Új Néplap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-07 / 261. szám

995. november 7., kedd 3. oldal Hazai Tükör ShiSr Bronzérem a modellversenyen \ dr. Pethö László főiskolai ta­lár kezdeményezésére létrejött (ászsági Évkönyv Alapítvány larmadik kötetének megjelente- :ésére készül. A hagyományok­nak megfelelően karácsony előtt már kapható lesz, ötletet adva ez­zel az ajándékozásra. Az idei évkönyv összeállításá­hoz a legnagyobb téma a jászok világtalálkozója. A szerkesztők teljes teljedelemben közlik a vi­lágtalálkozó megnyitásán, július 29-én elhangzott ünnepi beszéde­ket. Történelmi dokumentummá lényegül dr. Magyar Levente polgármester, Göncz Árpád köz- társasági elnök, dr. Kis Zoltán parlamenti képviselő, Morteza Saffari Nantazi nagykövet, Csoóri Sándor, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke és Czettler Antal történész beszéde. Az évkönyv História, Jelen és jövő, valamint Kitekintés fejeze­teket tartalmaz még. A Jászsági ÁFÉSZ 50 éves jubileumát is megörökíti. Érdekes az az interjú is, mely Csányi Sándorral, az OTP elnök-vezérigazgatójával készült jász mivoltáról. A kötet­ben olvashatunk a ’94-es helyha­tósági választás elemzéséről, az önkormányzati adóztatás tapasz­talatairól. Figyelemre méltó F. A. Scheu- rer interjúja, hisz neki is nagy sze­repe van abban, hogy svájci be­fektető valósítja meg a telefonfej­lesztést a Jászságban. A Jászsági Évkönyv szerkesz­tői kedvezményt adnak, ha no­vember' végéig megrendelik az idei kötetet. A könyv ára 700 fo­rint lesz, de a megrendelőknek csak 600-ért adják. Csekket az Új Néplap jászberényi irodájában, a Bercsényi út 5. alatt kérhetnek, vagy minden jászsági település könyvtárában. Agrárkamara és terméktanácsok A Magyar Kereskedelmi és Ipar­kamara nem ért egyet azzal, hogy az agrárkamara terméktanácsként is elismerhető legyen. Ezt Tolnay Lajos, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke fejtette ki Du­nai Imre ipari és kereskedelmi mi­niszterhez út levelében. Mint ismeretes, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt olyan értelemben kívánják módosítani, amely lehetővé tenné, hogy az ag­rárkamarai osztályok is termékta­nácsi funkciókat láthassanak el. Ezt a módosító javaslatot az Or­szággyűlés Mezőgazdasági Bi­zottságában is támogatta a képvi­selők többsége. A parlamenti vég­szavazás a módosítással kapcso­latban még ezen a héten várható. Tolnay Lajos levelében kifejti: a módosító javaslat valójában a je­lenleg működő terméktanácsok­nak az agrárkamara által szervezett terméktanácsokkal való kiszorítá­sát célozza. Amennyiben ugyanis az agrárkamara vagy annak osztá­lyai képezhetnek terméktanácsot, sérül az arányos szavazati jog is, mert a kereskedők és a feldolgo­zók nem tagjai az agrárkamarának. íme, a ruhaiparig hölgyek alkalmi, délutáni öltözetben FOTÓ: M. J. A hét végén első ízben rendezték meg Székesfehér­várott, az Ár­pád Szak­képző Iskolá­ban a ruhai­pari szakkö­zépiskolák or­szágos mo­dellversenyét. A bemutatott ruhák egyrészt a szponzoroké voltak, más­részt a jövő század divat­ját a szolnoki iskola szakok­tatói, manö­ken diákjai tervezték, szabták, Vargáné Kozma Edit tanárnő vezetésével. A nagy seregszemlén részt vett a Rotschild Divatház Budapestről, Várpalota, Kaposvár, Keszthely, Dabas stb. hasonló iskolái. A tíz szolnoki ruhaiparis hölgy és a két úr remekül szere­pelt, mert az ösz- szesítésben a harmadik helyet szerezték meg. így meghívták őket egy tavaszi nagy ruhabemuta­tóra. Mellesleg a szolnoki verseny­zők kaptak egy fényképezőgépet, ötezer forintos vásárlási utal­ványt és a harma­dik helyet bizo­nyító oklevelet. A felkészítésben az iskola vezetése sokat segített, a szakoktatókkal együtt. A felké­szítő tanárnőtől és a direktor úrtól eddig meleg kézfogás járt. De hát ahogy a szólásmondás tartja, ami késik... d. sz. m. Településeket! zárt el a külvilágtól a hó A legtöbb bosszúsággal a négyes főút Szajol és Kisújszállás közötti szakaszán kellett megküzdeniük a közlekedőknek, rendőröknek, tűz­oltóknak, mentőknek és a közúti igazgatóság embereinek egyaránt. Még tegnap délután is akadtak olyan útszakaszok, amelyeken nem lehetett közlekedni. Például a 46-os úton Törökszentmiklós-Me- zőtúr között és Kisújszállás-Túr- keve-Mezőtúr útvonalon. A közutakhoz hasonlóan Kisúj­szállás térségében kellett a legtöbb akadállyal megbirkózniuk a vas­utasoknak is. Szolnokon az állo­más területén is voltak váltóállítási gondok a folyamatos hófúvás mi­att. Sajnos - főként a Hajdú-Bihar- ból és Békésből érkező szerelvé­nyeknél - jelentős késéssel kellett számolniuk az utasoknak. Az „idő- eltolódás” esetenként a 60 és a 140 percet is elérte. A rendkívüli időjárási körülmé­nyek a mentők munkáját is befo­lyásolták. Örményesen történt egy agyvérzéses eset, ahova az áthatol­hatatlan hóakadályok miatt egysze­rűen nem tudtak eljutni. A rendőrség közlekedési szolgá­lata - kisebb koccanások ellenére - személyi sérüléssel járó balesetek­ről szerencsére nem tudott tájékoz­tatást adni. Munkájuk legnagyobb részét a forgalom szervezése, irá­nyítása tette ki. Hóügyelet Szolnokon A havazás és a felerősödött szél miatt Szolnokon hétfő reggelre ki­sebb, átmeneti közlekedési zava­rok keletkeztek - hallottuk egye­bek között tegnap a szolnoki vá­rosházán, a hóhelyzetet elemző saj­tótájékoztatón. Á tömegközlekedésben a 6-os és 6Y-os járatok vonalán, valamint a Széchenyi városrészben adódtak gondok. Áz utak sózása vasárnap délután megkezdődött, és hétfőn kora reggeltől tíz hóekéző tette dolgát. A délelőtti ellenőrzés sze­rint a főbb közlekedési és a közin­tézményekhez vezető utak, illetve Hajnali helyzetkép Kenderesnél fotó; b. s. a tömegközlekedési járatok útvo­nalai jól járhatók. Nehezebb a köz­lekedés viszont a 442-es úton, a Vörösmező, Krúdy és Gorkij uta­kon. A gépek mellett harmincötén a kézi hóeltakarításban segédkez­tek, s 21 köbméter sót szórtak ki. A városházán megalakult egy hattagú, havas teendőket irányító stáb, amely számos szervezettel tart kapcsolatot. Ugyancsak a vá­rosházán ad szolgálatot a hóügye­let, mely reggel 6-tól este 8-ig a 424-426-os, illetve a 06/60-303- 492-es telefonszámokon érhető el. Egyben felhívták a szolnokiak fi­gyelmét arra, hogy saját ingatlanuk környezetében a rendszeres síkos­ságmentesítést végezzék el. Ezt a tevékenységet számukra az ön- kormányzat rendelete is előírja. Késtek a járatok Karcagon a váratlanul lehullott nagy mennyiségű hó a közleke­désben nem okozott jelentős fenn­akadást. A város főbb útjait két to­lólapos géppel és egy sószóróval takarítják, s az önkormányzat köz­útjait, járdákat, a nagyobb keresz­teződéseket 45 közhasznú munkás tisztítja. A városban csak kisebb csúszásos esetek voltak. A Volán járatait már inkább érintette a ha­vazás. A Budapest-Záhony vona­lon közlekedő vonatok is késtek 30-120 percet. Gondot okozott a váltók tisztítása, ezért berendelték a szabadnapos dolgozókat is. A felsővezeték belengése miatt Kar­cag és Püspökladány között 120 km/h helyett csak 60-as sebesség­gel mehettek a vonatok. Keresztbe fordult kamion Tiszafüred vonzáskörzetében szerencsére sem rontotta a baleseti statisztikát a hirtelen beköszöntő tél. A 33-as főúton egy megcsúszott kamion okozott nagyobb gondot, hiszen keresztbe fordulva az úton lezárta a forgalmat, ami miatt több kilométeresre duzzadt a várakozó autók sora. A hóátfúvások miatt ezen szaka­szon sokáig csak egy sáv volt jár­ható. Az autóbusz-állomásról még minden járat elindult reggel, de már nem mind érte el úti célját. A kora délutáni órákra azonban mind a főutakon, mind az összekötő uta­kon visszaállt a rend. Földvárra se ki, se be A második ember hónap embere­sen érkezett a Tiszazugba. Kun- szentmártonban 30-40 közmun­kásnak kellett lapátokat ragadni, mire megtisztították a város főbb útjait. Az alapellátás biztosított volt a városban, különösebb fennaka­dás nem történt. Igaz, Csépáról és Szelevényről nem érkeztek be a dolgozók a buszjáratok elmaradása miatt, s a szakközépiskola is nélkü­lözte a bejáró tanulók jó részét. Tiszaföldváron a hajnali és kora reggeli órákban se ki, se be nem lehetett jönni busszal. Száraz utak a Jászságban A korai tél a Jászságban is megmu­tatta magát. Aztán, ahogy jött, el is illant. Az enyhe idő felszárította az utakat. Közérzetünk A legjobb mégis itthon Rossz a közérzete az ország lakosságának, nagyon rossz. A győz­tes pártok választási ígéretei nem nagyon akaróznak a megvaló­sulás útjára lépni. Sok a munkanélküli, elfogyott a tartalék, nőnek az árak, nyakunkon a hideg. Ez mind igaz, az égvilágon semmi túlzás nincs benne. Mégis azt mondom, ha valaki a felsoroltak el­lenére viszonylagosan jól akarja magát érezni itthon, javaslom, nézzen részt a volt szocialista országok bármelyikében - talán a cseheket és az egykori NDK-t kivéve. Mert mi a hét végén egy kunhegyesi csoporttal szétnéztünk Szerbiában, jobban mondva a Vajdaságban, ahol több mint fél­millió magyar él. Akarom mondani: élt. Szabadkára és környé­kére 1991 óta tizenötezer szerb érkezett, és - micsoda véletlen - ugyanannyi magyar távozott. Főleg hozzánk. Ez az egyik szo­morú sajátosság. A másik: ebben a háború sújtotta országban drága, nagyon drága az élet. Azt már csak mellesleg írom le, hogy a legtöbb helyen nincs fizetés. Vannak üzemek, szövetkezetek, cégek, ahol az idén most novemberben fizettek először. Hogy miből tartják el magukat ezek az emberek, akik a hetve­nes években másféle életmódhoz szoktak? Csencselnek; kocsiso­rok várakoznak a határnál: kell a banán, a vécépapír, a szaloncu­kor - szóval sok minden. Azután a cégek azt adnak munkásaik­nak, amit tudnak. Mondjuk húst, kenyeret, egy jókora hízót, né­hány mázsa fát. Azt nem sikerült kideríteni, hogy a temetkezési vállalat vagy az anyacsavargyár milyen természetbeli juttatásokat nyújt alkalmazottainak. Nincs pénz, nincs dinár, elviszi, megeszi a háború. Viszonylag jól azok élnek, akik kertes házaikban csirkéket, hízókat tartanak és a jó földeken megterem a kukorica meg a krumpli is. Szóval fokozódó szegénységünk ellenére most mi vagyunk szemükben a tehetősebb polgárok. Mellesleg csodálatosan fogadtak bennün­ket, ehettünk, ihattunk, nem szenvedtünk hiányt sem az asztalok­nál, sem szeretetben. Láttuk, élni akar a kinti magyarság, meg a többi nemzetiség is, és bizony a jelenleginél több (politikai) se­gítséget várnak, éppen soros országvezéreinktől. Mert ott élnek évszázadok óta, és ott szeretnének maradni még évszázadokig. Azért jó volt hazajönni a hóvihar előtt egy háború szabdalta, ezer sebtől vérző országból... D. Sz. M. Miss Universe Hungary Szolnoki szépség a döntőben Összecsaptak Észak-Magyarország legszebb és legbátrabb höl­gyei! Szerencsére nem tépték meg egymást, az orrát sem verték be senkinek, a kifutón azonban komoly megmérettetés várt rá­juk. A nagyérdemű közönség ugyanis a Miss Universe Hungary területi válogatójának tapsolhatott vasárnap késő este Balassa­gyarmaton. A versenyre Heves, Nógrád, Pest megye, valamint szűkebb hazánk legszebb leányzóit várták. A megmérettetésre 16 szépség nevezett be. Megyénket a döntőn egy szolnoki diáklány, Szigeti Kincső (balról a második) képvi­seli. Jelentkeztek rajta kívül má­sok is, de ők nem mentek el a vá­logatóversenyre. November 13-tól a döntősök kozmetikusok, fodrászok, kore­ográfusok által irányított felké­szítő táborban vesznek részt Sal­gótarjánban. Mit kell tudnunk Jász-Nagy- kun-Szolnok megye egyetlen vál­lalkozó szellemű lányáról? Szi­geti Kincső 1977-ben született Szolnokon. Magassága 168 cen­timéter, súlya 55 kiló. 93-62-92 - az előbbi számsor sajnos nem a szép hölgy telefonszáma, hanem mell-, derék- és csípőbősége, cen­timéterben. Mivel fotónk fekete­fehér, nem árt tudnunk azt sem, hogy haja gesztenyebama, szeme pedig zöld színű. Kincső jelenleg a tiszaföldvári gimnázium tanulója, szociális asszisztens fakultációra jár. Sza­badidejét társastánccal tölti, - ez meg is látszik mozgásán -, és versenyeken is indul. A válogatóverseny után meg­tudtuk tőle, hogy a magas férfiak tetszenek neki, s bár nem mellé­kes a külső, de azért fontosabbak a belső tulajdonságok. Elmondta: a család és a rokonság örült an­nak, hogy részt vesz a versenyen, egyedül a vőlegénye nem lelke­sedett az ötletért. Faragó Zoltán Országjáró körútja során tegnap Szolnokon volt látható a Canon irodatechnikai termékbemutató. A meghívottak működés közben is megnézhették a fekete-fehér és színes fénymásolókat, valamint a telefaxokat és számítógépes rendszereket. fotó: mészáros Krisztussal a harmadik évezred felé Háromnapos evangelizációs elő­adás-sorozatot tartott a szolnoki református templomban dr. Ne­meshegyi Péter jezsuita szerzetes, a zsámbéki tanárképző főiskola tanára, aki hazatérése előtt évti­zedekig Japánban ténykedett egyetemi tanárként és hittérítő­ként. A minap arra kértük: tájé­koztassa olvasóinkat rendjéről, amely időnként nagy történeti szerepet vitt, s ennek megfelelően gyakran keltett indulatokat is az elmúlt századokban.- A jezsuita rendet Loyolai Szent Ignác alapította a XVI. szá­zad közepe táján, s nem azért, ahogyan tévesen hiszik, hogy a reformáció ellen harcoljon. Égy nagy megtérési élménye volt Spanyolországban, s akkor ott a reformációnak hírét sem hallot­ták. Rendünk a három szokásos fogadalom - a szüzesség, a sze­génység, engedelmesség - mel­lett egy negyediket is tesz. Ha a pápa bárhová elküld bennünket, odamegyünk, Isten dicsőségére. Vagyis alapvető fogadalom a ró­mai pápához való különleges hű­ség. Ebből fakadt, hogy amikor előállt az egyházszakadás, akkor a jezsuiták voltak a római katoli­kus egyház védői a protestáns támadások ellen. Emiatt volt az is, hogy a felvilágosodás idején nagy nyomásra a pápa egy időre kénytelen volt betiltani működé­sünket, s csak a múlt század má­sodik felében éledt újra a rend. Magyarországon a XVI-XVII. században 41 jezsuita iskola és kollégium működött, s ennek nagy hatása volt az egész magyar nevelésre. Itt elég Pázmány Pétert említeni, aki jezsuitaként lett esz­tergomi érsek s a magyar kultúra egyik nagy alakja. Vagy az újjá­születés után Kerkai Jenőt, aki a KÁLÓT mozgalmat hozta létre az agrárifjúság nevelésére. E szervezetnek háromszázezer tagja volt, mielőtt föl nem oszlat­ták a háború után, s Kerkai Jenőt be nem börtönözték. Ekkor a ki­képzetten fiatal jezsuiták kül­földre távoztak, mivel képzésük itthon lehetetlenné vált, csak az idősek maradtak, sokszor mun­kásként elhelyezkedve. Mivel a rend átfogja az egész világot, én így kerültem Japánba, miután Rómában megszereztem a már meglévő államtudományi diploma mellé a teológiait is. On­nan jöttem haza, elöljáróim sza­vára, hogy részt vegyek az újjá­építésben a rend lelkisége szerint, semmi világi célt nem hajszolva, keresni Isten rám vonatkozó aka­ratát, amit Jézus Krisztus alakja, szavai és a Szentírás nyilatkoztat ki számomra. Emiatt vagyok Szolnokon is, egy protestáns templomban, szíves meghívásra, az ökumené, a keresztény lét új módja szellemében. Szathmáry István

Next

/
Oldalképek
Tartalom