hi­ányzik mai jogszabályaink közül egy állatvédelmi törvény. Ez a rend­szerváltás óta újra és újra szóba kerül, ám ugyanolyan gyorsan el is fe­ledkeznek róla. Többszörösen megérett az idő arra, hogy törvényileg szabályozzák és szankcionálják azt, hogy kiszolgáltatott állatokat senki se bántalmazhasson, kínozhasson, verhessen agyon büntetlenül. Mert ahol az ember leghűségesebb társának az élete csak ennyit ér, ott előbb-utóbb az emberi élet értéke is lecsökken. Fogalmazhatnék akár úgy is: állatvédelmi törvény(ek) hiányában eluralkodhatnak az állati törvények... Zweiter? Z' ' ’ Tízéves a kunszentmártoni alkoholellenes klub Egy évtizede az alkohol ellen lönböző vidékein szervezett előadáson, képzésen részt vet­tek, ebből (is) merítve erőt a to­vábbi munkához. Számtalan nehézséggel kel­lett szembenézniük a tagoknak - támogatás és klubhelyiség hi­ánya -, ám nem keseredtek el, tudták, hogy sok emberen kell segíteni. Az idén a klub va­gyona körülbelül egymillió fo­rintra gyarapodott, mely gé­pekből, kommunikációs eszkö­zökből áll. 1992-ben a klubta­gok családtagjai létrehoztak egy ifjúsági klubot - külön programokkal, rendezvények­kel. A klubnak jó a kapcsolata a kórházzal, ami azért oly lénye­ges, hiszen egészségügyi háttér nélkül rendkívül nehéz hely­zetbe kerülnének. Varga Ferenc befejezéskép­pen köszönetét mondott mind­azoknak, akik az elmúlt egy év­tized alatt ugyanolyan szív­ügyüknek tekintették a klub jó működését, mint a tagok. Tíz esztendővel ezelőtt, pon­tosan 1985. december 6-án tartotta alakuló ülését tizen­egy fővel az a kunszenti klub, mely céljául az alkohol elleni harcot tűzte ki. Az elmúlt tíz évre a napokban ünnepi köz­gyűlésen emlékeztek. Az ünnepi közgyűlés résztve­vőit Varga Ferenc, a klub tit­kára köszöntötte, aki a kezde­tektől ismertette közösségük célját, működését, nehézségeit, örömeit. Tíz évvel ezelőtt azzal a cél­lal alapították a klubot, hogy minél több gyógyult beteg lépje át küszöbüket. Céljaik elérésé­hez segítséget nyújtott a me­gyei és az országos szövetség és a város akkori vezetése. A megalakulást követő évben fel­vették a kapcsolatot a megyé­ben működő más klubokkal. Az ezt követő időszak a „tovább­képzés” jegyében zajlott, hi­szen számtalan, az ország kü­Bereményi Géza a Szigligetiben Új magyar dráma ősbemutatója készül Két lövés az éjszakában Mukkanni sem maradt idejük Egyszerre kettőt perzseltek Az egész felhajtással kezdődött: min­den segítő felhajtott egy kupica pálin­kát, mert ez ilyenkor így illik. Már csak azért is, mert a mélyhűtő kiürült, és ebből kifolyólag Nagy Zoltánék karcagi portáján tegnap hajnalban két lövés dörrent. Az elkövető: Berényi Zoltán bucsai hentes, aki az idén a két- százkilencvenhetedik és a kétszázki­lencvennyolc adik hízót segítette az örökös moslékos mezőkre, majd a lö­vés után vérüket vette, mert valami reggelire is kell. A két, egyenként száznegyven kilós hízó pár óra után darabjaiban hevert, hogy később rész­ben összerakva hurka, kolbász, sajt, hús formá­jában cserélje fel az ólat a mélyhűtővel. Ami tény: három órára a zsír is kisült, és este ötre a takarítás is befejeződött. Mégpedig a család, a rokonság hathatós közreműködésé­vel, mert ennek ez a sora. A vacsora elmaradt, de manapság erre már nincs idő, hiszen jószerével mindenki dolgozik valahol. Hogy egy hízóvágás során mire van, azt képes riportunk igyekszik önöknek bemu­tatni. D. Sz. M. - Fotók: M. J. Akit hazahúz a szíve Készül a toros káposzta Kolbászkarikák az asz­talon Fejénél kezdték a bon­tást Eddig csak vendégként fordult meg Szolnokon az íróként és filmesként egyaránt közismert Bereményi Géza. Mostantól a társulathoz szegődött, s a mű­vészet „szabadlegényéből” egyszeriben „szerződött” ka­tona lett a Szigligetiben.- Valójában csak rendezni hívott Schwajda György, egyet­lenfeladatra, így indult kapcso­latunk - mondja a kezdetekről de mert az időben épp egy új dráma gondolata foglalkozta­tott, és dolgoztam rajta, bemu­tatásra felajánlottam a szín­háznak. így kibővült együtt- munkálkodásunk. Ezzel azután saját darabom színrevitelében rendezőként is debütálhatok, „friss diplomával, ötvenéve­sen". (Eddig csak főiskolások előadását rendezte.) Szívesen beszél formálódó drámájáról.- Izlandi sagákat (ősi elbe­szélések) olvasgattam, s meg­csapott belőlük a mindentől tá­vol eső sziget különös világa, érdes konfliktusokkal teli min­dennapjai a családoknak; meg­fogott a nemzedékek történetét átfogó históriák realizmusa és ugyanakkor vonzó miszticiz­musa. Éreztem, drámát kell ír­nom belőle. A felperzselt tanya címmel két házaspár történe­tébe igyekezem belesűríteni a drámát. Arra a kérdésre, nem esik-e tőlünk túlságosan is távol a vi­kingek korának világa, válasza tömören: - Az emberi viszony­latok, a családi élet belső prob­lémái, a cselekedetek indító­Kitüntetés ismeretterjesztő munkáért A Jász-Naagykun-Szolnok Megyei Tudományos Ismeret- terjesztő Társaság elnöksége „Ismeretterjesztő munkáért Kátai Gábor-emlékérem” dí­jat adományozott dr. Füvessy Anikó tiszafüredi múzeum­igazgatónak. A megyei ismeretterjesztő tevé­kenység kiemelkedő személyisé­gei számára alapított emlékérem névadójaként a társaság elnök­sége a megye szülöttei közül Ká­tai Gábort, a karcagi születésű megyei főorvost választotta, aki a Magyar Természettudományi Társulatnak 1865. január 11-én első titkára lett. A reformkor szellemét megva­lósító utódok egyike dr. Füvessy Anikó kandidátus, aki a füredi kerámia mestereinek életét, mun­kásságát feltárta, hazai és kül­földi kiállításokon bemutatta. Az 1981-ben Bécsben a Collégium Hungaricumban rendezett tárlat egyik látogatója, Gunda Béla egyetemi tanár írta a vendég­könyvbe: „Igazán kiemelkedő szépségű és etnográfiai szem­pontból is értékes kiállítás. A régi kerámiák egyedülállóak.” Dr. Füvessy Anikónak Tisza­füred nyolc városkörnyéki tele­pülése a szűkebb munkaterülete, ahol a népi táplálkozás mellett olyan folklórtémákkal is foglal­kozott, mint a Józsa Gyuriról szóló történetek gyűjtésével vagy a „Pénzáró Pistáról” szóló histó­riákkal, aki a Füred környéki halmok kincsmondái nyomán akart kincs nyomára bukkanni. Füvessy Anikó szívesen és gyakran tartott ismeretterjesztő előadásokat. Tagja a TIT füredi elnökségének, amely nyaranta természet-tájvédelmi tábor szer­vezésével is kísérletezik. A na­pokban az Élet és Tudomány szerkesztőivel rendeztek a tanu­lók részére találkozót, ahol a fo­lyóirat megismertetésén kívül a TIT ismeretterjesztőinek egyik legjelesebb előadójára emlékez­tek, a kísérleteit a tévén keresztül is bemutató Öveges Józsefre, a fizikai kísérleti módszerek felül­múlhatatlan mesterére. Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgató Jászberényben őszintén az egészségügy helyzetéről Jászberényben nemrég közvéle­mény-kutatást tartottak, mely sok érdekességgel szolgált a város vezetőinek. A felmérés tanúsága szerint a herényiek a legjobban az egészségügy helyzetével elége­detlenek, s a legtöbb pénzt is az erre a területre fordítanák. Ez •inspirálta az önkormányzat egészségügyi bizottságát, hogy nyílt ülést tartson. Ez december 12-én 15 órakor a városházán lesz. A témával kapcsolatban bárki elmondhatja a gondjait, s a javaslatokat is szívesen fogadják. Az észrevételeket levélben is el­juttathatják a bizottsághoz. okai, meggyőződésem, nagyon ismerősek lehetnek. Elárulja, a drámát még min­dig csiszolgatja, de már meg­van, kik alakítják a házaspárok egyes szerepeit, az egyikben a feleség Hernádi Judit, a férj pe­dig Andorai Péter, a másikban Györgyi Annát és Derzsi Jánost láthatjuk majd. - És ha minden jól alakul, februárban elkez­dődhetnek a próbák, március idusán pedig megtarthatjuk az ősbemutatót - ismerteti a „me­netrendet”. Arra a kérdésre, vajon al­kalmi frigynek tekinti-e a most született kapcsolatot, avagy tar- tósabb házasságra is gondol - feltételes igen a válasz.- Szívesen maradnék akár a jövő évadra is, ha nem szól Bőd László 1920-ban született Karcagon. 1944-ben végezte el a képzőművészeti főiskolát. Az alföldi festőiskola hagyomá­nyait ötvözi festészetében. Ké­pein a mindennapok élete bon­takozik ki. Kiállítása volt már Helsinkiben, Los Angelesben, Brédában és Tajvanon is. Jelen­leg szülővárosában, a Győrffy István Nagykun Múzeumban látható visszatekintő kiállítása. A művésszel gyerekkoráról, Karcaghoz fűződő viszonyáról beszélgettünk.- Ha jól tudom, szülei nem karcagiak voltak.- Igen. Apám erdélyi szüle­tésű, s Karcagra kálvinista ta­nítóként került. Ő nagyon sok művészeti értéket hozott ma­gával. Eredetileg zongoramű­vésznek készült. 1918-ban nevezték ki Karcagra. Édesanyám a sárrétudvari részről került ide. Hat gyer­közbe tervezett filmes munkám. Levédia címmel ugyanis hon­foglalás témájú filmet szeretnék forgatni, ám az igazat meg­vallva, az anyagiak még hiá­nyoznak hozzá. így csak re­ménykedem. Ha nem sikerül, és most induló kapcsolatunk is si­keresnek bizonyul, kedvvel ven­nék részt Schwajda György színházi vidéki végvárat építő munkájában. V. M. meket neveltek fel. Akit talán közülünk még ismerhetnek, Teca testvérem, aki szí­nésznő, a Família Kft. nagy­mamája.- Mit jelent ön számára Kar­cag?- Egy közösséget. Felidé- Ződik bennem a Rákóczi utcai kis házunk, ahol felnőttem, az egyszerű, kedves parasztgye­rekek között. Nagyon szeret­tem őket. A gimnáziumban már tiszt­viselők, nagygazdák gyereke­ivel jártam. Ott tiszteltük ta­nárainkat, s igyekeztünk mű­velt emberré válni. Akkor szégyen volt nem műveltnek lenni.- Ott kezdett el rajzolni?- Tulajdonképpen igen. Az első akvarelljeim a szélmalmot, a karcagi tájat örökítették meg. Imádtam ezt csinálni, a rajzta­náromtól, Tőkés Sándortól sok biztatást kaptam. A főiskolán kibontakoztam, s az impresszi­onizmus felé fordultam.- Nem próbálkozott a művé­szet más ágaival?- Soha, mert nekem a színek jelentenek mindent. Nem tud­nék éppen ezért egyszínű szob­rokat készíteni.- Ön volt az állami bábszín­ház igazgatója, tanított Miskol­con, s műterme van Velencén. Több nemzetközi kiállítás után Karcagra jött ezen a neves év­fordulón. Miért?- Mert visszahúz a szívem, hiába barangoltam be a világot. Most is jó néhány karcagi váz­latot készítettem, s remélem, még a kiállítás idején elkészü­lök a nagytemplommal, s akkor azt is lehozom ide a látogatók­nak. Elraktároztam több pici karcagi házat is, melyek szintén megvalósításra várnak majd Velencén. KONZUMBANK BÁSTYA BETÉTJEGY Biztos alapon magas haszon már a 9. hónap után . 35% éves kamatot fizet A Bástya betétjegy rugalmas konstrukció. Már az első hónapban évi 21% kamatot fizet, s ez a kilencedik hónap után éves 35%-ra emelkedik. így érheti el Ön a 28%-os éves átlagkamatot. Kamatvesztés nélkül bármikor visszaváltható. KONZUMBANK Közeli fiókunk: Jászberény, Lehel v. tér 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom