Új Néplap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-23 / 275. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. november 23., csütörtök A Holt-Tarna I—II. szakaszán A harcsák, busák egyelőre megúszták November 4-én megjelent la­punkban „Aramtalanított” nagyhalak címmel tette szóvá munkatársunk, hogy a jászdó- zsai Tamamenti Horgászegye­sület vezetősége - a tagok tudta nélkül - döntött arról, hogy lehalásszák (egy vállal­kozó segítségével, árammal) a nagy harcsákat és busákat. Tő sér Sándor, az egyesület elnöke és Szabó Attila gazda­ságvezető válaszolt a cikkre. Tulajdonképpen a vezető­ség határozata nem volt titok - írták levelükben mert az ülésre a tisztségviselőkön kí­vül meghívtak más horgászta­gokat is. Levelükben hangsú­lyozzák: többek kérésére akarta a vezetőség a ragadozó harcsáktól megszabadítani a Holt-Tama I. és II. szakaszát, hogy a horgászok foghassák ki a 700-800 ezer forintért telepí­tett halat. Kapitális méretű ra­gadozó halak léteznek, az ed­digi fogások is ezt bizonyítják. A lehalászást végző vállal­kozó ugyanannyi súlyú mére­tes pontyot, adott volna cse­rébe, mint a ragadozó halak súlya. Az állítással szemben - egy személyt kivéve - sem szóbeli, sem írásbeli kifogás nem érkezett a lehalászással kapcsolatban. Miért hiúsult meg mégis a lehalászás? A vízszivattyú elektromos vezetékét ismeret­len személyek levágták és el­lopták, így a lehalászás tech­nikailag lehetetlenné vált. „A lehalászás egyébként szakmai­lag kipróbált módszer, melyet az informátor biztosan nem is­mer, a cikkből ugyanis ez derül ki. A vállalkozó anyagi felelős­séggel végezte volna ezt a mun­kát, üzletileg korrekt, tisztessé­ges módon..." A cikkben említett őszi hal- telepítés október 27-én megtör­tént, 833 ezer forint értékű, 42 mázsa hal került a vízbe. A ve­zetőség a továbbiakban is a tagság véleményét, akaratát képviseli - a demokrácia meg­sértése nélkül, ugyanúgy, mint eddig tette - zárul a horgász­egyesület vezetőinek levele. * * * Kár, hogy a levélírók önmaguk­ban sem döntötték el, hogy végül is kinek a nevében folyt volna a lehalászás. Ugyanis egyik helyen még „számos tag kérésére" csap­tak volna le a „nagyragado­zókra” , majd másutt - önmaguk­nak ellentmondva- arról szólnak, hogy elsősorban a vezetőség akarta megtisztítani a harcsáktól a vizet. Topábbra is jogos a kér­dés: vajon mennyien tudhattak erről az egyesületi tagok közül? Vagy a vezetők fölébe nem jutott el az a hír, mely szerint aláírás- gyűjtés is indult a tagok között a lehalászás ellen, s azt a megkér­dezettek közül igen sokan aláír­ták? A további gyűjtés csak az akció „akadályoztatása” miatt maradt el. Természetesen nem akarok belebonyolódni a har­csa táplálkozásbiológiájába, de tény és való - s az agrár­egyetemen is így tanultuk -, hogy a harcsa a fehérhalállo­mány szabályozásában játszik fő szerepet, s nemes halból minimális mennyiséget fo­gyaszt, akkor is csak a kiseb­beket - nem pedig a betelepí­tett 2-4 kilós pontyokat és amurokat. (Tisztelettel aján­lom figyelmükbe e témáról dr. Székely Adám A harcsahorgá­szat kézikönyve című müvét, il­letve a Blinken nemzetközi horgászmagazin I. évfolyamá­nak 2. számát, amely szinte teljes egészében a harcsával foglalkozik. Ez utóbbiban ol­vasható a „Féljünk-e a falánk harcsától?” című írás is, amelyre a válasz határozott nem!) A cikkben szó volt a bu­sákról is, ezeket vajon miért nem említették a levélírók? És még valami: továbbra is fenn­tartom azon állításomat, mely szerint ezeket a kapitális hala­kat - bár tudtommal az ottani legnagyobb harcsafogás, egy 15 kilogrammos példány közel sem tekinthető kapitálisnak - mégis csak inkább a minden áldozatot - ezek között anyagit is - vállaló horgászok foghas­sák ki, nem pedig egy (amúgy szakmailag és üzletileg kor­rekt) lehalászó vállalkozó. B.Gy. Önzetlen emberek Október 28-án rendeztük meg az „Adj, hogy örüljenek gyer­mekeink” óvodai alapítvá­nyunk már hagyományosnak mondható őszi bálját. A Béke Mgtsz kényelmes ebédlőjében a szolnoki Céco együttes gon­doskodott a megfelelő hangu­latról. Az ízletes vacsora Czakó Kálmán, Dögéi Károly és Négyesi János hozzáértését dicsérte. A hangulat a tombo­lahúzás alatt hágott a tetőfo­kára, amikor az értékes tár­gyak gazdára találtak. Mindez nem vált volna lehetségessé vendégeink és támogatóink segítsége nélkül, akik már évek óta patronálnak bennün­ket. Köszönet érte mindenki­nek! Banka Erzsébet, a török­szentmiklósi Hámán Kató úti tagóvoda vezetője hatvan (!) magánszemélyt, illetve üzletet, bt.-t, rt.-t, kft.-t sorolt fel támo­gatóként, a teljes névsor közlé­sét kérve. Gondoljuk, elnézi nekünk, ha eltekintünk a hosz- szas felsorolástól. Meggyőző­désünk, hogy az önzetlen ada­kozók nem népszerűségvágy­ból segítik az intézmény(eke)t. * A Tiszapüspökiben lakó Komá­romi Sándorné (Halász Margit) a szolnoki MÁV-kórház I. bel­gyógyász főorvosának, dr. Tar­ján Péter főorvos úrnak, dr. Ke­lemen Éva adjunktus asszony­nak, az osztály valamennyi dolgozójának, ápolójának kö­szöni odaadó, áldozatkész munkáját, amelyben édesanyját részesítették. Világjáráson Tószegi fiatalok és idősek A bábosok vidám csapata November elején Egerben, az amatőr gyermekbábosok országos fesztiválján jártak a tószegi gyerekek. Ők képviselték szűkebb pát­riánkat tizenöt megye háromnapos, színes rendezvényén. Mara­dandó élményeket szereztek a nézőknek, jó barátságok születtek a fesztiválon. A tószegi Pinokkió bábcsoport eddig is eredményesen működött, de az egri szereplés újabb lendületet ad a további sike­rekhez. A fesztiválon rangsorolták ugyan a csoportokat, de mint ahogyan azt a bábcsoport vezetője elmondta, itt nem voltak veszte­sek, csak győztesek. A fesztiválon való részvétel pénzbe került; támogatókat kellett keresni. Szerencsére ezúttal is akadtak segítők. Köszönet a tószegi önkormányzatnak, az iskolának, a Tószegi Ifjúságért Alapítvány­nak, a Mezőgép tószegi gyára igazgatójának, a Protect Bt.-nek. Az idősebb korosztály is megmérettetett november 11-én. Gyo- maendrődön jártak, ahol területi vers- és prózamondó versenyt szerveztek Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugdíjasklub­jai részére. A majd’ negyvenes mezőnyben Luzsányi Ferencné versmondásban ötödik, Vincze Istvánné prózamondásban második helyezést ért el. Gönczi Lajos Hat megye petíciója A mezőgazdaság jövőjéért Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szol- nok és Pest megye Kisgazda Szövetsége november 4-én Szolnokon tartott gazdafórumot. A résztvevők petíciót fogalmaztak, és ’95. no­vember 14-i dátummal elküldték dr. Orosz Sándornak, a mezőgazda- sági bizottság elnökének. A hat megye Kisgazda Szövetsége szakér­tői bizottsága,állította qssze az ötoldalas, jß^pontba fogMy^d- ványt, amelynek beterjesztője: Dinka Tibor, a Kisgazda Szövetség országos ideiglenes koordinátora és Guth Sándor, Jász-Nagykun- Szolnok megye Kisgazda Szövetségének elnöke. A tanácskozást az tette szükségessé - olvasható a petícióban hogy a torgyánista FKGP már nem képviseli kellően a gazdatársada­lom érdekeit. Úgy látják: a földtulajdonosok érdekei kívül rekedtek a Parlament falain. A 13 pontban a mezőgazdaság gondjai mind-mind megtalálhatók. Rámutatnak: pártpolitikai megfontolásoknak, egyéni ambícióknak engedve nem szabad országunkat az EU-ba erőltetni. A tanácskozáson részt vevők nem értettek egyet Lakos László minisz­ter állásfoglalásával, amely november 11-én a Magyar Nemzetben is megjelent. A hat megyét képviselő kisgazdaszövetségek véleménye: a gazdákon kell(ene) kölcsönökkel segíteni. Foglalkozik a beadvány az aszálykárokkal, a jövő évi iparpolitika kidolgozásával, a hazai mezőgazdaságigép-gyártással, az alkotni kész szellemi műhelyek szerepével, a tőkehiánnyal küszködő gazdatársadalom talpra állítá­sával. Szó van benne a földek nyilvántartásának kuszaságáról. Az egyik pofit azt taglalja: mit várnak a kisgazdaszövetségek a nemzeti elkötelezettségű polgári pártok parlamenti képviselőitől; megfogal­mazza, hogy a mezőgazdaság pártfogása százezernyi, kevésbé kép­zett munkanélkülinek jelentene tartós kenyérkeresetet. Az „utalvá­nyért”, a „zsebből” idegenek által vásárolt földek ügye is terítékre ke­rült. Magyar földet kizárólag magyar állampolgár birtokolhat - fo­galmaztak. Ráirányítja a figyelmet a beadvány az exporttámogatások elosztására, a betakarítás időjáráson kívüli tényezőire. Felvetik a hús­termelő kisgazdaságok kínlódásait, kényszer szülte vergődéseit, a földművelési tárca „nagyvonalú” döntéseit, a kamarai tagsági vi­szony kérdéseit. Nehezményezik a petíció megfogalmazói a vidék mellőzését, ahol a tavaly ígért támogatás nem érezhető. Kifogásolják a francia tejet, a többi, silány értékű, agyonreklámozott élelmiszert, a népélelmezési kiadások inflációját, és még egy sor gondot tárnak a mezőgazdasági bizottság elnöke elé. Ez a felvétel 1933-ban Tiszaföldváron készült Dékány Sándor pénzügyőr és Szabó Juliska esküvőjén. A menyasszony ma is él. A násznép közöd van két matrózruhás kislány: bal oldalon Demes Erzsébet, Száva Edit pedig a fátylat tartja - jobbról. Napjainkban mindketten aranydiplomás pedagógusok. A képet őrzi és beküldte: Csömör Ferencné (Száva Edit) Küldjön egy képet! Emlékezetes családi esemény Tucatnyian panaszkodtak A Jobcontact Bt. válasza Október J2-i lapunkban több levelet dolgoztunk fel Megáll az ész! - Mellékfoglalko­zás (?) balekoknak címmel. Olvasóink többsége a nyír­egyházi székhelyű Jobcontact Bt.-vei került „üzleti kapcso­latba”. Az említett újságot el­küldtük a bt.-nek, s ahogy ígértük, a választ - amelyet Gyuris Tibor ügyvezető kül­dött - közreadjuk. ... Ami a cikkben megjelent észrevételeket illeti, annak első felét kikérjük magunk­nak, hiszen mi minden alka­lommal az átvételtől számított egy héten belül postázzuk az információs anyagot. Arról a legkevésbé mi tehetünk, hogy már a csekkeket késéssel ve­hetjük át, vagy név és cím nél­pl a nÚ í{mWH: ,. kel találkozunk a pénzutalvá­nyok feldolgozása során. Az sem a mi hibánk, hogy a fel­adás után küldemények eltűn­nek, vagy „címzett ismeret­len" felirattal érkeznek visz- sza. A cikkben véleményének hangot adó hölgynek és sors­társainak csak annyit tudok ígérni, hogy amennyiben le­vélben vagy telefonon megke­res bennünket, úgy készséggel elküldjük részére ismételten a tájékoztatót. Ami a szociális hátránytól szenvedő jelentkezőket illeti, megpróbálunk velük szemben maradéktalan eleganciával és megértéssel viseltetni, ezért a jogos hátrány mérlegelése után minden alkalommal visz- szatérítjük költségeiket, de tő­lük sem tudunk gyenge minő­ségű árut visszavásárolni. Ami a Fejér megyei rágal­mazást illeti, mi a 350 Ft-ért soha nem küldtük más címét, pláne nem egy Fejér megyei úrét, akiről először a cikkből szereztünk tudomást. Mi csak és kizárólagosan a saját háló­zatunk kiépítésére keresünk bedolgozókat és már nem fog­lalkozunk közvetítéssel, és soha nem is foglalkoztunk 350 Ft-os áron. Sajnálom, hogy ezt is megpróbálták egy kalap alá véve tevékenységünkkel, rövid úton elintézni, holott a hölgy problémája valóban némi megértést és odafigye­lést kívánt volna. A forrás bennünk van... A szolnoki Humán Szolgáltató Központ támogatásával működő, tartósan munka nélküliek önsegítő csoportja tagjaként köszönöm Varga Tamás úrnak, a csoport vezetőjének és kolléganőjének. Ko­vács Andreának s a különféle szakterületekről érkező előadóknak szakmai tudásukat, emberségüket. Fáradhatatlan munkájukkal se­gítik boldogulásunkat, minden korosztály előtt nyitottan működte­tik csoportunkat. Szakmai tanácsot kapunk, ám a további segítség- nyújtás ennél sokkal több: irányításukkal megleljük magunkban azt a forrást, amely elvezet a munkára találáshoz, gondjaink meg­oldásához, a szakmai sikerhez. Juhászné L. E., Szolnok Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Az oldalt szerkesztette: Farkas Ferencné Fűtéskorszerűsítést fontolgatók figyelmébe Felemelték a háztartási tüzelőolaj árát. Néhány an a „szőkítéssel” nagy kárt okoz­tak a népgazdaságnak, maguknak óriási bevételt szereztek. A csalás levét igyák meg a becsületes emberek, akik előreha­ladnának, ha engednék őket. - így kezdte levelét egy szolnoki olvasónk (névvel, címmel!), aki azt kérte: közöljük sorait, okuljanak belőle azok, akik pénz nélkül fű­téskorszerűsítést fontolgatnak. A családommal elhatároztuk, hogy korszerűsítjük a fűtést; OTP-kölcsönt kérünk. Augusztusban az önkormány­zatnál és a Tigáznál azt mondták: vár­junk egy rendeletre, amely kedvező le­het nekünk. Vártunk. A rendelet szerint az önkormányzatok támogatást adnak a HTO-val fűtőknek és a korszerűsítést vállalóknak. Ezután jött a tervező, felmérte a tere­pet; rajzolt, engedélyeket szerzett be. Mi térképet és tulajdoni lapot készíttet­tünk, befizettük a területfejlesztési hoz­zájárulást. Örültünk az október 26-ai önkormányzati határozatnak: aki szoci­álisan rászorul, támogatást igényelhet. November első napjaiban megkaptuk a költségvetést is. Egy köteg irattal be­mentünk az OTP-be. Kivárva sorunkat, előadtuk jövetelünk célját. A hölgy la­pozgatott a papírhalmaz között, majd közölte: túl magas a költségvetés, le kell belőle „faragni”; ők legfeljebb 150 ezer forintot tudnak adni. A kölcsönigénylő nyugdíjas. A két gyermeke - mivel van jövedelmük - egyenesadós. Mégis: vigyünk még két kezest, akiknek nincs tartozásuk az OTP-nél, s 20 ezer forint felett van a jö­vedelmük. Kell még a biztosítótól fede­zetigazolás; oda fizessünk be 500 forin­tot. Nyissunk folyószámlát, és a tulaj­doni lap ne legyen 30 napnál régebbi. (A birtokunkban lévőt október 12-én keltezték, tehát még négy napig érvé­nyes volt!). A hölgy azt is közölte: a kölcsön átfutási ideje 30 nap. Tehát ha mindent beszerzőnk, akkor sem lesz gázfűtés, mert azt a fránya házat még­sem tudjuk a fővezeték közelébe tolni, hogy ne kelljen annyi cső. Ha az OTP- től kapott pénzből megvesszük a veze­tékeket és még néhány apróságot, akkor is még hiányoznak a konvektorok... Tegyük fel, minden feltétel adott. Az önkormányzathoz akkor sem tudjuk be­adni támogatási igényünket, mivel ott no­vember 30-a a határidő, és csatolni kellene az OTP-től felvett kölcsön igazolását. Tu­dom, a pénz nem játék, de azok, akik már az előkészületekre 30 ezernyit kifizettek, valószínűleg komoly szándékkal keresik fel az OTP-t. Most itt állunk a tél előtt egy halom pa­pírral, rajtuk megszámlálhatatlan pecsét­tel, de sajnos, ezzel még nem lesz meleg a lakásban. Több hirdetést is olvastunk, hogy magánszemélyek kölcsönt adnak, de mi hivatalos úton akartunk eljárni, mégis ráfáztunk. Mondják, van ebből kiút? A la­birintus közepén arra az elhatározásra ju­tottunk, hogy olajfűtésre kérünk támoga­tást. És ha már a pénztárcánk nem bírja el az olaj árát, betérünk valamelyik OTP- fiókba vagy bankba melegedni, hisz ott van pénz fűtésre. Ezúton kérem az alkal­mazottakat, ne dobjanak ki. Nem bántunk senkit, elleszünk csendben, a melegben. Parktakarító akció. A jászjákóhalmi önkormányzat elhatározta, hogy saját testületének parktakarító akciójával hívja fel a lakosság figyelmét környezete rendbetételére. A havazásba hajló novemberi vasárnapon „határozatképesen” jelentkeztek munkára: tizenháromból kilencen. A képen az I. világháborús emlékmű parkjánál Fodor István, Muhari József, Bencsik Ferenc, Fodor István Ferenc polgármester, Csipe János alpolgármester, Murzsa Miklós, Terjéki Pál, a bakon Gyurkó István képviselők. Hiányzik a képről dr. Witt- rédi János képviselő, aki a községháza parkjában tevékeny­kedett. Lendvai Miklós - betegsége miatt - anyagilag támo­gatta äz akciót. Vallják: fölösleges szöveg helyett többet ér a példamutatás. - doris - fotó: katona János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom