Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-04 / 284. szám
—a Férfi és női kosárlabda NB I., A-csoport Pikolóban mérték a hazaiakat Soproni Ászok - Szolnoki Olaj KK 74-83 (41 -41) Diósgyőri KSK- Szolnoki MÁV MTE 101-63 (57-31) Miskolc, Nagyváthy utcai Á.I., 1000 n., vezette: Kóthay, Gorka. DKSK: Tasnády 5, BALOGH G. 14/6, Paradisz 11/3, Zsolnai 5/3, MOSLEY 39. Csere: Gita, Hollósy 10, Takács, ORBÁN 17/15. Edző: Király Sándor, Áron Ba1á7cnp MÁV MTE: KRASZNAI 15/3, Szabó 6, Gailouma 6, PAPP 10, SZAVERCSENKO 16. Csere: Tóth Zs. 4, Tóth K. 6. Edző: Szalay Ferenc. A szolnoki hölgyek többsége talán soha nem játszott ennyi néző előtt, mint vasárnap Miskolcon, ahol a listavezető ezer néző előtt fogadta az utóbbi időben gyengélkedő Tisza-par- tiakat. A papírformának megfelelően a Diósgyőr kezdett bátrabban, ám a vasutasok cseppet sem játszottak alárendelt szerepet, hiszen komoly erőbedobásra késztették a sztárokkal „megspékelt” észak-magyarországiakat. A fegyelmi okok miatt hiányzó amerikai légiós, Hardmon nélkül is szárnyaltak a hazaiak, a vasutasok közül Szavercsenko és Papp igyekezett lépést tartani a DKSK-val. A szünet után rátett még egy lapáttal a „Királyi gárda”, a tengerentúlról igazolt Mosley szinte minden helyzetből eredményesnek bizonyult. A befejező percek nagy kérdése csupán az volt, hogy a lelkes közönségétől támogatott vendéglátó eléri-e a bűvös százast. Baloghék természetesen teljesítették az ezerfejű óhaját, sőt még megtoldották eggyel pontjaik számát, így téve teljessé a nagyérdemű örömét. Sopron, 1200 n., vezette: dr. Valovics, Major Gy. Soproni Ászok: Varga R. 2, Milatovics 19/6, Hill 7, SZLÁVIK 17/3, Turcsán 12/3. Csere: Csirke 9, Molnár Cs. 8, Kovács. Edző: Kamarás György, Meszlényi Róbert. Olaj KK: Takács 9/3, Alexe 12, MÉRÉSZ T. 16/3, Varga G. 2, GÓBI 11. Csere: RA- DONJICS 16, PAPAC 17/6, Mérész Cs. Boldizsár, Jusztin. Edző: Rezák László, Tóth Zoltán. Kipontozódott: Alexe a 33., Szlávik a 35., Takács a 36., Varga R. a 39., Góbi a 40. percben. Milátovics és Szlávik ráijesztett a szolnokiakra az elején, ugyanis hármasaikkal lendületbe jött a pályaválasztó. Bő tíz percig szoros védekezés, óvatos tapogatózás jellemezte a játékot. Ezután azonban zalaegerszegi öt percet nyújtottak a szolnoki fiúk, aminek 18 pontos hazai előny lett a vége. Rezák nyomban időt kért, irányító nélkül letámadásos zónát alkalmazott az Olaj KK, és három perc alatt felzárkózott 36- 34-re, szünetre pedig egálba hozta a meccset. Annak letelte után szoros emberfogást alkalmazott a Szolnok, Takács alaposan feljavult, aminek eredményeként állandósult a piros-feketék 5-6 pontos előnye. A számos szabálytalanság miatt megkezdődött a kipontozódás, elsősorban Alexe, Szlávik és Takács volt érintett a dologban. Szerencsére Góbi kifogástalanul szedte a lepattanókat, amelyekből rendre gyors rohamokat indítottak a vendégek, hamar eltávolodtak ellenfelüktől, a különbség mindennél többet mond: 53-72. A hajrában már a hazai Papac bedobóban érezte igazán jól magát közönség is a vendégcsapatot éltette, és Gellért Sándort követelte vissza a soproni kispadra. Ez a győzelem azért is volt nagy jelentőségű a vendégek számára, mert az Olaj KK mögé felzárkózó Soproni Ászokkal szemben jelentős előnyt szereztek Góbiék, s miután a Falco kikapott, a táblázaton egy hellyel előrébb rukkolhatnak a Tisza-partiak. Kamarás György: - Rutin- talanok voltunk a Szolnok letámadásos zónájával szemben, azon kívül ennyi dobóhelyzetet büntetlenül nem lehet kihagyni. Rezák László: - A második félidőben fizikailag egyértelműen jobbak voltunk, és azt hiszem, jó taktikát is választottunk. Férfi kézilabda, EB-selejtező Döntőben a mieink! Magyarország - Csehország 23-17 (12-9) Röplabda, Országos Ifjúsági Kupa Döntőbe juttatták az egrieket A szolnoki fiúk kifogástalanul sáncoltak Veszprém, 2000 néző, vezette: Bülow, Lübke (németek) Magyarország: Fekete - Oszlánczi 1/1, Csoknyai 2/2, Sótonyi 1, Mezei 2, Eles 7/2, Béres 5. Csere: Szatmári (kapus), Bartók 1, Bendó 2, Kolonnán 2, Szotyori A csehek gólszerzői: Roman Becvar 5/4, Tomas Bokr 4, Petr Házi 3, Michal Tonar 2/1, Pavel Hrachovec, Adolf blecha, Petr Hejtmanek 1-1. Kiállítás: 4, ill. 8 perc Hétméteres: 7/5, ill. 7/5 A vasárnap délelőtt az izgalmak jegyében telt Veszprémben, hiszen mindenki Kassáról, a csoport másik párharcáról, a szlovák-macedón összecsapásról érkező híreket várta. Amikor a magyar-cseh selejtező a 16. percénél tartott, a műsorközlő bemondta: kettővel nyertek a szlovákok. Mindenki óriási megkönnyebbüléssel fogadta az örömteli hírt, csak az volt a bökkenő: a pályán ekkor 8-5-re vezettek acsehek. Innentől azonban gyökeres fordulat állt be. Három perccel később már 8-8-at mutatott az eredményjelző. Ezt követően Béres és Éles sorsdöntőnek tűnő ziccereket hagyott ki, még szerencse, hogy a hazai kapuban a 150. válogatottságát ünneplő Szatmári bravúrt bravúrra halmozott. A játékrész hajrájában Éles kétszer, Béres és Bartók egyszer volt eredményes, a vendégeknél viszont csak Bokr tudott feliratkozni a gólszerzők közé. A fordulás után a hazaiak vezethették az első támadást, de nem sikerült találatot elérniük, a csehek viszont Becvar és Házi révén kétszer is bevették Szatmári kapuját, ezzel egy gólra felzárkóztak. A 43. percben is még csak 17-15-re vezettek Élesék, vagyis a szurkolóknak volt miért izgulniuk. A következő tíz perc azonban ismét kedvezően alakult a magyarok szempontjából: Béres, Csoknyai, majd Kotormán növelte tovább az előnyt, így a véghajrá megkezdése előtt öttel álltak jobban a hazaiak (20-15). A végén volt ok örömre, bosszan- kodásra, de a lefújáskor mindenki már csak a szépre emlékezett, nagy-nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy Szatmáriék kiharcolták a jövő évi Ebdöntőbe jutást, s ezzel nyitva maradt előttük az atlantai olimpiára vezető út is. Kővári Árpád szövetségi kapitány is csaknem sírt, miközben sorra fogadta a gratulációkat. Ő csak ennyit nyilatkozott: „Nagyon boldog vagyok, mást egyelőre nem is tudok mondani. A szlovákoknak köszönhetően az akarás, az elszántság meghozta a várt eredményt, s most azon sem kell különösebben bánkódni, hogy a játék nem sikeredett tökéletesre. Remélem, lesz ez még jobb is.” jók: Szatmári (a mezőny legjobbja), Éles, Béres, illetve Becvar, Bokr A Szolnok Városi Sportiskola ifjúsági korú röplabdás lányai és fiai egyaránt területi döntőn szerepeltek a hét végén. A fiúk hazai környezetben, a Tiszali- geti Sportcsarnokban léphettek pályára, ráadásul az eredetileg háromcsapatos torna kettőre redukálódott, miután a Szeged együttesét néhány nappal korábban másik csoportba sorolta a szövetség. Egyetlen mérkőzésen dőlt el tehát az országos döntőbe jutás: a szolnoki fiúknak a Malév ellen kellett kiharcolniuk a győzelmet. A bajnokságban csupán 3:2-re tudták megverni a fővárosiakat, a szombat délelőtti találkozón azonban nem volt egy súlycsoportban a két gárda. Az SZVSI könnyedén jutott a december 21-23 között zajló dunaújvárosi fináléba, miután 3:0-ra (1, 7, 9) diadalmaskodott a Malév fölött. A lányoknak már korántsem volt ilyen egyszerű dolguk, ők Egerbe utaztak, hogy a házigazdákkal és a Kecskemét együttesével mérkőzzenek. Az első találkozón rögtön a vendéglátók ellen kellett bizonyítaniuk. Hatalmas küzdelemben végül kiharcolták a győzelmet, 3:2-re nyertek. A következő meccsen az Eger 3:0-ra lelépte a kecskemétieket, így a Szol- nok-Kecskemét zárótalálkozón a Tisza-parti lányoknak egyetlen szettet kellett begyűjteniük ahhoz, hogy a döntőbe kerüljenek. Sajnos nem sikerült, valósággal kikaparták a gesztenyét az egrieknek. Női kézilabda NB I/B., Keleti-csoport A Forte-lányok sötétkamrába terelték a túrkeveieket Túrkevei VSE - Váci Forte 17 - 22 (6 -13) Túrkeve, 200 n„ vezette: Ná- dasdi, Pesti. TVSE: Hodroga - Erdei A. 2, RATKAI 5, Laskainé 2, Kelemen 2, Nagy J., 2, Hajdú 3/1. Csere: Kánya 1. Edző: Kovács Béla. Kiállítás: 2, ill. 6 perc. Hétméteres: 6/1, ill. 3/1. Rosszul kezdődött a találkozó, hiszen a váciak késésük mellett a vezetést is megszerezték, amelyet még Erdei Andi hamar egalizált, ám Kelemen rossz hetese elodázta a vezetést. Főleg úgy, hogy Szénási szélről betalált, majd Brunner is. Ebből lett aztán a nagy kapkodás a hazaiak részéről, lépéshibák, eldobott labdák, kihagyott hetesek sorjáztak a pályaválasztó oldalán, míg a másikon a vezéregyénisége, Herédiné nélkül felálló fiatalok Dencsik vezényletével mindig jó időben hívták elő magukat, 1-4. Érett az időkérés, amit Kovács edző nem mulasztott el, ám Kelemen egyéni akcióján kívül senki nem tett többet a felzárkózáshoz. Ráadásul Spargl a felső sarokba talált, Stefanidesz kétszer porolta le Hodroga hálóját, Kelemen pedig már a harmadik büntetőt hagyta kihasználatlanul, 2-9 a 17. percben. Ekkor Nagy Jutka átjött a jobb oldalra, mégis Ratkai és Erdei A. szépített. Igen ám, de Békési pompás indításával Spergl megint megfutotta a hazaiakat, 4-12 a 23. percben. Teljesen szétesett a hazai együttes, míg a váciak zártan védekeztek és ellenfelük hibáit rendre kihasználták. Ennyi elég volt nekik az üdvösséghez. A második félidő ugyanolyan rosszul kezdődött, mint az első, hamar tízzel vezetett a filmgyári csapat. Nem sok jót ígért a folytatás sem, Stefanidesz újabb találata után a leghalványabb jelét sem lehetett felfedezni a feltámadásnak. De miután hölgyekről lévén szó, azért is megtörtént, hiszen Ratkai, Hajdú és Nagy J. szemvillanás alatt ötre csökkentette a Oldalháló Dezső, a kispadosok nesztora Milyen kicsi a világ! - kiáltunk fel akkor, ha teljesen váratlanul olyan régi, távolban élő jó ismerőssel boronái össze a sors, aki felől régóta nem hallottunk. A Váci Forte női kézilabdásainak százpróbás edzője, Sulyánszki Dezső Túrkevén értetlenkedett, amikor huszonhárom év után megszólítottam azzal: - Még mindig te vagy az edző?- Hát ki más lenne? - válaszolta a világ legtermészetesebb, legszerényebb hangján a teljesen őszbe csavarodott frizurát viselő szakember. Igen, neki az a természetes, hogy ő az edző, men kispad nélkül nem lenne teljes az élete. Már akkor sem volt az, mikor ötvenkilencben még aktív Fonó-játékosként belevágta fejszéjét az edzők erdejének egyik nagy fájába. Igaz, akkor még nem sejtette, mennyivel másabb, nehezebb a gyengébbik nem tagjaival verebet fogatni. Mégis, töretlen hitével párosuló és minden szakítópróbát kiálló jóindulata, türelme rózsát termett. És nem csak a maga, hanem egész családja számára. Mert Dezsoéknél minden a kézilabda körül forog. Lett légyen az NB II. vagy NB I/B., a csapatnak működnie kell, mert a Forte névhez ugyanúgy hozzátartozik a női kézilabda, mint a filmkiszerelő üzem vagy a színes fotón mosolygó gyermek. Én azonban Dezsőt is beleillesztem a sorba. Igaz, a feleségét mi okon hagynám ki? Hiszen ő ötvennégytől dolgozott ugyanott, megszakítás nélkül a nyugdíjáig. És közben jöttek a bajnokságok, tornák, érmek, generációk váltották egymást, de az edzői kérdésbe és a csapat gazdasági ügyeinek intézésébe senki nem szólhatott bele. Az a Sulyánszki házaspár dolga a mai napig. A focistafeleség, Györgyi lányuk mi más lehetne, mint kézi- labdás, de már a tizenhat esztendős unoka, Emese is egyre többször követel helyet magának a nagypapa családi csapatában. Dezső, elmondása szerint eddig öt vadonatúj együttest épített fel fokozatosan, most nem régen kezdett a hatodik kialakításához. Az eredmények egyelőre még változóak, ám a kitartást, a munkát, a sportág iránti alázatot mindenki magába szívja, aki a Sulyánszki-iskola padsorait választja. Mert a nemes szívű direktor csak szünidőben szeret ultizni. De csak ezért, hogy parti közben elterelő hadműveletként a kézilabdáról beszélhessen. (ni) hátrányt, miközben Hodroga egy percen belül két hetest ki- tomázott. A néhány perces ritmusváltás azonban nem sokáig tartott, s a váciak a hajrában már erőlködés nélkül sem engedték ki kezükből a találkozó elején nem remélt, de teljesen megérdemelt győzelmet. TFSE - JTKF DSE 25 - 20 (12 - 9) Budapest, 200 n., vezette: Czére, Garamvölgyi Jászberényi TKF DSE: Zsibók - Debre 2, FEKETE Fekete Kinga akciógólokkal feledtette a rossz heteseket 5/2, KRISZTÓF 7, Szenczy 1, Pesti 2, Viczián 1/1. Csere: Gyarmati (kapus), Farkas 2. Edző: Ugrin György. Kiállítás: 6, ill. 12 perc Hétméteres: 6/5, ill. 7/3 Meglepően jól és magabiztosan kezdtek a herényiek a főiskolások rangadóján, hiszen a pillanatnyilag második helyen tanyázó téefesek erre, és a 2-3- ra egyáltalán nem számítottak. Hamar rendezte sorait azonban a pályaválasztó, amelyhez hozzájárult az is, hogy Viczián és Fekete sorra elhibázta a büntetőket, valamint a ziccereket. Fordulás után nem tudta megközelíteni ellenfelét a vidéki együttes, a fővárosiak hamar elhúztak. Annak ellenére, hogy a herényi gólfelelősök közül, Krisztóf és Fekete kitett magáért, az csak a különbség mérséklésre volt elegendő.
