Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
1995. december 23., szombat Békés, Boldog Karácsonyt; 7. oldal Mi (nem) kerül a karácsonyfa alá? A szeretet megtartó erejével Szegényedünk, egyfolytában szegényedünk. Ha nem is mindenki, de elmondhatja magáról hat-hét-nyolcmillió magyar. És ráadásul tessék: pénztelenség ide, pénztelenség oda, nyakunkon a karácsony, a szeretet ünnepének sajátos, semmivel össze nem hasonlítható hangulata. Vajon napjainkban mi kerül, vagy nem kerül a karácsonyfa alá? Érre keressük a válaszokat. Ratkai Zsuzsanna 23 éves ifjú hölgy. Kint lakik a világ végén, Pusztatomajon az édesanyjával egy tanyán. Az anya munkanélküli, az apja elvált tőlük, Zsuzsa Kunhegyesen dolgozik.- Közepes ez a karácsony, ha az anyagiakat nézem. Mert lesz fa is, anyu vásárolja meg. A díszítés közös, az estét otthon töltjük hármasban: anyu, a barátja és én.- Nincs udvarlója?- De, csak most éppen dolgozik, nem tud jönni.- Mi kerül a fa alá?- Elárulom: illatszer, ruhanemű. Ami kell.- És Zsuzsa mit vár?- Én a barátomat, ő lesz az igazi ajándék. Mert a szeretet, szerelem is lehet az, nem igaz? Szerintem igaz. Egy kissé távolabb, Abonyban Lő- rinczy Lászlóné Erzsikét faggattam.- Három nagy fiunk van, büszke vagyok rájuk, mert jó gyerekek. Kettő már dolgozik, és mivel unokák is vannak, kiszámoltam, tizennégy embernek kell venni valamit.- Mi az a valami?- Ruhafélék, nyakkendő, zsebkendő, a pénz szerintem ilyenkor nem illik.- A ház asszonya mit szeretne?- Szeretetet, egészséget, ez a legfontosabb. Majd jut nekem is valami. Sütök-főzök a menyeimmel, mert ahogy számoltam, a vacsoránál ti- zenketten üljük körül a fát. Megint utazunk egy nagyot, a Kunságba. Hubai András nyugdíjas.- Ha jól számolom, van nekem öt nap híján negyven év munkában letöltött időm, és adnak érte havonta 9527 forintot. Saját termesztésű fenyőből vágok egy gallyat, mert a 250 forintos sok. Feldíszítjük. Hogy alá mi kerül? Egy kis termelői bor, meg a szokásos ünnepi ebéd.-Ennyi?- Ennyi. Baráti körünk alig, gyerekünk nincsen. Ennek ellenére lehet, hogy még rosz- szabb karácsonyok is jönnek, mert az árak rohanva, a nyugdíjak, bérek meg csak döcögve emelkednek. De szerintem nem ez a legnagyobb tragédia, hanem az, amikor a Kaszás negyvenéves emberekért jön. Ez nagyobb csapás, mint az én kilencezer-né- hányszázas járandóságom. Barczi Józsefné egyedül neveli elsős szakmunkástanuló fiát.- Semmi nem kerül a fa alá, mert nem régen kerékpárt kellett vennem, mivel az előző tropára ment. Ugyanis tizenkét éves volt az ártatlan. Márpedig egy új bicikli nem két-háromezer, hanem ennek a sokszorosa. Nekem olyan a munkám, hogy hajnalban meg estefelé dolgozom, ehhez kell a kerékpár. De ennek is örülök nagyon, mert sok embernek még állása sincs.-A fiú mit kap?- Most sajnos semmit. Lesz egy kisebb fenyőfa, rajta fél kiló cukor, meg a régi díszek. Ajándék az, hogy ő is kerekezhet a bringával. Vincze Imre 62 múlt. Elvált, özvegy édesanyjával él, aki a nyolcvanötöt tapossa, és ezt mondja:- A kettőnk nyugdíja huszonnégyezer. Van egy köblös kert, sok a kiadás: a szántás, vetés, aratás. Az unokám 30 éves. Csendesen ünnepelünk, ahogy vagyunk. Eljön a gyerek hozzám, hozzánk, lesz egy kis karácsonyfa, de ajándék nem. A múlt hónapban a neve napjára kapott bundacipőt. A vacsora disznótoros, levágtuk a 120 kilós hízót. így néz ki a magunk csendességében ez az ünnep. Kontra Mihály tiszaroffi. Húszéves, és Mezőtúron a főiskola elsőse. — Az ajándékokat később veszem meg: az, hogy én mit kapok, majd kiderül. Jó lenne könyv vagy ami kell, legyen szó bármiről. A barátja, Juhász Laci, aki szintén elsős főiskolás, bólogat. — A barátnőmnek valami ruhafélét, illatszert adok, és anyuci is azt kap. Nekem pedig akármi jut, meglepetés lesz... A 31 esztendős Koczó György szép . ajándékot kapott: megszületett a kisfia. Az első, de nem az utolsó. Nagy Istvánná Erzsiké néni már a nyolcvanegyet számlálja. A nyugdíja annyira kicsi, hogy a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok. — Nálunk egy dédunoka került a fa alá, aki három kilóval és ötvenhat centivel érkezett. Most hízóvágást tartunk, mivel nagy a család. Fa nálunk itthon nem lesz, mert erre nincs pénz. Karácsonyra hazajön a három lány és a három vő, az unokák már nem biztos, mert nagyon messze laknak. Kivétel egy, aki tizennyolc éves, és most érettségizik. Az ő látogatása, a gyerekek vizitje nekünk az ajándék. . Végül, de nem utolsósorban Tóth Kálmán nyugdíjas véleménye: — Nem tudok, de nem is akarok sok jót mondani az elmúlt pár évről, mert csak azt tudom a karácsonyfa alá tenni, amit a sok csavargó országvezér meghagyott. Nekem, nekünk, a köznépnek jószerével semmi nem maradt, nyolc-tízezerből tengődünk. Abból nemhogy flancra, de ünnepre sem nagyon futja. Ezt a néhány mondatot rakom a fa alá, most, a nagy átalakulás idején, 1995 karácsonyán. Tudom, nem ide illő, de nagyon sokan vagyunk, akiknek ennyi jutott... D. Szabó Miklós Ahogy a gyerekek látják Az én szentestém A karácsony a szeretet ünnepe, és a szeretetre gondolván kinek ne jutnának eszébe a gyerekek? De vajon hogyan látják, hogyan várják ők az ünnepet? A törökszentmiklósi református általános iskola diákjai meséltek arról, hogyan képzelik el a szentestéjüket. Amikor beléptem a IV. E osztályba, az adventi koszorún égtek a gyertyák, és a gyerekek énekeltek. File Ferenc így várja az ünnepet:- Jézus a legnagyobb karácsonyi ajándék, mert ő váltotta meg az embereket. Karácsonykor az ő születését ünnepeljük. Szentestén a vacsora előtt imádkozni fogok. Aztán behív anya a feldíszített fához. Feltesszük a Csendes éj kazettát, kibontjuk az ajándékokat, és megköszönöm Jézusnak, hogy olyan helyzetben tartotta a szüléimét, hogy megajándékozhassanak engem. Takács Gergely: - Amikor hazajövünk a templomból, feldíszítjük a fát. Mindig szoktam díszeket és ajándékokat készíteni. Dankó Szilvia: - Én is készítek ajándékokat. A testvéreimmel feldíszítjük a karácsonyfát, és karácsonyi dalokat énekelünk. Rádoki Norbert: - Az isten- tisztelet után hazamegyünk, anyukám vacsorával vár bennünket. A testvérem, apukám és én feldíszítjük a fát, utána elmegyek a nagymamámhoz és a nagypapámhoz, hogy megajándékozom őket. Aztán hazamegyek, lefekszem, és imádkozom, megköszönök mindent, hogy ilyen jól telt el ez az év. Az I. B osztályban az advent ideje alatt sok meglepetés született. Mindennap más kisdiák örvendeztette meg az osztálytársait. Volt, aki szalmadíszt készített, csillagot a fenyőfára, volt, aki cukrot hozott, volt, aki viaszgyertyát. Amikor a gyerekek véleményét kérdeztem arról, hogy mit szeretnek jobban, ajándékot kapni vagy adni, sok kis kéz lendült a magasba. Mindnyájan úgy gondolják, hogy ajándékot adni nagyobb öröm... Paulina Éva Goromba szelek ficánkolnak ilyentájt a nagy puszta szélén. Végigrohannak az utcákon, bebújnak a kéményekbe, a gallérok mögé, megcibálják a fák kopasz üstökét, és visítva rohannak a nádas felé. Bent viszont, a nagyiváni Szent József Szeretetotthonban barátságos meleg fogad. Az egyházi létesítmény harminc helybeli, egyeki, tiszaörsi, debreceni, egri, tiszafüredi férfinak, nőnek biztosít otthont. A legidősebb kilencvenöt esztendős, a legfiatalabb alig több negyvennél. Közülük kettővel váltottunk szót. Dorika Jánosné Klára néni hetvenéves, és az elsők között érkezett ide.- 1986-ban temettem a párom, utána egyedül éltem 1991- ig. Van két gyerekem, de ők élik a saját életüket, ráadásul elköltöztek. A magányt nehezen viseltem, bár törődtek velem, úgy határoztam, beköltözöm az otthonba.- Nem ellenezték?- A lányom nem is tudta, utólag értesült róla.- A házát el kellett adnia?- Ugyan, dehogy, megvan a maga üres valóságában. A nyugdíjam 15 ezer 750 forint, ennek hetven százalékát lefogják. Ebben benne van minden: fűtés, szállás, étkezés, orvos. A maradék az enyém.- Jól érzi magát?- Összességében igen, mert sikerült beilleszkednem a közösségbe. Hárman lakunk egy szobában, és ott segítek, ahol szükség van rám.- Ön katolikus?- Református vagyok, ez pedig katolikus intézmény. Nincs vita ebből, hozzánk Kunmadarasról jár ki a tiszteletes úr. Bármilyen hihetetlen: nem kötelező a vallásosság, de meghallgatom a katolikus misét is, í Ph M T Dorika Jánosné az ünnepeket nem a Szent József Szeretetotthonban tölti, érte jönnek a gyerekek hiszen itt tartják a szomszédban.- A karácsony?- A fiam és a menyem értem jön, együtt töltöm velük az ünnepeket.- Ajándék lesz?- Az unokáknak valami igen, valószínű pénzt adok, mert ezt arra fordítják, amire kell. A felnőtteknek hol jut, hol nem, de hát a puszi, a szeretet mindennél többet ér. Mucza Mária ötvenéves, és nem régen érkezett az otthonba. Egyeki.- Édesanyám ápolt, sajnos meghalt, majd keresztanyámhoz költöztem tizenöt évre. Ő is meghalt, és én itt maradtam egyedül. Paralízises voltam, most is járókerettel közlekedek.- Hányán vannak egy szobában?- Sajnos négyen.- Mivel telik az idő?- Olvasással, tévénézéssel, kézimunkázással, rádiózással.- Rokonok?- Mindenki meghalt, csak Egerben,él egy nagybátyám. Mucsa Máriának ez lesz az első karácsonya a nagyiváni Szent József Szeretetotthonban. FOTÓK: M. J. Ők látogatnak, de neki is már két infarktusa volt. Hadiárva- sági ellátmányt kapok, ami havi 8 ezer 470 forint. Marad belőle nekem két és fél ezer kávéra és üdítőre.-Első karácsonya idebenn?- Igen, és remélem jó lesz. Bevallom, nehéz volt megszoknom, mert kezdetben mindenki idegen volt. Hallottam, minden szobában lesz karácsonyfa, és egy nagy az ebédlőben. Az ajándékról azt mondják, személyre szabott, kinek mire van szüksége. Azután az óvodások, iskolások műsorral kedveskednek, szóval érdekesnek ígérkezik a nap. Elmenőben egy idős néni csoszog velünk szemben.- Szolnokról jöttek? Értem? Elvisznek? Megsimogatjuk a karját: igaz, onnan érkeztünk, de mi most nem őérte. Akinek, akiknek jönni kellene, talán olvassák az írást, és valóban elindulnak. Mert valaki, egy apró anyóka ilyentájt nagyon várja 5001 Szolnok, Pf. 105. Elefántvadászat című, vezett a szerencse. december 16-án megjelent rejtvényünk helyes Nyereményük Simon Béla Szülőföldem, a megfejtése: „Akkor húzd meg erősen, amikor Jászkunság című könyve, amit postán küldünk el.
