Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

1995. december 2., szombat Körkép 5. oldal ________________NÉZŐPONT A hány zseb, annyi jó tett Advent: huszonnégy nap, amíg ké­szülhetünk a karácsonyra. Egy isme­rősöm mesélte, hogy gyerekkorában adventi Jézuska-ruhát készítettek pa­pírból. Huszonnégy zsebet vágtak rá. Ahány napon jót cselekedtek, annyi zsebet hajthattak föl. Minél „fodro­sabb” lett a Jézuska-ruha karácsonyra, annál nagyobb örömet jelentett. Bizonyára nagyon kevesen készülnek ma ilyen módon az ünnepre. Mégis: valahogyan rá kellene hangolódni - ezt mind­annyian érezzük. A szenteste előtti napok valamelyikén roham­tempóban vásárolni, fáradtan beesni 24-én este a fa alá - nem ez a legjobb módja az ünneplésnek. Készülni kellene. Egy ki­csit díszbe öltöztetni a lelkünket is. Egy kicsit magunkba nézni: mennyi jót tettünk szeretteinkkel, barátainkkal? Segítettünk-e mindig, amikor lehetőségünk volt rá? Tudtunk-e elég türelmet, szeretetet adni? Ajándékozni szép dolog. Karácsonyra illik is. De vajon ötlet­szerűen vásárolunk-e, vagy gondolkozunk rajta: az illetőnek mi okozna örömet? Ahhoz, hogy ezen eltöprengjünk, idő kell, csönd, elmélyülés. Arra gondolni, milyen ember, akit szeret­nénk megajándékozni, minek örülne, mi foglalkoztatja, merre fordult az élete. Készülni kellene az ünnepre lélekben is. A szeretetet, a meg­értést, a jóindulatot erősíteni magunkban és elfelejteni az irigy­séget, a rosszindulatot. De vajon alkalmas-e erre ma a világ? Amikor kemény harc folyik a pénzért és a pozíciókért, amikor egymást túlharsogva próbálnak emberek érvényesülni. Amikor az egész életünk ar­ról szól, hogy tülekedés van, indulatok feszülnek egymásnak, a világ zajos és erőszakos. Ebben a zűrzavarban talán a szokásosnál is nagyobb szükség volna egy eszmei Jézuska-ruhára, amelynek egy-egy zsebét fölhajthatnánk egy-egy humánus cselekedet után. És aztán szentestén ki-ki elgondolkozhatna azon, hány is gyűlt össze a 24 nap alatt. Harmincegy szzyoli csillag 1994. december 2-át írtunk. A Szolnok felé robogó 613-as számú gyors elérte a szajoli váltókat. Péntek este lévén, tömve volt: a főiskolákról, egyetemekről, középiskolákból hazafelé tartó diákokkal, hét végi alkalmi utasokkal, akik a szerelmük­höz, a rokonokhoz, a gyerekükhöz iparkodtak. A hatalmas sze­relvény száz kilométeres sebességgel szeretett volna elhaladni az állomás előtt, hiszen itt nem volt megállója. Sajnos, egy hi­bás váltóállítás következtében a mozdony és az utána követ­kező kocsi még átrepült az első vágányra, a második kupé leta­rolta, elgázolta az utasellátót, a kis várótermet. Talán megijedni sem maradt idejük az utazóknak, mert egyszerre sötét lett, rájuk szakadt az ég, a föld. Az utasok közül huszonkilencen itt fejezték be szűkre szabott földi létüket, ketten a kórházban haltak bele súlyos sérülése­ikbe. A kaszás nem válogatott: magával vitte a tízéves kislányt, a tizenhét éves fiút, gimnazistákat, az egymás elé siető szerel­mespárt, a főiskolás diákokat, a helyi nyugdíjast, akinek elug- rani sem maradt ideje a robogó veszedelem elől. Mindahányó- juknak a váróterem hideg kövén fejeződött be az utazása, noha a jegyük nem ide szólt. Harmincegy családhoz beköltözött a gyász és a szomorúság, mert valaki ettől fogva örökre hiányzik közülük. Nem teszi a fogasra a kabátját, nem hoz vizet a kútról, nem olvas az álló­lámpa előtt, és hiába mennek ki az esti járat elé, őmár soha nem érkezik meg. Ahová megérkezett, az egy másik világ. A hátra­maradottakhoz beszökött a mérhetetlen fájdalom. Mert ők, az élők is igazi áldozatok. Meg azok a vasutasok is, akik, vagy aki elfelejtette visszaállítani a váltót. Hiszen vannak helyek, ha úgy tetszik, szakmák, hivatások, ahol soha nem lehet hibázni, el­végre egyetlen tévedés ártatlan emberek életét követeli. Hallottam: a szajoli állomásról többen el akartak távozni. Ugyanis érkeztek a telefonok, a fenyegetések: ti is utánuk men­tek. Pedig a többiek nem tehernek erről a tragédiáról, sőt még aki vétkesnek találtatott, sem szántszándékkal okozott ennyi szenvedést. Nem mondtak fel, ott maradtak, dolgoznak, hiszen az élet megy tovább. Meg a vonatok is: kétszázharminc-két- száznegyven robog át, áll meg huszonnégy óra alatt a szajoli sí­neken. Szóval mindenki nem hagyhatja ott az állását, a vasutat, még akkor sem, ha ez a tragédia kitörölhetetlen. Majdnem kész az emlékmű: a beton égbolton harmincegy hulló csillag zuhan. Mindahány egy ember, egy lélek, egy sze­mély, akik azóta sajnos elérték a földet. Befogadta őket az örö­kös tanya Szolnokon, Törökszentmiklóson, Szajolban, Kisúj­szálláson, Debrecenben, Nyíregyházán, Cegléden, Bihamagy- bajomban. Emlékezzünk rájuk egy néma főhajtással, és legyen könnyű rajtuk az anyaföld. Béke poraitokra, szajoli harminc­ggygk D. Szabó Miklós A készülő emlékmű a tragédia helyszínén fotó: m. j. Nyolcvankilenc évesen még dolgozik Hogy mi lesz ebből1 Kutyaöv valamelyik nagyérdemű, de­rék négylábúnak Abádszalókra - mondja Millinghoffer Sándor szíjgyártó fotó: m. j. Bizony-bizony akad, aki har­minc-negyven évesen sem sokat lendít a háza, kertje körül vagy a szakmájában. Jobban szeret ücsörögni, tanyázni. Ez még érthető is, ha valakit betegsége, nyavalyája vitt erre, de hát nem ritka az a felnőtt sem, aki úgy ir­tózik a munkától, mint ördög a tömjénfüsttől. Millinghoffer Sándor Abád- szalókon még véletlenül sem tartozik az.előbbi kategóriába. Noha már a nyolcvankilencedi­ket morzsolgatja, szavaival élve ma is dolgozgat. Tavaly még dolgozott, lószerszámot készí­tett, most már csak dolgozgat. De azt aztán mindennap! Nevé­ből is kitetszik, hogy az ősei németek voltak. Székesfehérvár konyákéról kerültek a szőke Ti­sza mellé, ahol gyökeret vertek, otthont találtak. Az édesapja is szíjgyártó volt, a négy fia, köz­tük Sándor bácsi is az lett. Ment a kocsifényezés meg a kárpitos­ság is, de ő legjobban mégis a bőrök formálását kedvelte. Világéletében maszeknak számított, noha akadt földjük is vagy ötköblös. Tartottak lovat, tehenet, disznókat, aprólékot, szóval gazdálkodtak. Kunhe­gyesre, Karcagra, Kisújra, Kunmadarasra jártak vásárokra. Egy fia meg egy lánya szüle­tett, de már négy unokával és ugyanannyi dédunokával is di­csekedhet. Özvegy, a lánya főz rá, aki a szomszédban lakik. Ahogy mondják, még mindig olyan pontos, mint ahogyan a csillag megy az égen. És látni is lát, hiszen legújabban négy szemmel les. Igaz, az első kettő üvegből van, de jól szolgál. Hogy mi kell ehhez a szak­mához? Kitartás, szorgalom, mint mindenhez, azután erős kéz, pontosság, jó szem. Tizenkétezer körüli a nyug­díja, elégnek kell lenni, úgy osztja be. Segélyt még soha nem kapott, igaz, nem is kért. Amikor arról faggattam, mi a hosszú élet titka, és az, hogy tyúklépésnyire a kilencventől még mindig öveket, derékszíja­kat készít, így felelt: Mindig rendes kosztot ettem. No nem ilyen reformkonyhait meg zöld­ségeket, elvégre nem vagyok én kecske. Két hízót vágtam álta­lában évente, úgyhogy a hurkát, kolbászt, oldalast soha nem ve­tettem meg. No, meg a paprikás csirkét, esetleg a pörköltet. Elmenőben elárulja, keveset háborgatta eddig az orvosokat, de azért tud egy jó receptet. Reggel, ébredés után kell be­venni: három cent elég belőle, és a neve kisüsti szilvapálinka. Este, lefekvés előtt egy pohár házi vörösbor sem rossz orvos­ság. De számolni is tudni kell - nevet -, mert én egy pohárral említettem, nem hárommal vagy tizeneggyel. Egy biztos: ez a kúra Millinghoffer Sándor bácsinál bevált, hiszen nyolc­vankilenc évesen is teszi a dol­gát. Napról napra, hétről hétre, sőt így telik az év... D. Sz. M. Három a kéményseprő! Bizony annyi. A szólásmondás szerint egy belőle szerencse. Kettő: nagy szerencse. Három k...a nagy szerencse, már elné­zést, az első szóért. Esetünkben azt jelentette, hogy szóra bírtuk őket. Bővült a Lehel szervizszolgálata Amerikai felmérés szerint a vásárlóknak egy márkától történő elpártolása 65 száza­lékban a nem megfelelő szer­vizellátottság következmé­nye. A jászberényi Lehel gyár szer­vizszolgálatának továbbfejlesz­tésével az Electrolux már or­szágos szervizhálózatot hozott létre. A kötelező szervizellátást egyébként törvény írja elő. A tartós fogyasztási cikkek üzemben tartásához, illetve ja­vításához szükséges alkatré­szekről, tartozékokról, a gyártó, illetve az importőr az áru élet­tartama alatt folyamatosan kö­teles gondoskodni. A Lehel három saját és 99 szerződéses szervize a fagyasz­tókészülékek javítását a beje­lentést követő 24 órán belül el­végzi: A szervizek 70 millió fo­rint értékű alkatrészkészlettel rendelkeznek. Szeretnék elérni, hogy az ezredfordulóra egyti- zedére csökkenjen a meghibá­sodások száma. -scs­Mindez Tiszaszőlősön tör­tént, ahol éppen az egyik beteg társukat helyettesítették. A lel- kemre kötötték, írjam bele: a gázos kéményeket is ellenőriz­tetni kell. Egyébként mindahá- nyan kenderesiek, és hozzájuk tartozik a lakóhelyükön kívül Örményes, Szapárfalu, Bán­halma, Fegyvernek, Tiszabő, Kisújszállás, Tiszafüred. A rangidős Szűcs János, aki az ötvenhetediket tapossa. Két lánya van, sajnos most munka- nélküliek. Balogh Gyula har­minchat múlt, és a változatos­ság kedvéért neki is két lánya született. A középső korú Berta István két éve végzi mestersé­gét, és ő oly módon kilóg a sor­ból, hogy két fia, egy lánya szü­letett. A társai szerint maradt rá ideje, mert akkor még nem volt kéményseprő. Vidám fiúk ők egyedül, meg így együtt is. Ki­derül, szilveszterkor János pezsgőt iszik, Gyula meg István csak kölyökpezsgőt. Hogy mit csinál egy ké­ményseprő, ha találkozik egy másikkal? Szerencséje lesz, azt gondolják. Kivéve, ha egymással futnak össze, mert tessék mondani: mi abban a szerencse, hogy egy helyütt dolgoznak és egy településen élnek? D. A három kéményseprő: Szűcs János, Berta István és Ba­logh Gyula 1996-ra az embereknek több pénzt kíván, hátha abból nekik is több jut fotó:M. j. KITE MIKROÖNTÖZŐ RENDSZERÉRE 1995. november 27-től - december 21-ig! A KITE Rt. csepegtetők, miniesőztetők, kis- és közepes teljesítményű esőztető szórófejek és kiegészítő berendezéseik kedvezményes vásárát hirdeti meg. A kedvezmény egységesen 25 %. A kedvezményes vásár azonnali pénzügyi teljesítésre vonatkozik, a készlet erejéig. cím: KITE Rt. Öntözési Üzletág, Mikroöntözés 4181 Nádudvar, Bem J. 1-3. Telefon: 54/480-401/ -328 mellék Fax: 54/480-502 Kezdet és jubileum A megyei levéltár új kiadványai Tizedik kötetéhez érkezett a me­gyei levéltár rangos sorozata, a Zounok. A Zádomé Zsoldos Má­ria szerkesztette könyv az előző­ekhez hasonlóan e tájegységek múltjának széles köréből merít, az ókortól századunk közepéig. Cseh János egy római kori sü­tőkemence föltárásáról, Papp Izabella a szolnoki református egyházközség megalapításáról, Elek György a karcagi templom építéséről ír. A jászkun törvé­nyeknek a mindennapi gyakor­latban történő érvényesüléséről szól Örsi Julianna írása, Vadász István tanulmánya pedig a közép- Tisza-vidéki mezővárosi lakos­ság XIX. századi házassági kap­csolatait elemzi. Tolnay Gábor a Nagyatádi-féle földreformnak a földárakra gyakorolt hatásával, Zádomé Zsoldos Mária pedig a két világháború közötti időszak­ban a megyében folytatott egész­ségvédelmi és gyógyító tevé­kenységgel foglalkozik. A kötet nagyobb részét az Adattár tölti ki, ebben Benedek Gyula, Cseh Géza, Bagi Gábor, Szikszai Mihály és Oroszi Sándor dokumentumokat ad közre, rövid tanulmányok kíséretében. A forráskiadás láthatóan fontos része a megyei levéltár munkájá­nak. Ezt bizonyítja, hogy most új forrásközlő kiadványsorozatot is útjára bocsátott a levéltár A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levél­tár Közleményei sorozatcímmel. Az első kötet Cseh Géza mun­kája, címe: A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása (1782-1785), s mint arra a belső címlap utal, a könyv a terület ka­tonai szempontú leírását tartal­mazza. A kötet, mint arra a be­ajánló előszó is felhívja a figyel­met, történészeknek, főleg had­történészeknek, a közlekedéstör­ténet művelőinek, helytörténeti kutatóknak közöl hasznos infor­mációkat, de minden érdeklődő haszonnal forgathatja. A forrás használhatóságát eligazító előszó segíti. Szavalóverseny Tiszaszentimrén A tavalyi év sikere után ismét megrendezték Abádszalók, Ti- szaderzs, Tiszabura, Tiszasző- lős, Kunmadaras, Tomajmonos- tora és Tiszaszentimre hét isko­lájának körzeti szavalóversenyét a szentimrei művelődési házban. A versenyt szervező és bonyo­lító helyi általános iskola kollek­tívája öt kategóriában hirdette meg a tanrendhez igazodó ve­télkedőt. A verselő Ki mit tud? azt bizonyította, hogy a növekvő követelmények és színvonal mi­att egyre nagyobb presztízse van az itt szerzett első helynek. Türke Jánosné, a Karcagi Gyermekház vezetője elnökle­tével dolgozó zsűri az értékes tárgyjutalmak mellett elismerő oklevéllel jutalmazta a kategóri­agyőzteseket: Patócs Mihályt (Kunmadaras), Szokolai Kata­lint (Tiszaszentimre), Balogh Editet (Abádszalók), Fazekas Ilonát (Tiszaderzs) és Gazsó Mihályt (Abádszalók). -p­Az egészség napja Az AIDS világnapja alkalmából a karcagi Kováts Mihály Általános Iskolában tegnap egészségnapot tartottak. Az 5-6. osztályosok akadályversenyen mérték össze tudásukat, ahol számot adtak a bőrünkről tanultakról, az egész­séges táplálkozásról, a fogmosás szabályairól éppúgy, mint a moz­gásszervek betegségeiről. A hetedikesek a sportolást vá­lasztották, a legnagyobbak pedig dr. Zsurka Erzsébet gyermekor­vos és dr. Ferencz Reiff Anikó bőrgyógyász előadását hallgatták meg a mentálhigiénéről, a káros szenvedélyek veszélyeiről, vala­mint az AIDS-ről. Mogyorósiné Löki Györgyi kozmetikus a pu­bertáskori gondokról szólt. A pedagógusok „egészséges” ajándékokkal (gyümölcs) ked­veskedtek a gyerekeknek, melyet a városi Vöröskereszt és a diák­önkormányzat vásárolt- -de-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom