Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-18 / 296. szám

8. oldal Sport 1995. december 18., hétfő Női kézilabda-világbajnokság Spanyol átok után ezüstérem Koreai Köztársaság-Magyarország 25-20 (9-11) A MOB centenáriumi közgyűlése Bécsújhely, 6000 n„ v.: Gail- lego, Lamas (spanyol). Korea: Moon - Lin 6/3, Park 4/3, Oh 6, Mi 4, Kim 5/2, Ho. Csere: Oh Ran (kapus), Li, Zsang. Szövetségi kapi­tány: Chung-Jam-Kam. Magyarország: Mex - Szi­lágyi 1, Németh 6, Nagy, Kö­kény, Pádár, Szántó 1. Csere: Hoffman (kapus), Kocsis 7, Mátéfi 3/3, Farkas Á. 2. Szö­vetségi kapitány: Laurencz László. Kiállítás: 6, ill. 10 perc. Hétméteres: 12/8, ill. 3/3. Az olimpiai bajnok ázsiai együttes ellen nem a magyar csapat számított a döntő esélye­sének, s talán éppen ez a tény adott okot a reménykedésre a pi- ros-fehér-zöld színele szurkolói­nak. Minden lelki teher nélkül, nyugodtan készülődhettek a va­sárnap délutáni fináléra legjobb­jaink. A bécsújhelyi sportcsar­nokban szinte hazai hangulat fogadta együttesünket. Mivel a koreai gárda egészen a szaggatott vonalig előretolta védőfalát, két beállóssal próbál­kozott válogatottunk. Ez annyira meglepte vetélytársunkat, hogy Kocsis Böbe például egymás után négyszer is megadásra késztette Moon kapust. Az ázsiaiak magas középső játéko­saink ellenére elsősorban átlö- vésből voltak eredményesek, a félidő hajrájában azonban Mex Anikó ismét megbabonázta el­lenfeleinket, és az ellentámadá­sokból Németh Helgáék rendre betaláltak. így bármennyire is meglepő volt, válogatottunk tér­hetett előnnyel pihenőre. Fordu­lás után mindössze hat percre volt szüksége a koreai váloga­tottnak - és a spanyol bíróknak -, hogy megfordítsa az állást. Sorozatban jutottak büntetőhöz Kimék - Gaillego bíró és társa összesen 12 (!) hétméterest ítélt a javukra - sőt előfordult, hogy kettős emberelőnyből próbálhat­ták meg bevenni a magyar ka­put. Ilyen esélyt pedig egy olimpiai bajnok nem hagy ki­használatlanul. A vereség elle­nére minden dicséretet megér­demelnek Kocsisék, emelt fővel búcsúzhattak a közönségtől. Atlantai reménykedő Amikor elkészült az osztrák-magyar „koprodukcióban" rende­zett női kézilabda-világbajnokság sorsolása, még csak remény­kedtünk, lányaink képesek lesznek kiharcolni a nyári olimpiai játékokon való részvétel jogát. Nem minden alapot nélkülözött bizakodásunk, hiszen az 1994195-ös kupaszezonban a Ferenc- város-Vasas-Dunaferr trió egyaránt vitrinjébe tehette valame­lyik nemzetközi trófeát. A válogatott színe-javát pedig - kiegé­szülve a győriekkel - ezek a klubok adják. Ahogy elkezdődött a vébé, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, ha játékosaink képesek lesz­nek elviselni az esélyesség terhét, ha nem roppannak össze a közönség elvárásának súlya alatt, akár a döntőbe is bejuthat­nak. Amelyik riválistól' reálisan is volt félni valónk - ukrán, horvát, orosz, notyég -, azok ellen óriásit játszottak Kökényék, és a hajrá kezdetére mindig eldöntötték a meccset. Igazából nem volt gyenge pontja a magyar csapatnak a vi­lágbajnokságon. Meksz Anikó az egész tornán kiemelkedő telje­sítményt nyújtott, Németh Helga és Mátéfi Eszter felváltva szór­ták hálószaggató góljaikat, Kökény Beatrix szenzációs beját­szásaiból Pádár Ildikó minden mérkőzésen az őrületbe kergette az ellenfél kapusát, a szélsők - Szántó, Szilágyi, Erdős-pedig a kínálkozó alkalmakat ritkán vétették el. Nagy Anikó védekezése, Farkas Ági legjobb pillanatban megfogott hetesei, mind-mind hozzájárultak a világbajnoki éremhez. Talán mindennél többet mond az a tény, hogy a világ idei legjobb kézilabdásának vá­lasztott dunaújvárosi beállás. Kocsis Erzsébet nem fért be a kezdő csapatba, csak perceket tölthetett a pályán. Ezzel az eredménnyel azonban magasra tették a lécet lánya­ink, hiszen hasonló teljesítménnyel - ugyanezen ellenfelekkel szemben - az atlantai olimpián is dobogóközeibe lehet (kell) kerülni. Akkor pedig miért adnánk alább? (Géléi) 1895. december 19. a magyar sporttörténet jeles napja. Ekkor alakult meg a Magyar Olimpiai Bi­zottság a második társadalmi szer­vezetként. A jubileum alkalmából a Vígszínházban rendezték meg a honi ötkarikás vezetőtestület ün­nepi közgyűlését. Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság főtit­kára üdvözölte a közgyűlés dísz­vendégeit: Göncz Árpád köztársa­sági elnököt, Juan Antonio Sama­ranch márkit, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság spanyol elnökét és Kuncze Gábort, a magyar kormány belügyminiszterét, valamint jeles politikai személyiségeket és a NOB jelen lévő képviselőit. Ezt 'követően Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB egyik alelnöke mondott ünnepi beszédet. Hangoztatta, a magyarok tevékenyen ott voltak a NOB bölcsőjénél. Ezután végigkí­sérte az elmúlt száz esztendő törté­netét, minden fontosabb momen­tumra kitérve. Az 1996-os atlantai olimpiáról szólva kifejtette: „Egy remélt helytállás nagyszerű tisztel­gés lenne a magyar nemzet jeles emlékesztendeje, a honfoglalás 1100 éves évfordulója előtt is. Ezt követően Göncz Árpád lé­pett a mikrofonhoz. Sokkal szebb a Himnusz is, ha magyar sportsiker tiszteletére csendül fel - mondta a köztársasági elnök. Az olimpiai Göncz Árpád kitüntette Samaranch márkit bajnokok mindig is példaképnek számítottak kicsiny hazánkban, olyan embereknek, akik hitük, ki­tartásuk, munkájuk révén szerez­nek elismerést maguknak, hazá­juknak. A politikus a magyar nem­zet nevében köszönte meg, hogy a MOB szerteágazó tevékenységét sikeresen látja el. Ugyanígy elis- 'merését fejezte ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé is, mert a NOB azon van, hogy a világ népeit csakis békés, nemes erőfelmérőre ösztökélje, azaz: sportra. Göncz Árpád ezután Juan Anto­nio Samaranch márkinak, a NOB elnökének a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csil­laggal kitüntetést adta át. A spa­nyol sportdiplomata beszédében szólt arról, hogy Magyarország mindig úttörője volt a jól szervezett sportmozgalomnak, segített az olimpizmus eszméjének létrehozá­sában, fejlesztésében. .Joggal le­hetnek büszkék, hiszen önöké a vi­lág egyik legpatinásabb olimpiai bizottsága” - mondta Samaranch. Kiemelte Kemény Ferenc, Csanádi Árpád, Buda István, Schmitt Pál tevékenységét, fáradozását. Ők azok a - nemzetközileg is elismert - sportvezetők, akik kitartóan épí­tették, építik a hidat az egyetemes és magyar olimpiai mozgalom kö­zött. Ä MOB elnöke ezután fölol­vasta Horn Gyula miniszterelnök­nek az ünnepi közgyűlésre küldött levelét. A kormány - hangzott a levél - az éves költségvetésből több mint 500 millió Ft-ot különí­tett el a magyar sportemberek olimpiai felkészítésének segítésére. A kormány létrehoz egy alapít­ványt, melyből az idősebb olimpi­konok nyugdíj-kiegészítést kap­nak. A NOB elnöke ezután az Olimpiai Érdemrendet nyújtotta át Aján Tamásnak, a MOB főtitkárá­nak, Szepesi Györgynek, aki az MLSZ elnökeként, majd sportdip­lomataként fáradhatatlanul népsze­rűsítette, szolgálta a labdarúgást, továbbá Török Ferencnek, a Ma­gyar Öttusa Szövetség elnökének. Mike Tyson a harmadik menetben „robbantott” Vívás Zubor a Csillagszóró győztese Vasárnap délelőtt a Komjádi Béla uszodában ismét telt házat vonzott a harmadik alkalommal megrendezett CIB úszógála ’95. A világhírű versenyzők bemuta­tása után Zdeborsky György, a CIB Hungária Bank Rt. elnök­vezérigazgatója, a Magyar Úszó Szövetség társelnöke nyitotta meg az eseményt. Érdekes, szo­ros párharcokat láthattak a nézők, igaz, az eredmények nem voltak „világverők”, de valamennyi győztes mindent megtett a sike­rért. A rendezvényt megtekintette többek között Kuncze Gábor sportot felügyelő belügyminisz­ter, Schmitt Pál, a MOB elnöke, a NOB alelnöke, Gallov Rezső ál­lamtitkár, az OTSH elnöke és a magyar olimpiai mozgalom százéves évfordulójának alkal­mából megrendezett ünnepségso­rozaton részt vevő külföldi ven­dégek széles tábora. A CIB-Malév Kupa - Sztár­párbaj ’95 viadal eredményei: férfiak: 100 mell: 1. Gürtler Ká­roly (Bp. Spartacus SE) 1:02.72 p, 2. Mark Wamecke (német) 1:03.35. 200 mell: 1. Rózsa Nor­bert (Sportplusz-OTP SE) 2:26.48 p, 2. Gürtler Károly 2:2.7.15. 200 pillangó: 1. Konrad Gaika (lengyel) 2:01.95 p, 2. Horváth Péter (Sportplusz-OTP SE) 2:03.00. 200 vegyes: 1. Greg Burgess (amerikai) 2:06.15 p, 2. Zubor Áttila (Sportplusz-OTP SE) 2:06.23. nők: 100 mell: 1. Szvetlána Bondarenko (ukrán) 1:10.36 p, 3. Kovács Ágnes (Bp. Spartacus SE) 1:11.03. 100 hát: 1. Egerszegi Krisztina (Bp. Spar­tacus SE) 1:01.72 p, 2. Mette Ja­cobsen (dán) 1:03.19. GRIFF Gentlemen’s Kupa - Csillagszóró ’95 - eredménylista: 1. Zubor Attila, 2. Horváth Péter, 3. Greg Burgess, 4. Gürtler Ká­roly, 5. Mark Wamecke, 6. Kon­rad Galka, 7. Rózsa Norbert. Az 50 méterenkénti kieséses ver­senyben Rózsa Norbert búcsúzott először a mezőnytől. Őt a lengyel Galka, a német Wamecke, Gürt­ler és az amerikai Burgess kö­vette. Két magyar úszó maradt az utolsó 50 méteres távra. Zubor Attila fölényesen megelőzte az erejével teljesen elkészült Hor­váth Pétert, így az övé a 3200 dol­láros összeg, az első helyezett tiszteletdíja. Hajtós német bajnok Sorozatban harmadik alka­lommal szerezte meg a német cselgáncs-csapatbajnokság aranyérmét a TSV Abensberg, miután a döntő visszavágóján 5-4-re legyőzte a JC 90 Frank­furt együttesét. (Az első talál­kozó, 5-5-re végződött.) Az TSV Abensberg sikeré­hez nagyban hozzájárult Hajtós Bertalan is. Az olimpiai ezüst­érmes magyar dzsúdós a 71 kg- osok között mindösszé fél per­cet töltött a tatamin német el­lenfelével szemben, amikor egy válldobással megszerezte a győzelmet. A volt nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnok ame­rikai Mike Tyson a harmadik menetben, a 2:32. percben kiütötte ellenfelét, a szintén amerikai Buster Mathis Jr.-t. Ez volt az a mérkőzés, ame­lyet eredetileg november ne­gyedikére, Las Vegasba ír­tak ki. Október 31-én azon­ban közbejött „Vas Mike” kézujjtörése, így halasztot­tak. A találkozóra a philadel­phiai Spectrum-csarnokban mintegy fél ház tette tisztele­tét, összesen ha nyolcezren lehettek a 18.400 székkel el­látott létesítményben. A ma­gyarázat az, hogy a jegyárak meglehetősen borsosak vol­tak: 500, 400, 300 és 200 dollárt kellett fizetni; mind­amellett a rosszabb helyek­hez huszonöt dollárért is hozzá lehetett jutni. Tyson 99.3 kg-mal mérlegelt, if­jabb Buster Mathis 102-vel. Az első két menetben va­lódi „marcangolás” folyt. Mindkét öklöző gyors dön­tést próbált kierőszakolni, ezért szinte védekezés nél­kül ütöttek és ütöttek. Az első hat percben Tyson dik­tálta a tempót. A harmadik menetben az­után - két perc 32 másod­perc szaladt le -, amikor Frank Cappuccinelo vezető bíró kiszámolta Mathist. Azt megelőzően Tyson két jobb­kezese is kíméletlenül ért célba. A fejre mért bombák után Mathis padlóra került. Megpróbált hősiesen talpra állni. Ez részben sikerült is neki, ám a bíró úgy vélte, tíznél Mathis még nem volt „tiszta”, azaz harcképes, ezért K. O.-győzelmet hirde­tett ki. A Szolnok Városi Vívó Szövetség évente megrendezi a kezdő vívók formaversenyét. A versenyzők há­rom gyakorlatot mutatnak be: a lábmunkát vezényszóra, meghívá­sok, abból egyszerű félkör és kör átmenetek végrehajtása, egyenes szúrás végrehajtása közép- és nagy távolságról szúrópámára. A verse­nyen a MÁV MTE és a Körösi Csorna Á. I. DSE kezdőin kívül a gyöngyösi Berze Gimnázium DSE vívói vettek részt. '' !l>l Eredmények: A-csoport: ‘ L Munkácsi Péter 27,5, 2. Münnich 25,5, 3. Balázs 23,5 (MÁV MTE). B-csoport: 1. Csirke Gábor 28, 2. Tábor 25,5, 3. Besze 25 (Körösi). C-csoport: 1. Kiss Gergely 28,5,2. Major 27,3. Jenei 25 (Berze). Jeles minősítésű Bene Balázs (Berze), Csörgő László (MÁV MTE), Barta Dániel, Gajdos Hed­vig, Halász Petra és Kamarás János (Körösi DSE). Zárásként a három csoportgyőztes gyorsasági ver­senyt vívott a szúrópámánál. A sor­rend: Csirke Gábor, Kiss Gergely, Munkácsi Péter. Ha Bilardo jön, Maradona megy(?) Sokak szerint utolsó mérkőzését játszotta le az argentin Boca Ju­niors színeiben Diego Mara­dona. A koros futballista ugyanis nem hajlandó a BJ-ben kergemi a labdát, ha valóban Carlos Bi­lardo kerül az edzői székbe. De hát őt ismerve kétséges, valóban hátat fordít klubjának... Egyelőre még jelentős a találgatás és a bi­zonytalanság, valóban távozik-e Maradona a Boca Juniorstól. Az 1986-os mexikói világbajnoksá­gon még tökéletes volt az össz­hang közte és a szövetségi kapi­tányként dolgozó Bilardo között. Később, amikor a spanyol Sevil­lánál együtt dolgoztak, Bilardo megsértette Maradonát: egy baj­nokin a kispadra ültette. Sportdiplomáciai siker vízilabdában Boros Tamás a -tűz” közelében Karácsonyi gála - sztárokkal A (sport)politika hatalmas do­log, tudja jól mindenki. A ku­lisszák mögött sok minden megtörtént már, üdvözítő do­log éppúgy, mint kevésbé szívderítő. Sajnos ott tartunk: nem mindig a küzdőtéren dől el egy-egy összecsapás sorsa, hanem valahol máshol. Szán­dékosan „ködösítünk”, mert nincs értelme kígyót-békát kiabálni, ha a bizonyíték hi- bádzik. Elégedjünk meg az­zal, hogy létezik a CSALÁS körmönfont változata aréná­inkban. Ha valamely csapat­nak nincs diplomatája az or­szágos szövetségben, nem képes lobbizni, mert egysze­rűen nincs olyan pozícióban, nem jut létfontosságú infor­mációkhoz, képtelen szemé­lyes kapcsolatokat kiépíteni a játékvezetői karral, országos vezetőkkel, és még hosszan sorolhatnánk, akkor bizony az a klub valamilyen színtéren megreked, és az istenért sem fog előrelépni. Vegyük csak a Szolnoki VSE vízilabdázói­nak esetét. Az elmúlt szezon­ban majdnem kiestek. No nem (csak) azért, mert annyira harmatgyengék lettek volna, ó nem. Igaz, finoman, diszkré­ten, de „fújtak” rájuk a síp­mesterek. Olyan hírek is szárnyra kaptak (négyszem­közti beszélgetések során), hogy azokat a sajtóterméke­ket, melyek a játékvezetőket bíráló edzői nyilatkozatokkal voltak tele, elfaxolták az ille- téseknek, akik „értékén” ke­Nagyszabású gálával ünnepli a karácsonyt a Szolnok Városi Sportcentrum. A rendezők de­cember 21-én 13.30-tól először a családokat hívják tréfás vetélke­dőre. Papa-mama-ovis, illetve papa-mama-iskolás lehet a felál­lás, a feladatok pedig „roppantul” komolyak, teljes összpontosítást kívánók. Jelentkezni lehet a Berkics hosszú idő után tér vissza a körcsarnokba sportcentrumban vagy a 425- 702-es, 423-902-es telefonszá­mon. Kellemes kikapcsolódást ígér tehát ez a sorverseny csak­úgy, mint az azt követő labdarú­gómeccsek. Előbb két, kispályás bajnokságban szereplő együttes, a Belvárosi és a Besenyszög mu­tatkozik be, majd a rendőrök mérkőznek meg a Szolnok Vá­rosi Sportiskola edzőivel. A „művészek mérkőzése” zárja a sort, ugyanis a sportvezetők - ná­luk nagyobb művészt nehéz ta­lálni - csapnak össze a hivatáso­sokkal, azaz a színészekkel. A nap fénypontja mindenkép­pen a sztárok vetélkedője, három trió vetélkedik egymással 17 órá­tól. Az elsőt nemzetközi szinten is ismert és elismert sportolók al­kotják: Farkas Péter birkózó, No- szály Sándor teniszező és Gyulay Zsolt kajakos neve valószínűleg mindenkinek ismerősen cseng. Bizonyára a legtöbben emlékez­nek még a második csapat tagja­ira is. Az egykori szolnoki sporto­lókat - Berkics László kosárlab­Farkas Péter már bizonyította: tehetséges pingpongos dázót, Köves Csaba vívót és Szendrei József labdarúgót - so­kan még ma is emlegetik. A har­madik gárdát a mai sztárok alkot­ják, mindhárman a labdát bűvö­lik. Antonio Alexe a kosár-, Mohi Zoltán a vízi-, Bendó Csaba a ké- . zilabdával kötött közelebbi isme­retséget, ám csütörtökön nem ezeket a képességeiket fogjak kamatoztatni. Ehelyett pingpong- labdát fújnak, kerékpároznak, asztalt szerelnek, de még hor­gászni is fognak - almára. A be­lépés ingyenes, minden néző egy- egy tombolát kap. A játékos szó­rakozás, az önfeledt móka és ka­cagás mellé így egy kis izgalom is társul, érdemes tehát kiláto­gatni a körcsarnokba. zekék az ügyet. Mostanra némileg változott a helyzet (szerencsére), és ebben Boros Tamásnak, az SZVSE tiszte­letbeli elnökének is oroszlánré­sze van, akit a minap beválasz­tottak a Liga elnökségi tagjai közé, és ami még ennél is nagy­szerűbb, ezáltal szavazati jog­gal bír az országos szövetség­ben. Tehát végre van olyan „embere” a szolnoki vízilabdá­nak, aki ott van a víz, bocsánat, a tűz közelében.- Mit profitálhat ebből a sportdiplomáciai sikerből az SZVSE? - kérdeztük a rendkí­vül széles látókörű vezetőtől.- Rövid távon egyelőre nem sokat, ám ha messzebbre te­kintünk, akkor minden bi­zonnyal már kézzelfogható eredményei is lesznek tényke­désemnek. Ami a legfonto­sabb, az elengedhetetlen in­formációkhoz ily módon első kézből juthatunk hozzá!- A nagyközönséget persze az izgatja: vajon mikor lesz eredményesebb a Szolnoki VSE?- Már most látok több biz­tató momentumot, elég, ha csak Pintér Zoli legutóbbi ökölpárbajára gondolok. Aki ilyen vehemensen szomjazza a győzelmet, az az én szemem­ben minden elismerést meg­érdemel. Szerencsére a társa­kon is egyre többször tetten érhető a határtalan győzni akarás, mely nélkül szerintem fabatkát sem ér a vérbeli profi játékos. (S. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom